„Maradjatok ébren”

„Maradjatok ébren és állandóan imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek.” — Máté 26:41.

1, 2. a) Milyen események kísérték Jézusnak az apostolokhoz intézett szavait: „Maradjatok ébren”? b) Hogyan reagáltak az apostolok?

MILYEN alkalomból mondta Jézus ezeket a szavakat? Földi életének legválságosabb perceiben: elárulásának, letartóztatásának, törvényszéki tárgyalásának és kivégzésének előestéjén. Az a nap bizonyult az emberi történelem legfontosabb napjának. A bekövetkezendő események az egész emberiség megmentéséhez kellett hogy vezessenek. Azon a napon Jézus feláldozta életét. Mint Fiú, aki mindvégig hűséggel szolgált, joggal jelenthette Atyjának haldokló szavaival: „Elvégeztetett!” — Ján 19:30.

² Mit tettek azonban Jézus apostolai? Éppen befejezték Mesterünkkel az ő halálával kapcsolatos Emlékünnep bevezetését. Noha nem értékelték annak jelentőségét, tudták, hogy nagyon fontos esemény volt. Mégis, amikor Ő ott imádkozott a Getzemáné kertben, ők maguk elaludtak. „Korábban azt mondta nekik: Szomorú az én lelkem, mindhalálig. Maradjatok itt és virrasszatok velem.” Mégis, nem egyszer, hanem háromszor tért vissza, hogy könnyű álomba merülve találja őket. A harmadik alkalommal Jézus felkiáltott: „Ilyenkor alszotok és pihentek! Nézzétek! Eljött az óra.” Ekkor az ellenségei rárontottak! — Máté 26:36-47.

3. a) Miért ez most a legfontosabb idő arra, hogy „ébren maradjunk”? b) Miért lenne katasztrofális következménye annak, ha nem szívlelnénk meg a Jelenések 16:15 versét?

³ Ma az emberi történelem egy másik nagy eseményének a küszöbén vagyunk: a „nagy nyomorúság” küszöbén, amely a „Mindenható Isten nagy napjának csatájában” Har—Magedonkor éri el a tetőpontját. (Máté 24:21; Jel 7:14; 16:14-16) Ez minden idők ideje arra, hogy ébren maradjunk! Mégis, éppen az a jövendölés, amely leírja az eljövendő háborút arra is figyelmeztet, hogy lesznek majd olyanok, akik nem maradnak ébren. Ez a figyelmeztetés éppen a „Mindenható Isten nagy napjának csatája” megemlítése és a „Har—Magedon” szó közé van beékelve. Maga az Úr Jézus az, aki figyelmeztet: „Lásd! Úgy jövök el, mint a tolvaj. Boldog az, aki ébren marad és megőrzi felsőruháit, nehogy mezítelenül járjon és az emberek meglássák az ő szégyenét.” Azok, akik ma Isten papi szolgálatát végzik, de a „nagy sokaság” tagjai is, gondosan ügyeljenek arra, hogy el ne veszítsék az azonosságuk ruháját. És vajon mi azonosítja őket ma, mint Isten szolgáit? Nos, a buzgó munkájuk, amikor az embereknek beszélnek azok otthonában, és a köztereken, s amikor ugyanazokat a nagyszerű keresztényi alapelveket alkalmazzák az életükben, amelyeket másoknak ajánlanak. Isten szolgája számára nagy szégyent jelentene szellemileg elaludni. Megfosztanák ruhájától, mely az igaz Isten tanújaként azonosítja őt. Ez katasztrófa lenne a „Mindenható Isten nagy napjának csatája” előestéjén! — Jel 16:14-16.

KÜZDD LE A SZELLEMI ÁLMOSSÁGOT!

4. Mi fenyegeti ma leginkább a dolgok világrendszerét?

⁴ A földön még sohasem volt ennyire veszélyes a helyzet. Ezt a tényt politikai vezetők is elismerik. Anarchia és erőszak gombamódra szaporodik el a földön. A dolgok jelenlegi rendszere még világi szempontból is rohamosan romlik és a pusztulás veszélye fenyeget belátható jövőn belül. De Isten szempontjából vajon hol tart ez a világrendszer? Jehova kijelenti, hogy darabokra zúzza, amikor még ,jól menő’ dolognak tűnik. (Dán 2:44, 45) Ennek igen hamar kell bekövetkeznie, hisz olyan gyorsan romlik a helyzet a bűnözés és terror jelenlegi korszakában.

