Hit Jehova győzedelmes szervezetében
„Csak féljétek, Jehovát, és szolgáljátok Őt igazságban egész szívetekkel; mert lássátok, mily nagy dolgokat cselekedett értetek.” — 1Sám 12:24.
1. a) Mikor és hogyan kezdett láthatóvá lenni Isten látható, földi szervezete i. e. 1513-ban? b) Miért nevezték teokratikusnak?
ISTEN látható, földi szervezete a héber nép 12 törzséből álló nemzet megalapításakor, a fölöttük uralkodó teokratikus kormányzattal i. e. 1513-ban vált láthatóvá. Ezt a kormányzatot nem demokratikus úton választották. Annak a népnek a halált hozó rabszolgaságból, az ősi Egyiptomból való Megszabadítója volt az Egyetlen, aki e kormányzat fölött döntött. Ő maga volt a megalapítója annak. Ő Isten volt, és abban a kormányban az ő kezében volt a legfőbb hatalom. Ezért nevezik azt teokratikus kormányzatnak, uralkodóját pedig Teokratának. Minden alattvalójának azt parancsolja, mégpedig jogosan, hogy Őt, kormányzatuk Uralkodóját, Istenükként imádják. Ez a Tízparancs első két parancsába bele lett foglalva, melyet Arábiában, a Sínai hegyen nyilatkoztattak ki az izraelita nemzetnek.
2. Miért alkotott az a nemzet olyan szervezetet, melyhez hasonló nem létezett akkor a földön?
2 Negyven évvel később, amikor Teokratikus Uralkodójuk bevitte őket az Ígéret Földjére, a teokratikus uralom fölöttük továbbra is fennállt. A főpap mindig Istent képviselte; válságos időkben pedig bírákat támasztott nekik, hogy a láthatatlan Teokrata kormányzatának képviselőiként szolgáljanak. Ez a nemzet így látható teokratikus szervezetet alkotott. Hozzá hasonló nem létezett a földön!
3, 4. a) Miért maradt az izraelita szervezet továbbra is teokratikus még a földi királyság megalapítása után is? b) Hogyan tanúskodik Sámuel a teokratikus szervezet folytonosságáról?
3 Ez a jelképes teokrácia győzedelmes fennállását megtartotta a körülötte levő bálványimádó kormányok ismételt megsemmisítő erőfeszítései ellenére is. Sőt, folytatódott még akkor is, amikor látható emberi királyokat helyeztek Izrael nemzete fölé i. e. 1117-ben. Hogy volt ez lehetséges? Úgy, hogy az emberi király pusztán a valódi Uralkodó, a mennyei Teokrata látható képviselőjeként tevékenykedett. Jehova nem mondott le jogos uralkodói voltáról csupán a nép demokratikus kívánsága miatt. Nem tartottak semmilyen demokratikus választást, hanem Isten eljárt a jogkörén belül, és látható királyt jelölt ki a nemzet fölé, melyet egykor mint saját örökségét megváltott. Ezt tanúsítja az, amit Sámuel, Izrael egykori bírája mondott:
4 „Jehova nem hagyja el népét nagy nevéért, mert Jehova magára vállalta, hogy titeket népévé tesz. . . . Csak féljétek Jehovát, és szolgáljátok Őt igazságban egész szívetekkel; mert lássátok, mily nagy dolgokat tett értetek. De ha kirívóan a rosszat teszitek, elsöpörtettek mind ti, mind a ti [emberi] királyotok.” — 1Sám 12:22-25.
5, 6. a) Miért jelentenek Sámuel szavai nagy buzdítást a mai keresztények számára? b) Milyen két figyelmeztető példát látunk Izraelnél arra vonatkozóan, hogy mi késztetheti Jehovát szervezett népe elhagyására? c) Hogyan fejezte ki a zsoltáros a száműzetésben élő maradék érzéseit, akik szerették volna látni a teokratikus szervezet újbóli felemelkedését?
