Mire gondolt a bölcs férfiú?
Az ifjúi erő bölcs felhasználása
Aki rendelkezik az ifjúság erejével és energiájával, annak gyönyörűséges lehet az élete. Bölcs Salamon király azt írta: „örvendj ifjú ember ifjúságodban, hadd legyen javadra szíved ifjúságod napjaiban; járj a szíved utai szerint, és azokban a dolgokban, amiket szemeiddel látsz. De tudd meg, hogy az igaz Isten mindezekért ítéletre von. Távolítsd el szívedből a haragot, tartsd távol testedtől a bajt; mert az ifjúság és az élete virága hiábavalóság.” — Préd 11:9, 10 [Károli: 12:1, 2].
A Teremtő azt akarja, hogy az ifjak élvezzék az életet és ne csupán tagadó (negatív) módon tekintsék az ifjúság érdeklődését és azt, ami felkelti s magára vonja az ifjú szívek és szemek vágyát. Mindazonáltal az ifjúnak emlékeznie kell arra, hogy mégis felelős Isten előtt a cselekedeteiért. Bár a Legfelségesebb átengedi a választás szabadságát az ifjaknak, nem fogja megvédeni őket a helytelen életvitel folytatásának keserű következményeitől. A féktelen, meggondolatlan, kicsapongó életmód elkerülésével az ifjúság megkímélheti magát mindenféle romlástól és ártalomtól.
Salamon ihletésre írta, hogy „az ifjúság és az élete virága hiábavalóság”. Miért az? Egyrészt az ember nyilvánvalóan nem marad mindig fiatal. Az ifjúsági erő és energia előnyei és örömei is bizonytalan időtartamúak. Még a fiatalok is megbetegedhetnek és meghalhatnak. Az a fiatal, aki ezt nem veszi figyelembe, valószínűleg elmulasztja bölcsen felhasználni azt, amije van, elherdálja fizikai erejét és képességeit olyan életmódban, amely nehézzé teheti később felnőtt éveit.
A leghelyesebben hívja fel tehát Salamon király a figyelmet arra a Valakire, akit az ifjaknak fókuszponttá kell tenni az életükben. Azt írja: „Emlékezzél Teremtődre most, ifjúságod napjaiban, mielőtt jönni kezdenek a veszedelem napjai, vagy elérkeznek azok az évek, amelyekről azt mondod: Nem gyönyörködöm bennük. Mielőtt a nap, a fény, a hold és a csillagok elsötétülnek, és a felhők visszatérnek a zápor után.” — Préd 12:1-2 [Károli: 12:3, 4]
Nincs jobb idő a Teremtőről való komoly megemlékezésre annál, mint mikor az ember élete virágjában van, amikor valóban a legjavát tudja adni a Legfelségesebb szolgálatára. A képességek csökkennek az öregkori „veszedelem napjaiban”, mikor a test gyenge és beteges. Aki elfecsérelte ifjúságát, az különösen „nem fog gyönyörködni” élete hanyatló éveiben. Salamon a palesztinai nyárhoz hasonlítja az ifjúság idejét, amikor is a nap, a hold és a csillagok felhőtlen égről ontják fényüket. Az öregkorra odavan az az idő, és a napok olyanok, mint a tél hideg, esős évszaka, melyben a bajok egyik zápora követi a másikat.
Az öregkornak az emberi testre gyakorolt hatását — a testet házhoz hasonlítva — a következőképpen írta le Salamon: „Azon a napon, amikor remegnek a ház őrizői [a kezek és karok, amelyek gondoskodnak a testről és ellátják a szükségesekkel], az életerős férfiak [a lábak] megrogynak, és az őrlő asszonyok [a fogak] felhagynak a munkával, mivelhogy megkevesbedtek, és az ablakon kinéző hölgyek [a szemek] sötétnek találják azt; és az ajtók [a szájéi, az ajkak] az utca felől bezárattak [ritkán történik nyilvános kifejezés], mikor az őrlőmalom halkabbá lesz [mint a fogatlan ínnyel való rágás halk és bizonytalan], felkelnek a madárszóra is [mert az alvásuk nem nagyon mély], és minden éneklő leány halkabbá lesz [mivel a hallás megromlott; továbbá a hang gyenge, bármilyen ének éneklését erőtlenné teszi].” — Préd 12:3, 4 [Károli: 12:5, 6]
„Félnek még egy kis emelkedőtől is [az elesés lehetőségének tudatában], ijedelmek vannak az úton [minden nyilvános átkelőhelyen veszélyek leselkednek a gyenge látás és hallás miatt éppen úgy, mint a lassabb reflexek miatt]. A mandulafa kivirágzik [a haj megfehéredik és kihull, mint a mandulafa szirmai a földre hullanak], a szöcske [az öreg merev és hajlott, hátravetett könyöke a szöcskére emlékeztet] nehezen vonszolja magát, kipattan a kapor [nem kelti fel az étvágyat egy öreg emberben, akinek étvágya meggyengült], az ember elmegy maradandó otthonába [a sírba] és a siratók körüljárnak az utcán; mielőtt az ezüstkötél [a csésze formájú koponya az agyvelő tartalmával] összetörik, és a korsó [a szív] eltörik a forrásnál és a víztároló kereke [a keringési rendszer] szétesik. Akkor a por visszatér a földbe, ahol történetesen volt és a szellem [az életerő] maga visszatér az igaz Istenhez, aki adta azt.” (Préd 12:5-7 [Károli: 12:7-9]) A szellemnek vagy életerőnek ez a visszatérése azt jelenti, hogy a döntés a szellem fölött most már a Legfelségesebbtől függ. Egyedül Isten hozhatja vissza az életbe az elhunytat, a halott személyt.
Valóban bölcs az az ifjú, aki idejét és energiáját helyesen használja fel a Teremtő szolgálatára. Nem fogja sajnálni vagy megbánni felnőtt korában, és sokkal jobb helyzetben lesz, hogy megállja a helyét fizikai erejének gyengülésekor. Emellett, a Teremtő parancsaival összhangban élve, megmenekül attól, hogy időnap előtt elveszítse egészségét és életerejét.