Ezek valóban az „utolsó napok”?

VAJON az erőszaknak ez a korszaka tényleg azt jelenti, hogy az „utolsó napokban” élünk? Azok, akik teljes őszinteséggel teszik fel ezt a kérdést, kielégítő választ kapnak. De azoknak, akik helytelen indítékból kérdeznek, Péter apostol ezt írja: „Az utolsó napokban lesznek csúfolódók, akik a saját kívánságaik szerint járnak és azt mondják: ,Hol van az ő [az Úr Jézus Krisztus] megígért jelenléte? Mert amióta az ősatyáink halálalvásba merültek, minden pontosan ugyanúgy folytatódik a teremtés kezdetétől fogva.’” (2Pét 3:3, 4) A mai istentelen világban bőven megtaláljuk Isten Igéjének ezeket a gúnyolóit, ami önmagában is további jele annak, hogy beléptünk az „utolsó napok”-ba.

Péter a gúnyolódók figyelmét a Noé világának özönvíz általi pusztulására irányítja és hozzáfűzi:

„Ugyanaz által a szó [Isten szava] által a mostani egek és a mostani föld tűznek vannak fenntartva, az istentelen emberek ítéletének és elpusztításának napjára.” (2Pét 3:5-7)

A kormányhatalmak és a gonosz világ emberi társadalma éppen ilyen pusztulás előtt állnak. De valóban biztosak lehetünk abban, hogy ezek az „utolsó napok”?

AZ „UTOLSÓ NAPOK” BIZONYÍTÉKAI

Pál apostol azt mondja nekünk, hogy „az utolsó napokban nehezen elviselhető válságos idők lesznek”, majd hozzáteszi:

„Mert az emberek önmagukat szeretők lesznek, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, hűtlenek, természetes vonzalom nélküliek, nem készek a megegyezésre, rágalmazók, önuralom nélküliek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői, árulók, önfejűek, büszkeségtől felfuvalkodottak, inkább a gyönyört szeretik mint Istent.”

Pál azután azt mondja nekünk, hogy forduljunk el az ilyenektől. (2Tim 3:1-5) Vajon nem látjuk-e a szeretetnek ezt a hiányát, ezt az „előbb én jövök” magatartást, amely hangsúlyozottan megmutatkozik ma az egész világon? Ez nagyban hozzájárul a mai kor válságos problémáihoz.

Ez az anyagias, világi szellem még a keresztény gyülekezetet is fenyegeti. Ezért figyelmezteti Jakab, Jézus féltestvére azokat, akik jómódban élnek, hogy tartózkodjanak a fényűzéstől, vagy az érzéki gyönyöröktől és azt mondja nekik, hogy az olyan, mintha ,tüzet halmoznának fel az utolsó napokban’. (Jak 5:1-5) Az „utolsó napok” tehát nem arra valók, hogy az őszinte keresztények az Istentől elidegenedett világ önző útját kövessék.

Az előbbi cikkben megfigyelhettük, hogy 1914-ben a totális háború és az erőszak korszaka kezdődött el ezen a földgolyón. Kevesen vonják kétségbe, hogy 1914-et az emberi ügyekben bekövetkezett példa nélküli változás jellemezte, és ahogyan Jézus leírta, ez volt a „szorongató fájdalmak kezdete”. Igen, a „kezdete”, és Jézus nagy jövendölése, mely a Máté 24. és 25., a Márk 13. és a Lukács 21. fejezetében van feljegyezve részletezi azt a példátlan szorongást és gyötrelmet, amelyet 1914 óta él át az emberiség: a háborúkat, élelmiszerhiányokat, földrengéseket, járványos betegségeket, félelmetkeltő jelenségeket, törvénytelenséget, szeretetnélküliséget, félelmet, aggodalmakat. Megjelent továbbá a Jelenések 17:3, 8-ban azonosított „pusztító utálatosság” is mint „skarlátszínű vadállat”, előbb a Népszövetség, majd később az Egyesült Nemzetek Szervezete alakjában, de nem hozta meg az emberiség számára a kivezető utat. — Máté 24:15, 16; Dán 11:31.

