Miért hiszünk olyan Istenben, akit nem láthatunk?

ERŐSEN tudományos korszakban élünk. A tudósok számos benyomást keltő felfedezést tettek és látványos eredményeket értek el, sőt még a holdra is küldtek embereket.

Az efféle teljesítmények arra indítanak némelyeket, hogy elfogadják a tudósok egyéb dolgokra vonatkozó következtetéseit is. Sokan elhiszik például a tudósoknak azt az állítását, hogy az ember az állatból fejlődött ki. Hitelt adnak annak a kijelentésnek, hogy az élet önmagától jött létre valamiféle őstengerben.

Az ilyen tanításoknak tulajdonítható, hogy amikor egyes tudósok azt mondják: nincs Isten, az emberek gyakran el is fogadják ezt. És mivel nem láthatjuk Istent, vannak akik úgy következtetnek, hogy Ő nem is létezhet. Ezért növekszik az ateista (istentagadó) és az agnosztikus (kételkedő) szemlélet. Ugyanakkor csökken a láthatatlan és céltudatos Teremtőbe vetett hit.

De vajon alapos okunk van arra, hogy azért ne higgyünk Istenben, mert láthatatlan? Annyira kell bíznunk a tudományban? És egyáltalán számít-e valamit, ha hiszünk vagy ha nem hiszünk Istenben?

NAGYON IS SZÁMÍT

Nagyon is számít, hogy hiszünk-e vagy sem a Teremtő létezésében. Ha valóban létezik, akkor feltétlenül célja van a föld és az emberi élet megteremtésével.

Ésszerűen elvárhatjuk azt is, hogy az ilyen bölcs és nagyhatalmú Teremtő határozza meg a föld és az emberi család jövőjét. Tehát a Teremtővel kapcsolatos magatartásunk és cselekedeteink igenis sokat számítanak a jövőnk szempontjából.

Ha azonban nincs Isten, akkor az emberiség jövendő kilátásai nagyon sötétek. A történelmi feljegyzések alapján állandó nehézségekkel teli élet, vagy még annál is rosszabb várható. Ha nincs egy láthatatlan Teremtő, akinek célja van velünk, akkor az látszik ésszerűnek, hogy „együnk, igyunk, mert holnap meg kell halnunk”. — 1Kor 15:32, UV.

HIT A LÁTHATATLANBAN

Hihetünk-e olyan Istenben, akit nem láthatunk? Nos, csakis abban hiszünk, amit látunk? Nem, mert nagyon is hiszünk olyan dolgokban, amelyeket nem látunk.

Valójában maga az életünk is közvetlenül olyasmitől függ, amit egyáltalán nem láthatunk! S vajon mi ez? A levegő, melyet belélegzünk. Nélküle néhány percen belül meghalnánk. A levegőt nem láthatjuk ugyan, de biztosan tudjuk, hogy létezik. Ha vissza kellene tartanod hatvan másodpercig a lélegzetedet, bizonyára nagyon hamar nagyra értékelnéd a levegőt, melyet nem láthatsz.

A szelet sem láthatjuk, de látjuk a széltől hajladozó fákat. Elhisszük, hogy a szél létezik, mivel látjuk a hatásait.

Az elektromos áram is láthatatlan. Mégis, milyen csodálatos dolgokra képes! Világosságot ad a lámpába, fűti az otthonodat, hatalmas gépeket működtet és végzi számunkra a konyhai munkát. Egyetlen épelméjű egyén sem kételkedik az elektromos áram létezésében azon az alapon, hogy nem láthatja azt.

A légben láthatatlanul terjednek a rádió, a televízió és a radar hullámai. Mégis tudjuk, hogy léteznek, mert hangot vagy képet hoznak létre.

Látjuk-e a gravitációt? Nem, de nélküle mindaz, ami nincs erősen a földhöz rögzítve — az embereket is beleértve — a térben lebegne. Hasonló erő a mágnesesség is. A mágnes vonzza a vasat, a mágneses tér azonban láthatatlan a szemeink számára.

Az atom magját hatalmas, de láthatatlan erő tartja össze. Mégis tudjuk, hogy ez az erő nagyon is valóságos, mert fantasztikus energiamennyiség szabadul fel, amikor az atomrobbantás alkalmával „hasítják” az atomot.