5. Mit hangsúlyozott Jézus, amikor „a dolgok rendszere befejezéséről” beszélt?

⁵ Az Úr Jézus Krisztus világosan megjövendölte napjaink helyzetét. Ezekben a jövendölésekben ismételten hangsúlyozta annak szükségességét, hogy ébren maradjunk. Íme, néhány kijelentése, különböző tudósításokból:

„Maradjatok ébren tehát, mert nem tudjátok, melyik napon jön el a ti Uratok.” — Máté 24:42.

„Legyetek készen, mert amely órában nem is gondolnátok, akkor jön eI az ember Fia.” — Máté 24:44.

„Maradjatok ébren tehát, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.” — Máté 25:13.

„Ti azért vigyázzatok; mindent előre megmondtam nektek.” — Márk 13:23.

„Állandóan figyeljetek, maradjatok ébren, mert nem tudjátok, mikor van a meghatározott idő.” — Márk 13:33.

„Maradjatok ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el . . . az uratok.” — Márk 13:35.

„Amit nektek mondok, mindenkinek mondom. Maradjatok ébren.” — Márk 13:37.

„Boldogok azok a rabszolgák, akiket az uruk, visszatérésekor ébren talál.” — Luk 12:37.

„Legyetek készenlétben, mert amely órában nem gondoljátok, akkor jön el az ember Fia.” — Luk 12:40.

„Hirtelen, tőrként jön rátok az a nap. Mert eljön mindazokra, akik a föld színén laknak. Maradjatok ébren tehát!” — Luk 21:34-36.

6. Mit hangsúlyoz Jézus, amikor megemlíti „a dolgokat, melyeknek hamarosan be kell következni”?

⁶ Végső kijelentésében azon dolgokat illetően, melyeknek „hamarosan be kell következni” Jézus újból hangsúlyozta, hogy Ő milyen váratlanul, milyen hirtelen jön el:

„Eljövök hozzád hamar . . . Eljövök hamar. Biztos kézzel tartsd, amid van.” — Jel 2:16; 3:11.

„Nézd! Eljövök hamar . . . Nézd! Eljövök hamar . . . és velem van az én jutalmam . . . Igen, eljövök hamar.” — Jel 22:7, 12, 20.

Mesterünknek ezekre az utolsó kijelentéseire válaszolva bizonyára mindegyikünk örömmel csatlakozik János apostolhoz és ezt mondja: „Ámen! Jöjj, Úr Jézus.”

7. Miért kell ébereknek lennünk?

⁷ Ne tévedjünk! Ez a világ a megjövendölt vége felé halad. A haláltusáját vívja. Nyíltan megállapítják, hogy számos nagy város haldoklik. De Jehova képes megszabadítani őket nyomorúságukból, mielőtt természetes halállal kimúlnának. Ébereknek kell lennünk, készenlétben kell állnunk a nagy napra, melyet Jehova számos prófétája leírt a számunkra. — És 2:12, 17; Jer 30:7; Joel 2:11; Ám 5:18-20.

8. a) Miért kell Jehovára ,várnunk’? (Sof 2:3) b) Az ENSZ milyen helyzete követeli meg tőlünk az éberséget?

⁸ Sofóniás próféta, aki a Dávid családjából származó herceg volt, kijelentette:

„‚Várjatok rám’, ez Jehova kijelentése, ,míg eljön a nap, melyen vádlóként lépek fel, mert bírói döntésem az, hogy egybegyűjtöm a nemzeteket, egybegyűjtöm magamnak a királyságokat, hogy kiöntsem rájuk vádjaimat, minden izzó haragomat; mert felindulásom tüze megemészti az egész földet’” — Sof 3:8.

Jehova ,izzó haragjának’ napja vészesen közeledik. A „dolgok rendszerének befejezéséről” szóló nagy jövendölés, melyet maga Jézus mondott, figyelemreméltó módon teljesedik be a mi 20. századunkban, 1914 óta. Világosan látjuk az „undorító dolog”, az ENSZ katonai elemeit készenlétben állni arra, hogy pusztítást zúdítsanak a kereszténység birodalmára. A szocialista hatalmak nem titkolják gyűlöletüket a vallás iránt, amelyet a „nép számára való ópiumnak” neveznek. Ne tévedjünk! Isten meghatározott idejében a skarlátvörös vadállat, az ENSZ „szarvai” a hamis vallás világbirodalma ellen fordulnak — amely olyan hosszú időn át káromolta Jehova nevét —, hogy kifosszák és elpusztítsák azt. — Máté 24:15; Jel 17:3-6, 16.

