Látogatás a történtek színhelyén — Őrtorony ONLINE KÖNYVTÁR

Látogatás a történtek színhelyén

1978. június 12-ének reggelén két arab fiatalember segített mintegy tízünket, akik csoportosan érkeztünk Norvégiából megtekinteni Bethlehemet. Mialatt Jeruzsálem külvárosában, egy buszmegállóban várakoztunk, hatalmas „bumm!” hallatszott. Olyan hangja volt, mint egy bombának. Az arab fiatalemberek arca nyomban riadtságot tükrözött, de azután jött a megkönnyebbülés, amint egy nagy teherautó az úttest szélére húzódott — az egyik nagy gumikereke kidurrant.

„Ha ez bomba lett volna”, mondta az egyik fiatalember, „most bajban lennénk”. Elmagyarázta, hogy a robbanás térségében tartózkodó minden arabot letartóztatnak, s előfordul, hogy elég sok ideig őrizetben tartják őket. Így győződhettünk meg róla már az út kezdetén, hogy milyen feszült helyzet uralkodik Izraelben. Ennek ellenére azonban — mégha egyesek féltek is az év kezdeti szakában — a legutóbb jött látogatók egybehangzó véleménye szerint az ország elég biztonságos turisták fogadására.

Mi, akik Norvégiából jöttünk, csak egyik része voltunk Jehova tanúi bérleti szerződéssel utazó csoportjának. Kora tavasztól kezdve érkeztek a tanúk Izraelbe a világ minden részéről — 2400 Franciaországból, 1500 Németországból, 1200 Hollandiából, 750 az Egyesült Államokból és így tovább. Júliusig már kb. 9000-en érkeztek meg, s összesen 15 000-re lehet számítani október végéig.

Sokan, akik részt vettek ezen a túrán, ismertető jelvényeket viseltek, a túracsoportokat szállító buszok elülső ablakán pedig ez a felirat állt: JEHOVA TANÚI BEUTAZZÁK A BIBLIAI FÖLDEKET. Egy kaliforniai zsidó asszony miután visszatért Izraelben tett látogatásáról, meglepődve mondta egyik rokonának: „Bárhová mentünk, mindenütt benneteket, tanúkat láttunk. Nem is gondoltam, hogy annyira érdekel benneteket Izrael.” Kíváncsi volt, hogy miért.

A LÁTOGATÁS CÉLJA

Alapjában véve ennek oka az, hogy Jehova tanúi hisznek abban, hogy a Biblia Isten Igéje, s ezért annyit szeretnének megismerni róla, amennyit csak lehetséges. Mivel Izrael az a hely, ahol a legtöbb bibliai esemény történt, érdekel minket az az ország. Valódi értéket jelent megismerkedni olyan helyekkel, melyekről az ember olvas. Például:

Mondjuk azt olvasod az újságban, hogy figyelemreméltó esemény történt ahhoz a helyhez közel, ahol felnevelkedtél. Mondjuk különleges földrajzi jellegzetességeket, mint például egy dombot, épületet, folyót stb. is megemlítenek a történet kapcsán. Nos, ilyen esetben ugyebár még több érdeklődéssel és hozzáértéssel olvasnál a történtekről, mint akkor, ha sohasem jártál volna ott? Bizony, mert most magad elé tudod képzelni az egész helyszínt. Szellemi szemeiddel láthatod az egész vidék fekvését — a domb magasságát, a folyó szélességét és egyéb földrajzi jellegzetességeket, melyek az eseményt megelevenítik előtted.

Igen, ha valaki ismeri az országot, még jobban képes megérteni a Bibliában szereplő embereket, illetve a velük kapcsolatos eseményeket.

MODERN TANÚK

Minket azonban nemcsak Jehova ókori szolgái érdekelnek. A norvég tanúk látogatására rendezett különleges összejövetelen a Haifa-i Királyság-teremben elmondták nekünk, hogy Jehova tanúinak Izraelben kb. öt modern gyülekezete van, melyekhez mintegy 260 Királyság-hírnök tartozik. Elmagyarázták, hogy gyülekezetek vannak Bethlehemben és Ramallahban, melyek főleg arabul beszélő tanúkból állnak. A Tel-Avivban levő két gyülekezetben a tagok többsége zsidókból áll. A Haifában élő 75 tanúból azonban kb. a fele zsidó, a másik fele pedig arab anyanyelvű.

