A béke — vajon tovatűnő reménység?

BÉKE — ezt a szót az emberek már ősidők óta „bűvös” szónak tekintették. Mégis nagyon kevés olyan esztendő volt, amikor béke uralkodott az egész földön!

Mindmáig egyetlen nemzetnek sem sikerült ’kardjaiból ekevasakat és dárdáiból metszőollókat kovácsolni’ (És 2:4). A fegyverkezési verseny óriási összegeket emésztett fel, amit a nemzetek sokkal jobban felhasználhattak volna mind erkölcsi, mind gazdasági vonatkozásban. A békeszerződés után — amelyet Carter, az Egyesült Államok elnöke segített megkötni Izrael és Egyiptom között — sajtóbírálatok és gúnyrajzok sokat foglalkoztak a hatalmas mennyiségű fegyverzettel, melyet megígértek mindkét félnek a „béke” zálogaként.

A kérdés szakavatott ismerői közül némelyek azt tartják, hogy a béke azért „lidércfény” csupán, mert általában úgy tekintik, mint a fizikai harc hiányát. A Sunday Magazine 1978. október 15-i számának egyik cikke, melynek címe: „Kik ezek a béke hívei?”, megjegyzi:

„Vannak, akik megkérdezik: Hol tart ma a békemozgalom? Nézzük például Dr. Homer A. Jack tiszteletes véleményét, aki az Egyesült Nemzeteknél működő Nem Hivatalos Szervezetek Leszerelési Bizottságának elnöke . . .”

1964 vagy 1965 óta valójában nem volt leszerelési mozgalmunk és igen kevés leszerelési tevékenység folyt ebben az időben” — mondta . . . „Minden felbomlott a vietnami háború miatt. A leszerelési mozgalom darabokra hullt, lassan kimerült.”

„Mások — mondja a cikk — állítják, hogy ma nem is létezik igazi békemozgalom.”

A kérdés egy másik szakértője, Mr. James H. Laue, a Missouri-St. Louis Egyetem világvárosok tanulmányozásával foglalkozó központjának igazgatója, aki egyúttal az Országos Főiskolai Békemozgalom elnöke, a világbéke összpontosított, szervezett megközelítése mellett foglalt állást: „A béke fogalom szép, de homályos . . . Amit a béke oly sok éven át jelentett, csupán negatív értelmű volt: A feszültség és a konfliktus hiányát jelentette.”

Laue megállapította, hogy 1935 óta 140 törvényjavaslatot nyújtottak be az Egyesült Államok kongresszusához egy békeintézmény vagy főiskola létrehozására, de a béke fogalma mindig túl homályosnak tűnt ahhoz, hogy tevékeny hatóerőnek bizonyuljon.

Ennek következménye, hogy a béke mindeddig elérhetetlen cél maradt. Talán azért van ez így, mert a béke szónak más jelentése is van, mint az általánosan elfogadott meghatározás? Vizsgáljuk meg ezt a kérdést!