Szolgáljunk együtt a hű „rabszolgával”!

„Nézd! Úgy jövök el, mint a tolvaj. Boldog az, aki ébren marad és őrzi felsőruháit.” — Jel 16:15, UV.

1. Hogyan alkalmazható ma különleges módon Jehova népére az Ésaiás 6:8 és a Róma 10:18?

ITT VAGYOK! Küldj engem!” Ésaiás próféta e szavainak szellemében az elmúlt évek alatt sok becsületes szívű egyén ajánlotta fel magát a Legfelségesebb Jehova Isten szolgálatára. És mi lett ennek az eredménye? Az örömteljes jó hírt, mely szerint Jehova a mennyei királyságot Fiának, Jézus Krisztusnak a kezére bízta, most a „lakott föld legvégső határáig” hirdetik. Nagy áldásokban részesültek mindazok, akik áldozatot hoztak, hogy teljes mértékben részt vehessenek ebben a munkában. — És 6:8; Róma 10:18.

2. a) Milyen alkalmazást nyernek ma Ésaiás ezen szavai: „Meddig még, ó Jehova”? b) Mire mutatnak rá ma Jehova válaszának szavai?

² Keserű próbák és üldözések között vezetett az út, és sokan közülünk megöregedtek Jehova szolgálatában. Miként a hű Ésaiásnak, nekünk is ki kellett tartanunk, hogy újra és újra tanúskodhassunk olyan emberek előtt, akiknek szívük „érzéketlen”, fülük ,nem fogékony’, szemük ,leragadt’, s akik képtelenek felismerni a már tevékenykedő isteni királyság dicsőséges üzenetét. Miként Ésaiás, talán mi is feltettük időnként a kérdést: ,Meddig tanúsítanak még, ó Jehova, ezek az emberek ilyen makacs önfejűséget?’ Jehova válasza: „Amíg a városok romba nem dőlnek, hogy lakatlanokká legyenek, s amíg a házak földi ember nélkül nem lesznek, maga a föld pedig pusztává nem válik; s Jehova messze eltávolítja a földi embereket, és az országban igen nagy lesz az elhagyatottság.” — És 6:10-12, UV.

3. a) Mit eredményez a kitartó, buzgó királyságszolgálatunk? b) Milyen indítékból kell szolgálnunk Jehovát?

³ Türelmesen és buzgón kell tovább tanúskodnunk a Királyságról, amíg csak ez a tanúskodás el nem éri a Jehova által célul kitűzött teljes mértéket. S ha ragaszkodunk a „reménység teljes bizonyosságához”, biztosra vehetjük, hogy ,nem igazságtalan az Isten, hogy megfeledkezzék a munkánkról és a szeretetről, melyet az ő neve iránt tanúsítottunk’. (Zsid 6:10-12, UV) Mily nagy a kiváltságunk, hogy a mi Jehova Istenünk iránti tiszta szeretetből szolgálhatunk! — Márk 12:28-31; 1Tim 1:5.

4. a) Mennyire bízhatunk Jehova céljainak megvalósulásában? b) Milyen nagy kiváltságnak örvendhetünk ma?

⁴ Jehova csodálatos királyság-céljai teljes mértékben és kellő időben megvalósulnak. (És 55:11; Zsid 10:37) Mi továbbra is hálatelt szívvel magasztalni tartozunk az ő nagyszerű nevét, mialatt igyekszünk siettetni drága királyság-ígéreteinek teljesedését. — 1Krón 29:11-13; És 9:6, 7; 2Pét 1:4, 11.

5. a) Milyen várakozás jellemezte mindenkor Jézus kővetőit? b) Milyen figyelmeztetést és tanácsot ad Pál a thessalonikabeliekhez írt második levelében?

⁵ Krisztus Jézus igaz követői mindenkor a „vég” kilátásával szolgáltak. A Lukács 19:11-ben azt olvassuk, hogy Jézus tanítványai „azt képzelték, hogy az Isten királysága nemsokára nagy hirtelenséggel fog megnyilatkozni”. Később, amikor Jézus megjelent nekik a feltámadása után, ezek a tanítványok megkérdezték tőle: „Uram, nem most állítod-e helyre a királyságot Izraelnek?” (Csel 1:6, UV) Egy még későbbi időpontban Pál azt írta a várakozással teli keresztényeknek: „Testvérek, kérlek titeket a mi Urunk, Jézus Krisztus jelenlétére és a mi hozzá való egybegyűjtésünkre vonatkozólag, hogy ne tántorodjatok el egyhamar a ti értelmetektől, sem ne zaklatódjatok föl valamilyen nekünk tulajdonított ihletett kijelentés, szóbeli üzenet vagy levél által, mintha már itt volna Jehova napja.” Ehelyett meg kellett erősödniük „minden jó cselekedetben és beszédben”. — 2Thess 2:1, 2, 17, UV.