A helybeli tanúk több héten át különleges összejövetelek megrendezésén szorgoskodtak, ahol a látogatókkal kölcsönös szellemi buzdításban vehettek részt. Azonkívül, amikor norvég buszcsoportunk egy Bethlehem megtekintésére szervezett túrán vett részt június 11-én találkoztunk egy helybeli tanúval, aki elvitt minket egy szép, újonnan épült Királyság-terembe. Ott ő és egy másik tanú válaszolt sok kérdésünkre.

Ők mondták el nekünk, hogy Jeruzsálemben, kb. 8 kilométerre északra, csak négy tanú van, de 24 kilométerre délre, Hebronban egy sincs. „Bethlehem 25 Királyság-hírnökének nagy területet kell bemunkálnia”, jegyezték meg. A következő nap néhányan a csoportunkból csatlakoztak a Bethlehemből való tanúkhoz ajtóról ajtóra való prédikálásban Jeruzsálemben. Mások közülünk két helybeli tanú vezetése mellett Jeruzsálemben felszálltunk egy arab buszra szállodánkhoz közel, hogy visszamenjünk Bethlehembe.

JERUZSÁLEMTŐL DÉLRE

Néhány perc múlva már Bethlehembe hajtottunk. Számunkra ez a helység igen jelentőségteljes. Itt született Jézus Krisztus, az angyalok az egyik közeli mezőn jelentek meg a pásztoroknak, hogy tájékoztassák őket a születésről.¹ A terület dombos, dombosabb, mint amire számítottunk, azonkívül elég száraznak és sivárnak tűnt. Meglepődtünk azon, hogy Bethlehem legalább olyan magasan fekszik, mint Jeruzsálem. A környező vidék sok más bibliai eseményre emlékeztetett minket.

E terület közelében haladt el Jákob, amikor szeretett Rákhelje meghalt, miután megszülte Benjámint.² Itt volt Boáz és Naómi otthona. A moábita Ruth is ide jött el a rögös kietlen sivatagból keletre és itt szedegetett Boáz földjein.³ Itt nőtt fel továbbá a fiatal pásztorfiú, Dávid és vigyázott apja juhaira, és nyilvánvalóan ez volt híres unokaöccseinek, Joábnak és Abisainak is az otthona.⁴

Röviddel ezután kocsit béreltünk és délnek vágtunk Hebron felé. Hebron mintegy 137 méterrel magasabban fekszik Jeruzsálemnél és Bethlehemnél és mintegy 914 méterrel van a tengerszint felett. Amint déli irányba haladtunk, a táj kezdett megváltozni. Termékenyebbnek látszott. Hebron környéke már régóta híres terményhozamáról; a közeli Eskhol völgyéből hoztak az izraelita kémek Mózes elé egy olyan nagy fürt szőlőt, melyet két férfinak kellett cipelnie.⁵ A földje még ma is nagyon termékeny.

Midőn Hebron régi szűk utcáin sétáltunk, úgy éreztük, mintha visszafordult volna velünk az idő kereke. Hebron a világ egyik legősibb, még mindig lakott városa. Az ősi Hebron közelében temették el Ábrahámot, Sárát, Izsákot, Rebekát, Jákobot és Leát a Makpelah barlangjában.⁶ Meglátogattuk a híres temetkezési helyet; ma egy muzulmán mecset áll a barlang felett. Ábrahám főbb tartózkodási helye valószínűleg itt a közelben volt, Mamréban, ahol egykor nagy fák nőttek.⁷ Itt látta vendégül az angyalokat Szodoma és Gomora pusztulását megelőzően.⁸ Az egyik pontról Hebron közelében mintegy 1220 méterből tekinthetett le és sok kilométeres távolságban megláthatta a pusztulásból felszálló sűrű füstöt.⁹