9. Miért lesz a „nagy nyomorúság” a hitet próbára tevő időszak Jehova földi népe számára?

⁹ A „nagy nyomorúság” kétségtelenül a hitet próbára tevő időszak lesz Isten saját népe számára itt a földön. Mert a „tíz szarv” harcolni fog az Úr Jézus Krisztus ellen is, aki „uraknak Ura és királyoknak Királya”. (Jel 17:14) Ezek a földi hatalmak nem érhetik el Őt a mennyben, ki mást támadhatnának meg hát, mint a földi képviselőit, különösképpen pedig Jehova tanúi felkent maradékát? De nem győzhetnek! „A Bárány legyőzi őket. Amikor ezt teszi, vele lesznek az elhívottak, a választottak és a hűségesek is.” A Jelenések 19:11-21 részleteket közöl a „királyok Királyának és az urak Urának” e földi politikai hatalmak felett aratott győzelméről.

VÁGTATNAK A LOVASOK

10. Miért bízhatunk abban, hogy Jézus győzni fog a mi javunkra?

¹⁰ A hatalmas Hódító Har–Magedonkor a mennyből harcol. János apostol látta Őt fehér lovon ülni, az igazságos háború jelképeként. Azt mondta: „Láttam a megnyílt eget, és íme! egy fehér ló. És a rajta ülőt Hűségesnek és Igaznak hívják, és Ő igazságosságban ítél és hadakozik.” Ez a háború áldásokat eredményez azok számára, akik szeretik az igazságosságot. (Jel 19:11) A Jelenések egy korábbi részében János egy másik látomást ír le ugyanerről a lovasról ezekkel a szavakkal: „Láttam és íme! egy fehér ló; és a rajta ülőnél íj volt; s korona adatott neki és kiment győzve s hogy befejezze győzelmét.” (Jel 6:2) Itt Jézust látjuk, aki eljön a királyi hatalommal 1914-ben, de nem mint tehetetlen csecsemő jászolban, hanem mint a leghatalmasabb harcos, aki valaha is megjelent a csatatéren. (Jel 11:15; Máté 25:31) Teljes bizalommal lehetünk az iránt, hogy ez a „királyok Királya” a mi javunkra győzelmet arat.

11. a) A Jelenések 6. fejezetében miért alacsonyabb rangúak a többi lovasok a hódítást illetően? b) Mit végzett a „tűzvörös ló” lovasa és mikortól kezdve tette azt?

¹¹ Más lovasok is láthatók a látomásban. Az ő győzelmükről azonban nem tesznek említést, hanem inkább a nekik áldozatul eső emberekről. A győzelem csupán a fehér lovon ülőnek van fenntartva, mert vele az igazságosság arat győzelmet. De mit mondott János a többi lovasról? „És kijött egy másik, egy tűzvörös színű ló; és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békét a földről, s hogy öljék egymást az emberek; és egy nagy kard adatott neki.” (Jel 6:4) Íme a leírása annak a heves, véres hadviselésnek, amely első ízben 1914-ben tört ki és amelyet a történészek „Nagy Háború” címmel jelöltek. De az öldöklés négyszerte nagyobb lett, amikor a „nagy kard” forgatásra került a katasztrofális második világháborúban, 1939-től 1945-ig. S az erőszak tovább folyik a földön. Nem is volt még igazi béke 1914 óta, mivel a veres színű ló folytatja félelmetes száguldását. Noha Jehova tanúi semlegesek a harcban, még ők is szenvedtek közvetve vagy közvetlenül az erőszak, az üldözés és a nyomorúság következtében, ami együtt jár azzal, hogy a „béke elvétetett a földről”.