5 Mily buzdító gondolat ez mindazok számára, akiket ,Jehova magára vállalt, hogy népévé tegye’ ma! Ha továbbra is igazságban szolgáljuk Őt egész szívünkkel, soha nem fog elhagyni minket. Figyelmeztető példánk van arra, hogy el ne mulasszuk ezt megtenni. Hol? Izrael tíz törzse esetében, a saját választású királyok ideje alatt, akik kirívóan a rosszat tették. Jehova valóban elhagyta őket és látható királyukat. Ez nemzeti katasztrófát jelentett számukra. Az asszír világhatalom földjére vitték őket száműzetésbe, és soha többé nem állították helyre tíz-törzs királyságukat. Hasonló szerencsétlenség érte Izrael másik két-törzs királyságát is. Fővárosuk Jeruzsálem volt, ahol a Dávid királyi családjából származó királyuk ült a „Jehova trónjá”-nak nevezett trónon. (1Krón 29:23) I. e. 607-ben, miután Jeruzsálemet a babiloni világhatalom elpusztította, Babilóniába hurcolták őket. Isten-adta szülőföldjeik, Júda földje 70 éven át feküdt elhagyottan a Nagy Teokrata, Jehova végzése szerint. Úgy tűnt, hogy a látható teokratikus szervezet nem létezik többé. De volt egy hűséges maradék, mely vágyódott egy ilyen teokratikus szervezet újbóli felemelkedésére. A zsoltáros fejezte ki érzéseiket, mondván:
6 „Ami téged illet, ó Jehova, meghatározatlan ideig fogsz lakozni és emlékezeted nemzedékről nemzedékre lesz. Te magad felkelsz, megkegyelmezel Sionnak, mert ez az iránta való kegyesség időszaka, mivel elérkezett a kijelölt idő. Mert szolgáid gyönyörűségüket lelték köveiben, és pora felé irányítják tetszésüket. És a nemzetek félik majd Jehova nevét, és a föld összes királyai dicsőségedet. Mert Jehova bizonyosan felépíti Siont; meg kell jelennie az ő dicsőségében. Bizonyosan odafordul azok imáihoz, akiket mindentől megfosztottak és nem veti meg imáikat.” — Zsolt 102:13-18.
7. a) Hogyan mutatta meg Jehova, hogy nem vetette meg a bűnbánó maradék érzéseit a teokratikus szervezet iránt? b) Hogyan jutott kifejezésre Jehova teokratikus szervezete a helyreállított maradék fölött a pogány uralom ellenére?
7 Minden bizonnyal Jehova szervezetének értékelését fejezi ki az a bűnbánó személy, aki gyönyörűséget talál magukban a „kövekben”, és úgyszólván magát a „por”-át is kedveli. Ezt a fajta értékelést a bűnbánó számkivetettek részéről Babilonban Jehova nem vetette meg. Szabadulással jutalmazta meg azt, a jeruzsálemi Sion pusztán hagyásának 70 éve után. Visszahelyezte őket szülőhazájukba, hogy ott ismét a maga tisztaságában gyakorolják a teokratikus imádatot. Továbbra is Ő volt a Teokratikus Királyuk, noha nem volt látható képviselője az újjáépített Jeruzsálemben. Választott, felkent papsága azonban újra felvette a teokratikus szolgálatot az imádat helyreállított templomában. Ez így volt annak ellenére, hogy Jehova végzése szerint pogány világhatalmak uralkodtak fölöttük. Egyelőre ez az elrendezés volt az, ahogyan Jehova választott népe fölötti teokratikus kormányzata kifejezésre jutott. Nem hagyta el őket!
8. a) Ki bizonyult a teokratikus szervezet Főképviselőjének és hogyan? b) De hogyan látszott úgy, mintha a teokratikus kormányzat a földön örök vereséget szenvedett volna?