Amint vizsgálgattuk a hegyes területet, melyen áthaladtunk, hogy eljussunk Hebronba, értékelésünk fokozódott egy másik bibliai beszámoló iránt. Jákob, mialatt Hebronban lakott, azt mondta 17 éves fiának, Józsefnek, hogy menjen s nézze meg, jól van-e a tíz féltestvére, akik akkor éppen a juhokat legeltették a család korábbi tartózkodási helyén, Sékhemben (a mai Nablus).¹⁰ Ez nemcsak egy kb. 35 kilométeres gyalogtúrát jelentett a közeli Jeruzsálemhez, hanem több tucat kilométerrel távolabbra, nehezen járható területen át északra József végül utolérte fivéreit Sekhemen túl, Dotánnál (a mai Jenintől közvetlenül délre), Hebrontól mintegy 130 kilométerre vagy még ennél is távolabbra!

Miközben végigjártuk Hebron ősi utcáit, vagy megfigyeltük a régi piacteret, arra gondoltunk, hogy az élet nem sokat változhatott Dávid ideje óta. Eszünkbe jutott, hogy Hebronban kenték fel őt királlyá, és hét és fél évig uralkodott innen, mielőtt északra, Jeruzsálembe helyezte át a székhelyét.¹¹ De természetesen soha sincsenek távol a jelenkorra mutató bizonyítékok sem — csakhogy egyet említsünk közülük, az izraelita katonák, akiknek a kezében örökösen puska van.

Hebron megszállt város. Egy olyan területhez tartozik, melynek 700 000 palesztin lakosa van, s melyet katonai ellenőrzés alatt tartanak. Ezt a területet, melyet most „Nyugati Part”-nak neveznek, keletről a Holt-tenger és a Jordán folyó, nyugatról pedig a Földközi-tenger zsidó part menti síksága szegélyezi. Ezt a hatalmas kiterjedésű, 3 700 km²-nyi dombokból és völgyekből álló területet 1967-ben foglalta el Izrael Jordániától a Hat-napos Villámháború alatt.

Már csaknem a délután felénél tartottunk, amikor elhagytuk Hebront, hogy visszatérjünk Bethlehembe. Mielőtt azonban oda visszaérkeztünk volna, letértünk a főútról ott, ahol egy tábla Salamon víztárlói felé mutatott. Alig hittünk a szemünknek! Mily hatalmasak voltak — három volt belőlük, a legnagyobb 178 méter hosszú, 54 méter széles és mintegy 15 méter mély volt! Ezeket valószínűleg újjáépítették a rómaiak idejében, hogy legyen vize Jeruzsálemnek, de lehet, hogy ugyanerre a célra használták őket már Salamon idejében is.

Visszaérve Bethlehembe, szerettünk volna látni még valamit — Herodiumot. Itt egy jelentős, kimagasló domb tetején, Bethlehemtől néhány kilométerre délkeletre, a Nagy Heródes — aki megpróbálta megölni a csecsemő Jézust¹² — egy erődöt építtetett, melyet saját magáról nevezett el. Korábban az egyik napon már láttuk Heródes bámulatos palota-erődjét Masadánál, még tovább délkeletre a Holt-tenger mellett. Ott volt a zsidóknak az utolsó állásuk a rómaiak ellen i. sz. 73-ban. De ha nem is volt olyan nagy, valahogyan Herodium mégis jelentőségteljesebb volt számunkra.

Ez a környező területre való csodálatos kilátás miatt volt, mely sivársága ellenére elbűvölő aranybarna szépségben pompázott a lenyugvó nap sugaraiban. Keleti irányban elláttunk egészen a Holt-tengerig. Itt terült el előttünk a júdeai sivatag, ahol Dávid sikeresen rejtőzött el üldözője, Saul elől.¹³ Miután láttuk, hogy mily egyenetlen ez a terület, megértettük hogyan tudta ezt megtenni, különösen azért, mert ifjúságától fogva nagyon jól kiismerte a területet. Arra is gondoltunk, hogy juhai legeltetése közben Dávid talán éppen erre a dombra is felmászott a csodálatos kilátás miatt, melyet most élvezünk.

