Tegyetek mindent jó lelkiismerettel!
„Boldog az az ember, akit nem kárhoztat az, amit helyesel.” — Róma 14:22.
1. Miért kell óvatosaknak lennünk, ha másoknak személyes ügyekben tanácsot adunk?
NEM könnyű helyes döntést hozni minden kérdésben, amellyel az életben szembekerülünk. Jakab, Jézus féltestvére elismerte, hogy „mindnyájan sokszor megbotlunk”. Ezért mondta, hogy „ne legyenek sokan közületek tanítók, testvérek, tudván azt, hogy súlyosabb ítélet alá esünk”. (Jak 3:1, 2) Ha növeljük azok számát, akiknek tanácsot adunk, megsokszorozzuk a kimenetellel kapcsolatos felelősségünket és kötelezettségünket.
2. Miért kell minden másoknak adott tanácsnak megbízhatóan a Biblián alapulni?
2 Ha másoknak adott tanácsunk egyszerűen a saját lelkiismeretünkön vagy véleményünkön alapul, biztosan félrevezetjük őket. Még ha teljesen a Biblia szerint próbálunk is meg tanácsot adni, akkor is biztosaknak kell lennünk abban, hogy a helyes értelmet közvetítjük, nem csupán feltételezést vagy magánvéleményt. Ha valaki elfogad egy olyan tanácsot, mely csak egy másik személy lelkiismeretén vagy véleményén alapul, és annak megfelelően jár el, abból ugyancsak kevés haszna van. Sőt még nagy kárt is okozhat. Miért? Mert nem úgy cselekszik, ahogy a saját lelkiismerete indítja. Mert „valóban mindaz, ami nem hitből van, bűn az”. — Róma 14:23.
3. Mit kíván meg az egyén részéről a személyes döntés meghozatala?
3 Hogy higyjen egy dologban — mely magába foglalja személyes döntését —, ahhoz az embernek pontos ismeretet kell szereznie a Bibliából, valamint tényeken alapuló szilárd bizonyosságot. (Zsid 11:1) „Nem jó, hogy a lélek ismeret nélkül legyen, és az, aki siet lábaival, vétkezik.” (Péld 19:2) Ha az embernek nincs pontos ismerete Isten akaratáról, előfordulhat, hogy rossz irányba siettetik őt.
4. Ha valaki nehezen tud dönteni, mit tehet, hogy segítséget kapjon?
4 Egyes keresztények hitében gyengeségek vannak. Gyakran azért, mert az élet bizonyos problémájával vagy kérdésével kapcsolatban hiányos az ismeretük. Jakab megmagyarázza, hogy a keresztény megszerezheti a szükséges bölcsességet bármely próba kiállásához, ha imádkozik Istenhez azért a bölcsességért. (Jak 1:2, 5) Természetesen ahhoz, hogy Istentől feleletet kapjon, a Bibliát is tanulmányoznia kell. Miért lesz ez segítségére? Mert a keresztényeknek ma ugyanazok az emberi nehézségeik vannak, mint amilyenekkel Isten szolgái évszázadokon át néztek szembe. Ha a Szentírásba tekintünk, látni fogjuk, hogyan adtak tanácsot és intéztek nehézségeket hűséges emberek, köztük az apostolok és társaik. A körülmények természetesen különböznek, de nincsen olyan probléma, melyre a Biblia nem gondoskodik a helyes alapelvről. Az alapelv alkalmazása indítja meg az ismeret és a lelkiismeret működését.
,SZÍVBE ÍRT TÖRVÉNY’
5. Miért írt Pál apostol a Rómában levő gyülekezetnek a lelkiismeretről?
5 A lelkiismeret e kérdésével Pál apostol foglalkozott a Róma 14. fejezetében. A római gyülekezetben általános egyetértés uralkodott a Biblia alapvető tantételeit illetően, és hogy hogyan kell a „jó hír” hirdetésének munkáját előmozdítani. (Róma 1:8) De véleménykülönbségek voltak különösképp személyes dolgokban. Ez főként annak volt tulajdonítható, hogy a gyülekezet különböző tagjai más-más környezetből származtak és más-más nevelést kaptak. E különbségek elsősorban a mély szakadék miatt voltak, mely a zsidókat a pogányoktól elválasztotta, mielőtt ezek a keresztényiséget elfogadták.