8 A teokratikus szervezetet szeretők arra vártak, hogy ez csodálatos módon nyilatkozzék meg a megígért „Dávid magva” — vagyis a megjövendölt Messiás — eljövetelével. (Róma 1:3) A Teokratikus Uralkodótól, Jehovától jött ez a Messiás, Jézus Krisztus személyében. Senki az egész világegyetemben nem szerette nála jobban a teokratikus szervezetet. Ezért prédikálta bátran a „mennyek királyságát”, az „Isten királyságát” keresztül-kasul a helyreállított Izrael földjén. (Máté 4:17; Márk 1:14, 15) Ezért a teokratikus szervezet iránti tántoríthatatlan odaadásáért vértanú halált halt i. sz. 33 Pászka napján. Halálakor elhallgattatták azt a hangot, mely oly hűségesen prédikálta az evangéliumot vagy Isten királysága jó hírét. Három nap bizonyos részéig úgy látszott, mintha a teokratikus szervezet örök vereséget szenvedett volna. Mert íme! Főképviselője kihűlve és mozdulatlanul feküdt a halálban.
A TEOKRÁCIA ÖRÖKKÉ TARTÓ GYŐZELME
9. Hogyan győzött Jehova teokratikus szervezete és kivel közölték először ezt a hírt?
9 A teokratikus kormányzat nagy Szervezőjét azonban sohasem lehetett legyőzni. Láthatatlan teokratikus kormányzata a mennyben lojális maradt hozzá, s várta Jehova tulajdon lépését a maga igazolására. Ezt a lépését Fiának Jeruzsálemben bekövetkezett áldozati halála utáni harmadik napon tette meg. Győzelmet szerzett teokratikus szervezetének, mert legnagyobb csodáját vitte véghez, amikor teokratikus szervezetének legfőbb bajnokát, hűséges Fiát, Jézus Krisztust feltámasztotta a halottak közül. A menny szent udvara Jehovával örvendezett. Ugyanazon a napon a teokratikus szervezetet szeretők a földön szintén örvendezhettek a Nagy Teokrata győzelmének, amikor tulajdon Fia úgy mutatkozott előttük, mint aki feltámadt a halottak közül.
10. Hogyan került sor az addigi legnagyobb vallási fordulatra?
10 Ezzel most vallási téren az egyik legnagyobb fordulat volt várható. A haszonleső vallásvezérek vezetése alatt Izrael nemzete elvetette a teokratikus szervezetet. Így most teljesen megérdemelten Jehova is elvetette őket mint látható teokratikus szervezetét, és véget vetett a zsidó elrendezésnek vagy ügyintézésnek. De nem hagyta el az izraelita egyénekből álló kis maradékot, akik egész hitüket Jézusba helyezték és Messiásként, „Dávid magva”-ként követték őt. Átvitte őket egy új, látható teokratikus szervezetbe. Ez Pünkösd napján történt, az ötvenedik napon Krisztusnak a halál felett aratott győzelme után. Ezt a feltámasztott Fiát használta fel arra, hogy a Jeruzsálemben várakozó tanítványokra kiárassza szent szellemét. A szellem ajándékában — mely a Jóel 2:28, 29-ben lett megígérve — nem a Pünkösdöt ünneplő Izrael nemzetét részesítette, hanem Jézus várakozó tanítványait. Ez tanúskodott az óriási vallási fordulatról. Ez azonosította az új, látható teokratikus szervezetet.
11. Hogyan haladt előre továbbra is győzedelmesen Jehova új teokratikus szervezete?
11 Harminchét évvel később, Jeruzsálemnek a rómaiak által történt elpusztítása, valamint a zsidó papságnak Jehova szent szolgálatából való örök időre szóló elbocsátása hivatalosan megpecsételte a vallási fordulatot. Igazolta, hogy Jehova elvetette zsidó teokratikus szervezetét a földön, és új, keresztény elrendezést vagy ügyintézést vezetett be népe számára. (Ef 1:10, Authorized Version, UV) Új teokratikus szervezete azonban továbbra is győzedelmesen haladt előre annak ellenére, hogy a római birodalom rosszindulatúan arra törekedett, hogy üldözés révén kitörölje a létből!
