Kiben bízol, Istenben vagy emberben?
A legmegrázóbb hír az 1978-as vezércikkekben kétségtelenül a guyanai Jonestownban történt borzalmas tragédiáról szóló volt. A Masada erődítmény 960 zsidó zelótájához hasonlították, akik inkább a halált választották, mintsem megadást a rómaiaknak és a rabszolgaságot. Ahhoz az 1000 japán polgárhoz is hasonlították, akik levetették magukat Saipanban a sziklacsúcsról, amikor az amerikai csapatok elfoglalták a szigetet. A guyanai tragédiával napról napra főcikkben foglalkozott a világsajtó. Először 400 volt az áldozatok száma, aztán 500, majd 780-ra emelkedett, s végül: „A GUYANAI ÁLDOZATOK SZÁMA LEGALÁBB 900-RA EMELKEDETT, 260 GYERMEKKEL AZ ÁLDOZATOK KÖZÖTT A GYARMATON.” (New York Times 1978. november 26.) A végére 913-ra emelkedett a szám.
Ez a tragédia egyenesen kapcsolódik ahhoz a kérdéshez, hogy „Kiben bízol, Istenben vagy emberben? Lehet, hogy te azt válaszolod: ,Természetesen bölcsebb dolog Istenbe vetni a bizodalmunkat, mint emberbe.’ És ez így van, hiszen a Biblia figyelmeztet: „Ne vessétek bizodalmatokat emberi vezérekbe; egy ember sem tud megmenteni benneteket.” (Zsolt 146:3, Today’s English Version — Mai angol fordítás) Isten azonban meg tud menteni, mert „erős torony Jehova neve. Abba fut az igaz és védelmet nyer.” (Péld 18:10) Istenbe vetni a reménységet azonban többet jelent a puszta szavaknál. Tetteket követel, mivel „a hit cselekedetek nélkül halott”. Aki Istenben bízik, a Biblia alapelvei szerint él, szereti azt, amit Isten szeret és gyűlöli, amit Isten gyűlöl. — Jak 2:26; Zsid 1:9.
A zsoltáros tanácsával összhangban, hogy ne vessük bizodalmunkat emberi vezérekbe, Jézus ezt mondja: „Ne hívjatok senkit itt a földön ,atyának’, mert egy a ti Atyátok a mennyben. ,Vezérnek’ se hívassátok magatokat, mert egy a ti vezéretek, a Messiás.” — Máté 23:9, 10, TEV.
Mégis, a 19 évszázad alatt, amely eltelt, mióta Jézus először kimondta e szavakat, éppen ezt tették olyan emberek, akik az ő követőinek állítják magukat. Nemcsak „atyának” vagy „vezérnek” címeztek embereket, hanem követői is lettek olyan bálványozott embereknek, mint Nagy Konstantin, Napóleon és Hitler. Sok ezren, sőt sok millióan vetették emberekbe bizodalmukat, és készek voltak mindhalálig követni őket. Arról a befolyásról, amelyet Hitler gyakorolt emberekre, írta nemrégen valaki, aki az akkori Németországban élt: „Bár a háború vége már látható volt, sok német nem akarta elhinni, hogy Hitler cserbenhagyhatja őket és hittek a csodafegyver (Wunderwaffen) ígéretében, amely meghozza nekik a végső győzelmet.” Akik ilyen emberekbe vetik a bizodalmukat bajba kerülnek és gyakran a halálba jutnak. Elmulasztottak Istenben bízni.
