Vajon az esszéneusok voltak az első keresztények?
Számos valláskutató azt állítja, hogy a korai keresztényiség az esszéneusok zsidó szektájából eredt. Nemrég a holt-tengeri tekercsek egy 27 láb (8.2 méter) hosszúságú darabjának tanulmányát és fordítását tette közzé héber nyelven Yigael Yadin, a neves régész. Vajon alátámasztja-e mindez azt az állítást, amely szerint az esszéneusok összekötő láncszemet képeztek a júdaizmus és a keresztényiség között? Yadin szerint ez a tekercs meglepő módon azt mutatja, hogy az esszéneusok „nemcsak a legszélsőségesebb módon közelítették meg a tisztaságra vonatkozó összes templomi törvényeket, hanem buzgón hittek abban, hogy az áldozatok és mindaz, ami velük együtt jár nagyon is lényeges, amint azt a Tóra (Mózes törvénye) előírja”. A keresztényeket viszont az jellemezte, hogy nem tartották be ezeket a szertartási előírásokat.
Noha Yadin úgy véli, hogy az esszéneusok befolyással voltak a keresztényiségre, kénytelen megkérdezni: „Hogyan lehetséges az, hogy egy ilyen szélsőséges szekta befolyással lehetett a korai keresztényiségre, amely szakított magával a mózesi törvénnyel . . . ?” Válaszul csak azt a feltételezést kockáztathatja meg, hogy „a korai keresztények egy késői szakaszban kerülhettek kapcsolatba az esszéneusokkal,” miután azok néhány nézetüket már megváltoztatták.
A Biblia azonban megcáfolja az ilyen alaptalan találgatásokat azzal kapcsolatban, hogy honnan kapta a keresztényiség a tanításait. Azok magától Istentől erednek.