GERLE

(héb.: tór; gör.: trü·gónʹ):

Egy galambnál kisebb, erdőkben élő vándormadár. A madár héber neve alighanem a „tur-r-r tur-r-r” hanghoz hasonló, panaszos turbékolást érzékelteti.

A gerle legelterjedtebb fajai Palesztinában a vadgerle (Streptopelia turtur) és a balkáni gerle (Streptopelia decaocto); ez utóbbit a nyaka hátulján húzódó, keskeny fekete gallér különbözteti meg. Egy másik faj a pálmagerle (Streptopelia senegalensis), amelynek az egyedszáma az utóbbi évtizedekben folyamatosan nő Izraelben.

A Jeremiás 8:7 a gerlét azok között a madarak között említi, amelyek ’ügyelnek rá, mikor kell megérkezniük’, és ez valószínűleg arra utal, hogy évente költöznek. Ebben a versben bizonyára a vadgerléről van szó, ugyanis a Palesztinában élő többi gerle nem vándorol el, hanem egész évben ott marad. A vadgerle a tavasz csalhatatlan hírnöke volt Palesztinában, ahová április elején érkezett D-ről, és mindenfelé lehetett hallani a hangját (Én 2:12).

A félénk, szelíd gerlét a gyors repülése segíti abban, hogy elillanjon az ellenségei elől (Zs 74:19). Párzási időszakban meglehetősen sok van belőlük Palesztina-szerte; és mivel gabona- és egyéb magvakon, valamint lóherén élnek, könnyen foglyul lehet ejteni őket a földön elhelyezett kelepcékkel. Ábrahám gerlét is felajánlott, amikor Jehova „szövetséget kötött” vele (1Mó 15:9, 10, 17, 18). Később a mózesi törvény vagy konkrétan előírta, vagy megengedte a gerlék felajánlását bizonyos áldozatok bemutatásakor és tisztulási szertartásokkor (3Mó 1:14; 5:7, 11; 12:6, 8; 14:22, 30; 15:14, 15, 29, 30; 4Mó 6:10, 11). Mária vagy két gerlét, vagy két fiatal galambot ajánlott fel a templomnál, miután Jézus megszületett (Lk 2:22–24; lásd: GALAMB).