Az isteni név a későbbi időkben
SEMMI kétség nem fér hozzá, hogy az isteni nevet használták a korai történelem folyamán. De mi a helyzet a későbbi időkkel? Miért hagyták ki ezt a nevet egyes Biblia-fordítások? Mégis, mit jelent és miért annyira fontos ez nekünk?
A „JEHOVA” NÉV KÖZISMERTTÉ LESZ
Érdekes, hogy az isteni nevet „Jehova” alakjában egy spanyol domonkosrendi szerzetes, Raymundus Martini használta először. Ebben a formában jelenik meg a név a Pugeo Fidei című könyvében i. sz. 1270-ben — több mint 700 évvel ezelőtt.
Idővel, amikor a reform-mozgalmak kezdtek kibontakozni a katolikus egyházon belül és azon kívül, a Biblia a köznép számára is hozzáférhetővé lett és egyre szélesebb körben vált ismertté a „Jehova” név. I. sz. 1611-ben kiadásra került a Biblia King James, vagy más néven Authorized Version fordítása. Ebben a fordításban négyszer fordul elő a Jehova név (2Móz 6:3; Zsolt 83:18; És 12:2; 26:4) Azóta pedig már nagyon-nagyon sokszor lefordították a Bibliát. Egyes fordítások az Authorized Version példáját követik s csupán néhány helyen tűntetik fel az isteni nevet.
Ebbe a kategóriába tartozik Smith és Goodspeed An American Translation című fordítása is, azzal a különbséggel, hogy a „Yahweh” nevet használja „Jehova” helyett. De bárki megkérdezhetné: „Miért teszik ezt a fordítók? Ha helytelen dolog a ,Jehova’ vagy ,Yahweh’ használata, egyáltalán miért alkalmazzák? Ha pedig helyes, miért nem következetesek és miért nem használják mindenütt, ahol előfordul a bibliai szövegben?”
A fenti történelmi és ténybeli előzmények után vizsgáljuk meg most, mit válaszolnak erre a fordítók.
A FORDÍTÓK VÁLASZA
Az An American Translation előszava ezt mondja: „Ebben a fordításban az ortodox zsidó hagyományt követtük és az ,Úr’ szóval helyettesítettük a ,Yahweh’ nevet.” De vajon tisztában vannak-e a fordítók azzal, hogy milyen káros lehet követni „az ortodox zsidó hagyományt” és figyelmen kívül hagyni Isten világos szándékát, hogy ,hirdessék nevét az egész földön’? Azonkívül Jézus is elítélte az emberi hagyományokat, amelyek érvénytelenné teszik Isten szavát. — 2Móz 9:16; Márk 7:5–9.
A Revised Standard Version előszavában ezt olvassuk: „Ez az átdolgozás visszatér a King James Version eljárásmódjához, mely . . . a Héber Iratok zsinagógai olvasásának rég meghonosított gyakorlatát . . . követi. A Bizottság két okból tért vissza a King James Version megszokottabb gyakorlatához: (1) A ,Jehova’ szó nem képviseli pontosan a névnek héberben bármikor használt egyetlen formáját sem és (2) az egyes-egyedüli Istenre alkalmazott bármilyen név használatával — mintha volnának más istenek is, akiktől meg kellene őt különböztetni — a keresztény korszak előtt felhagytak a júdaizmusban és teljesen idegen a keresztény egyház egyetemes hitétől.” (Kiemelés tőlünk.)
Nagy hibát követtek el a fordítók, amikor a King James Version és a zsidó hagyomány példáját követték! Valóban azt gondolták, hogy Isten azt akarja: háttérben maradjon az ő neve? Vajon az isteni név olyasvalami, amit szégyellni kell és ezért ki kell hagyni a Bibliából?
VALLÁSI ELŐÍTÉLET
Érdekes az a tény, hogy az 1901-ben kiadott American Standard Version a Héber Iratokban végig Jehova nevét használja. Ezzel szemben az 1952-ben kiadott Revised Standard Version csupán egy rövid lábjegyzetben utal a Tetragrammatonra (a 2Mózes 3:15-nél). Ez alatt az idő alatt Jehova tanúi világszerte hirdették Isten nevét. Nem lehetséges akkor, hogy az isteni név kihagyását némely fordításokból a tanúk tevékenysége iránt táplált előítélet okozta?
Hogy ez egyes esetekben mennyire így lehet, jól bizonyítja a Katholische Bildpost (egy németországi katolikus folyóirat) kijelentése: „Isten neve azonban, amit ők [Jehova tanúi] ,Jehovára’ változtattak, egyszerűen a szekta találmánya.” (1969. augusztus 24.) Ez a kijelentés vallási elfogultságról tanúskodik. Azonkívül a komoly kutatómunka hiányáról is, mivel már említettük, hogy a „Jehova” név alakot először egy katolikus szerzetes használta, aki nyilvánvalóan nem volt Jehova tanúja!