6. Mennyiben nem befolyásolta az első századbeli keresztényeket az, hogy „Jehova napja” nem érkezett el?

⁶ Jóllehet az első századbeli keresztények „Jehova napjának” reménységében éltek, közülük senki sem maradt életben, hogy lássa annak eljövetelét. Vajon csökkentette ez a buzgalmukat és hitüket? Egyáltalán nem! Tekintet nélkül a gonosz rendszer végének időpontjára, éppen olyan dicsőséges maradt a „Királyság jó híre”, éppen olyan örömteljes a Királyság szolgálata és éppen olyan értékes a Jehovához és az ő Krisztusához fűződő áldott viszonyuk. Noha nem élhettek addig, hogy meglássák a „véget”, mégis tovább prédikálták a jó hírt „az egész teremtésben az ég alatt”. — Kol 1:23, UV.

7. a) Milyen eredménnyel jár ma, hogy Jehova türelmet gyakorol? (2Pét 3:15) b) Miért nincs oka a csalódottságra Jehova egyetlen hű szolgájának sem?

⁷ De mit mondjunk napjainkról? Veszített-e valamit Isten népe azzal, hogy Jehova nagy napja még nem szakadt a földi gonoszokra? Nem, mert Jehova tanúinak felkent maradékához csatlakozva mintegy kétmillió személy tartózkodik ma a szellemi biztonság helyén. (Zsolt 91:9, 10) Noha némelyek talán még meghalnak közülük üldözések, öregség vagy egyéb ok következtében, biztosítva van számukra a feltámadás. (1Thess 4:13, 14) Akik Isten Igéjére bízzák magukat és buzgón végzik Isten szolgálatát, soha nem csalódnak. — Róma 10:11.

8. Amint Az Őrtorony 1914-ben rámutatott, mit tekintett mindenkor igen nagy fontosságúnak Jehova népe?

⁸ Amióta ezt a folyóiratot 1879-ben első ízben kiadták, megszakítás nélkül ilyen teljes szívvel végzett királyságszolgálatra buzdított. Például az 1914. január 1-i Őrtorony 3. oldalán az alábbi rész volt olvasható:

„Megítélésünk szerint az 1914-es év az utolsó esztendeje annak az időszaknak, melyet a Biblia a „pogányok ideje” kifejezéssel illet — vagyis azon időszaknak, amely alatt Isten megengedte, hogy a földi nemzetek minden lehetőt megtegyenek a világ feletti uralkodás érdekében . . . Hisszük, hogy az 1914-es év az igazság szolgálatában még nagyobb lehetőségek bizonyítékát adja, mint az aratás korábbi évei . . . Legyünk hát éberebbek, mint bármikor az előtt, hogy hasznosnak bizonyuljunk és felhasználjanak bennünket a királyunk szolgálatában. Emlékezzünk arra, hogy a percek és az órák mennyire fontosak, és hogy bármennyire nehezedjenek is ránk az élet gondjai, mindig találhatunk időt az igazság szolgálatára.”

Jehova hű népe mindig is igen nagy fontosságúnak tekintette „királyunk szolgálatát”.

9. Milyen világos bizonyítéka volt 1914-ben a „jel” beteljesedésének?

⁹ Igen, 1914-ig több mint harminc éven át szolgált az önátadott keresztények egy kis csoportja a modernkori „hű és értelmes rabszolga”-ként és gondoskodott szolgátársainak, az Isten házanépe tagjainak szellemi táplálásáról. (Máté 24:45; Ef 2:19-22; Gal 6:10) És most, 1914-től az általunk hirdetett jövendölések kezdtek beteljesedni az első világháborúban és más „szorongató fájdalmak”-ban. Azonkívül ők maguk is üldözést szenvedtek a háborús őrületbe sodort nemzetek részéről. Nyilvánvaló volt annak „jele”, hogy Krisztus „leült dicsőséges [mennyei] trónjára” és hozzákezdett a nemzetek megítéléséhez. (Máté 24:3, 7-9; 25:31, 32) Vajon mit tartogatott a jövő a „rabszolga”-osztály számára?

