Fiatalok, akik megemlékeznek Teremtőjükről
JEHOVA tanúi több mint 100 helyen megtartott „Győzedelmes Hit” nemzetközi kongresszusain 1978-ban, a péntek délutáni ülés témája ez volt: „FIATALOK, LEGYETEK A HIT PÉLDAKÉPEI”. A „Fiatalok, akik megemlékeznek Teremtőjükről” cím alatti programrészben önátadott férfiak és nők beszéltek életükről mint Jehova szolgái. Alább közlünk néhányat az elmondott tapasztalataikból.
Megfigyelheted, hogy a megkérdezett fiatalok egy része elhatározta: minden idejét „a királyság e jó híré”-nek prédikálására fordítja. (Máté 24:14) Egyesek ezt „különleges úttörő”-ként végzik és legalább 140 órát töltenek el havonta ebben a tevékenységben. Sokan „rendes úttörők”-ként szolgálnak, akik minimum 1000 órát fordítanak évente a „jó hír” hirdetésére. Vizsgáljunk meg néhány dolgot, amit ezek a keresztény fiatalok el akarnak mondani.
A New York városában megtartott kongresszuson egy fiatal hölgy elmondta: ,Tudom, hogy néhány fiatal habozik lekötelezni magát Jehova Isten mellett. Még azok közül is, akik már alámerítkeztek, néhányan nem teszik az első helyre a szellemi érdekeket. Tapasztalatból beszélek, mert én is így éreztem. De a bibliai alapelvek, mint például a Malakiás 3:10-ben, ahol arra szólítanak fel, hogy fizessük meg Istennek, amivel tartozunk neki, segítettek megváltoztatni szívemet. Minden fiatalt arra buzdítok, itt, a hallgatóságban, hogy tegyék első helyre a szellemi érdekeket. Bárki, aki elég idős ahhoz, hogy udvaroljon, hogy erkölcstelen legyen vagy kábítószert használjon, ahhoz is elég idős, hogy Jehovának szentelje életét!’
ÖRVENDJÜNK A „SZÁNTÓFÖLDI SZOLGÁLATNAK”!
„A szántóföld a világ”, mondta Jézus. (Máté 13:38) Ezért hívják Jehova tanúi a prédikáló tevékenységüket „szántóföldi szolgálat”-nak. A New York-i kongresszuson egy tizenéves lány arról beszélt, mit jelent számára a szántóföldi szolgálat:
‚Nálam már igen korán kezdődött az a tevékenység, mely abból áll, hogy másokkal is közöljük a bibliai igazságokat. Amikor elkísértem szüleimet házankénti munkára, barátságos mosollyal üdvözöltem a házigazdát és felkínáltam egy rövid nyomtatott üzenetet. Később már beszélni is tudtam az embereknek bibliai témákról. Nagyon örültem, hogy az emberek egy része, akikkel beszéltem, szerette volna megérteni a Bibliát és ehhez segítséget kért. Rendszeresen meglátogattam őket és valóban felvillanyozó érzés volt látni előrehaladásukat Isten ismeretében és megfigyelni miként hagynak fel tisztátalan szokásaikkal s miként mutatják meg az iránti vágyukat, hogy másokkal is megosszák a frissen felfedezett, Bibliára alapított tanításokat. A szántóföldi szolgálatban való gyakori részvétel megerősítette Isten eljövendő új rendjébe vetett hitemet, mely új rend helyreállítja az egész földön a paradicsomot. (Jel 21:1-5) Ha másokat is meg akarok győzni erről a reménységről, előbb magamban kell megszilárdítanom azt.’
Egy fiatal tanú, aki a kanadai Montreálban az angol nyelvű ülésen szólalt fel, elmondta: ,Szántóföldi szolgálatom egész kiskoromban kezdődött. Elkísértem szüleimet a prédikáló munkába. Ötéves koromban kezdtem egyszerű tanúskodásokat mondani ajtóról ajtóra.
Ezekben a fiatal éveimben a szántóföldi szolgálat valóban érdekes volt. Idővel azonban lehangolt, hogy az iskolában a nagy többségtől kirekesztve álltam. Akkor nehezemre esett az igazságról beszélni osztálytársaimnak. Amikor házról házra prédikáltunk, még a gondolatától is rettegtem annak, hogy összetalálkozzam valakivel, akit az iskolából ismertem. Ha visszatekintek arra az időszakra, úgy vélem, számomra az emberektől való félelem jelentette a nehézséget, arról pedig azt mondja a Biblia, hogy „tőrt vet”. — Péld 29:25.