KETTŐS MÉRTÉK
„A ,Jehova’ szó nem képviseli pontosan a névnek héberben bármikor használt egyetlen formáját sem”, olvastuk a Revised Standard Version előszavában. De vajon melyik szó „képviseli pontosan” a héberben használt isteni nevet? Egyesek a „Yahweh” formát részesítik előnyben, mások a „Yehwah” formát, még mások „Jave” szóalakot használnak, és így tovább. A nehézséget az okozza, hogy amikor a régi héber szavakat leírták, csak mássalhangzókat használtak, és a szakemberek is elismerik, hogy csupán feltételezni lehet, milyen magánhangzók egészítették ki az isteni nevet.
A „Jehova” névalak ellenzőinek feltehetnénk a kérdést, hogy miért nem tiltakoznak más nevek esetében, mint amilyen például „Jézus” vagy „Péter”? Miért nem ragaszkodnak ezek a bírálók a nevek eredeti görög szóalakjához (Iesoús és Petros)? Vajon ezek a személyek nem vétkesek abban, hogy kettős mértéket használnak, amikor elvetik a „Jehova” nevet?
MÁS FORDÍTÁSOK
Számos fordítás természetesen használja a „Jehova” vagy a „Yahve” nevet, vagy a Tetragrammaton egyéb alakjait. Azonkívül, mintegy 40 tájnyelvi fordítást ismerünk, ahol a Keresztény Görög Iratok („Új Szövetség”) a Tetragrammaton tájnyelvi alakját használja, mint például Iehova (Hawaii) és Uyehova (Zulu).
A Steven T. Byington-féle The Bible in Living English szintén a „Jehovah” névalakot használja mindenütt a Héber Iratokban. Előszavában ezt mondja Byington a „Jehová” névről: „Az írásmód és a kiejtés lényegtelen. Ami nagyon is lényeges az, hogy mindig tisztában legyünk vele: ez személyes név!” Igen, a világegyetem legmagasztosabb Személyiségének neve egyedülálló, kizárólagos, páratlan, fenséges név!
MIT JELENT EZ A PÁRATLAN NÉV?
Mielőtt válaszolnánk erre, egy kis történelmi visszapillantásra van szükség. Amikor a Legfelségesebb megbízta Mózest, hogy vezesse ki az izraelitákat Egyiptomból, „Mózes azt mondta az igaz Istennek: ,Tegyük fel, hogy most eljövök Izrael fiaihoz és azt mondom nekik: A ti ősatyáitok Istene küldött hozzátok engem, ők pedig azt mondják nekem: Mi az ő neve? Mit mondjak nekik?’ Erre Isten azt mondta Mózesnek: ,ANNAK BIZONYULOK, AMINEK BIZONYULNOM KELL.’ És hozzátette: ,Ezt mondd Izrael fiainak: Az ANNAK BIZONYULOK küldött hozzátok engem.’” (2Móz 3:13, 14) Ez azt jelenti: Jehova véghezviszi feltett szándékát neve és felsőbbsége igazolására, ez pedig segít nekünk megérteni a 15. versben megadott emlékeztető nevet, a „Jehova” nevet. A név, héber szógyöke alapján, azt jelentheti: „Ő okozza, hogy létrejöjjön” (vagy „bizonyuljon”) önmagára vonatkozóan. Isten nevének tehát valóságos jelentése van a gondolkodó személyek számára. A név olyannak tünteti fel őt, aki csalhatatlanul teljesíti ígéreteit és tökéletesen kézben tart mindent, bármilyen helyzet adódjék is.
Milyen mély, szentséges értelme van tehát az isteni névnek! Ez a legkiválóbb, legdicsőségesebb név a világegyetemben! Az „Úr” kifejezés ahhoz hasonlítva halvány és kifejezéstelen. Jézus szerette és tisztelte Atyja nevét, s egy alkalommal ezt mondta: „Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” Az elbeszélés így folytatja: „Ezért egy hang jött a mennyből: Megdicsőítettem és ismét megdicsőítem.” — Ján 12:28.
Ha Jézus ma Biblia-fordító lenne, vajon kihagyná-e új fordításából az Atyja nevét? Aligha! Kétségtelen, hogy Jézus mindenki másnál jobban tanúsított helyes magatartást a Mindenható Isten és az ő neve iránt. Milyen legyen hát a mi magatartásunk Isten és az ő neve iránt?