6, 7. a) Mik voltak a gyülekezet egyes tagjainak ‚gyengeségei a hitükben’? b) Mi volt a Törvény elsődleges célja, és milyen változásokat hozott a Messiás?
6 Pál írja: „Fogadjátok szívesen azt az embert, akinek hitében gyengeségei vannak.” (Róma 14:1) Ezek a „gyengeségek” nem Istenbe, az Atyába és az Úr Jézus Krisztusba vetett megmentő hit gyengeségei voltak. Mindenkinek ilyen hitének kellett lennie. (Az Egy Amerikai Fordítás így hangzik: „Kezeljétek az embereket — akik hitükben túlságosan aggályoskodók — mint testvéreket.”) Ezek a „gyengeségek” olyan sajátságok voltak, melyekben bizonyos keresztények nem voltak járatosak s nem voltak tisztában a keresztényi szabadság hatáskörével. Például a zsidók századokon át a mózesi „törvénykönyv” alatt voltak (Róma 13:9; 2Kor 3:6), amely korlátozta őket bizonyos „tisztátalan” ételek fogyasztásában, és amely megparancsolta nekik bizonyos napok megtartását, és így tovább. (3Móz 11:46, 47; 5Móz 5:12-14) Istennek ezzel a törvénnyel az volt a célja, hogy megőrizze a zsidókat a bálványimádatot gyakorló pogány nemzetek közé vegyüléstől a Messiás eljöveteléig. (Gal 3:23-25) Ennek helyét azután „a szabadság tökéletes törvénye” foglalta el, egy „bensejükben levő törvény”, mely a szívükbe volt írva. (Jak 1:25; Jer 31:33) Ez az új törvény a Keresztény Görög Iratokban található.
7 Tulajdon élete feláldozásával a Messiás Jézus Krisztus valóban felszabadította azokat a zsidókat, akik elfogadták Őt. A pogányok is felszabadulhattak a bálványimádat korábbi rabszolgaságából. Minden keresztény — zsidó és pogány — most ugyanazon az alapon állt Isten előtt. (Ef 2:14-16) Mégis, néhány zsidóból lett kereszténynek nehéz volt megváltozni, mivel a korábbi szokások és gyakorlatok beleivódtak. Bizonyos dolgok ‚egyszerűen ellentétben voltak a lelkiismeretükkel’.
8. Mire hajlottak némelyek a gyülekezetben azokkal kapcsolatban, akiknek „gyengeségeik” voltak hitükben, de hogyan kellett volna őket kezelni?
8 Pál apostol helyes szemléletet tanúsított ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, amikor a gyülekezetnek szóló tanácsát, hogy fogadják szívesen azokat, akiknek gyenge a lelkiismeretük, így folytatta: „Ne azért, hogy belső kérdéseikben döntsetek.” (Egy Amerikai Fordítás: „Ne bíráljátok nézetüket.”; Jóváhagyott Állandó Változat: „De nem vélemények feletti vitatkozás végett.”) Az ilyen embert — noha véleménye vagy lelkiismerete a többiekétől eltérő, sőt talán „túlságosan aggályoskodó” volt — szívesen kellett fogadni mint teljes értékű testvért, Krisztus társörökösét. Némelyek hajlottak arra, hogy vitázzanak véleménye vagy nézete fölött, mely bensejéből — szívéből — jött. Ez helytelen volt, mivel az érintett felek számára, sőt a gyülekezet számára is káros volt, mert előfordulhatott volna, hogy a felek állást foglalnak és szakadás következik be.
