Olvasók kérdései

● A Genezis 3:22 azt sejteti, hogy a mennyben Jehován kívül mások is rendelkeznek a jó és a rossz ismeretére vonatkozó különleges képességgel. Így van ez?

Úgy látszik, hogy nemcsak Jehova, de egyetlen-nemzett Fia is rendelkezik a jó és a rossz ismeretével a Genezisben feltárt értelemben.

Miután Ádám és Éva vétkezett, Jehova kimondta ítéletét felettük. Azután Isten ezt mondta: „Íme, az ember olyanná lett, mint egy közülünk, a jónak és rossznak ismeretében, és most, hogy ki ne nyújthassa kezét és ne vehessen ténylegesen gyümölcsöt az élet fájáról is, hogy egyen és határtalan ideig éljen.” — 1Móz 3:22.

Az első emberpár nem volt megfosztva a jó és a rossz ismeretétől. Isten megmondta nekik, hogy helytelen vagy rossz enni a megjelölt fa gyümölcséből; ezzel szemben Istennek engedelmeskedni jó dolog. (1Móz 2:16, 17) Tehát a „jó és rossz tudásának fája” által jelzett sajátságos „tudás” érintette az olyan irányú önrendelkezési jogot, hogy az ember maga határozza meg mi jó és mi rossz. Ezzel kapcsolatban T. J. Conant professzor ezt írta: „Az isteni akarat figyelmen kívül hagyásával, valamint döntésével és cselekedetével az ember azt választotta, hogy maga tudja meg, mi jó és mi rossz.” Igen, Ádám és Éva elutasította Isten meghatározását és saját irányadó mértéket állított fel arra, hogy mi jó és mi rossz.

De mit mondjunk Isten kijelentéséről: „Az ember olyanná lett, mint egy közülünk a jó és rossz ismeretében”?

Némelyek úgy vélik, hogy Isten itt a fejedelmi többest használta, mint amikor egy emberi király azt mondja: „Nem tetszik nekünk”, s egyszerűen önmagára utal. Van azonban egy másik lehetőség is, amelynek erőteljes bibliai alapja van.

Az 1Mózes 1:26-ban Jehova így szólt: „Alkossunk embert a mi képmásunkra.” A Szentírás azt a következtetést emeli ki, hogy Isten itt egyetlen-nemzett Fiához beszélt, aki később mint Jézus, a földre jött. Ez a Fiú, az Ige, Isten Mestermunkása volt, aki által minden mást megalkotott. (Ján 1:1, 3; Kol 1:15, 16; Péld 8:22-31) A kifejezés hasonlóságából az 1Mózes 3:22-ben arra a következtetésre jutunk, hogy Jehova ismét ahhoz szólt, aki legközelebb állt hozzá: egyetlen-nemzett Fiához.

Ha ez így van, akkor ez azt jelenti, hogy az Ige már rendelkezett a „jó és rossz ismeretével”. Hosszú és bensőséges tapasztalata Jehova mellett lehetővé tette, hogy a Fia jól elsajátítsa Atyja gondolkodását, alapelveit, irányadó mértékeit. Abban a meggyőződésében, hogy Fia ismeri ezeket és lojális azokhoz, Jehova talán bizonyos mértékig szabad kezet adott neki és lehetővé tette, hogy bizonyos ügyeket maga intézzen anélkül, hogy minden esetben közvetlenül is megbeszéljen mindent Atyjával. A Fiú tehát ilyen mértékben fel volt hatalmazva és képes volt meghatározni, hogy mi jó és mi rossz. Nem szabhatott meg azonban olyan irányadó mértéket, amely ellentétben volt Jehováéval.

Ádám és Éva esetében, a jónak és rossznak megismerése Jehova parancsának megszegését és irányadó mértékének elutasítását jelentette. Ezért rászolgáltak a halálra és arra is ítélték őket.

Az Új Világ Fordítás-ban és néhány más fordításban is, az 1Mózes 3:22. verse gondolatjellel végződik. Ez arra mutat, hogy Isten a beszámolóban nem jelentette ki, hogy mit kell tenni. Ehelyett szavai megszakadnak itt és a következő vers írja le magát a cselekményt; kiűzte Ádámot és Évát a kertből. A jóra és rosszra vonatkozó saját irányadó mértékük tehát nem olyan volt, mint Jehováé és Fiáé. Inkább olyan, ami nyomorba taszította őket. — Jer 10:23.