COÁN

Egy ókori egyiptomi város, amelyet hét évvel Hebron alapítása után építettek, tehát már akkortájt is létezett, amikor Ábrahám Kánaánban járt (i. e. 1943-ban) (4Mó 13:22; 1Mó 12:5; 13:18). A bibliai Coán név megegyezik egy olyan város egyiptomi nevével (Danet), amely a Nílus-delta ék. részén feküdt, Port-Szaídtól mintegy 56 km-re DNy-ra. Ismertebb a görög nevén, mely Tanisz (a mai Szan-el-Hagar-el-Kiblíja közelében); a Nílus taniszi ágának nevezett részénél helyezkedett el.

Amikor a Zsoltárok 78:12, 43 arról beszél, hogy Jehova milyen csodákat tett Izraelért, amelyek aztán a kivonuláshoz vezettek, ’Coán mezeje’ és ’Egyiptom földje’ paralelizmust (gondolatritmust) alkot. Emiatt néhány tudós úgy véli, hogy Mózes Coánban találkozott a fáraóval. Ugyancsak emiatt próbálták összefüggésbe hozni Coánt (Taniszt) Rameszesz városával, valamint Avarisz városával, amelyről Manethón tesz említést az úgynevezett hükszósz királyokról szóló beszámolójában. Ennélfogva sok modern referenciamű azt mondja, hogy Coán neve a „hükszószok” uralma idején Avariszra változott, majd a Ramesszidák uralma idején Rameszeszre, és végül ismét Coán lett (görög megfelelőjeként: Tanisz). De érdemes megjegyezni, hogy a Biblia Coán nevét következetesen használja a kivonulás előtti időben (még Ábrahám idejében is), a kivonuláskor, illetve egészen az i. e. VIII., VII. és VI. századi időkben (Ézsaiás és Ezékiel próféták napjaiban) is.

Ha Mózes Coánban tárgyalt volna a fáraóval, akkor ez mindenképpen segítene meghatározni, hogy melyik hely lehetett a kivonulás kiindulópontja. De sok tényező van, amelyek miatt kétségbevonható ez a nézet. Ha Coánt ilyen helységnek tartjuk, akkor a ’Coán mezeje’ kifejezést nem úgy kellene tekintenünk, mint amely csupán gondolatritmusban áll ’Egyiptom földjével’, hanem inkább úgy, mint amely sokkal konkrétabb kifejezés, és pontosan arra a helyszínre utal, ahol a csodák történtek. Az ilyen szűkítő vagy korlátozó értelem igazából nem illene a képbe, mivel a tíz csapás Egyiptomnak nem csupán egyetlen részén következett be (mondjuk a deltavidék egy részén), hanem az ország egész területén. Ez alighanem azt a nézetet támasztja alá, hogy ’Coán mezeje’ gondolatritmust alkot ’Egyiptom földjével’.

Ezenkívül azok a modern tudósok, akik Coánt (illetve az általuk feltételezett összefüggések alapján Avariszt v. Rameszeszt) a kivonulás idejében élt fáraó lakóhelyeként igyekeznek bemutatni, még azzal is szembekerülnek, hogy a Biblia több vonatkozásban sem támogatja őket, illetve több szempontból sincs összhangban velük. A Biblia rámutat, hogy Mózes először a Nílus szélén találkozott a fáraóval (2Mó 7:14, 15). Coán (Tanisz) nem a tulajdonképpeni Nílusnál helyezkedett el, hanem a folyóból kiváló egyik ókori ág végénél. A tudósok – abbeli igyekezetükben, hogy Rameszesz városát ugyanarra a helyre tegyék, mint ahol Coán, vagyis Tanisz volt – afelett is elsiklanak, hogy Coán már Ábrahám idejében is létezett mint város, ellenben a bibliai Ramszeszt („Rámesszeszt”, Káldi) az izraeliták kb. 400 évvel később kezdték építeni Egyiptomban (hacsak a Biblia az „építettek” szó alatt nem ’újjáépítést’ v. ’megerősítést’ ért) (2Mó 1:11).

