Együttműködve a családi egységért
1. a) Milyenfajta kifejezéseket és magatartásokat kell kerülniük a keresztény családoknak? b) Hogyan hangzik a Kolossé 4:6 jó tanácsa?
„MEGMONDTAM!” „Sohasem hallgatsz rám!” „Nem megmondtam, hogy ez lesz belőle?” Nagyon is gyakran hallani ezeket a kifejezéseket a családi viták közben a házastársak és a gyermekeik között. A nemtetszés hangnemében hangzanak el ezek, amikor valami nem sikerül, ami különben a házastárs ötlete volt. A bölcs férfi azt írta: „Jobb egyedül élni a pusztában, mintsem egy zsémbeskedő és rosszindulatú feleséggel.” (Péld 21:19, Új Angol Biblia) De ugyanezt mondhatjuk egy zsémbeskedő és rosszindulatú férjről is. Egy szótár így határozza meg a „zsémbeskedő” szót: „Állandó hibakereséssel bosszantani; állandó korholással ingerelni.” Az ilyenfajta ingerlésnek bizony nincs helye a keresztény családban. A házassági elrendezésben mindkét félnek tartózkodnia kell tőle. Mindannyiunknak szól Isten tanácsa, amely az apostol azon szavaiban jut kifejezésre, melyeket a kolossébeli gyülekezethez intézett: „Legyen a ti beszédetek mindig kellemes, sóval fűszerezett, hogy tudjátok, hogyan kell mindenkinek megfelelnetek.” (Kol 4:6, UV) A házastársnak adott effajta válasz bizonyára mind a két félnek áldására lesz.
2. Hogyan adott időszerű tudósítást a kedvességről nemrégen ez a folyóirat az olvasóinak?
2 Nem is olyan régen jelent meg ennek a folyóiratnak a hasábjain egy cikk, mely a kedvességgel foglalkozott. Többek között ezeket mondta: „Akik kereszténynek vallják magukat, vigyázni akarnak, hogy az ő kedvességük ne legyen alábbvaló annál a kedvességnél . . . melyet néha olyanok is gyakorolnak, akik nem vallják magukat Isten szolgáinak. . . . Láthatunk és olvashatunk az emberi kedvesség rendkívüli tetteiről, amelyekhez képest kevesebb kedvesség nyilvánul meg olyasvalaki részéről, aki magát Isten önátadott szolgájának vallja.” Milyen szomorú is lenne, ha Jehova önátadott imádóiból álló családunkban elmulasztanánk kedvességet tanúsítani az egymás iránti bánásmódunkban.
3. Hogyan vonatkozik a „hasonlóképpen” kifejezés arra a módra, ahogyan a férjnek kell bánnia a feleségével?
3 Péter apostol ezt a nagyszerű tanácsot adja a férjeknek a feleségük iránt tanúsítandó kellő figyelmességről: „Hasonló módon, ti férjek, lakjatok velük mindig az ismeretnek megfelelően, megadva nekik a tiszteletet, mint gyengébb edénynek, a női nemnek, mivel örökösök is vagytok velük az élet ki nem érdemelt kegyében.” (1Pét 3:7, UV) A „hasonló módon”, amire Péter utal, az előző szavakban, a levele második fejezetétől került körvonalazásra, ahol a helyes alárendeltséggel és az ezzel rokon témákkal kapcsolatban ad tanácsot. Az Úr Jézus Krisztusról szólva Péter azt írta, hogy Ő követendő példát hagyott a tanítványai számára. Azt mondta Jézusról: „Amikor szidalmazták, viszonzásul nem szidalmazott. Amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem állandóan arra bízta magát, aki majd igazságosan ítél.” (1Pét 2:23, UV) Ez valóban kedves eljárás volt, igazán méltó arra, hogy követendő példaként szolgáljon a férjek számára.
4. Hogyan mutassanak kedvességet „hasonlóképpen” a feleségek?
4 Természetesen Péternek a feleségek számára is van némi jó tanácsa, hogy ők „hasonló módon” kövessék azt. Olyan asszonyokról beszél, akiknek „csendes és szelíd szelleme igen értékes Isten szemében”. Ez bizony a kedvesség útja azoknál az asszonyoknál, akik Jehova és Krisztus Jézus szolgáinak vallják magukat. — 1Pét 3:1–4.