12. Mit ábrázol a harmadik lovas és mennyiben érinti ez Isten népét?

¹² Az éber János egy további lovast is látott vágtatni a látomásban. „Íme! egy fekete ló; és a rajta ülőnek mérleg volt a kezében. És hangot hallottam . . . amely ezt mondta: ,Egy mérce búza egy dénár és három mérce árpa egy dénár; de az olajat és a bort ne bántsd.’” (Jel 6:5, 6) Ez a harmadik lovas az éhínséget jelképezi, s az éhínséggel együtt jár az élelmiszer-adagok korlátozása, mint a totális háború idején. Még a leglényegesebb dolog, úgymint a búza és az árpa is hiánycikk. A jómódúak idegesek lesznek, féltik a fényűzési cikkeiket, amilyen az ,olaj és a bor’. Ez a lovas pusztítva száguld végig a földön 1914 óta. Infláció, égbeszökő árak, ingadozó pénzrendszerek és energiaválság, mindez a velejárója eszeveszett száguldásának. Jehova népe azonban nem szabad, hogy elkeseredjék semmilyen fejadag korlátozás vagy gazdasági nehézség miatt, melyet kénytelen ideig-óráig eltűrni. Ne feledjük, a fehér ló lovasa elől vágtat és véget vet ezeknek a dolgoknak.

13. Mit hozott magával a negyedik lovas és milyen hatással volt ez Jehova népére?

¹³ Ámde egy másik lovas jelenik meg. János így írja le: „Láttam és íme! egy fakó színű ló és a rajta ülőnek neve: Halál. És a Hádesz szorosan a nyomában volt. És hatalom adatott neki a föld negyedrésze felett, hogy hosszú karddal öljön és éhínséggel és halálos járványokkal és a föld vadállatai által.” (Jel 6:8) Ez az utolsó lovas, méghozzá hátborzongató, mert pusztító betegséget hoz a földre. Az első világháborút követően máris jól indult, amikor mintegy 20 millió embert ölt meg a spanyol náthával 1918-1919-ben. És ez a lovas még most is egyre vágtat. Az orvostudomány dicséretes eredményei ellenére az emberi faj még ma is járványoktól szenved. Égbeszökő méreteket ölt a tabletták és más gyógyszerek fogyasztása. De a növekvő szívrohamok, szélütések, rákbetegségek, a vérbaj és számos egyéb betegség továbbra is sok embert juttat a Hádesz markába, az emberiség közös sírgödrébe. Különösen most, a „vég idején” nem hajlandó a Hádesz (héberül Sheol) azt mondani: „Elég!” (Péld 30:15, 16) Mint betegségre hajlamos emberi lények, Jehova népe is szenved a fakó ló halálos vágtája nyomán. De ők tudják a fizikai betegségük okát, fel vannak készülve arra, hogy jókedvűen viselik el azt annak tudatában, hogy Jézus váltságáldozata nemsokára véget vet az összes effajta járványnak, sőt eltávolítja magát a Halál-lovast is. Noha még áldozatul esnek a Hádesznek (a sírgödörnek) , biztosítva van az igazságos új rendben való feltámadásuk. — Ján 5:28, 29.

14. Miért kell hálásaknak lennünk ezért a látomásért és mire serkentsen az minket?

¹⁴ A lovasok vágtája ma teljesen nyilvánvaló. Totális hadviselés, élelmiszerhiány, járványos betegség és tömeges halál ma az egész emberiség szomorú tapasztalata. De csak azok látják meg a fehér lovat és a győztes „királyok Királyát”, a megkoronázott Íjászt, akik a hit szemével néznek. Mennyire hálásaknak kell lennünk ezért a hiterősítő látomásért! Ez arra kell hogy serkentsen minket, hogy igen tevékenyek legyünk az ezekről a dolgokról szóló tanúskodásban. Így lehetünk lojálisak a Jehovától kapott megbízatásunk iránt Jézus példáját követve, akit „Hűséges és Igaz”nak „hű és igaz tanú”-nak neveznek az Írásokban. — Jel 3:14; 19:11.

NE HAGYJUK MAGUNKAT ELTÉRÍTENI!

15. Miért higgyünk inkább Isten Szavának, mint az emberek szavának?

¹⁵ A világ nem hiszi, hogy közel a vég. Szeretne lebeszélni minket arról, hogy elhiggyük. De kinek hiszel te: a világ szavának vagy Isten Szavának? Isten Szava az, amely megvilágítja előttünk, hogy „a dolgok jelen rendszerének a végén” élünk. Még az „északi király” által dicsőített „erődök istenének” nukleáris fegyverei sem képesek ellenállni a győztes „királyok Királyának”. — Dán 11:38, 45.