„BOLDOG AZ A RABSZOLGA”

10. Milyen jövendölést teljesít most a Gazda a „rabszolgával” kapcsolatosan? (Luk 12:42-44)

¹⁰ Most jött el az ideje annak, hogy prófétai ígéretének megfelelően a Gazda további kiváltságokra alkalmasnak ítélje a „rabszolgát”:

„Kicsoda hát a hű és értelmes rabszolga, akit az ő Ura gondviselővé tett az ő házanépén, hogy kellő időben adjon azoknak eledelt? Boldog az a rabszolga, akit az ő Ura az érkezésekor ilyen tevékenységben talál. Bizony mondom nektek, az összes javai fölött gondviselővé teszi őt.” — Máté 24:45-47, UV.

11. Hogyan válaszolt a „rabszolga” a Gazda általi kinevezésre? (Hasonlítsd össze a Cselekedetek 1:8-cal!)

¹¹ Mily csodálatos módon teljesedtek ezek a szavak! Az 1919-es esztendőben Isten népe teljesen megszabadult abból a politikai-vallási rabságból, melyet az első világháború alatt kényszerítettek rá. Nagy volt az örömük, amikor Jehova megerősítő szelleme kiáradt rájuk, midőn egybegyűltek az egyesült államokbeli Cedar Point-ban, Ohio államban. Most már erőteljesen láttak munkához egy új szolgálati segédeszköz, az Aranykorszak c. folyóirat segítségével (jelenleg Ébredjetek! néven ismerik). A boldogság újabb tetőpontját érték el az 1922. évi Cedar Point-i kongresszuson, amikor elhangzott a felhívás: „Hirdesd, hirdesd, hirdesd a Királyt és királyságát!’ A Mester valóban „rabszolgájára” bízta — a hitehagyott Kereszténység kizárásával — összes „javait”, a Királyság szerepének betöltését itt a földön. És vajon mit eredményezett e boldog „rabszolga” felfokozott tevékenysége?

12. a) Milyen jutalomban részesült a „rabszolga” buzgó tevékenysége? b) Az Őrtorony 1914 évi egyik száma szerint mit tartanak mindennél fontosabbnak Jehova szolgál? (Máté 24:14)

¹² Jehova gazdagon megjutalmazta felkent tanúit, amiért hűségesen végezték a Királyság prédikálását azokban az években. (Máté 25:21, 23) Később pedig túláradó boldogság töltötte el őket, amikor csatlakozni kezdett hozzájuk a „nagy sokaság” azzal a reménységgel, hogy örökké élhet itt a földön. (Jel 7:4, 9) A második világháború végére ezeknek a feddhetetlen keresztényeknek a száma mintegy 140 000-re emelkedett. Ekkor megtudták, hogy még egy hatalmas munka vár rájuk, és Az Őrtorony 1944. szeptember 15-i számának 280. oldalán leírt magatartással vállalták ezt a feladatot:

„Az éberen őrködők . . . nem azt mondják: ,Még bőven van idő a nekigyürkőzésre; egyébként is a bibliai időszámítás jelenlegi értelmezése szerint az emberi történelem hatezer éve valamikor az eljövendő hetvenes években ér véget, s így még hosszú ideig szolgálhatjuk az Urat folyamatosan és osztatlanul.’ Nem, a hű virrasztók és szolgák nem törődnek az időszámítással, s nem azt nézik, hogy az éjszaka második vagy harmadik őrváltási szakában vagyunk-e, sőt még azt sem, hogy az időt látszólag megnyújtják-e még egy nappal, holnapig. Szemüket és szívüket Jehova királyságára irányítják, nem pedig az óramutatóra.”

Mind a mai napig a Királyság az, ami a legfontosabb. A „rabszolga”-osztály és munkatársaik továbbra is őrködnek és ragaszkodnak a királyságszolgálat örömeihez, értékelve azt a tényt, hogy aki ellanyhul, abban a veszélyben van, hogy mindent elveszít. — Márk 13:35-37; Máté 25:26, 29.

13. Milyen oka van ma a „rabszolgának” arra, hogy boldog legyen?

¹³ Ma több mint 2 000 000 személy vesz részt tevékenyen a Királyság hirdetésében, és további növekedésre van kilátás, mivel Jézus halálának Emlékünnepén 1976-ban Jehova tanúinak mintegy 40 000 gyülekezetében világszerte a jelenlevők teljes száma 4 972 571 volt. Ebből csupán 10 187-en vallották magukat a felkent „rabszolga”-osztályhoz tartozónak. Mily boldog ez a „rabszolga” azért, hogy Jehova türelme olyan begyűjtést eredményezett, amely minden emberi várakozást felülmúl! — 2Pét 3:9; És 60:8, 22.