A világgal együtt Krisztus követőinek is el kellett viselniük ezeket a szorongató fájdalmakat. A keresztények további nehézségeket is átéltek, amelyeket Jézus jövendölése felsorol: bírósági tárgyalásokat, verést, gyűlöletet és üldözést. Az első világháború alatt, még a demokratikus országokban is űzték és elnyomták őket. A második világháború előtt és alatt a nácik, fasiszták és sintoisták gyűlöletének céltábláivá lettek. A mostani időkben pedig a kommunista Európában és egy sor radikális afrikai országban töltik ki mérgüket a tanúkon. De ti keresztények, legyetek bátrak! Minden azért történik, hogy „a ti hitetek kipróbált minősége, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál dicséretre, dicsőségre és tisztességre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor.” — 1Pét 1:7.

ERŐTELJES BIZONYÍTÉK

Meggyőző bizonyítékát találhatjuk annak, hogy az „utolsó napok”-ban vagyunk abban a munkában is, melyet az Úr Jézus Krisztus irányít ezen a földön a sorsdöntő 1914-es esztendő óta. Ez annak a beteljesedését jelenti, ami a nagy jövendölésében a Máté 24:14-ben feljegyzett részében található:

„És a királyságnak ezt a jó hírét prédikálják majd az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek; és akkor jön el a vég.”

Ugyanebben a jövendölésben Jézus később leírja hogyan folyik ez a munka világszerte az ő vezetése és a mennyei szent angyalok vezetése alatt:

„Amikor az embernek Fia eljön az ő dicsőségében és vele együtt az angyalok mind, akkor leül az ő dicsőséges trónjára. És egybegyűjtik elébe az összes nemzeteket és elválasztja egymástól az embereket, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat azután a jobbja felől állítja fel, a kecskéket pedig a bal keze felől.”

Az igazságos „juhok” osztálya az örök életre megy, de az értékelést nem tanúsító „kecskék” az örök pusztulásba mennek. — Máté 25:31-46.

Eszerint az „utolsó napokban” világméretű tanúskodás folyik Krisztus eljövendő királyságáról. Vajon 1914 óta nyilvánvaló ez a tanúskodás? Egészen biztos, hogy nyilvánvaló? A modernkori történészek feljegyezték, hogy Jehova tanúi betöltötték a földet prédikálásukkal. És vajon milyen eredménnyel? 1977-ig 4 831 823 111 Bibliát és bibliai magyarázatot tartalmazó kiadványt terjesztettek el 210 különböző nyelven, több mint két millió személyt képeztek Krisztus tanítványává 216 országban és további milliókat vigasztaltak meg az otthonukban vezetett ingyenes bibliatanulmányozások által. Ez a munka, mely Jézus jövendölésének beteljesedéseként folyik, valóban erőteljes bizonyítéka annak, hogy az „utolsó napokban” élünk.

„A NAPOK BEFEJEZŐ RÉSZÉN”

Más bibliai jövendölések, nevezetesen Ésaiás 2. fejezete és Mikeás 4. fejezete a „napok befejező részére” utalnak. Ennek a két prófétának a bizonyságtétele csaknem azonos és nem kétséges, hogy az ismétlés a hangsúlyozás kedvéért történik. Figyeljük meg, mit mond a Mikeás 4:1, 2:

„És meg kell történnie a napok befejező részén, hogy Jehova házának hegye szilárdan meg lesz alapozva a hegyek csúcsa felett és bizonyos, hogy a dombok fölé emelkedik és hozzá kell majd özönleniük a népeknek. És bizonyos, hogy sok nemzet megy majd oda és ezt mondják: ,Jöjjetek, ti emberek, menjünk fel Jehova hegyére és Jákob Istenének házához; és Ő megtanít minket az ő útjaira és mi az ő ösvényein járunk majd.’”

Szép költői nyelvezettel írja le a próféta, hogy miként emelkedik majd a világ végidején Jehova szellemi temploma — az ő imádatának háza — minden emberi imádati forma fölé, igen, a „dombok fölé”. Minden nemzetből való emberek özönlenek majd Jehova imádatházához, ahol útmutatást kapnak és megtanulnak az igazságosság útján járni. Csak egyetlen olyan időszak van az emberi történelemben, amikor „minden nemzetből és törzsből és népből és nyelvből” való emberek az egész földgolyón egyesülnek az igaz Isten közös imádatában. (Jel 7:9) A „napok befejező részére” vonatkozó ezen jövendölés a saját szemünk előtt teljesedik most Jehova keresztény tanúinál.

