Mire gondolt a bölcs férfiú?
Anyagi javak, melyek nem nyújtanak élvezetet
Az emberi ügyek tanulmányozása során bölcs Salamon király figyelmét nem kerülték el azok a körülmények, amelyek gyakran megakadályozzák az embereket javaik élvezésében.
Egy ilyen helyzetre vonatkozóan azt írta: „Van egy csapás, melyet láttam a nap alatt, s amely gyakori az emberek között: van olyan férfi, akinek az igaz Isten adott gazdagságot, anyagi javakat és dicsőséget, s akinek lelke nem szenved hiányt semmiben, amiért sóvárog, de az igaz Isten mégsem teszi őt képessé arra, hogy egyen is belőle, pedig még az idegen is ehet abból. Ez is hiábavalóság és rossz betegség.” — Préd 6:1, 2, UV.
A Mindenható bárkinek megengedi a tőle kapott képességeinek felhasználását oly módon, hogy javakat és elismerést vagy dicsőséget szerezzen kortársai között. Ilyen értelemben Salamon jogosan beszélt Istenről úgy, mint aki gazdagságot, anyagi javakat és dicsőséget „ad” az ilyen embernek. De — sajnos — hiába van meg az embernek mindene, a körülmények megakadályozhatják abban, hogy élvezze anyagi javait.
Talán ízletes eledelekkel rendelkezik, mégsem tudja élvezni, mivel valamilyen gyomor- vagy bélbetegség sújtja. Nebukadnezár esete érdekesen szemlélteti ezt. Világuralomra jutott Babilonban. Büszkesége miatt azonban Jehova Isten megalázta őt azáltal, hogy megfosztotta józan eszétől. A palota gyönyörűségei, a finom eledel és kitűnő bor egyáltalán nem vonzotta többé Nebukadnezárt. Mivel vadállatnak képzelte magát, elhagyta a fényűző palotát, hogy bika módjára füvön éljen. S miközben ő nélkülözte a palotai élet örömeit, ,még az idegenek is’ hasznot húztak gazdagságából. Ami Nebukadnezárral történt, valóban súlyos nyavalya, „rossz betegség” volt, egészen hét évig. — Dán 4:25-34.
A következő versekben Salamon kimutatja, hogy a hosszú élet és a nagy család sem biztosít önmagában kielégítő, megelégedett életet. Így folytatja: „Ha százszor is atyává lesz egy férfi és sok évet is él, úgyhogy számosak lesznek éveinek napjai, de lelke nem elégszik meg jóval s még a sír sem lesz a sajátja [ez valószínűleg azt jelenti, hogy vágyakozik a sír után, mint Jób tette nyomorúságában (Jób 3:11-22)], azt kell mondanom, hogy az idő előtt született magzatnak is jobb, mint neki. Mert hiába jött ez [az idő előtt született magzat], sötétségben megy el és sötétség borítja nevét. Még a napot sem látta, sem meg nem ismeri. Inkább van ennek nyugalma, mint az előzőnek. Még ha — tegyük fel — kétszer is él ezerévet, de nem lát jót, vajon nem ugyanarra a helyre megy mindenki?” — Préd 6:3-6, UV.
Valóban, ha az ember teljesen képtelen arra, hogy élvezze az életet, mit ér a hosszú élet vagy a sok gyermek? Gazdag vagy szegény, fiatal vagy öreg, a halál beálltakor mind ugyanoda megy: a sírba. Hiszen annak, aki nem élvezi igazán az életet, a hosszú élet csupán több és tovább tartó nehézséget, bajt jelent, mint annak, aki fiatalon meghal. Az idő előtt született magzatnak, amely halva születik, abban az értelemben jobb, hogy soha nem kell elviselnie egy üres, céltalan élet nehézségeit.
Salamon a továbbiakban azt írja: „Az emberek összes munkája a szájukért történik, de még saját lelkük sem telik be. Mert milyen előnye van a bölcsnek az ostobával szemben? Mire megy a nyomorult szegény azzal, hogy tudja, hogyan kell járni az élők előtt? Jobb a szemmel látni, mint a lélek után járni. Ez is hiábavalóság és hajsza a szél után.” — Préd 6:7-9, UV.