TOVÁBB ŐRKÖDVE A GAZDA ÉRDEKÉBEN

14. Milyen „javak” gondozásával bízták meg most a „rabszolgát”?

¹⁴ 1971-ben a „rabszolga”-osztály Vezető Testülete kezdett kibővülni annak érdekében, hogy még kiterjedtebb szellemi felügyeletet gyakorolhasson a Gazda „javai” felett itt a földön. Ez a „nagy sokaságról” való gondoskodást is magába foglalja. Magába foglalja a Királyságkiadványok elkészítése, az Isten népének oktatása és a szántóföldi szolgálatukban nyújtott segítség feletti felügyeletet is.

15. a) Hogyan áldotta meg Isten az évek során a „rabszolga” Vezető Testületét? b) Mi segített tartóssá tenni a szervezetet?

¹⁵ A „hű és értelmes rabszolga” Vezető Testülete az évek során mindig szoros kapcsolatban volt a Pennsylvániai Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat törvényes testületével, amelynek első törvényes cégbejegyzése 1884-ben történt, s amely testület világszerte intézi Jehova tanúi ügyeit. Nem kétséges, hogy ennek a testületnek első elnökét, C. T. Russelt Jehova nagymértékben felhasználta az alatt az időszak alatt, amikor a bibliai igazságokat helyre kellett állítani Isten igaz imádói között a földön. Majd 1917-től 1942-ig J. F. Rutherford szolgált elnökként és harcolt nagy bátorsággal a Kereszténység arra irányuló erőfeszítései ellen, hogy rossz hírbe keverjék és tönkretegyék Isten szervezett földi népét. 1942-től N. H. Knoor, aki az Őrtorony Társulat elnökeként szolgált, erőteljes lendületet adott a nagy bibliai oktatási kampánynak a föld végső határáig. Jehova csodálatosan megáldotta e hű férfiak és a Jehova tanúi Vezető Testületében működő munkatársaik által végzett ügyintézést. Mindez mennyei vezetésre, valamint a szervezet tartósságára és szilárdságára mutat, hiszen közel egy évszázadnyi idő alatt mindössze három férfi szolgált mint az Őrtorony Társulat elnöke, és mindegyiküknek különleges képességei éppen megfeleltek a kor követelményeinek.

16. a) Hogyan alkalmazkodtak 1971-ben és 1974-ben a nagyobb terjeszkedésből fakadó követelményekhez? b) Milyen jelentős kiigazításokat terveztek 1975-ben, és mikortól léptek azok életbe?

¹⁶ Hogy megfeleljenek a terjeszkedésre vonatkozó további követelményeknek, 1971-ben intézkedés történt Jehova tanúi Vezető Testületének kibővítésére. A Vezető Testületként szolgáló vének számát — mely addig az Őrtorony Társulat igazgatótanácsának hét tagjából állt — tizenegyre növelték. További emelés tizennyolc tagra 1974-ben történt; ezek közül John Groh már bevégezte földi pályafutását. A következő, 1975-ös évben pedig olyan szervezeti kiigazítást vettek fontolóra, mely az egyik legjelentősebb volt Jehova modernkori tanúi 100 éves története során. Azon év legnagyobb részén át tartó hosszas megbeszélések után 1975. december 4-én a Vezető Testület tizenhét tagjának egybehangzó szavazata alapján jóváhagyták az újjászervezést, mely 1976. január 1-én lépett életbe.

17. a) Ki maradt továbbra is a Feje a rabszolga-osztálynak? (Máté 23:8, 10) b) Hogyan osztották meg a feladatokat a Példabeszédek 11:14-gyel összhangban?

¹⁷ Miből állt ez az újjászervezés? Mint mindig, továbbra is Krisztus Jézust ismerték el a „rabszolga”-osztály vagyis az ő földi gyülekezete Fejeként. (Ef 1:22; 5:23) Ezen egyetlen Fő alatt szolgálnak egyenrangú tagokként a Vezető Testület felkent tagjai, akik között az ábécé sorrendnek megfelelő évenkénti körforgás alapján történik az elnöklés. Az ügyintézési feladatokat a háromtagú Elnöklői Bizottság tagjai között osztják fel (ezek: a folyó évben elnöklő, az előző évben elnöklő és a következő évben elnöklő), valamint az egyenként öt-hét tagból álló öt állandó bizottság között, amely felügyel világszerte Jehova tanúi tevékenységére. Ezen öt bizottság mindegyikének van egy minden évben körforgásszerűen változó elnöklője, valamint egy állandó koordinátora vagy titkára. — Péld 11:14.

