„Miért engedi meg Isten a gonoszságot?”
Sokan megkérdezik, „Ha van Isten, akkor miért . . . ?”
SOKAN ilyen szavakkal kezdik kérdéseiket: „Ha van Isten, akkor miért . . . ?” Az ilyen kérdezősködők közül sokan csak nevetségessé szeretnék tenni azokat, akik hisznek Isten létezésében. Sok más embert viszont mélyen belülről zavarja ez a helyzet és válaszokat keresnek ingadozó hitük támogatására. Valószínűleg a leggyakrabban felvetett kérdés ezzel kapcsolatban így hangzik: „Ha van Isten, akkor miért engedi meg a gonoszságot?”
Az igaz, hogy Isten megengedi a gonoszságot, de ma a földön sokan nemcsak hogy megengedik, hanem még gyakorolják is azt. Háborúkat indítanak; bombákat dobnak le nőkre és gyermekekre; pusztítják a földet, mellyel éhséget idéznek elő; továbbá terjesztik a betegséget és a halált a levegő, víz és a talaj szennyezésével háborús időben és békében egyaránt. Nemcsak nemzetközi szinten mozdítják elő a gonoszságot, hanem még egyénileg is nehézségeket idéznek elő a maguk számára.
A túlzott evéstől elhájasodnak; a túlzott ivástól májbetegséget kapnak; a dohányzástól tüdőrákot; a házasságtörés és szodómia gyakorlásától nemi betegségeket; őrülten száguldoznak és több ezret ölnek meg évente; kapzsi módon hajszolják a pénzt és a vagyont, s eközben a stressz hatások miatt gyomorfekélyt és szívrohamot kapnak — és a listát még lehetne folytatni.
TULAJDONKEPPEN MIT IS AKARNAK?
Az ilyenek valójában nem is akarják a gonoszság megszűnését; csak a gonoszság miatti büntetés eltávolítását kívánják. Szabad szerelmet szeretnének nemi betegség nélkül, dohányzást tüdőrák nélkül, a mértéktelen ivászatot májbetegségek nélkül, az őrült száguldozást balesetek nélkül, és így tovább. Gonoszat akarnak vetni, de learatni azt semmiképpen. Almát szeretnének szedni gazokról és szőlőt tövisekről.
Amikor pedig valóban learatják gonosz vetésük sajnálatos terméseit, nyögnek, morognak és elkeseredetten siránkoznak: ,Miért engem Istenem? Miért pont engem?’ De miért ne? „Amit az ember vet, azt fogja aratni.” (Gal 6:7) Hozzáállásuk pontosan megfelel annak, amit Jehova előre tudott velük kapcsolatban: „Az ember saját balgasága tönkreteszi az életét, azután pedig neheztel az ÚR-ra.” — Péld 19:3, Új Angol Biblia.
Jehova Isten elítéli a bűnöket és a szélsőséget. Milliók korholják Istent amiért megengedte a gonoszságot, jajaik és bajaik nagy része azonban abból ered, hogy figyelmen kívül hagyják a parancsait. Mivel ők maguk megengedik a gonoszságot és gyakorolják, Isten miért is ne gondolná, hogy kedvelik azt? De ha Isten valóban véget vetne a gonoszságnak — ha lenyúlna, hogy a cigarettát kivegye a szájukból, vagy a kábítószert a kezükből; ha szétválasztaná a paráznákat; ha lelassítaná kocsijaikat 120 km-es sebességről 90 km-re, vajon nem hördülnének fel, hogy valaki megfosztja őket szabadságuktól? Ha tehát megengedi, elítélik Őt; ha pedig véget vet neki, akkor is elítélik.
Már közel az idő, amikor Jehova véget vet a gonoszságnak azáltal, hogy eltávolítja a gonoszokat:
„Az igazak lakják majd a földet, és a hibátlanok maradnak meg rajta. A gonoszok pedig kivágattatnak a földről és az álnokok kiszaggattatnak belőle.” — Péld 2:21, 22.
Egyesek talán kegyetlen eljárásnak tekintik ezt Isten részéről, de hogyan lehetne másként véget vetni a gonoszságnak? Talán rehabilitációval? A társadalom már milliókat költött ilyen próbálkozásokra. A tervek meghiúsultak. A börtönből szabadlábra helyezett bűnözők visszatérnek régi útjukra. Csakhamar még több áldozat lesz. Ha a gonoszok nem hajlandók megváltozni, mi a megoldás? Ültethetsz-e rózsás kertet gazos földterületen; lehetnek-e csirkéid rókákkal együtt a csirkeólban; vagy fennállhat-e egy békés paradicsom, ha erőszakoskodók szabadon járnak — kelnek?
AZ OK, AMIÉRT JEHOVA MEGENGEDTE A GONOSZSÁGOT
Jehova Isten azért teremtette az embereket, hogy gondját viseljék egy paradicsomi földnek. Nem robotoknak alkotta őket, hanem megadta nekik a szabad választás lehetőségét. Vajon azt választják-e hogy gondot viselnek a földre Isten szándékával összhangban? Sátán azt mondta, hogy nem így fognak tenni, s kihívást intézett Isten felé azzal kérkedve, hogy minden embert képes Isten ellen fordítani. Jehova elfogadta a kihívást. Időre volt szükség a vitakérdés eldöntéséhez.
Hogy ilyen vitakérdés valóban felvetődött az kitűnik a Jóbról szóló beszámolóból. Jehova felhívta Sátán figyelmét Jóbra, mondván: „Engem imád, s ügyel arra, nehogy valami gonoszat tegyen.” Sátán így vágott vissza: „Imádna-e téged Jób, ha semmi haszna nem lenne belőle? Mindig is megvédted őt.” Jehova azután megengedte Sátánnak, hogy lesújtson Jóbra, s megpróbálja megtörni a feddhetetlenségét. Jób felesége azt gondolta, hogy világosan látja férje bajainak az okát és megdorgálta őt: „Ugye még mindig olyan hűséges vagy, mint voltál? Miért nem átkozod meg Istent és halsz meg?” De Jób megőrizte a feddhetetlenségét, Sátánt hamisnak bizonyította, Isten pedig megáldotta őt. — Jób 1:6-12; 2:1-10; 42:12, Mai angol fordítás.
Ti szülők, biztatok-e valamikor fiaitokra vagy leányaitokra tulajdont vagy felelősséget, hogy meglássátok, vajon képesek lennének-e még nagyobb dolgok elvégzésére? Jehova Isten is hasonlóképpen teszi próbára az emberiséget, hogy megláthassa, kik azok az egyének, akikre rá lehet bízni a paradicsomi földet Krisztus királysága alatt. Célja van azzal, hogy megengedi a gonoszságot, de semmiképpen sem Ő idézi elő azt. Bizonyos szerencsétlenségek véletlenül következnek be: „Idő és előre nem látható eshetőség éri mindnyájukat.” (Préd 9:11) Más szerencsétlenségek az emberi balgaság miatt következnek be. „Isten az embert egyszerűnek alkotta; az ember összetett problémái saját okoskodásának az eredménye.” (Préd 7:29, Jeruzsálemi Biblia) Még más szerencsétlenségeket Sátán hoz létre abban az igyekezetében, hogy minden embert Isten ellen fordítson, tudván azt, hogy sokan Istent okolják majd őhelyette, mivel tisztában van vele, hogy sokan nem hisznek abban, hogy ő a Sátán, létezik. — Jel 12:12.
Isten létezik, és neki oka van rá, amiért megengedi a gonoszságot. De nincs messze az idő, amikor véget vet majd minden gonoszságnak.