TEL AVIV-YAFOTÓL DÉLRE

Izraelben töltött első hetünk alatt Tel Aviv mellett szálltunk meg egy szállodában a Földközi-tengerhez közel. Tel Aviv, Izrael legnagyobb városa modernkori eredetű, de hozzácsatolták az ősi Joppé városát is — a városokat tehát hivatalosan Tel Aviv-Yafonak nevezik.

Joppéban történt, hogy Péter apostol feltámasztotta Dorkászt¹⁴, és mialatt a tímár Simon házánál tartózkodott a tenger mellett, itt kapott látomást is. E látomás miatt Péter kész volt elkísérni a Cezáreából jött üzenetvivőket, akiket a pogány Kornéliusz küldött.¹⁵ Minthogy alkalmunk volt végigutazni a Tel Avivból északra, Cezáreába vezető országúton, elgondolkodtunk azon, hogy ezt a kb. egyórás kocsiutat Péter és társai két nap alatt tették meg.

Azon a napon, amelyen délnek mentünk, bementünk az ókori filiszteusok területére. Mivel busztúrákat nem szerveztek az első héten, kocsit béreltünk bibliai érdekességű helyekre tett kirándulásokhoz. Déli irányba vezető utunk első állomása Asdód volt, ahol egy modern izraeli várost építenek a Földközi-tenger mentén. Megemlékeztünk azonban arról, hogy itt a közelben egykor egy jelentős filiszteus város állt, s hogy Jehova szövetségládáját odavitték, miután kézrekerítették azt a csata alatt. Az asdóditákat fájdalmas aranyérbántalom érte, ami arra kényszerítette őket, hogy visszaküldjék a ládát.¹⁶

Tovább folytattuk utunkat délnek Askelonba; ez a város egyre jelentősebb turistaközpont lesz kellemes tengerparti fürdői miatt. De valamikor ez is egy nagy filiszteus város volt. Amikor megtekintettük az ősi romokat, örömmel láttuk, hogy ott egy jelzőtáblán Dávid énekének a szavai voltak, melyet Saul és Jonathán haláláról szerzett, amikor harcban álltak a filiszteusokkal: „Ne híreszteljétek Askelon utcáin; ne örvendezzenek a filiszteusok lányai, ne diadalmaskodjanak a körülmetéletlenek lányai.”¹⁷

Ezután Gáza és a „Gázai Övezet” felé haladtunk tovább, egy még jelentősebb tengerparti filiszteus város színhelye felé. Egész úton mély benyomást tett ránk a föld termékenysége; ez a föld mezőgazdasági terület, mely nyilvánvalóan hozzájárult az ókori Filisztea gazdagságához. Ma azonban Gáza a háború sebeit viseli. Végighajtva utcáin a lehangoltság és reménytelenség légkörét éreztük.

A helység az izraelita bírót, Sámsont juttatta eszünkbe, aki jól ismerte Gázát. Az egyik éjjel levette a város kapujának ajtajait, „vállaira vette és a hegy tetejére vitte őket, mely Hebron előtt van”.¹⁸ Most miután ezeken a helyeken jártunk még teljesebb mértékben értékeljük, hogy milyen csoda útján nyert erőre volt szüksége, hogy megmásszon csaknem 914 métert egy ilyen teherrel és több mint 50 kilométerrel odébb vigye! És itt, Gázában történt az is, hogy Sámson több ezer filiszteust ölt meg és saját magát is, amikor ledöntötte annak az épületnek a mennyezetét tartó oszlopait, ahol a filiszteusok lakmároztak.¹⁹

Gázából délkeletnek fordultunk Beérseba felé, mely mintegy 50 kilométerre volt. A jó út széles, nyitott térségeken vezetett át, ahol tevéket, juhokat és kecskéket láttunk arab pásztoraikkal együtt. Amint megpillantottuk sátraikat a távolban, azt gondoltuk, hogy az élet nem sokat változott itt azóta, hogy Ábrahám és Izsák ezen a területen éltek. Beérsebában, mely túlnyomórészt elég modern város, ellátogattunk egy beduin piacra (csak csütörtökön van nyitva) és megcsodáltuk a jó termékeket — és mily olcsók! Két kiló narancsot vettünk (legalább egy tucat volt benne) 30 centnek megfelelő pénzértékben.