5. Mutass rá, hogyan vonatkozik mindenkire Péter tanácsa a kedvesség gyakorlása terén?
5 De ez még nem minden. Amikor ezt a kedves szellemet kell felmutatni a családi körben, akkor nemcsak a szülőknek kell tartózkodniuk a zsémbeskedéstől és a hibák keresésétől. Péter következő szavai ezek voltak: „Végül pedig legyetek mindnyájan hasonló gondolkodásúak, tanúsítsatok együttérzést, testvéri szeretetet, gyengéd könyörületességet, s elmétekben alázatosságot.” A tanács követéséből eredő jutalommal kapcsolatban Péter néhány verssel később azt mondja: „Mert Jehova szemei az igazságosakon vannak, s fülei az ő könyörgésükön.” — 1Pét 3:8, 12, UV.
A GYERMEKEKKEL VALÓ HELYES TÖRŐDÉS
6. a) Hogyan viseli közösen a felelősséget a férj és a feleség abban, hogy érdeklődést tanúsítsanak gyermekeik iránt? b) Milyen bibliai tanácsot kapunk a gyermek nevelésével kapcsolatban?
6 Ott van azután a gyermekek felnevelésének kérdése a családi körön belül. Az előző cikkben az apa felelősségéről olvashattunk a gyermekek felnevelése terén az Úr fegyelmezése és szellemi szabályozása szerint. (Ef 6:4) De magától értetődő, hogy az anya szintén felelős a családi kör ezen komoly feladatának ellátásáért. (Péld 6:20; Ef 6:1, 2) Egy olyan világban, ahol oly elterjedt a bűnözés, ahol a tizenévesek bűnözési statisztikája oly kíméletlen képet fest az erőszakról, könnyen láthatjuk, hogy a keresztény szülők által nyújtott nevelés élet és halál kérdése lehet a gyermekek számára. Amikor mindkét szülő keresztény hívő, könnyen együttműködhetnek Isten bölcs tanácsának alkalmazásában a gyermeknevelés terén. — Péld 13:24; 22:6.
7. Hogyan beszélje meg a férj és a feleség a gyermek fegyelmezéséről vallott nézetét és miért így?
7 Mindkét szülő együttes közreműködése a gyermekek szeretetteljes fegyelmezésében nagyban hozzájárulhat a boldog családi légkör kialakításához. A szülők megbeszélhetik a gyermek fegyelmezéséről vallott különböző nézeteiket, amikor magukban vannak és a gyermek nem hallja őket, s komoly végkövetkeztetésre juthatnak együttesen a gyermekeik javára. Ezeket arra buzdíthatják, hogy úgy nőjenek fel, hogy közben tiszteletben tartják mindkét szülő tanácsát és fenyítését, s nem igyekeznek megosztani a szülőket a fiatal életükben felmerülő kérdések és nehézségek megoldása terén.
8. a) Milyen tényt kell tudomásul venni a gyermekek felnevelésékor? b) Mire kell tehát törekedniük a szülőknek?
8 Igaz, egyes fiatalok nem reagálnak szívből az Isten Igéje igazságára. Miként Káin, Ézsau és mások esetében, néhány gyermek ma is megtagadja, hogy elfogadja az igazságot. Nem engedi, hogy az igazság irányítsa életét és harmonikus családi kör kialakításához vezesse. Ez természetesen nagy fájdalmat okoz a hívő apának és anyának. ,Hol rontottuk el a dolgot?’ — teszik fel talán maguknak a kérdést. Vannak esetek, amikor a szülők igazán megtettek mindent annak érdekében, hogy az igazságosság útján neveljék fel gyermekeiket, alkalmazva a bibliai tanácsokat és fegyelmezést, a gyermekek mégis lázadókká lesznek és megtagadják, hogy Isten engedelmes gyermekeivé legyenek. Ilyenkor a Példabeszédek 17:21. és 25. verse érvényes. A bölcs férfi itt azt írja: „Az ostoba fiúnak apja nem örül. Búsulására van az apjának az ostoba fiú és keserűségére annak, aki szülte őt.” (UV) Mily lényeges tehát, hogy a szülők minden tőlük telhetőt megtegyenek azért, hogy a gyermekük jól induljon el az életben. Ezt azáltal érhetik el, ha megfogadják a Biblia tanácsát az utódaik felnevelésével kapcsolatban. (5Móz 6:4–9) Ez a családi egység érdekében végzett munka szerves része.