12. Hogyan beszélt az Őrtorony 1894. december 1-i száma az első századbeli keresztény gyülekezet megszervezéséről az evangélium prédikálására ez alatt a keresztény vallásrendszer alatt?
12 Tekintettel erre a változásra, mely Jézus Krisztus és apostolai napjaiban végbement a zsidóból kereszténnyé lett szervezeten, az Őrtorony 1894. december 1-i száma a 384. oldalon a 2. bekezdésben ezt mondta a zsidó hívőknek az apostolok napjaiban történt aratásáról: „De miként az új evangéliumi vallásrendszer egyházszervezetének munkája nem volt része az ősi zsidó vallásrendszer aratási munkájának, így a jelenlegi aratási munka, vagy az evangéliumi vallásrendszer learatása is külön áll a most közeledő új, ezeréves vallásrendszer munkájától és különbözik attól.”
13. Hogyan mutatta meg a tanítványok teokratikus beállítottságát az, amit az apostolok mondtak a jeruzsálemi Szanhedrin bírósága előtt?
13 Az „egyház” vagy gyülekezet — mint szellemtől felkent emberek — „megszervezése” teokratikus módon haladt előre Pünkösdtől kezdve, ami a keresztény vallásrendszer vagy ügyintézés kezdetét jelezte. Mint szellemi Izrael új szövetségbe került Istennel. Krisztus tanítványai akkori gyülekezetének teokratikus beállítottsága megmutatkozott a jeruzsálemi vallási bíróság előtt adott feleleteikből, amikor az a — Jézus meggyilkolásának vérbűnét viselő — bíróság azt kívánta tőlük, hogy hagyjanak fel a tanúskodással Isten feltámasztott Fiáról. Bátran mondták az apostolok: „Ítéljétek meg ti magatok, hogy igazságos-e Isten szemében inkább rátok hallgatni, mint Istenre. De ami minket illet, mi nem szűnhetünk meg beszélni azokról a dolgokról, melyeket láttunk és hallottunk. Mint uralkodónak inkább Istennek kell engedelmeskednünk, mint embereknek. Ősatyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti megöltetek, kínoszlopra függesztve Őt. Isten felmagasztalta ezt jobbjára mint Főképviselőt és Megmentőt, hogy megtérést adjon Izraelnek és a bűnök bocsánatát. És mi tanúi vagyunk ezeknek a dolgoknak, valamint a szent szellem is, amelyet Isten azoknak adott, akik neki mint Uralkodónak engedelmeskednek.” — Csel 4:19, 20; 5:29-32.
14. a) Hogyan mutatták meg a világot legyőző hitüket az első századbeli keresztények és az mit eredményezett? b) Mi következett be a keresztény gyülekezeten belül az ihletett figyelmeztetések ellenére és örökre eltűnt-e a teokratikus szervezet?
14 Azokat az első századbeli keresztényeket a világot legyőző hitük különböztette meg. Nem szégyellték, hogy keresztény vagy messianista néven szenvedjenek; mert a dicsőség szelleme, sőt Isten szelleme nyugodott meg rajtuk. (1Pét 4:14; Csel 11:26) Hűséges tanúskodó munkájuk és az új tanítványok alámerítése eredményeként gyülekezetek szinte a földből nőttek ki a kiterjedt római birodalom határain belül és kívül. Mindamellett ők mind egyetlen látható szervezetet alkottak Jézus Krisztus alatt, s a nagy Teokratát, Jehovát imádták. Később, Jézus Krisztus és ihletett bibliaíró tanítványai erre vonatkozó figyelmeztetései ellenére, hitehagyás — vallási lázadás — következett be. Úgy látszott, hogy az igazi teokratikus szervezet eltűnt. Hogyan? Azáltal, hogy a megjövendölt „törvénytelenség embere”, a „megsemmisülés fia” úgy állította oda magát a hitehagyó vallási szervezetbe, mintha isten lenne. Nem ismert el egyetlen más istent sem, még Jehovát, az igaz Teokratát sem. (2Thess 2:3-12; Máté 13:24-43) Több mint 15 évszázadon át uralkodott a hitehagyás az őszinte reformátorok erőfeszítései ellenére is, hogy e magát istenítő „törvénytelenség embere” uralmától megszabaduljanak. Vajon a teokratikus szervezet ezzel végre, örökre megsemmisült? Isten Igéje szerint ez soha nem következhet be!