Legfőbb érdeklődésünket azonban az a domb vagy ókori halom kötötte le a városon kívül, amelyet általában a bibliai Beérsebának tekintenek. Ez a magas halom kiemelkedik a környező vidékből. Megmásztuk s nagyszerű látvány tárult elénk a vidék alacsony fekvésű hatalmas területéről, melyet a letűnő nap sugarai árnyékokkal és a fénnyel csodálatossá festettek. Mialatt vizsgálódtunk az ókori romok felett elgondolkodtunk: ,Mily nagyszerű lehet ilyen helyen lakni!’ Ábrahám is bizonyára így gondolkodott. Itt tartózkodott, amikor Isten utasítást adott neki arra, hogy vigye fel Izsákot Mória hegyére (ma Jeruzsálem falain belül) s mutassa be őt áldozatul neki. Ábrahám ezután visszatért Beérsebába.²⁰

Amikor visszafordultunk a szállodánkba, aznap este nagy lelkesedést éreztünk. Most, hogy láttuk ezeket a helyeket — melyek közül soknak még ugyanaz volt a bibliai neve, megerősítette az ifjúságunk óta olvasott bibliai beszámolókat, s mély értelmet adott nekik.

IRÁNY SZAMÁRIA

Egy másik nap észak felé vettük az irányt a Földközi-tenger mentén, Netanyanál pedig keletre fordultunk. Ez átvitt minket a termékeny Sáron síkságán, és mindössze néhány kilométer után már Szamária hegyeiben voltunk. Aztán hirtelen máris mellettünk tűnt fel az a domb, melyen egykor Szamária, Izrael északi tíz-törzs királyságának ókori fővárosa állt. Felhajtottunk egészen odáig, s csodálatos kilátásnak örvendhettünk a környező hegyekre és termékeny völgyekre. A tetején megláttuk annak maradványait, amit az izraelita Akháb király palotájának tulajdonítanak. Az itt talált elefántcsont-darabkák, melyek az i. e. nyolcadik-kilencedik századból valók, a palota eredeti fényűzéséről tanúskodnak.²¹

Visszatérve a főútra északnak vettük az irányt Dótán völgye felé, ahol az ifjú József megtalálta fivéreit nyájaikkal együtt. A földeken búzát arató parasztok, valamint juhok és kecskék nyájai kellemes pásztor-jeleneteket elevenítettek fel a múltból. Jenin (az ősi lévita város, En-gannim) mellett visszafordultunk, s rátértünk az utunkra, mely Nablusba vezetett. Itt, az ókori Sekhem színhelyén Ebál hegye emelkedett tőlünk északra, Gerizim hegye pedig délen.²² Gerizim lábánál áll még a Jákob kútja, valószínűleg ugyanaz a kút, ahol Jézus találkozott a szamáriai asszonnyal Jeruzsálemből visszatérőben. Az asszonynak Jézushoz intézett szavai: „Ősatyáink ezen a hegyen végeztek imádatot”, nyilvánvalóan Gerizim hegyére utaltak.²³

Miután lejöttünk a történelmi jelentőségű Gerizim hegyéről ismét délnek vettük az irányt, s valószínűleg ugyanazon az útvonalon mentünk, melyen Jézus járt Jeruzsálemből ki és be. Hirtelen felfigyeltünk az útjelző táblára: „Siló”. Izgalomtól felfűtve keleti irányba tértünk egy rendkívül keskeny útra, mely abba az irányba vitt minket, ahol Jehova szövetségládáját tartották a bírák idején.²⁴ Egy fiatal izraeli katona ellenőrzött minket, látszólag csodálkozva azon, amiért ilyen távoli helyre jöttünk, ahol egyetlen embert sem lehetett látni. Számunkra mégis emlékezetes tapasztalat volt ezen a csendes, dombos vidéken elmélkedni azon, hogy Jefte lánya, majd később az ifjú Sámuel itt szolgált egykor Jehova sátránál.²⁵

Ekkorra már a délután közepére jártunk és még sok látnivaló volt hátra. Miután tovább mentünk délnek néhány kilométerre hegyvidékes területen át, kelet felé fordultunk s hamarosan megérkeztünk Beitin és Deir Dibvan nevű arab falvakba. Itt a közelben terültek el egykor olyan bibliai városok, mint Béthel és Ai. De minthogy nehezen tudtuk megtalálni őket, megkérdeztünk két férfit az úton. Beszéltek angolul s a következő egy vagy két órán át kedvesen végigkalauzoltak minket egy túrán a feltárt ókori romok között.

