CIBA

Saul háznépének egyik szolgája, akit kérdezgetve Dávid megtudta, hogy Jonatánnak van egy sánta fia, Mefibóset. Dávid Jeruzsálembe hozta Mefibósetet, és Cibának, 15 fiának és 20 szolgájának a gondjaira bízta Mefibóset örökségét (2Sá 9:2–12 [A 11-es versben szereplő „az én asztalomnál” kifejezésről általában azt gondolják, hogy a másoló véletlenül írta a „Dávid asztalánál” helyett; egy másik lehetőség még, hogy Ciba csupán szóról szóra megismételte Dávid szavait]). Amikor Dávid elmenekült Jeruzsálemből Absolon lázadása miatt, Ciba hozott neki mindenfélét, amire már oly nagy szüksége volt, élelmet és állatokat is. Mefibósetet azonban otthon hagyta, pedig az vele akart menni, ráadásul Ciba azt mondta Dávidnak, hogy Mefibóset akarattal maradt Jeruzsálemben, mert számít rá, hogy visszakerül a királyság Saul házához. Erre Dávid, anélkül hogy utánajárt volna a dolognak, Mefibóset birtokát Cibának adta (2Sá 16:1–4).

Amikor a lázadás leverése után Dávid visszatért, Ciba az elsők között volt, akik üdvözölték a királyt. Ekkor Mefibóset találkozott Dáviddal, és örömmel fogadta, hogy visszatért, majd Dávid értesült tőle Ciba csalásáról és a rágalmazásról. Ezeknek az új értesüléseknek a fényében Dávid erre úgy döntött, hogy a birtokon osztozzon meg Mefibóset és Ciba. Mefibóset azonban kijelentette: „Vegye csak el [Ciba] az egészet; most, hogy az én uram királyom békével megjött a házába” (2Sá 19:17, 24–30).