16. Milyen nagyszerű tanácsot ad Pál a Róma 13:11, 12-ben és hogyan válaszolhatunk arra?

¹⁶ Pál apostol mindazokhoz intézi jótanácsát, akik elálmosodtak:

„Itt az ideje annak, hogy felébredjetek az alvásból, mert ma közelebb van a megmentésünk, mint amikor hívőkké lettünk. Az éjszaka múlik; a nappal egészen közel van. Tegyük hát félre a sötétség cselekedeteit és öltsük fel a világosság fegyvereit.” — Róma 13:11, 12.

A világosság fegyverei jól ismertek előttünk, hiszen nagyszerű kiváltságunk volt használni azokat a ,királyság e jó hírének’ hirdetésében, tanúskodásul az egész földön. — Máté 24:14; Ef 6:11-17.

17. Hogyan kerülhetjük el a „sötétség cselekedeteit”?

¹⁷ Melyek azonban a „sötétség cselekedetei”? Ezek a világi cselekedetek, amit az anyagias emberek örömmel tesznek anélkül, hogy Istenre gondolnának és az ő világos útjára. Nekünk tehát kerülnünk kell azokat. „Miként nappal, járjunk hát illedelmesen, nem dobzódásban és részegeskedésben, nem törvénytelen nemi kapcsolatokban és laza viselkedésben, nem viszálykodásban és irigységben.” (Róma 13:13) Ezek a világi dolgok beférkőzhetnek a mi keresztényi életünkbe és a gyülekezetbe is, ha megengedjük. De résen kell lennünk velük szemben. A jómódú országokban az emberek általában nagy jelentőséget tulajdonítanak a szórakozásnak és az anyagi javaknak. Számos helyen a munkahét egyre rövidebb lesz, ennek arányában az élvezetek szeretete egyre nő, és a nyomás Isten népére is kihat, hogy a világhoz hasonlóvá tegye. Vajon az önfeláldozás keresztényi szellemével nézünk-e szembe ezzel a kihívással?

18. Hogyan jelent védelmet számunkra az, ha szellemi dolgokra összpontosítunk?

¹⁸ Ha tevékenyek vagyunk Isten szolgálatában, ha serények maradunk és ébren végezzük ezt a szolgálatot, akkor nekünk nem lesz időnk belekeveredni „dobzódásokba és iszákosságba”, sem „törvénytelen nemi kapcsolatokba és laza viselkedésbe”. Jehova és szolgálata iránti szeretetünk és annak első helyre tevése védelmet jelent a számunkra. (Máté 6:33) Ha elménk szellemi dolgokkal foglalkozik, és a szellem gyümölcseinek kifejlesztésével, alázatosak és megértők leszünk a családunkkal és a testvéreinkkel való kapcsolatunkban. Elkerüljük a „viszálykodást és az irigységet”.

19, 20 a) Milyen nagyszerű példát hagyott nekünk Jézus? b) Hogyan válik hasznunkra, ha megszívleljük a Róma 13:14-ben adott tanácsot?

¹⁹ Pál apostol így folytatja: „öltsétek fel az Úr Jézus Krisztust és ne tervezzetek előre a test kívánságainak.” (Róma 13:14) Milyen szép példa számunkra az Úr Jézus Krisztus! Földi szolgálata során mindig nagyon is éber volt a nagyszerű kiváltság iránt, hogy Jehova akaratát cselekedje. Egyetlen pillanatra sem tért el az egész szívű szolgálatától, amely által Atyja nevét megismertette az emberekkel. Még azon a napon is, melyen meg kellett halnia, mily önzetlen és önfeláldozó volt abban, hogy a még hátralevő óráinak minden percét a tanítványai érdemes és szükséges oktatásának szentelje! (Ján 13-tól 17. fej.) Amikor Jézus közeledett a halálához a kínoszlopon, visszautasította azt a szert, amely megkönnyítette volna haláltusáját. Teljes egészében öntudatánál akart lenni, mint aki mindvégig megőrzi a feddhetetlenségét. — Máté 27:34.

²⁰ Bárcsak mindnyájan azok közé számítanánk, akik „felöltik az Úr Jézus Krisztust” és szorosan követik az ő nyomdokait. (1Pét 2:21; Máté 16:24, 25) Ha a szellemi dolgokra, nem pedig a testiekre vonatkozóan készítünk terveket, akkor mindig nagyon is éberek maradhatunk Jehova szolgálatában, amiként Jézus volt. Maradjunk tehát mindig ébren, töltsük be életünket a királyság szolgálatával mindaddig az óráig, amelyben az „ember Fia” eljön, hogy végrehajtsa ítéletét. Mily nagy lesz akkor a jutalmunk!