Mennyire lenyűgöző volt megállni ezen a magas helyen, mintegy 914 méterrel a tengerszint felett, s amint a hűvös esti szellő meglobogtatta hajunkat és ruháinkat, végigpásztáztuk szemünkkel a környező vidéket! Valószínűleg itt történt az, hogy Ábrahám meghívta Lótot, válassza ki, melyik irányba kíván menni, amikor elválik Ábrahámtól az állatgondozóik közötti viták miatt. És amint a Biblia mondja: „Lót felemelte szemeit és látta a Jordán egész területét, hogy mind igen bővizű terület.”²⁶

Már készülődtünk elmenni, de az egyik ember ragaszkodott hozzá, hogy látogassuk meg otthonában egy teára, s ismerjük meg a családját. Mily kellemesen töltöttük el itt az időnket! Amint ránk esteledett, továbbálltunk, örülve annak, hogy ilyen váratlan vendégszeretetet tapasztalhattunk számunkra teljesen idegen emberek részéről.

SZÉPSÉGES GALILEA

Galilea nekünk a csúcspontot jelentette. Már a fizikai jellegzetességei is vonzók — a part menti Kármel hegyvidék, a göröngyös északi terület, az ékszerhez hasonló kék Galileai-tenger és a csodálatosan zöld Jezréel völgye (Esdralon síkságának is nevezik), mely délről Szamáriát, északról pedig a galileai hegyeket választja el. De természetesen Galileát különösen vonzóvá tette számunkra az a tény, hogy Jézus az életének javát itt töltötte, s egyben ez a hely volt számos bibliai esemény színhelye is.

Amint túrabuszunk elhagyta Haifát s a Jezréel völgyön haladt végig, jobbról a Kármel vidéke, balról pedig a bíborszínű virágokkal szegélyezett Kison patak vett közre minket. Feltekintve a hegyvidékre Jehovának az egyik ott végrehajtott csodájára gondoltunk, amikor a tűz megemésztette Illés áldozatát abban a híres tűzpróbában. Azután Illés ide hozatta le a Baál 450 papját a Kisonhoz, mindössze néhány méterre tőlünk balra, s levágatta őket.²⁷ A hely látványa, ahol ez történt, még több megértést és értékelést formált bennünk az esemény iránt.

Néhány kilométerrel tovább máris az ókori Megiddó romjainál voltunk, mely város valóban egy stratégiailag jelentős helyen állt. Micsoda pazar látvány innen a szép Jezréel völgye! Akinek a kezén volt ez a jól kibástyázott hely, az ellenőrizhette a Kármel hegyvidéken át vezető szorost; valóban döntő csatákat vívtak itt. Mennyire találó, hogy a Har–Magedon (jelentése: „Megiddó hegye”) elnevezést a Bibliában Istennek minden politikai ellenálló felett aratott győztes háborújával hozzák összefüggésbe!²⁸

Megiddóval kapcsolatban kiragadtuk ennek a híres völgynek vagy síkságnak néhány jellegzetességét. Amott, közel a völgy közepéhez van a Moré domb vagy halom. Lejtőin vagy mellette feküdtek olyan városok, mint Nain, Sunem és Endor. E dombon túl, néhány kilométer távolságban északkeletre áll a kiemelkedő Tábor hegye, jellegzetes kerek süvegével. Innen jött le Bárák bíró Deborával együtt, s legyőzték a meglepett kanaánitákat.²⁹ (Csodálatos kilátás nyílik a környező területre a Tábor tetejéről is, melyre korábban már felmentünk kocsival.) Szemeink elől elrejtve ugyan a galileai hegyekben, de a völgyhöz nagyon közel fekszik Názáreth, Jézus első otthona. Jézus valószínűleg ismerte a szemünk előtt elterülő területet, mivel Názáreth viszonylag egy rövid járásra van mindezektől a helyektől.