Ezek a tudósok úgy tartják, hogy Coán (az ő azonosításuk alapján Avarisz v. Rameszesz) a kivonulás idején Egyiptom fővárosa volt, a Biblia azonban csupán ’raktárvárosnak’ nevezi Rameszeszt. Ezenkívül azzal az elképzelésükkel, hogy II. Ramszesz volt a kivonulás idején uralkodó fáraó – mivel ez az uralkodó azt állította, hogy ő építette Rameszesz városát (v. pontosabban a Per-Ramszesz nevű helyet) –, figyelmen kívül hagyják azt, hogy a bibliai Rameszeszt a kivonulás előtt 80 évvel kezdték építeni, ha nem korábban (még Mózes születése előtt [2Mó 1:11–2:10]), pedig a történészek szerint II. Ramszesz csak kb. 66 évet uralkodott. (Lásd: RAMSZESZ, RAMESZESZ.)

A kérdés tehát még továbbra is az, hogy ’Coán mezejét’ miért tartja a Biblia láthatóan gondolatritmusnak ’Egyiptom földjével’, amikor arról beszél, hogy Jehova csodákat hajtott végre. Bár nem lehet teljesen kizárni, hogy valamilyen összefüggésben állhat a fáraó udvarával, az is teljes mértékben lehetséges, hogy a város régi múltját tekintve fogalmazott így a zsoltáríró Coánnal kapcsolatban, mivel úgy tűnik, az egyik legkorábban alapított város lehetett Egyiptomban. Ha ez így van, akkor ez a megfogalmazás hasonló lehet a „Vereckei-hágó” használatához, amely kifejezés a magyar honfoglalás szimbóluma lett. De az is lehet, hogy azért fogalmazott így, mert Coán kiemelkedő városnak számított, és mert a Palesztina felől jövők itt léptek be Egyiptomba, és talán Jákob és a családja számára is ez volt az első jelentősebb város, amikor Egyiptomba léptek. (Vö.: Ézs 30:2–4; lásd: HÁNES.) Mivel Egyiptom é. határának közelében feküdt, a „mezején” kifejezés jelképesen akár az egész Nílus-völgyre is utalhat, amely onnan D felé nyúlt Egyiptomnak egészen a d. határáig.

Nem kétséges, hogy Coán (Tanisz) városa fontos volt, főleg ha a kereskedelmi forgalmát és a vallásos épületeit vesszük. Vannak bizonyítékok rá, hogy már az első egyiptomi királyok „dinasztiáitól” kezdve sokat építkeztek ott a királyok. Épült egy nagy templom is, amely kb. 305 m hosszú volt. II. Ramszesz fáraó felállított magáról egy hatalmas monolit szobrot Taniszban; ez úgy 28 m magas és több mint 800 tonna volt. Esár-Haddon és Assur-bán-apli asszír királyok úgy utalnak Coánra (az ékírásos feliratokon: Sa-ʼ-nu v. Si-ʼ-nu), mint amely királyi város volt, és ahol egy fejedelem uralkodott. Ézsaiás próféta még előttük az Egyiptom ellen szóló isteni kijelentésben ’Coán fejedelmeit’ Nóf (Memfisz) fejedelmeivel egy kategóriába sorolta, amivel Coán politikai jelentőségére is rámutatott (Ézs 19:1, 11–13). Tirháka, Egyiptom etióp uralkodója és Ézsaiás kortársa, állítólag Coánt (Taniszt) tette meg É-Egyiptom közigazgatási központjának.

Az, hogy az asszír Esár-Haddon és Assur-bán-apli legyőzte Egyiptomot, bizonyítja, hogy Coán tanácsadói ’ostobák’ voltak (Ézs 19:13). Később, i. e. 591 körül Ezékiel próféta arra figyelmeztetett, hogy újból legyőzik Egyiptomot, ezúttal a babilóniai király, Nabukodonozor, aki ’tüzet gyújt Coánban’ (Ez 29:17; 30:1, 10, 14). Ám Coán (Tanisz) nyilvánvalóan talpra állt, és továbbra is Egyiptom legnagyobb városa volt a deltavidéken egészen Nagy Sándor uralma idejéig. Ezután Alexandria új városa mellett Coán (Tanisz) kereskedelmi fontossága elhalványult, és a város fokozatosan hanyatlani kezdett.