A „felemás” nép

„A zsidók nem érintkeznek a szamaritánusokkal” — írta János, az evangéliumíró. (Ján 4:9, UV) A zsidó írások is ezt az igazságot támasztják alá, amint a bibliai szaktekintély, A. Edersheim is írja: „A dolgok idáig még elmentek, de ezen túlmenően már teljesen kizárták őket a barátkozásból.” Ennek ellenére „felemás” népnek nevezhetjük őket, mivel a zsidók nem úgy tekintették őket, mint a „pogányokat, hanem ugyanolyan elbírálás alá kerültek, mint egy tudatlan zsidó . . . nem bántak velük úgy, mint a pogányokkal, továbbá földjüket, forrásaikat, fürdőiket, házaikat és utaikat tisztának tekintették.” A szamaritánusokat társadalmilag megvetették, de ennek ellenére a zsidók úgy tekintettek rájuk, mint akik bizonyos jogi vagy erkölcsi kiváltságokkal rendelkeznek a pogányok fölött. Ezek alapján megérthetjük, miért tehette meg Jézus azt, hogy vizet fogadjon el egy szamaritánus asszonytól; tanítványai miért vásárolhattak élelmet a városukban és Jézus miért tölthetett két napot velük. — Ján 4:7, 8, 40