Ezután a völgy másik felét néztük, messze délkeleti irányba, Gilboa hegye felé. Annak lábánál van Hárod kútja vagy forrása. Gedeon itt nézett szembe 135 000 midianitával, akik szemben a Moré dombján táboroztak. Eszünkbe jutott, hogyan vezette Jehova Gedeont, hogy mindössze 300 emberre csökkentse haderejét, és csupán ennyi emberrel mégis neki adta a győzelmet.³⁰ Később, egy hasonló hadi helyzet során a filiszteusok valószínűleg szintén a Moré dombja mellett voltak, az izraeliták pedig ismét a Hárod kútjánál. Ennél az esetnél azonban a filiszteusok verték le az izraelitákat, Sault és Jonathánt pedig megölték.³¹ Ezeknek a helyeknek a látványa segített sokkal jobban magunk elé képzelni az ilyen bibliai eseményeket.

De talán a legcsodálatosabb látvány számunkra a Galileai-tenger első megpillantása volt. Ekkor éppen jöttünk lefelé a hegyekből, a tengertől északra. Ott alattunk, mint ékszer egy mély medencében, terült el előttünk a 21 kilométer hosszú, 12 kilométer széles kék víztömeg. Nekünk azonban sokkal kisebbnek tűnt, mivel elég magason voltunk s madártávlatból tekinthettünk le rá. Meglepődtünk, hogy a tó csaknem 213 méterrel van a tengerszint alatt, s gyakorlatilag dombok és hegyek veszik körül.

Amikor a tó partján időztünk, hajón átkeltünk vagy magasabb kilátóhelyekről szemléltük végig, közben számos eseményre gondoltunk, melyek mind itt történtek. Jézus ezeken a vizeken járt,³² lecsendesítette őket egy vihar alkalmával,³³ feltámadása után itt reggelizett tanítványaival a galileai partoknál,³⁴ itt mondta el a valaha feljegyzett legszebb beszédet egy közeli hegyoldalban,³⁵ ezreknek adott enni néhány kenyérből és két halból,³⁶ s Kapernaumban telepedett le, az északi part mentén fekvő városban.³⁷

Aznap buszunk elindult Galileából Jeruzsálem felé, s eljutottunk Bethsean városába, mely szintén stratégiailag helyezkedik el a Jezréel és Jordán völgyek között. Az ókori város dombja vagy romjai mintegy 80 méterre a magasba emelkedő halom. Mily nagyszerű látvány tárul elénk ennek tetejéről a Jezréel völgyet szemlélve Gilboa hegye és Megiddó felé, majd lefelé nézve a Jordán völgyén Jerikó felé! Itt Betseánban tették ki a filiszteusok Saul holttestét a város falára, miután meghalt a Gilboa hegyi csatában.³⁸

JERIKÓ ÉS JERUZSÁLEM

Követtük a Jordán völgyét lefelé kb. 80 kilométeren át Jerikóig. A területen nagy volt a forróság, a föld kiszikkadt, de megértettük, hogy tavasszal hűvösebb szokott lenni. Elgondolkodtunk azon, hogy Jézus és családja vajon nem ezt a könnyebben járható utat választotta-e a Jeruzsálembe történő rendszeres évi utazásuk alkalmával, a Pászkaünnepre, ahelyett, hogy a hegyvidékes Szamárián vágtak volna keresztül.³⁹

Nagyon lenyűgözött minket, amikor Jerikóba érve a sok pálmafát láttuk!⁴⁰ Kiszállva a légkondicionált buszból éreztük a tűző nap hevét. Ez segített még teljesebb mértékben megérteni, miért dicsérte meg Jézus azokat, akik ,csupán egy pohár hideg vizet adnak’ tanítványainak.⁴¹ Megmásztuk a halmot, ahol az ókori Jerikó városának romjait feltárták. A terület viszonylag kicsi, ami segített nekünk megérteni, hogyan volt lehetséges Józsué és hadserege számára hétszer körbejárni a várost egyetlen nap alatt.⁴²