18. a) Hogyan osztják fel a bizottságok egymás közt a különleges feladatokat? b) Minek az elvégzésére van most a szervezet jól felkészülve? (És 60:5; 32:1, 2)

¹⁸ Az Írói Bizottság felügyel az összes kiadványok elkészítésére; a Tanító Bizottság készíti elő a különféle iskolák, összejövetelek és kongresszusok anyagát Isten népe számára; a Szolgálati Bizottság felügyel a Királyság prédikálására és a tanítványképzésre vonatkozó minden dolog fölött; a Kiadói Bizottság intéz mindenfajta nyomdai műveletet és üzleti ügyet; a Személyi Bizottság őrködik a Jehova tanúi Béthel otthonaiban és üzemeiben szolgáló összes személyek érdekei felett. Így megoszlanak a feladatok, amiként az első századbeli keresztény gyülekezetben megoszlottak az ottani „vének” között. Ezen túlmenően, a szervezet most jól fel van készítve a további terjeszkedésre, valamint annak a számos nehézségnek a megoldására, amely a növekvő világválság következtében felmerülhet. — Csel 15:1, 2, 6-29; 1Kor 14:40.

19. Hogyan szervezték újjá az Őrtorony Társulat fiókhivatalait a Példabeszédek 15:22-vel összhangban?

¹⁹ 1976. február 1-én hasonló elrendezés lépett életbe az Őrtorony Társulat minden fiókhivatalában az egész földön. Nincs többé fiókhivatal-felvigyázó, hanem három vagy annál több tapasztalt „vén” szolgál bizottságként a Vezető Testületnek alárendelve, hogy őrködjék Jehova tanúi érdekei fölött azon a területen. Ezekben a bizottságokban is évenkénti körforgás van az elnöklésben, mialatt az egyik tag folyamatosan szolgál mint koordinátor. — Péld 15:22.

20. a) Milyen csodálatos gyümölcsöket termettek a hűséges munkások a szántóföldön? (Máté 13:23) b) Milyen buzdítást tartalmaz az 1Thessalonika 5:1-4 azzal kapcsolatban, hogy továbbra is ilyen gyümölcsöket teremjünk?

²⁰ Jehova áldásával az önfeláldozó tanúk munkája csodálatos gyümölcsöket termett, és a szervezet ennek megfelelően terjeszkedett. Vannak a szántóföldön hűséges munkások, akik lojálisan szolgálják Jehovát negyven, ötven, hatvan vagy még több esztendő óta. Ők tovább szolgálnak, mint az egész helyi gyülekezet kimagasló példaképei. Itt vannak azután azok, akik „úttörő” munkát vállaltak igen nehéz területeken, elvitték a Királyság üzenetét új városokba és országokba, s évtizedekig szolgáltak „föld alatt” olyan országokban, ahol megtiltották Jehova tanúi működését. Amint mindannyian buzgón tovább szolgálunk, bízhatunk abban, hogy szép gyümölcsözés lesz munkánk eredménye egészen addig az időig, amikor „Jehova napja” hirtelen - és váratlan pusztulást hoz erre a gonosz világra. — 1Thess 5:1-4.

21. a) Milyen helyzetben buzdít a Gazda és az ő „rabszolgája” mindenkit arra, hogy buzgón szolgálja Istent? b) Milyen jutalmat eredményez a buzgó szolgálat? (Péld 18:10; És 26:20, 21)

²¹ Kétségtelenül „démonok által ihletett kijelentések” vezetik ma „az egész lakott föld királyait [uralkodóit], hogy egybegyűjtsék őket a Mindenható Isten nagy napjának csatájára”. Ilyen helyzetben intézi hozzánk Mesterünk ezt a figyelmeztetést: „Nézd! úgy jövök el, mint a tolvaj. Boldog, aki ébren marad és őrzi felsőruháit, hogy mezítelenül ne járjon és az emberek meg ne lássák szégyenét.” Ez katasztrófális lenne! Ezért a „rabszolga”-osztály továbbra is arra buzdít minden igazságszerető egyént, hogy vegye fel és őrizze meg azt a „ruhát”, amely azokkal azonosítja őt, akik buzgón és „valódi igazságosságban és lojalitásban” szolgálják Istent. Az ilyen buzgó, lojális szolgálat megtart minket most a szellemi biztonság helyén, és azt eredményezi, hogy megmenekülünk majd a pusztulástól Armageddon idején. — Jel 16:14-16; Ef 4:24.

[Ábra a 8. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

JEHOVA ISTEN

Jézus Krisztus

„Hű és értelmes rabszolga”-osztály. — Máté 24:45-47, UV

VEZETŐ TESTÜLET