Helyeselt állapot Jehova előtt

Az a tény, hogy valaki egy időben elnyerte Isten kegyét önmagában még nem garancia arra, hogy továbbra is Jehova elismert szolgája marad. Az izraelitákat például megszabadította Isten az egyiptomi fogságból és bevezette őket Kanaán földjére. Mindazonáltal az Isten választott népévé válásuk nem biztosította számukra a Legfelségesebbel való változhatatlan viszonyt. Amikor bálványimádásra tértek és más módon is figyelmen kívül hagyták Jehova törvényét, az, hogy Jehova kiválasztotta őket az ősatyáik hűségéért, elveszítette jelentőségét. Ámos próféta útján a Mindenható kijelentette: „,Nem olyanok vagytok-e nekem, ó Izrael fiai, mint a kusiták fiai?’ — ez Jehova kijelentése. ,Nem én vezettem-e ki magát Izraelt Egyiptom földjéről, a filiszteusokat Krétából, a szíriaiakat meg Kírből?’” — Ámos 9:7.

Az izraeliták talán büszkék lehettek magukra, amiért Isten kiválasztotta őket. Hűtlenségük miatt azonban nem volt különb állásuk Jehova előtt, mint a kusitáknak. Körülmetélésüknek nem volt valódi értéke. Évszázadokkal később Pál apostol megvilágította ezt a pontot, így szólván: „A körülmetélésnek voltaképpen csak akkor van haszna, ha betartod a törvényt; ha azonban törvényszegő vagy, körülmetélkedésed körülmetéletlenséggé válik.” — Róma 2:25.

Hasonlóképpen az a tény, hogy Izrael kihozatott Egyiptomból, önmagában még nem biztosítja, hogy mindig helyeselt állapotban marad Jehova Isten előtt. A hitetlen izraeliták esetében ősatyáik csodálatos megszabadítása Egyiptomból nem nagyobb garancia Isten kegyének további élvezésére, mint az a tény, hogy a filiszteusok és a szíriaiak más helyen élnek, mint a korábbi lakóhelyük.

Ez erőteljesen hangsúlyozza, hogy az Isten előtti elismert állapot nem függ nemzeti, törzsi vagy családi háttértől. Pusztán az a kijelentés valaki részéről, hogy a Legfelségesebb szolgája, vajmi kevés jelentőséggel bír. Olyan egyénnek kell lenni, aki cselekszi is Jehova Isten akaratát.