MODERNKORI TEOKRATIKUS SZERVEZET
15. Miért kezdték kiadni 1879 júliusában a Jehovába vetett bizalmat valló folyóiratot?
15 A tizenkilencedik század közepére a „törvénytelenség embere” osztály sok vallásszervezetet alapított a kereszténységen belül. Ezek a szekták különböző azonosító neveket adtak maguknak. A kereszténység vallási zűrzavara szédítővé vált. Őszinte Biblia-tanulmányozók egy kis csoportja abban az erőfeszítésében, hogy keresztényi egyensúlyt és egészséges megértést szerezzen, elvált a kereszténység összes vallásszervezeteitől. Hátat fordított szektás hitvallásaiknak, és követte az első századbeli bereaiak példáját, akik naponta kutatták a Szentírást, hogy az apostoli hitre jussanak. (Csel 17:10, 11) Ez a gyülekezet teljes önátadással, erőteljesen azon igyekezett, hogy Jézus Krisztus váltságáldozatát és a megígért hivatalos „jelenlétét” Isten királyságában élénken védelmezze. 1879 júliusában kezdte meg egy folyóirat kiadását, melyhez Jehova támogatásába vetette bizalmát.
16. Az Őrtorony 1884. februári száma szerint melyik szervezethez tartozónak vallotta magát az a szektákon kívül álló gyülekezet?
16 Az előbb említett gyülekezet komolyan törekedett érdemesnek bizonyulni arra, hogy Jehova látható szervezetévé és az ő eszközévé legyen. Így mentes maradt attól, hogy bármilyen formában szövetkezzen a kereszténység szektás szervezeteivel, valamint a világ politikai szervezeteivel. Ebben a vonatkozásban az a keresztény gyülekezet így nyilatkozott hivatalos folyóirata, az Őrtorony 1884. februári számában:
„Új olvasók az ország minden részén állandóan kérdezik: Milyen néven nevezitek magatokat? ,Ortodox baptisták’; Misszionárius baptisták’; ,Univerzálisták’; ‚Adventisták’; ,Ortodox metodisták’ stb? Számtalanszor megpróbáltuk világossá tenni helyzetünket, és most néhány szóban arra vállalkozunk, hogy ezt ismét megtegyük.
Mi nem tartozunk EGYETLEN földi szervezethez SEM; így ha az összes felekezetek neveit felsorolnátok is, azt válaszolnánk mindegyikre és az összesre, hogy Nem. Mi csakis ahhoz a mennyei szervezethez ragaszkodunk, mely szervezet tagjainak „neve a mennyben van felírva”. (Zsid 12:23; Luk 10:20) Az összes ma élő szentek, vagy akik valaha e korszak folyamán éltek, A MI EGYHÁZSZERVEZETÜNKHÖZ tartoztak: ezek mind EGY egyház és NINCS MÁS, melyet az Úr elismerne. Ezért bármely földi szervezet, mely akár a legcsekélyebb mértékben is beleavatkozik a szentek eme egyesülésébe, ellentétben van a Szentírás tanításával és ellenkezik az Úr akaratával — ,hogy EGYEK legyenek’. (Ján 17:11)”
17. a) Milyen lépést tett Nagy Babilon Isten igaz szolgáinak a világtól elkülönült szervezete ellen a Pogányok Ideje végén, 1914-ben? b) Mi mutatja, hogy abban az időben Nagy Babilonnak nem sikerült elfojtani az igaz teokratikus szervezetet?