Az emberek keményen dolgoznak azért, hogy meglegyenek a megélhetéshez szükséges dolgaik. A „szájukért” dolgoznak. Munkájuk mégis ritkán elégíti ki kívánságaikat, lelkük sóvárgásait. A bölcs, de elégedetlen ember megpróbálja elnyomni bajt okozó kívánságait, az ostoba viszont szabad utat enged nekik, nem gyakorol önuralmat. Nyilvánvalóan ez vetette föl Salamonban a kérdést: „Mert milyen előnye van a bölcsnek az ostobával szemben? Mire megy a nyomorult szegény azzal, hogy tudja, hogyan kell járni az élők előtt?” Abban az értelemben, hogy mind a bölcsnek, mind az ostobának vannak gyötrő kívánságai, a bölcsnek nincs semmi előnye. Hasonlóképpen a nyomorult szegény is hiába tudja, hogyan kell elrejteni mások előtt háborgó kívánságait, hiszen ezzel nem szűntette meg azokat. Teljesületlenek lévén, továbbra is zaklatják őt. Neki sem jobb, mint az ostobának. Az igazán bölcs eljárás tehát az, ha az ember megelégedett; élvezi azt, amije van, amit a szemeivel láthat, ahelyett, hogy sóvárgón valami másra tekintene, s megengedné, hogy egész lelkét átható vágya megfossza őt békéjétől.
Az is akadályozhatja az ember megelégedettségét, ha nem ismeri be, hogy sok dolgon egyszerűen nem lehet változtatni. Salamon kijelentette: „Bármi van, nevét már régen bejelentették, s tudott dolog az is, hogy mi az ember. Nem szállhat perbe azzal, aki hatalmasabb nála.” (Préd 6:10, UV) Az ember talán gazdagságra és pozícióra tesz szert. De mégsem lesz több, mint aminek az első embert kijelentették: földi ember, ’a·dhamʹ, amely héber szó a „vörös” vagy „rőt” jelentésű gyökérszóból ered. Továbbra is földi, halandó marad tehát. Nem tud olyan alkut kötni, amely határtalan ideig életben tartaná őt. A zsoltáros a következőképpen fejezte ki ezt a gondolatot: „Egyikük sem válthatja meg semmiképpen a testvérét, sem nem adhat érte váltságdíjat Istennek (mert lelkük megváltási ára oly magas, hogy meghatározatlan ideig le kell tenni róla), hogy örökké éljen és ne lássa meg a sírgödröt.” — Zsolt 49:7-9, UV. [Károli: 49:8-10].
Az élet — legalábbis a dolgoknak ebben a rendszerében — nagyon bizonytalan. Az idő és váratlan körülmény mindenkit meglephet, növelve a bizonytalanságot. Ezért veti fel Salamon a következő kérdéseket: „Mivel oly sok dolog van, ami csak a hiábavalóságot szaporítja, mi előnye van az embernek? Mert ki tudja, mi jó az embernek az életben hiábavaló életének napjai folyamán, amikor úgy éli le azokat, mint az árnyék? Mert ki tudja megmondani az embernek, mi fog történni utána a nap alatt?” — Préd 6:11, 12, UV.
Mivel a halál az ember minden küzdelmének és törekvésének véget vet, milyen előnye van annak, amit az ember anyagi javak vagy hírnév tekintetében megszerez? Ki tudja valóban megmondani, hogy melyik világi cél — gazdagság, hírnév, hatalom — éri meg a fáradságot? Milyen gyakran gondolnak az emberek valamit kívánatosnak, hogy miután megszerzik, csalódottá, sőt elkeseredetté váljanak? Az élet rövidsége — ,elsuhan, mint az árnyék’ — még keserűbbé teszi a helyzetet. Nincs mód arra, hogy visszaforgassuk az idő kerekét, és egy másik célért kezdjünk fáradozni. S mivel nem lehet meghatározni, mi fog történni valakinek a halála után, a gyermekek vagy unokák érdekében hajszolt anyagi célok — a szellemi dolgok kizárásával — nem vezetnek semmilyen valódi megelégedéshez.
Milyen erőteljesen szemléltetik a bölcs férfiú szavai azt, hogy legyünk elégedettek, merítsünk egészséges élvezetet az életből! A bölcs személy ahelyett, hogy engedné elhatalmasodni magában az anyagias vágyakat, arra összpontosítja életét, hogy jó viszonyt tartson fenn Istennel.