KÉT PÉLDA, MELY MEGHATÁROZZA AZ ALAPELVET
9. Milyen kérdés merült fel a húsevéssel kapcsolatban?
9 Pál a húsevés példáját hozza fel. Azokban a napokban a levágott állatokat vagy a piacokon árusított húsokat sok esetben bálványnak mutatták be, hogy mintegy megszenteljék a húst az azt megevő imádók számára. Ez természetesen nem volt hatással magára a húsra. A bálvány valójában nem volt semmi. De azoknak, akik nem voltak teljesen tisztában e helyes nézettel, lelkiismeretfurdalásuk volt, amikor húst ettek, attól való félelmükben, hogy ez pogány szertartással állhat kapcsolatban. (1Kor 8:4-7) Ezért az apostol így figyelmeztet:
„Az egyik embernek van hite, hogy mindent megegyen [mindent, ami élelem, ide tartozik a piacon vásárolt hús is] de az az ember, aki gyenge, zöldséget eszik [hogy ne egyen — még tudatlanul se — húst, amelyet „szennyezett”-nek tekint a pogány gyakorlat miatt].” — Róma 14:2.
10. Nem kellene-e azokat az egyéneket helyreigazítani, akiknek a gyülekezet többségétől eltérő személyes nézetük van, ,az egyazon értelem és egyazon gondolatmenet’ elérése céljából?
10 Mi volt hát a teendő? Nem kell-e a csak zöldségféléket evő ember nézetét kiigazítani, mielőtt mint teljesen kitanított keresztényt tiszteletben tarthatnák? Némelyek felhívhatnák a figyelmet arra az alapelvre, hogy ‚mindnyájan egyetértésben beszéljenek és ne legyenek szakadások közöttük, hanem mindnyájan illően egyesüljenek egyazon értelemben és egyazon gondolatmenetben’. (1Kor 1:10) Ez az egység azonban nem a személyes választás vagy lelkiismeret ügyei fölött alkotott véleménybeli vagy szemléletbeli egységet jelentette. Ez az egység Krisztus — és nem emberek — követésére vonatkozott. — 1Kor 1:11-13.
11. Hogyan tekintettek egymásra lelkiismereti dolgokban a gyülekezet tagjai?
11 Egyes zsidóból lett keresztények, akik teljesen tisztában voltak ezzel a dologgal, csakúgy mint a gyülekezet legtöbb pogány tagja, akik soha nem gyakorolták a mózesi törvényeket, hajlamosak voltak megvetéssel lenézni a túlságosan aggályoskodókat, balgának, fontoskodónak, sőt fanatikusnak tekintve őket, mialatt a túlságosan aggályoskodók úgy ítélték meg a többieket, mint akik Isten szemében helytelenül járnak el, túllépve szabadságuk korlátait. Így az apostol mindkét nézetbelieket helyreigazította:
„Aki eszik, ne nézze le azt, aki nem eszik, és ne ítélje meg, aki nem eszik azt, aki eszik, mert Isten elfogadta azt. Ki vagy te, hogy a más szolgáját megítéld? A saját urának áll vagy esik. Valójában megáll, mert Jehova előidézheti, hogy megálljon.” — Róma 14:3, 4.
12. Miért kell teljes mértékben elfogadni más keresztényeket, akiknek nézetei személyes dolgokban eltérnék saját nézeteinktől?
12 Ha Isten befogadott egy személyt, szívesen látja őt, és az ő szellemét adja rá, kik vagyunk mi, hogy hibáztassuk, ha lelkiismerete az aggályokat vagy nézeteket illetően még mindig szükségtelenül szűknek vagy talán másokénál tágabbnak látszhat? Mindnyájunknak számot kell adnunk Urunknak. Elég problémánk, hibánk és hiányosságunk van nekünk magunknak is. Ez tart távol bennünket attól, hogy más dolgaiba beleavatkozzunk. Nem helyes összeütközésbe kerülni más ember szolgájával vagy alkalmazottjával azt illetően, hogy hogyan szolgálja azt az embert — Isten szolgája esetében pedig ez még inkább így van. Isten a bírája szolgájának. Igen, Jehova „előidézheti, hogy megálljon”.