9. a) Mire van szükség azon kívül, hogy a Bibliát tanulmányozzuk a gyermekekkel? b) Milyen téren mutathatnak még érdeklődést a szülők a gyermekeik iránt?
9 Bölcsen tesszük, ha megemlékezünk továbbá arról is, hogy a gyermekek oktatása és Jehova szellemi szabályozása szerint való felnevelése nem csupán abból áll, hogy tanulmányozzuk velük a Bibliát. Lényeges a bibliai alapelvek gyakorlati alkalmazása is. Ha vannak gyermekeid, akkor mint bölcs szülő, jó példával kell elöl járnod a szorgalmas életmód terén. Vajon bölcs dolog lenne egy anya részéről, hogy a fiatalok maguk készítsék el reggelijüket, maguk készüljenek el és maguk menjenek az iskolába, míg ő alszik? Hacsak nincs valami betegség vagy más alapos ok, a családi egységért harcoló szülőnek erőfeszítéseket kell tennie, hogy együtt keljen fel gyermekeivel reggelenként, ő készítse el őket az iskolába menetelre, maga gondoskodjon a megfelelő reggeliről, és nézzen utána, hogy megfelelően vannak-e felöltözve? A szülőket igenis érdekelje az, hogy milyen tanulmányi eredményt érnek el a gyermekeik az iskolában, s hogy a magaviseletük mindenkor Jehova jól-nevelt, jó modorú szolgájához illő-e? Gyermekeikbe kell oltaniuk az idősebbek iránti tiszteletet és mások tulajdonának tiszteletben tartását. Mindezek és egyéb más dolgok segíthetnek a gyermekek felnevelésében, ami nem jelent zaklatást a szülők szellemének, hanem dicséretet szerez a Teremtőnek és megelégedést az anyának és az apának.
A FÉRJ-FELESÉG VISZONY
10, 11. Milyen viselkedés kezd általánossá lenni ma az emberek között, és mivel érvelnek némelyek?
10 Ott van azután a férj és a feleség közötti bensőséges házastársi magatartás örök témája. A világban oly sokat írtak már erről, s ezen írások közül nem egy kimondottan ellenkezik Isten Igéje jó tanácsával. Ma megszokott dolog, hogy emberek házasság nélkül együtt élnek. Természetesen ez nem új dolog, de manapság sokan „okos” dolognak tartják, hogy ezt tegyék és nyilvánosan kérkedjenek vele, nem törődve mások érzelmeivel, vagy Isten Igéje erkölcsi tanításával.
11 Még az úgynevezett keresztény országokban is az állítólagos „vallásos” emberek gyakran együtt élnek anélkül, hogy házasságot kötöttek volna. Az ilyenek azt állítják, hogy semmi értelme vagy pedig vajmi kevés jelentősége van, ha nyilvános fogadalmat tesznek, vagy ha egy darab papír tanúsítja, hogy egy másik egyénhez vagy kötve a házasságban. És igen nagy számban vannak olyanok, akik nyíltan élnek több élettárssal és fesztelen nemtörődömséggel cikáznak egyiktől a másikig. Ez természetesen egyre növekvő nemi betegségekhez, tönkretett életekhez és bűnöző gyermekekhez vezet. De sokan nem néznek tovább az önző vágyaik kielégítésénél.
12. Hogyan tekintse az ilyen életformákat a keresztény házaspár?
12 A keresztény házaspárok számára természetesen tilos minden ilyen életforma, mivel Isten helyteleníti. Márpedig ők nagyszerűen megértik, hogy Istennek tetszeni és az ő akaratát cselekedni a legfontosabb dolog az életükben. Ez hozza meg számukra az ő áldásait. De arra is vigyáznia kell a keresztény házaspárnak, hogy ne süllyedjen természetellenes szokásokba, melyek ellentétben vannak Isten Igéje alapelveivel. A házassági elrendezésben mindkét félnek szükséges figyelembe vennie házastársa keresztényi érzéseit a nemi kapcsolatok terén.
