ISMERETLEN ISTEN

Ez a kifejezés egy oltárfeliraton szerepelt, melyet Pál apostol az athéni tartózkodása alatt látott. Az athéniak, mivel nagyon félték az isteneiket, sok-sok templomot és oltárt építettek nekik. Még az elvont fogalmakat is istenítették, ezért oltárt emeltek például a hírnévnek, a szerénységnek, az erőnek, a meggyőzésnek és a szánalomnak. Az athéniak talán az abból adódó félelmükben, hogy véletlenül kihagynak egy istent, és emiatt kegyvesztetté válnak a szemében, emeltek egy olyan oltárt is, amelyen ezek a szavak voltak: „Egy ismeretlen Istennek”. Pál annak a beszédének az elején, melyet az Areopáguszon (Mars-dombon) egybegyűlt sztoikusokhoz, epikureusokhoz és másokhoz intézett, tapintatosan felhívta a hallgatói figyelmét erre az oltárra, és elmondta nekik, hogy ez az az Isten, akit ők nem ismernek, és akiről ő prédikál (Cs 17:18, 19, 22–34).

Két görög író, Philosztratosz (i. sz. 170? – 245) és Pauszaniasz (i. sz. II. század) is alátámasztják, hogy léteztek ilyen oltárok az ókori Görögországban. Pauszaniasz említést tesz arról, hogy „ismeretlen isteneknek” állítottak oltárokat (Görögország leírása. Attika, 1., 4.). Philosztratosz az egyik művében ezt írja: „Sokkal bölcsebb és megfontoltabb, ha csak jót mondunk minden istenről, főként Athénban, ahol még az ismeretlen istenek tiszteletére is állítottak oltárokat” (The Life of Apollonius of Tyana. VI., III.).