13. Mennyiben igaz az, hogy Isten segít megállni a szolgájának?
13 Ezt Pál nem úgy érti, hogy Isten mindenben támogatja szolgáját. Bűn elkövetésében bizonyosan nem. Még ha egy kereszténynek olyan lelkiismeretbeli nézete van is, melyet mások esetleg bírálnak, sőt úgy tekintenek, mint ami őt alkalmatlanná teszi, Isten mégse ítéli meg az illetőt eljárásával ellentétben, hanem örül, hogy lelkiismeretesen cselekedett. Ha Isten helyénvalónak látja, a megfelelő időben megváltoztatja majd szolgája lelkiismeretbeli nézetét, hogy felismerje az érettebb nézetet. De egyetlen keresztény se vélje, hogy lelkiismeretét a másé fölé helyezheti. Ha így tesz, bajba sodorhatja a másikat, vagy megkárosíthatja annak hitét. Következésképp ő maga „súlyosabb ítélet”, vagy egy bizonyos fokú elítélés alá esik, ahogyan Jakab mondja. — Jak 3:1.
14-16. Magyarázd meg Pál szavait a Róma 14:5, 6-ban!
14 Az apostol még egy példát hoz fel:
„Az egyik ember az egyik napot a másik fölött állónak ítéli meg; a másik ember az egyik napot úgy ítéli meg, mint az összes többit; legyen mindegyik ember teljesen meggyőződve a saját elméjében. Aki megtartja a napot, Jehovának tartja meg. Az is, aki eszik, Jehovának eszik, mert Istennek ad hálát; és aki nem eszik, Jehovának nem eszik, és mégis Istennek ad hálát.” — Róma 14:5, 6.
15 Például az a zsidó, aki elfogadta Krisztust, de azelőtt hosszú időn át engedelmesen megtartotta a szombat-törvényt, lelkiismeretfurdalást érezhetett, ha munkát végzett a zsidó szombatnapon. Lehetett ez a munka főzés, ácsmunka vagy egy meglehetős távolságra való utazás. Még ha gyülekezeti munka volt is ez, olyasmi, amit a gyülekezet többi tagjai elvártak tőle, hogy megtegyen értük vagy velük, azon a napon esetleg nem tette meg lelkiismerete miatt. Bármely másik napon boldogan megtette volna. De azt a napot úgy érezte, hogy Jehova akaratát cselekedte, amikor megtartotta azt a napot mint különösen szentet. Az evésben pedig hálát adott Istennek, hogy tökéletesen tiszta lehet, és mentes a bálványimádattól, mert Isten a mózesi törvényben világosan körvonalazta nézetét az ilyen dolgokkal kapcsolatban. (Figyeld meg, hogyan érzett Dániel akkor a Törvény alatt. [Dán 1:8]) Lelkiismeretes cselekedete senkit sem sértett meg a gyülekezetben és semmiféle bűnt nem követett el. Ezért Jehova nem tekintette őt tisztátalannak. Jehova értékelte, hogy legjobb tudása szerint és tiszta lelkiismerettel engedelmeskedett, nem tagadva meg Krisztus áldozatát.
16 A többi keresztények viszont minden napot úgy tekintettek, mint amely egyenlőképpen Istené — mint amely mind szent —, különösképpen pedig egyik sem az. Tiszta lelkiismerettel ettek húst, tudva azt, hogyha korábban be is mutatták egy bálvány előtt, ez magát a húst nem változtatta meg, mivel a bálványoknak nincs hatalmuk erre. Megköszönték Istennek, hogy megehették a táplálékot, melyet adott, és hálásak voltak a szabadságért, melyről Krisztus révén gondoskodott.
17. Miért kell mindenkinek szilárd meggyőződésének lennie a saját elméjében?
17 Mégis mindegyiküknek szilárd meggyőződésének kellett lennie a saját elméjében. Ha a keresztény nem értette meg világosan a másik nézetét — lelkiismeretesen megvizsgálva a dolgot saját elméjében —, akkor nem lett volna hasznára, sőt a valóságban kárára vált volna, ha ezt a nézetet lelkiismeretével ellentétben a magáévá tette volna. És egyikük sem bírálhatta a másikat, nem vitázhatott vele, nem ítélhette meg vagy nem nézhette le megvetéssel. (Jak 4:11, 12) Nem is próbálhatta a saját nézetét a másikra erőszakolni. Ha ezt megtette volna, akkor megpróbált volna uralkodni a másik hitén.
18. Tehetnek-e valamit a vének vagy mások, hogy segítsenek az egyénnek személyes dologban pontosabb nézetet elsajátítani? Ha igen, mit?