Mi a magyarázata annak a hatalomnak, amelyet bizonyos emberek gyakorolnak mások fölött? Az, amit ma „karizmának” neveznek, és úgy határoznak meg, hogy „személyes varázs, vagy vezetőképesség, amely különleges, népszerű lojalitást vagy lelkesedést ébreszt egy államférfi vagy katonai parancsnok iránt”. Feltűnő példát szolgáltatott erre Napóleon. Miután elmenekült Elba szigetéről mintegy 1000 emberrel, rövidesen ezrekkel többen voltak a seregében. Amint Grenobleba értek és serege szembekerült egy 6000 fős sereggel, Napóleon megálljt parancsolt saját seregének és ő tovább lovagolt az ellenséges had felé. Amint közelebb és közelebb ért, leszállt és gyalog ment a hatalmas embertömeghez. Azoknak a parancsnoka tüzet vezényelt. A legénység célzásra emelte puskáját, de az előttük álló vezér iránti tiszteletteljes félelem miatt egyetlen egy sem tüzelt, hogy a lövésével véget vessen annak, hogy Napóleon visszatérjen a hatalomra Franciaországba. Jól mondhatta egykor Napóleon: „Rendkívüli befolyásoló erőt és parancsolási hatalmat kapott az emberek fölött Nagy Sándor, Nagy Károly és én. De ehhez a mi jelenlétünk is szükséges.” Ezzel szembeállította a saját hatalmát Jézus Krisztuséval, aki képes volt úgy is gyakorolni a hatalmát, hogy nem volt jelen.
TRAGÉDIA JONESTOWNBAN
Ilyen vélt karizmával rendelkező férfi volt — a hírekben 1978 vége felé gyakran szereplő — James Warren Jones. Egy nyugdíjas római katolikus pap, aki Jonessal együtt szolgált a San Francisco-i Emberi Jogok Bizottságában, ezt mondta róla: „Különös hatalma volt az emberek fölött és az ilyenfajta hatalom hajlamos arra, hogy az ember fejébe szálljon.” Ezrek özönlöttek hozzá, amikor prédikált San Franciscoban a Népek Templomában, és százak követték a közösségbe, amelyet Guyanában alapított és „Jonestown”-nak nevezett. Nemcsak követték arra a helyre, hanem végül sokan öngyilkosságot követtek el az ő parancsára. Fegyveres őreinek biztatására aztán ő maga is öngyilkosságot követett el, miután mintegy 909 más egyén már megtette ugyanazt. Olyan tragédia volt ez, amely megdöbbentette a világot.
Milyen megrázó, borzalmas példája ez annak, hogy mi történik, ha az emberek nem Istenbe vetik a bizodalmukat, követvén az ő kinevezett vezérét, Jézus Krisztust, hanem emberi vezérben, lelkiismeretlen demagógban bíznak! Mennyire jól szemlélteti ennek az eljárásnak balgaságát a következő szembeállítás.
Jézus Krisztus és üzenete életre irányuló volt: „Azért jöttem, hogy életük lehessen és azzal bőségesen rendelkezhessenek — igen — örökké tartó élettel.” (Ján 10:10; 3:16) Jones „tisztelendő” azonban halálra irányuló gondolkodású volt. Ő „öngyilkossági szerződést készített a szekta minden tagjával”, amint nekünk elmondották. Dicsőítette „a halál méltóságát, a meghalás szépségét”. Valóban, ismételten elpróbálta a követőivel a lojalitásuk bemutatását, mérgezett folyadék kiivásával; jóllehet e főpróbákon nem volt benne méreg. A tragikus utolsó időben azonban igen.
Továbbá azt olvastuk, hogy Jézus szerette a gyermekeket. Míg a tanítványai azt gondolták, hogy Jézust nem helyes zavarni gyermekeknek, Ő másképpen gondolkozott, mert úgy olvassuk, hogy Isten fia ezt mondta: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, ne próbáljátok megakadályozni őket.” Aztán Jézus „karjaiba vette a gyermekeket és kezdte megáldani őket, kezeit rájuk helyezvén”. (Márk 10:13-16) Jones ezzel szemben büntette a gyermekeket, sötét szobába vetve, elektródákat erősítve rájuk, amelytől elektromos sokkokat, ütéseket kaptak. Vagy leeresztette őket egy vízkútba és ezt többször megismételtette, ha nem sikoltoztak elég hangosan. A tragikus vég alkalmával mintegy 200 gyermeket kényszerítettek kiinni a mérgezett folyadékot, vagy befecskendezni torkukba a hypodermic-et.
Jézus békét és erőszaktól való mentességet hirdetett, arra figyelmeztetett, hogy „akik kardot fognak, kard által vesznek el”. (Máté 26:52) Jones „tisztelendő” azonban olyan csatlósokkal rendelkezett, akik nemcsak hogy erőszakhoz folyamodtak, hanem megöltek egy Egyesült Államokbeli képviselőt és három újságírót, mivel félt tőlük, hogy hazatérvén ártalmas riportokat közölhetnek a közösségéről. Sőt mi több, amikor összehívta minden emberét öngyilkosságra, fegyveres csatlósaival fenyegette azokat, akik vonakodtak kiinni a méregpoharat.