Amikor kikerültem az iskolából, elhatároztam, hogy időszakos alapon úttörőként próbálkozom. Ennek az lett az eredménye, hogy addig soha nem tapasztalt vonzerőt gyakorolt rám a prédikálás. Nem tekintettem többé mulatságos dolognak, sem pedig nehéz tehernek. Amikor láttam a Bibliatanulmányozók előrehaladását az igazságban, mély megelégedettséget éreztem azon bizonyíték láttán, hogy Jehova Isten támogatja erőfeszítéseimet. Most már több mint két és fél év óta végzem az úttörő munkát. Ha visszagondolok arra, hogy lehetőségem lett volna más életpályát választani, ugyanazt érzem, mint Pál apostol, aki azt írta: „Valóban mindent kárnak tekintek az Úr Jézus Krisztus ismeretének kiváló értékéért. Őmiatta minden dolgot veszni hagytam, és szemétnek tekintek, hogy Krisztust megnyerhessem.”’ — Fil 3:8.
ÉRTÉKELÉS A GYÜLEKEZET IRÁNT
Vajon a fiatalok örüljenek, hogy kapcsolatban lehetnek a keresztény gyülekezettel? Dan, aki úttörőként szolgál Quebecben, így számol be saját tapasztalatáról: ,Csak 1975-ben merítkeztem alá és mielőtt megismertem volna a bibliai igazságot, életem nagyon is erkölcstelen és nem keresztényi volt. Kerestem az élvezeteket és gyakran lerészegedtem. Amikor ebben már nem találtam élvezetet, marihuanát kezdtem szívni és más kábítószerekkel is kísérleteztem. 17 éves koromban csaknem naponta szívtam marihuanát.
De az élvezet, amelyet akkor oly nagyra tartottam, semmi sem volt ahhoz az örömhöz képest, melyet azóta tapasztalok, mióta kapcsolatba kerültem Jehova népével. Az első összejövetel, amelyen részt vettem a Királyság-teremben emlékezetes számomra. Legnagyobb benyomást az tette rám, hogy az összejövetel után különböző egyének odajöttek hozzám és bemutatkoztak abban az erőfeszítésükben, hogy jól érezzem magam. Attól kezdve rendszeresen részt vettem az összejöveteleken a Királyság-teremben. Mielőtt az igazságot tanultam nem kívántam idősebb emberek társaságát, mivel nem volt közös témánk. De keresztény társaimnál sok jóbarátra találtam mindenféle korosztályból.’
Egy másik fiatal New York-i tanú ettől eltérő okot említ meg, amiért örül a gyülekezet társaságának: ,Boldog vagyok, hogy a gyülekezethez tartozhatom, mert így másokat szolgálhatok. Boldogan segítek idősebb testvéreknek és testvérnőknek, ha szükségük van rá, lakásuk takarításában. Alkalmanként segítek keresztény társaimnak az utazásban. Mint fiatal, erővel és energiával rendelkezem. Hogyan is használhatnám fel jobban Jehova dicsőségére, mint a gyülekezet tagjainak szolgálatában?’
EGY 10 ÉVES FIÚ SEGÍTSÉGET KERES
A németországi Münchenben megtartott kongresszuson egy fiatal férfi mondta el a következő tapasztalatot a görög nyelvű ülés alkalmával: ,Amikor még általános iskolába jártam, szüleim megszakították kapcsolatukat a keresztény gyülekezettel. Örömmel mondom el nektek, hogy — noha még gyermek voltam — sikerült fenntartanom némi kapcsolatot a gyülekezettel.
Tízéves koromban kezdtem Jehovához imádkozni segítségért. Mivel szüleim nem engedték meg, hogy nyíltan barátkozzam Jehova tanúival, az egyedüli módja annak, hogy támogassam a prédikáló munkát, az látszott számomra, ha pénzbeli támogatást nyújtok. Kezdtem hát félretenni a zsebpénzemet, amit szüleimtől kaptam. Két év alatt 500 drachmát gyűjtöttem össze. Örömmel ajánlottam fel ezt az összeget a gyülekezetnek. A testvérek imádkoztak értem és azt tervezték, hogy egy magam korabeli fiatal meglátogat engem. Játékidőben Biblia-tanulmányozást folytattunk, ami megerősítette hitemet. Évekkel később külföldre kerültem iskolai tanulmányaim folytatására. Valódi célom azonban az volt, hogy szabadon eljárhassak a gyülekezeti összejövetelekre.
Amikor szüleim megtudták ezt, nagyon jó hatással volt rájuk. Kezdték újra látogatni a gyülekezeti összejöveteleket a Királyság-teremben s ma már édesapám felelős beosztásban van a gyülekezetben. Én magam örömmel szolgálok mint rendes úttörő s ezt kívánom minden fiatalnak.’
Bizony nagy öröm hallani a sok fiatalról, aki Jehova imádatát tartja a legfontosabb dolognak az életében. Reméljük, hogy ezek a tapasztalatok másokat is serkenteni fognak a bibliai parancs megszívlelésére: „Emlékezz meg most Nagy Teremtődről, fiatal férfikorod napjaiban.” — Préd 12:3.