17 A pogányok ideje végének közeledte 1914-ben még sürgősebbé tette Krisztus követői ezen önátadott gyülekezete számára, hogy mentesek maradjanak világi szervezetekbe, valamint a kereszténységbe való keveredéstől. ,Menjetek ki Nagy Babilonból!’ — hangzott a sürgető felhívás. (Jel 18:4) Pontosan — miként várták is — elérkezett a Pogányok Idejének vége, és ezt az első világháború jelezte. (Luk 21:24) Nagy Babilon meglátta a lehetőségét. Felhasználva a kereszténységet és a „törvénytelenség embere” osztályát eszközként, sikerült Isten hű szolgái e világtól elkülönült szervezetét fogságba juttatni és megkötözni őket. Az Isten Krisztus által megvalósított királyságának megalapításáról szóló jó hír hirdetése csaknem suttogássá halkult. Úgy látszott, hogy a Királyság-hirdető szervezet vége elérkezett. De így volt-e valóban? Vajon Nagy Babilon végső győzelmet aratott? Vajon minden reményt örökre elnyomtak az igaz teokratikus szervezet helyreállítására vonatkozóan? Több mint két millió teokratikus gondolkozású keresztény a világ minden részében, több mint 190 nyelven ma azt válaszolja: Nem! S ezt annál is inkább megtehetik, mert Jehova Istennel való jelenlegi jó viszonyukat bizonyítja, hogy a látható teokratikus szervezetet megelevenítette és több erőt és életerőt öntött bele, mint valaha.
18. a) Mit ismert fel a szellemi izraeliták újjászervezett maradéka Nagy Babilon fogságából való kiszabadításának egyedüli céljaként? b) Milyen szervezeti nevet vettek fel 1931-ben, és miért?
18 1919-ben, amikor a háború utáni kereszténység a Népszövetség mellett állt ki mint az Isten királysága földi politikai kifejezése mellett, a szellemi izraeliták újjászervezett maradéka visszautasította, hogy elfogadja azt az ember alkotta pótlékot. Ők az igazi mellett álltak ki, Isten Krisztus alatti újszülött mennyei királysága mellett. Egyre jobban hatott lelkiismeretükre az, hogy a Nagy Babilonból való kiszabadításuknak egyetlen célja van, hogy tanúi legyenek nemcsak az újonnan trónra emelt Királynak, hanem tanúkká legyenek az Ésaiás 43:10, 12-ben kifejezett értelemben is. 1931-ben kiadták az Igazolás című könyvet. Ezékiel jövendölését magyarázta, melyben Isten több mint 60-szor mondja, hogy az emberek és a nemzetek, sőt még saját szolgái is „megtudják, hogy én vagyok Jehova”. Ehhez az új kiadványhoz kapcsolódóan elfogadták a legmegfelelőbb szervezeti nevet. Az Ésaiás 43:10 gondoskodott erről a névről számukra: Jehova tanúi!
19. a) Milyen uralomra vágytak földi szervezetükben és milyen felépítésről kezdtek gondoskodni? b) Mit ismertek fel fő vitakérdésként az egész menny és föld előtt, és mikor?