Jézus Krisztus szabadságot hozott és enyhülést a terhektől. Jogosan mondhatta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és terhet viseltek és én felüdítelek titeket. Vegyétek magatokra az én igámat és legyetek tanítványaimmá, mert én szelíd természetű és alázatos szívű vagyok és felüdülést találtok lelketeknek. Mert az én igám enyhe és az én terhem könnyű.” (Máté 11:28-30) Valamint „ha megmaradtok az én beszédemben, valóban az én tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz titeket”. (Ján 8:31, 32) Guyanában, Jones koncentrációs táborrá tette Jonestownt, mindenkit foglyává tett útlevelének elvételével. Rabszolgamunkát végeztetett velük kora reggeltől késő estig a forró trópusi napon. Étkezésüket fokozatosan csökkentette, rontotta, míg végül csak rizst és szószt kaptak háromszor egy nap. „Ez a pokol!” — mondta a szekta egyik tagja, aki menekülni akart.
Jézusról olvassuk: „Bár gazdag volt, szegénnyé lett érdeketekben, hogy az ő szegénysége révén gazdagok lehessetek.” (2Kor 8:9) Jones ellenben olyan pénzéhes volt, hogy kért, kicsalta és kikényszerítette híveitől, hogy adják át neki javaikat, még a társadalmi biztosítási csekkeket is, hogy halálakor mintegy 10-15 millió dollárértékkel rendelkezett.
Jézus Krisztus, Isten tökéletes Fia bűn nélküli volt. Joggal kérdezhette ellenségeitől: „Kicsoda bizonyíthat rám bűnt közületek?” (Ján 8:46) Ő „lojális, ártatlan, szeplőtelen” volt. (Zsid 7:26) „Bűnt nem követett el.” (1Pét 2:22) Nehéz lenne elképzelni Jézusnak nagyobb ellentétét, mint ez a Jones pap. A riport szerint Jones „minden hozzá közelálló nőtől megkövetelte, hogy rendszeresen nemi viszonyt folytasson vele”, és épp úgy volt szeretője, mint felesége. Még ez sem elégítette ki, azt is tartalmazza a beszámoló, hogy számos férfi szeretője is volt.
Jézus elfogadta a Bibliát, mint Isten Igéjét, tekintélyként idézte és azt mondta róla: „A te Igéd igazság.” (Máté 19:4-6; Ján 17:17) Jones távol állt attól, hogy a Bibliát elismerje, prédikációit a Biblia elleni hencegésre használta. Egyszer még a földre is dobott egy Bibliát azt panaszolva, hogy „sokan erre tekintenek én helyettem”.
Még sok ellentétet lehetne kimutatni az Isten küldötte Vezér és az önmagát emberi messiássá kikiáltó ember Jones között, de ha még egyet mondunk, az elegendő lesz. Jézus soha nem állította, hogy Ő „az Alfa és az Omega”, a világegyetem teremtő Istene. Ő csupán azt állította: „Én az Isten Fia vagyok.” (Ján 10:36; Jel 1:8) Mit mondhatunk Jonesról? Amit egyik társa mondott: „Jim felhagyott azzal, hogy magát Jézus reinkarnációjának mondja és Istennek kezdte magát nevezni. Azt mondta, hogy ő volt az az isten, aki az egeket és a földet teremtette.” A guyanai közösségében is hangosan üvöltötte: „Én vagyok az Alfa és az Omega!”
„EGY MEGDÖBBENTŐ DEMONSTRÁCIÓ”
Nem kétséges, hogy a Jonestown-i tragédia egyik példája annak, ha vak vezet világtalant, mindkettő a verembe esik. (Máté 15:14) Az egész epizód csak aláhúzza Jézus parancsának bölcsességét, hogy ne magasztaljunk embereket. Jones követői közül sokan kétségtelenül a kereszténység különféle felekezeteihez tartoztak valamikor. De elcsábította őket ez az önmagát messiássá kikiáltó ember, akinek látomása volt egy szocialista paradicsomról. Helyesen írták le ezt a rettenetes epizódot, mint amely „megdöbbentő demonstrációja annak, hogy miként tudja irányítani követőinek elméjét egy karizmatikus vezér az önzetlenség hirdetésének és a pszichológiai zsarnokságnak ördögi keverékével”.
