TUBÁL

1. Jáfet hét fiának az egyike (1Mó 10:2; 1Kr 1:5).

2. Egy nép vagy egy föld, amelyet általában Jáfet egy másik fiával, Mésekkel együtt említenek. Tubál, akárcsak Jáván és Mések, rabszolgákat és rézárukat adva kereskedett Tírusszal (Ez 27:13). Ezékiel az Egyiptomról szóló gyászdalában Tubált a „körülmetéletlenek” közé sorolja, akik az egyiptomiakkal együtt a seolban fognak feküdni, amiért rettegést keltettek (Ez 32:26, 27). Tubál népe azok között is ott van, akik egyesülnek ’Magóg földjének Gógjával’. Gógot a Biblia ’Mések és Tubál legfőbb fejedelmének’ nevezi, és azt írja róla, hogy „észak legtávolabbi részeiről” viharzik elő, dühödt támadást indítva Jehova népe ellen (Ez 38:2, 3; 39:1, 2; lásd: GÓG 2.). Jehova egy másik próféciában megjövendöli, hogy küldötteket meneszt majd, hogy hirdessék az Ő dicsőségét Tubálnak, Jávánnak és más földeknek (Ézs 66:19).

Tubál tehát Izraeltől É-ra volt, de nem túl messze ahhoz, hogy kereskedhessen a föníciai Tírusszal. A legtöbb tudós úgy véli, hogy Tubál ugyanazt a népet jelöli, mint a Tábál szó az asszír feliratokon, ahol Tábál és Muski (nyilván Mések) együtt van megemlítve (ANET. 284. o.). Néhány évszázaddal később Hérodotosz (A görög–perzsa háború. III. könyv, 94.) ugyancsak együtt említi őket mint tibarénoszokat és moszkhoszokat. Ezek alapján úgy vélik, hogy Tubál földje a Kis-Ázsia k. részén fekvő Ciliciától ÉK-re helyezkedett el (legalábbis az asszír időkben). Az, hogy itt vannak rézbányák, összhangban van a Biblia beszámolójával.