19 Elhihetjük-e, hogy az igaz Isten értékelni fogja lojális pályájukat és megáldja azt? Hogyan is tehetett volna Jehova másként, különösen, amikor annak a névnek megfelelően éltek azáltal, hogy valóban az ő tanúi voltak! Teokráciára, azaz Isten-uralomra vágyódtak szervezetükön belül a tanúskodó munka elvégzéséhez. Nyilvánosan emellett álltak ki két „Szervezet” témájú cikkükben, melyek az Őrtorony 1938. június 1-i és 15-i számában jelentek meg. Ezt úgy hajtották végre, hogy keresztény gyülekezeteikben gondoskodtak a dolgok teokratikus felépítéséről. Azután a második világháború közepette Jehova tanúi addigi legnagyobb kongresszusán bejelentették, hogy a fő vitakérdés az egész menny és föld előtt Jehova egyetemes uralmának az igazolásával kapcsolatos.
20. a) Milyen indítékból viselték el a legrosszabb üldözést is a második világháború alatt és mit eredményezett a győzelmük? b) Mire volt szükség ehhez a győzelemhez és kik rendelkeztek azzal?
20 Az a kívánság, hogy Jehova egyetemes szuverenitásának igazolásában Jézus Krisztussal osztozzanak, a leghatalmasabb indítóerő lett Jehova tanúi életében. Megerősítette őket, hogy a második világháború alatt elviseljék a legrosszabb üldözést, mely valaha érte őket. Így Jehova látható szervezete ismét csak győzedelmesen került ki az ő igazolására. Mire volt szükségük az önátadott, alámerített keresztényeknek ahhoz, hogy abban a győzelemben részesüljenek? Jehova teokratikus szervezetébe vetett hitre. Volt-e a szellemi izraeliták maradékának és teokratikus társaiknak, Krisztus „más juhai” „nagy sokaságának” ilyen győzedelmes hitük? Igen!
21. A második világháború óta eltelt 34 év alatt miért őrizték meg Jehova tanúi a hitüket Jehova teokratikus szervezetében?
21 A második totális háború vége óta, mely Jehova látható szervezetének tulajdonképpeni létét fenyegette, mintegy 34 próbateljes év telt el. De az önátadott tanúk rendületlenül megőrizték hitüket Jehova szervezetében. Tudják, hogy az összes földi szervezetek közül melyiket használta fel a Mindenható Isten arra, hogy az egész keresztény történelemben az ő nevéről és királyságáról szóló legnagyobb méretű tanúskodást elvégezze. — Máté 24:14.
22, 23. a) Mi bizonyul majd az emberi történelem legnagyobb vallási fordulatának? b) Mit fogunk tenni annak kinyilvánítására, hogy hisszük: Jehova sohasem hagyja el hű népét, és mi lesz ennek a jutalma?
22 Mi, tanúk ma olyan jövőre tekinthetünk előre, mely az egész emberi történelem legnagyobb vallási fordulatát hozza el. Igen, egy még megdöbbentőbb fordulatot, mint ami az i. sz. 33-as évben ment végbe, az apostolok napjaiban. Leomlik az Ördög vallási üldözést szító képviselete, a kereszténység, mint amit Jehova Isten és Jézus Krisztus véglegesen elvet. Sőt, ennél még több is történik: leomlik a kereszténység vallási anyja, Nagy Babilon is, a hamis vallás egész világbirodalma. Jehova üldözött tanúi pedig felemelkednek Jehova választásának és elismerésének az egész menny és föld előtti lenyűgöző látványosságaként. Nagy Babilon korábbi politikai dédelgetői harcolnak majd ekkor Jehova ezen igazolt tanúi ellen, de hiába. El fogják veszteni a Teokrácia elleni háborújukat!
23 Mi legyen tehát ma a mi állásfoglalásunk? Van-e rá bármi okunk, hogy elveszítsük hitünket Jehova látható szervezetében a világban levő növekvő nehézségek miatt? Azok, akik hiszik, hogy Jehova sohasem hagyja el hűséges tanúit, azt válaszolják: „Semmiképpen sem!” Az ilyen hit kinyilvánításaként továbbra is ragaszkodunk ehhez a szervezethez és együttműködünk vele anélkül, hogy kezünk elernyedne. Tántoríthatatlan hitünk jutalma győzelem és az élet koronája lesz!