13. Hogyan mutathatja meg a férj, hogy szereti feleségét?
13 Teremtőnk úgy alkotta meg a férfit és a nőt, hogy szoros, meleg, bensőséges viszonynak örvendjenek a házasságban. Ebből a célból az asszonyt mintegy a férfi „kiegészítőjének” alkotta, vagyis a nő teszi teljessé a férfit. A férfinak és a nőnek „egy testté” kell lennie. (1Móz 2:18, 21–24) Hogy ez az elrendezés mindkét fél számára kielégítő módon működjön a bensőséges kapcsolatukban, mindegyiknek be kell töltenie a saját szerepét. Pál apostol például azt írta: „Úgy szeressék a férjek a feleségüket, mint a tulajdon testüket. Aki szereti a feleségét, önmagát szereti, mert soha egyetlen férfi sem gyűlölte a tulajdon testét, hanem táplálja és dédelgeti azt.” (Ef 5:28, 29, UV) Ahhoz, hogy egy feleség őszintén boldog legyen, éreznie kell, hogy kívánják és szeretik. A férfi és a nő bensőséges életében ennek a szeretetnek meg kell nyilvánulnia, ha mind a két fél a családi egység és megértés előmozdítására törekszik.
14. Mit kell kerülni a házastársi viszonyban és miért?
14 A férfi és a nő magatartásának a feladataik teljesítésében Isten Igéjén kell alapulnia. (1Kor 7:3–5) Noha a férfi és a nő örülhet egymásnak a férj-feleségi viszonyból eredő szoros kapcsolatban, ugyanakkor kerülniük kell minden természetellenes szokást, amilyen pl. a szodomia [végbélnyíláson át történő közösülés], a szájon át való közösülés és ehhez hasonlók. Azért mondjuk „természetellenesnek”, mert a férfit és a nőt kifejezetten nem ilyen céllal alkotta meg a Teremtő és az ő Igéje hangsúlyozottan tiltja az e világra jellemző tisztátalan szokásokat. — 3Móz 18:1–30; Róma 1:24–27; 1Thess 4:3–8.
15. Mit kell kerülni, ha valaki fel akarja ölteni az új egyéniséget? (Hasonlítsd össze a Júdás 7-tel!)
15 A dolgok e romlott rendszerében, ahol a keresztényeknek a keresztény tanítás határain belül kell élniük és viselkedniük, kerülnünk kell az olyan emberek gondolkodásmódját és nézetét, akik a helytelen cselekedetek mellett kardoskodnak. Minden oldalról az látszik, hogy mindenfajta nemiség árucikk, mely eladható és megvásárolható. Sokan azok közül, akik eljutottak az igazság ismeretére, maguk is tapasztalták ezt a dolgok régi rendszerében és időnként ez a gondolkodásmód irányította az életüket. Ámde most kijöttek abból a rendszerből Isten elrendezésének rendjébe. Megváltoztatták gondolkodásukat, felvették az új egyéniséget és olyan életet akarnak élni, amely összhangban van Isten Igéje igazságos irányadó mértékével és alapelveivel. — Ef 4:19–24.
16. a) Mire vigyázzon a keresztény, amikor az erkölcsi magatartását vizsgálja? b) Hogyan vonatkoznak erre a témakörre a Noé napjaiban, valamint Szodoma és Gomora idejében bekövetkezett események? c) Mutass rá, hogyan érvényesek erre vonatkozóan a Róma 2:12–16 szavai!