Mégis csodálkozunk azoknak az embereknek a naivságán, akiket Jones becsapott. Azt mondják, 80 százalékuk fekete volt, többnyire szegényebb környezetből. Mások — mind fehérek, mind feketék — önzetlen indítékból csatlakoztak hozzá, mivel a faji egyenlőséget és különféle emberbaráti célokat eleinte hangsúlyozottan reklámozott. Mégis kételkedik az ember az igazságos alapelvekhez való ragaszkodásukban. Mert azzal, hogy eltűrték és támogatták azt a sok tisztátalan dolgot, amit maga Jones művelt és műveltetett, határozottan kimutatták, hogy bizodalmukat nem Istenbe vetették, és nem érdekelte őket Jézus Krisztus követése.
Hogyan tudtak olyan vakon engedelmeskedni és lojálisak lenni egy olyan emberhez, aki „fitogtatta a népek feletti hatalmát és kényszerítette őket mohó pénzügyi, önző és szexuális kedvtelésének kielégítésére”?
Az világos, hogy aki a Biblia Istenébe vetette bizodalmát, azok közül egyetlen embert se tudott becsapni ez a végtelenül gonosz ember, aki önzően, szeszélyesen kihasználta másokra gyakorolt befolyásoló képességét, és olyan kegyetlenül, durván és irgalmatlanul elárulta a naiv bizalmat. Az igazi keresztények védve vannak a pusztán emberekbe vetett bizalom szörnyű következményeitől. Isten Igéje, a Biblia, nem csupán rámutat előttük az igaz vallásra, hanem világosan azonosítja azokat a vallásokat is, amelyeket kerülni kell, a szektásságot, amely rendszerint valamely emberi vezér vagy ember csinálta kultusz magasztalásán alapszik.
Pál apostol rámutat olyan züllött személyre, aki magán viseli Jones „tisztelendő” bélyegét, ezt írván: „Micsoda! Nem tudjátok, hogy igazságtalan személyek nem öröklik Isten királyságát? Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! Sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem természetellenes célokra tartott férfiak, sem olyan férfiak, akik férfiakkal hálnak, sem tolvajok, sem kapzsik, sem részegesek, sem gyalázkodók, sem zsarolók nem öröklik Isten királyságát.” (1Kor 6:9, 10) A riportokból kitűnik, hogy a Jonestown-i „vezérre” ezek közül sok alkalmazható. És sok embert félrevezetett.
Ennek a vallásos demagógnak — és más hozzá hasonló tiszteleteseknek — az esetében „a test cselekedetei nyilvánvalók, és ezek paráznaság, tisztátalanság, laza viselkedés, bálványimádás, spiritizmus gyakorlása, ellenségeskedések, viszálykodások, féltékenység, dühkitörések, tobzódások, veszekedések, szakadások, szektáskodás, irigykedés, részegeskedés, dorbézolások és ezekhez hasonlók”. Így írt Pál apostol s „előre figyelmeztetett” az álkeresztények ellen, akik közül sok jelentkezett az elmúlt években, és újból hozzátette: „Azok, akik ilyen dolgokat cselekszenek, nem öröklik az Isten királyságát.” Másrészt azt mondja Pál, hogy azok, akik öröklik a Királyságot és annak áldásait, olyanok, akik ápolják „a szellem gyümölcsét”, amely a „szeretet, öröm, béke, hosszútűrés, kedvesség, jóság, hit, szelídség, önuralom.” — Gal 5:19-23.
Ez a gyümölcsözés nem található egyetlen emberimádó vallási tábor érzelmi hisztériájában sem. Azok között azonban megtalálható, akik „ezt mondják Jehovának: ,Te vagy az én menedékem és erősségem, az én Istenem, akiben bízom.’” — Zsolt 91:2.
[Kép a 3. oldalon]
emberben bízni katasztrófához vezet
[Kép az 5. oldalon]
Istenben bízni, örökké tartó élethez vezet