Nem láthatjuk a röntgensugarakat sem, noha azok áthatolnak a testen és képet készítenek a csontjainkról. Mit szólna az orvos, ha azt mondanád neki, hogy a röntgensugarak nem léteznek, mivel nem látod őket?

Nem látjuk a szagokat, de az orrunk felfogja őket; a vérebek láthatatlan szag után nyomon követik az embereket. Nem látjuk a hanghullámokat sem, fülünk mégis felfogja őket; tehát tudjuk, hogy valóságosak.

Ezért számos dologban hiszünk, amit nem láthatunk, mivel megfigyeljük a bizonyítékot: az eredményt, amit létrehoznak. Ugyanilyen módon tudjuk, hogy létezik egy láthatatlan Teremtő, mert megfigyeljük a bizonyítékot: keze munkájának eredményeit. A Biblia azt mondja: „Mert az ő láthatatlan tulajdonságai világosan láthatók a világ teremtésétől kezdve, mivel a teremtett dolgok által felfoghatók, még az ő örökkévaló hatalma és istensége is.” — Róma 1:20, UV.

A TEREMTŐ KEZE MUNKÁJA

Amikor egy házat látsz, mire következtetsz? Vajon úgy következtetsz, hogy a fa, a beton és a fém véletlenül állt össze házzá, szobákkal, fűtőberendezéssel, vízvezetékkel, villanyhálózattal és bútorokkal együtt? Nem, hanem elfogadod a készítőt. Még az olyan viszonylag egyszerű dolgok, mint egy doboz vagy egy ceruza sem jöhetnek létre készítő nélkül.

Pedig az ilyen dolgok igazán jelentéktelenek az atomhoz, a fához, az emberhez, egy bolygóhoz, egy csillaghoz, egy galaxishoz, a világegyetemhez viszonyítva. Ha egyszerű dolgok nem jöhetnek létre alkotó nélkül, mit szóljunk a sokkal bonyolultabb, összetettebb dolgokról?

G. E. Davis fizikus mondja: „Egyetlen anyagi természetű dolog sem teremtheti önmagát.” Ezzel összhangban a Biblia logikusan jelenti ki: „Természetesen minden háznak van építője, de aki mindeneket alkotott, az Isten az.” — Zsid 3:4, UV.

Amikor tehát egy törvénygyűjteményt látsz, amilyen például egy nemzet alkotmányában szerepel, mire utal az? Sőt, ha csupán egy egyszerű jelzést látsz az utcasarkon, amely azt mondja: „Állj!”, mit mutat az? A törvény a törvényalkotó létezését mutatja.

A világegyetemnek sokkal benyomást keltőbb törvényei vannak. Nos a holdon való leszállás lehetetlenné vált volna az űrhajósok számára, ha nem vették volna figyelembe és nem tartották volna be a gravitáció, a mozgás, a sebességnövekedés pontos és szigorú törvényeit, valamint azokat a törvényeket, amelyek a föld és a hold keringését szabályozzák. Azok a felsőbbrendű törvények egy felsőbbrendű Törvényhozó, a láthatatlan Teremtő létezésére utalnak.

Ezért nem nehéz megérteni, miért mondja a Biblia azoknak, akik figyelmen kívül hagyják vagy tagadják egy Teremtő létezésének bőséges bizonyítékát: „ők menthetetlenek.” — Róma 1:20, UV.

De vajon miért láthatatlan az Isten emberi szemek számára? Nos, elvárhatod-e, hogy túlélj egy utazást a napba? Nem, már régen elégnél, mielőtt odaérnél. Isten teremtette a napot. Ezért sokkal, de sokkal hatalmasabb annál, hogy látható legyen az emberi szemek számára. Ezért mondja az ő Igéje: „Egyetlen ember sem láthat engem úgy, hogy életben maradjon.” — 2Móz 33:20, UV.

Mit szóljunk hát a tudósok állításáról, akik azt mondják, hogy az élők az élettelen anyagból fejlődtek ki, s az emberek a majomhoz hasonló állatból?