Van-e igazán jó hír napjainkban?
MILY felüdítő jó hírt hallani! Az emberek azonban általában elővigyázatosak azzal szemben, ami jó hírnek mutatkozik. Úgy találták, hogy amit eleinte jó hírként üdvözölnek, az gyakran kiábrándítónak bizonyul. Ez igaz volt politikai ígéretek esetében, mivel az ígérettevőt vagy nem érdekli igazán ígéretei teljesítése, vagy nem is szándékszik teljesíteni azokat, vagy ha őszintén szeretné, nincs meg a hatalma, hogy teljesítse.
De valódi jó hír is létezik. Ez olyan jó hír, mely tartós, és olyan személytől származik, aki szívén viseli legteljesebb jólétünket. Faj, szín vagy nemzetiség nem számít nála. Továbbá e személynek a hatalma is megvan hozzá, hogy ígéreteit beteljesítse. A jó hír enyhülést szerez most, és teljes boldogságot a közeljövőben. A jó hírt küldő személy a Mindenható Isten, a Teremtő, akinek neve Jehova. (Zsolt 83:19) A Biblia, az Isten „kézjegyét” viselő könyv tartalmazza a jó hírt. Csupán arra van szükség, hogy nyílt, őszinte elmével szemléljük, s máris feltárul előttünk az embernek szóló üzenete teljes értelme. Jézus mondta: „Ezért mondom nektek: Állandóan kérjetek és megkapjátok; állandóan keressetek és találtok; állandóan kopogjatok és kinyittatik nektek.” — Luk 11:9, UV.
Az emberiségnek bizonyosan szüksége van segítségre, mégpedig nemcsak önmaguk kormányzásában, hanem azért is, mert — tekintet nélkül arra, hogy a környezetük jó-e vagy rossz — az emberek megbetegszenek és meghalnak, s így elvesztik mindenüket. Ez az emberi tökéletlenségnek tulajdonítható; nem sikerül elérniük a tökéletességet, nem sikerül elérniük „Isten dicsőségét”. (Róma 3:23) Valójában az ember bűnös volta alapvető oka és forrása annak, hogy napjainkban annyi rossz hírt hallunk mindenfelől. Az emberek bűnösek, legtöbbjük nem a saját akaratából, hanem „amiképpen egy ember által jött be a bűn a világba, és a bűn által a halál, ekképpen a halál minden emberre elhatott, mert mindnyájan vétkeztek”. (Róma 5:12, UV) Ezért hal meg minden ember. Pál apostol így írja le az olyan ember helyzetét, aki komolyan igyekszik helyesen tenni: „A jót, amit kívánok, nem teszem, de a rosszat, amit nem kívánok, azt gyakorlom. Ha tehát azt teszem, amit nem akarok, az aki ezt teszi, már nem én vagyok, hanem a bennem lakozó bűn.” — Róma 7:19, 20, UV.
Ugyanez a bibliaíró folytatja annak kimutatását, hogy az emberiség ebben a helyzetben van ugyan, de nem anélkül, hogy a Teremtőtől reménysége ne lenne. Arról beszél, hogy a földi teremtmény „nem a saját akaratából vettetett a hiábavalóság alá”, hanem „remény alapján”, amely szerint „maga a teremtés is felszabadul az Isten gyermekei dicsőséges szabadságára”. (Róma 8:20, 21, UV) Ez az emberiség tökéletessé tételéről és örök életéről szóló jó hír.
„Isten gyermekei”! Ez azt jelentené, hogy Istennel olyan kapcsolatban állnánk, mint egy család: a földön élnénk egységben, közvetlenül az ő gondoskodása alatt, boldogan, jól ellátva, sok olyan dologgal elfoglalva, mely kellemes munkát biztosít számunkra. Mert Isten a földet az emberiség otthonaként alkotta, s a föld valóban gyönyörű otthon is, melyet Ő úgy készített, hogy örökké fennálljon. ,A szelídek öröklik a földet’ mondta Jézus Krisztus a héber zsoltárokból idézve, melyek szintén kijelentik, hogy a föld „nem rendül meg határtalan ideig, vagy örökre”. (Máté 5:5; Zsolt 37:11; 104:5) Ez jó hír; csodálatos dolog, hogy tudunk róla! Vajon hogyan fogja Isten a földre vonatkozó kinyilatkoztatott szándékát véghez vinni?