A jövendölésnek azonban egy másik nagyjelentőségű teljesedését is láthatjuk napjainkban. És vajon mi ez? Hallgassuk meg a következő szavakat:

„És a fegyvereiket ekevasakká kovácsolják és a dárdáikat metszőollókká. Fegyvert nemzet nemzet ellen nem emel és háborút többé nem tanulnak.” — Mik 4:3.

Vajon ekevasakká kovácsolják ma a fegyvereket? A világ nemzetei semmiképpen nem ezt teszik. Tovább fegyverkeznek s nemcsak karddal és dárdával szerelik fel magukat! A tömegpusztítás rettenetes fegyvereit halmozzák fel olyan fegyverkezési program keretében, amelyben a versengés már kicsúszik az ellenőrzés alól. Szörnyűek a lehetőségek. Amint Richard J. Barnet a New York Times 1978. június 6-i számában írta:

„Vagy megváltoztatjuk a játékszabályokat, amelyeket minden nagyhatalom követ — komoly, lényeges leszerelés, a fegyverkezési alap, a globális fegyverkereskedelem és a konvertálási műveletek korlátozásával — vagy a játék, melyet folytatunk, nukleáris háborúval ér véget még a mi időnkben.”

Van azonban napjainkban egy nép, amely nem vesz részt ebben a „játékban”. Ezt a nemzetközi csoportot Jehova tanúi néven ismerik. Ha ‚háborút tanulnának’ ez szembeállítaná őket a világ más részén élő testvéreikkel. Inkább a szeretetet ápolják keresztény testvéreik iránt és ezzel Mikeás jövendölését teljesítik be. A tanúk semlegessége tiszteletet ébresztett irántuk Afrika számos országában, Írországban, Libanonban és másutt, ahol a vallás harcoló felekre osztotta szét az embereket. Ők következetesen ,ekevasakká kovácsolják fegyvereiket’ még az üldözés okozta nyomás alatt is, s ez Jehova népét olyannak minősíti, mint akik „a napok befejező részén” beteljesítik ezt a jövendölést.

Szerencse, hogy „a napok befejező részén” van a földön egy nép, amelyet világszerte a szeretet köteléke egyesít, egy nép, amely elhatározta, hogy nem a szektás vallás „istenei” szerint jár, hanem ,Istenének, Jehovának’ drága nevében, mindörökre. (Mik 4:5) Ezek az emberek szilárdan hiszik a beteljesedett jövendölések alapján, hogy az „utolsó napokban” élünk és hogy amint Péter leírta, „Jehova napja úgy jön el, mint a tolvaj” és elpusztítja a gonosz rendszert, mely ellenőrzése alatt tartja ma Isten földjét. Ezek az emberek szorgosan megszívlelik tehát a figyelmeztetést:

„Mivel mindezeknek fel kell bomlaniuk, vajon milyenfajta személyeknek kell lennetek ahhoz, hogy a viselkedés szent cselekedeteiben és az isteni önátadás tetteiben várjátok és szorosan elmétekben tartsátok Jehova napjának jelenlétét.” — 2Pét 3:10-12.

Az a „nap” nem vet véget annak, hogy ,Istenüknek, Jehovának nevében járjanak’ hiszen ezt szeretnék tenni mindörökké. Ezért Jehova csodálatos intézkedését megelőzően — mely az új rend megvalósítását eredményezi — ők mindent megtesznek annak érdekében, hogy méltóknak bizonyuljanak abba a dicsőséges korszakba való bemenetelre. Ragyogó reménységüket Péter alábbi szavai juttatják kifejezésre:

„Új egeket és új földet várunk az ő ígérete szerint és ezekben igazságosságnak kell lakoznia.” (2Pét 3:13)

Ez valóságos reménység, a jelen reménysége, mert minden bizonyíték azt mutatja, hogy ezek a napok valóban a dolgok jelenlegi világrendszerének „utolsó napjai”. Sürgősen fel kell ismernünk, hogy valóban azok.

[Kép a 7. oldalon]

Azelőtt sohasem voltak az összes nemzetekből való emberek egyesítve a földön a Biblián alapuló tiszta imádatban