Az utolsó négy napunkat Izraelben, Jeruzsálemben töltöttük, a Biblia legfőbb városában. Valóban jelentőségteljesnek éreztük, hogy magunk közelről megnézhettük azokat a helyeket, melyekről oly sokat olvastunk. Az Olajfák hegyén állva eszünkbe jutott, hogy Júdás elárulta Jézust ellenségeinek a Gethsemáné kertben valahol ezen a könyéken.⁴³ A Kidron völgye túlsó oldalán megpillantottuk a muzulmán Szikla mecsetet, de tudtuk, hogy Jézus napjaiban Ő a templomot látta ott állni. A templomra való kilátás helyén mondta híres jövendölését „a dolgok rendszerének a befejezés”-éről.”⁴⁴

Az Olajfák hegyéről, ahol álltunk, láthattuk „Dávid városá”-nak valódi helyét, s összehasonlítást tehettünk aközött és a későbbi évek Jeruzsáleme között, mely északi és nyugati irányban terült el. Az eredeti „Dávid városát” vagy „Sion hegyét” a jebuzeusoktól foglalták el.⁴⁵ Ez most a mai Jeruzsálem falain kívül helyezkedik el, s a Szikla mecsettől délre fekszik. Egy másik nap még világosabban láttuk, miért olyan bizonyos az eredeti város valóságos helye.

Lesétáltunk a Kidron völgyébe a Gihon forráshoz, közvetlenül a domb alá, melyen „Dávid városa” épült. Ez a forrás, mely egy barlangban búvik meg, létfontosságú volt a város számára, mivel az ókori időkben a gondosan megvédett vízmennyiségre nagy szükség volt. Valószínűleg egy üreges folyosón át jutott be Joáb az embereivel együtt a városba, s ez a folyosó jóval a város fölött volt a magasban, melyet a jebuzeusok alakíthattak ki, hogy eljuthassanak ehhez a város falain kívül levő forráshoz. Joábék így belülről tudták vezetni a támadást, mellyel megszerezték a várost Dávidnak és az izraelitáknak.⁴⁶ Évekkel később Ezékiás király egy 533 méteres hosszú alagutat építtetett Gihontól a Siloám taváig, mely Ezékiás napjaiban a városon belül volt. Valóban mérnöki mestermunka!⁴⁷ Ez gondoskodott Jeruzsálem vízellátásáról bármilyen ostrom alatt.

A víz még mindig folyik Ezékiás alagútjában. Körülbelül térdig érő volt, amikor átmentünk rajta. Miután eljöttünk Siloám tavától, tovább gyalogoltunk a völgyben az En-rogel forráshoz. Felötlött bennünk, hogy itt En-rogelban történt, hogy Dávid lázadó fia Adóniás lakomát rendezett, hogy összeszedje azokat, akik támogatják majd őt Dávid trónfosztásában.⁴⁸ Amikor a haldokló Dávid király tudomást szerzett erről, Salamon fiát királlyá kenette fel a Gihon forrásnál mindössze néhány száz méterre felfelé a völgyben.⁴⁹

Hogy milyen hatással volt ránk ezeknek a helyeknek a meglátogatása? Nos, nem kellett látnunk őket ahhoz, hogy elhiggyük valóban léteznek-e. Ennek ellenére az ezeken a helyeken tett látogatás határozottan megerősítette, hogy valóban léteznek. De különösképpen azáltal, hogy a valóságban is ott voltunk és megismerkedtünk a bibliai események fizikai helyrajzával, még mélyebb értelmet nyertünk a történtekről, s fokozottabb értékelést fejlesztettünk ki irántuk.

[Kiemelt rész a 9. oldalon]

BIBLIAI UTALÁSOK

1 Lukács 2:4-16

2 1Mózes 35:16-20

3 Ruth 1:16-19; 2:2-4

4 János 7:42; 2Sámuel 2:18, 32

5 4Mózes 13:23

6 1Mózes 23:14-19; 25:9; 49:30, 31; 50:13

7 1Mózes 13:18; 35:27

8 1Mózes 18:1-8

9 1Mózes 19:27-29

10 1Mózes 37:12-14