18 Ez nem jelenti azt, hogy a lelkiismeretre tartozó ügyeket nem lehet megbeszélni, vagy kutatást végezni, hogy a Biblia nézetét megtudjuk. Fel lehet hozni a Szentírás állásfoglalását megközelítő érveket a szóban forgó tárgyra vonatkoztatva. De el kell kerülni a perlekedést és vitatkozást. Nem ragaszkodhatunk ahhoz, hogy a másik személy úgy lássa a dolgot, ahogyan mi, vagy azt tegye, amit mi mondunk. Vének és más érett személyek segíthetnek a gyenge vagy rosszul értesült egyéneknek ezekben a sajátos dolgokban. De csupán ennyit helyes tenniük. Az illetőnek akkor azt kell cselekednie, amit lelkiismerete szerint Isten által elfogadhatónak érez.
ALAPELV BIZONYTALAN TERÜLETEKET ÉRINTŐ DÖNTÉSEKHEZ
19. Hogy lehet meghúzni a vonalat a között, hogy mit lehet az egyén lelkiismeretére hagyni és mit nem?
19 Bár itt az apostol csak két példát említ, mégis megállapítja az alapelvet minden olyan ügyre vonatkozóan, amely magába foglalja a lelkiismeretet. Napjainkban sok olyan helyzet van, amelyre nincs különleges, közvetlen utasítás vagy szabály a Bibliában. Ezeket néha „homályos területek”-nek nevezik. Ilyen területek léteznek a foglalkozás, orvosi kezelés, táplálkozás, ruházkodás terén és máshol. A Biblia alapelvekkel vezet minket mindezeken a területeken. Amit határozottan megállapít, azt mindenkinek követnie kell. Például a Biblia azt mondja, hogy a ruha és az öltözet legyen „jól rendezett, szerénységgel és az elme józanságával” csinos és tiszta. (1Tim 2:9; 2Kor 7:1) Tartsuk tiszteletben testvéreink érzéseit és a gyülekezetet, és őrizzük meg annak jó hírnevét a közösségben. De a divat, a színek stb. terén — az egyéni ízlésnek megfelelően — nagy eltérések lehetnek.
20. Mit tegyen az, aki olyan problémával néz szembe, melyre a válasz nem világos előtte?
20 Az egyén, aki az ilyen „homályos területek”-kel kerül szembe, forduljon a Bibliához és a bibliai segédeszközökhöz. Ha még mindig nem világos előtte, hogyan döntsön, tanácsért fordulhat a vénekhez vagy olyanokhoz, akik segíthetnek neki abban, hogy megértse, amit a Biblia mond. Azt azonban nem engedheti meg, hogy mások döntsenek helyette. Ők nem az ő „lelkiismerete”. Neki magának kell mérlegelnie a dolgokat, magának kell döntenie s végig követnie ezt a lelkiismerete szerinti elhatározást. Az idő múlásával valószínűleg más fényben látja majd a dolgot és módosít rajta, de kerülje, hogy olyat tegyen, ami felől kétségei vannak, mert így ítélet alá vonná saját magát. — Róma 14:23.
21. Ha bizonyos dolgokról a lelkiismeretünkkel összeférő nézeteink vannak, azt jelenti ez, hogy sohase változtassuk meg őket, vagy mit jelent?
21 Minden kereszténynek állandóan törekednie kell arra, hogy előrehaladjon értelemben, valamint abban, hogy Istent és Jézus Krisztust egyre tökéletesebben utánozza. Így cselekedve, állandóan fejlődő, egyre pontosabban kiiskolázott lelkiismeretre tesz szert. Mindenkor mindent úgy kell végeznünk, hogy megőrizzük jó lelkiismeretünket, és engednünk kell, hogy keresztény testvéreink is ugyanezt a szabadságot élvezzék.
[Kép a 8.oldalon]
Pál azt tanácsolta, hogy az új hivőket szívesen kell fogadd, mégha ,hitbeli gyengeségeik’ vannak is
[Kép a 10.oldalon]
Tartsuk tiszteletben az újonnan megtért keresztény lelkiismeretét a szombat megtartásával vagy bizonyos ételek megevésével kapcsolatban