16 Valóban életfontosságú dolog, hogy mi mindannyian, akiket kihívtak a sötétségből Isten igazsága csodálatos világosságára, komolyan megvizsgáljuk: hogyan gondolkodunk és hogyan cselekszünk. Mi nem helyeseljük azt, amit Isten elítél. Mi nem akarunk a lehető legközelebb kerülni a gonosz cselekedet határvonalához abban az érzésben, hogy vannak bizonyos jogaink és — ha úgy óhajtjuk — magunk dönthetünk bizonyos dolgokban. Azzal sem kívánjuk mentegetni magunkat, hogy azt mondjuk: nincs megírva nyomtatásban a Szentírásban, egészen pontosan és a legrészletesebben egy bizonyos kétes viselkedés. Nincs bizonyíték arra, hogy Noé napjaiban írásos parancs ítélte volna el azt, amit az angyalok cselekedtek az emberek leányaival. Ennek ellenére az, amit tettek, helytelen, erkölcstelen és gonosz cselekedet volt. Isten látta, hogy a föld kezdett tönkremenni és betelni erőszakossággal. Elpusztította azt a gonosz világot és csak nyolc igazságos lelket mentett meg. (1Móz 6:11, 12; 1Pét 3:19, 20) Isten később elpusztította Szodoma és Gomora városokat is a szodómia gonosz szokása miatt. De semmi sincs az Írásokban, ami arra utalna, hogy az akkori emberek írott formában kaptak volna Istentől valamilyen szabályt, amely különleges módon megtiltotta volna nekik ezeket a szokásokat. (1Móz 13:13; 19:24, 25) Isten kezdettől fogva az emberbe helyezte a lelkiismeret képességét. Az ember alapjában tudja, mi helyes és mi helytelen, mely szokások gonoszak és melyeket ítéli el Isten. (Róma 2:12–16) Az ember alapjában tudja, mi volt Isten szándéka, amikor szaporodási képességgel látta el a férfit és a nőt, és lehetővé tette, hogy a kettőjük nemi egyesülése utódokat hozzon létre. Ezért az ember alapjában tudja, hogy a szodómia helytelen dolog, hogy a szájon át történő közösülés szintén helytelen, hogy a bestialitás, a házasságtörés, a paráznaság, a homoszexualitás és a hasonló szokások is mind, mind helytelenek. Ezért a családi egység előmozdítása érdekében mind a férj, mint a feleség az isteni gondolkodás határain belül tartozik cselekedni, ez a gondolkodás pedig Isten Igéje alapelvein nyugszik. Ez tartós örömet és boldogságot eredményezhet a családban.
17. Nevezz meg egy másik csapdát, amelyet kerülni kell a házassági kapcsolatban!
17 Azt is meg kell jegyezni, hogy a házassági kötelék bensőséges viszonyát nem szabad fegyverként felhasználni önző célok érdekében a házastárs ellen, vagy akár csak egyszerűen saját érdekből. Pál apostol azt tanácsolta: „Adja meg a férj a feleségének, ami azt megilleti; de hasonlóképpen a feleség is adja meg a férjének. Ne fosszátok meg egymást attól, kivéve, ha kölcsönösen megegyeztek.” Mindegyik házastárs vegye figyelembe a másik szükségletét a házassági kötelékben, amint Pál írta: „Senki ne keresse állandóan a maga előnyét, hanem a másikét.” — 1Kor 7:3, 5; 10:24, UV.
18. Hol kapunk józan tanácsot a házasságra, valamint a tiszteletreméltóságának megőrzésére vonatkozóan?
18 Jehova látható földi szervezete sok hasznos információt közölt a házas személyek részére, melyet megvizsgálhatnak és áldásukra fordíthatnak. Ez a tanács és javaslat nem mástól, mint magától Jehovától ered az ő Igéje közvetítésével. Amikor Pál apostol azt írta, hogy a házasság legyen „tisztességes mindnyájatok között és a házassági ágy szeplőtelen”, éppen erre gondolt, és azok, akiket érdekel a boldog, vidám együttes házasélet, elérhetik azt, ha megfogadjak Pál jó tanácsát, melyet a zsidó keresztényeknek adott. — Zsid 13:4.
19. Milyen további kérdések kerülnek megbeszélésre az Isten szolgái közötti házasság, családi egység és békesség témakörében?
19 Itt tehát azt a boldog házassági elrendezést beszéltük meg, amelyben mind a férj, mind a feleség önátadott és alámerített keresztény, aki egyazon célokért küzd és ugyanazon dolgokban érdekelt. Ámde Jehova számos szolgája él házasságban hitetlennel, vagy talán elvált a házastársától. Ilyen helyzetben hogyan oldják meg számos gondjukat, nehézségüket azok, akiknek gyermekeket kell felnevelniük és akik boldog életet szeretnének maguknak? Milyen tanácsot ad Isten Igéje Jehova ezen szolgái számára? Ezeket a kérdéseket beszéljük meg a következő cikkben.
[Kép a 18. oldalon]
Mindkét szülőnek együtt kell működnie a fenyíték alkalmazásában
[Kép a 20. oldalon]
Elég korán felkelsz, hogy segíts gyermekeidnek elkészülni az iskolába menetelre?