Olvasók kérdései

● Mit jelent az Ámós 5:5, amely így szól: „Ne keressétek Bételt”?

Az északi királyság izraelitái nagyon buzgók voltak a hamis imádat gyakorlásában. Ez tűnik ki az Ámós próféta által hozzájuk intézett szavakból: „Jöjjetek csak Bételbe és kövessetek el bűnt. Gilgálban még több bűnt kövessetek el, és hozzátok reggel áldozataitokat; harmadnapon tizedeiteket. És kovászosból készítsétek hálaáldozatotokat füstöléshez, és hirdessetek önkéntes áldozatokat; híreszteljétek, mert azt a módot szerettétek, ó Izrael fiai, ez Jehovának, a Szuverén Úrnak a kijelentése” (Ámós 4:4, 5).

Bétel a hamis imádat egyik központja volt. Ott történt, hogy Jeroboám, az északi királyság első királya arany borjút állított fel (1Királyok 12:28–30). Gilgál is bizonyára a hitehagyó imádat helyszíne lett. Éppen ezért az Izrael részéről való áldozatok bemutatása Bételben és Gilgálban valójában bűn volt Jehova ellen.

Itt még meg kell jegyezni azt is, hogy az izraeliták más, törvényellenes gyakorlatokat is átvettek bálványozó imádatukba. A Törvény kimondta: „Egyetlen gabonaáldozatot se mutassatok be Jehovának kovásszal készült dologból” (3Mózes 2:11). A hitehagyott izraeliták mégis áldoztak kovászos dolgokat „hálaáldozat” gyanánt. Hasonlóképpen az önkéntes áldozatok szellemét éppen az adta, hogy nem volt szabad közhírré tenni azokat. A bálványimádó izraeliták azonban nagy nyilvánosságot adtak ennek. Ők szerették a hamis imádatukat, de Jehova gyűlölte azt.

Ezért hát hűtlen pályafutásuk folytatása nem menthette meg az izraelitákat Jehova ítéletének a végrehajtásától. Csak a hamis imádat elvetése és a Jehovához való bűnbánó visszatérés adhatta meg nekik a menekülés reményét. Ezért kapott Ámós próféta ihletést az alábbiak kijelentésére: „Ezt mondta Jehova Izrael házának: Engem keressetek és élni fogtok! És ne keressétek Bételt, Gilgálba se járjatok, se Beér-Sebába ne menjetek át (azaz, a Simeon eme idegen földbe beágyazott városába); mert maga Gilgál kétségtelenül száműzetésbe megy; ami pedig Bételt illeti, valami hátborzongató lesz (nyilvánvalóan puszta rom, amely babonás félelemmel tölti el az arra járókat). Keressétek Jehovát és élni fogtok, nehogy tevékenységhez lásson, mint a tűz, ó József háza (a tíz törzs királysága, melynek nagy része József fiainak, Efraimnak és Manassénak a leszármazottaiból állt), és valósággal megemésszen, és Bételben ne maradjon senki, hogy eltörölhesse azt” (Ámós 5:4–6; Józsué 19:1, 2).

Nem a Bételbe, Gilgálba és Beér-Sebába — az Izrael északi királyságának ezekbe a várasaiba — való zarándoklás útján reménykedhettek az izraeliták a csapástól való megmenekülésben. Az isteni kegynek azokon a helyeken és módokon való keresése csakis Isten haragját vonhatta volna a népre. Bétel, Gilgál és Beér-Seba, szentélyeikkel együtt, meg kellett, hogy semmisüljenek. Izrael egyedüli reménye „keresni Jehovát”, teljes szívvel visszatérni hozzá. Ma ugyanúgy nem számít, hogy az emberek milyen buzgón folytatnak vallásos gyakorlatokat, ugyanis ha azok nincsenek összhangban Isten Szavának igazságával, haszontalanok, hiábavalók.