Megelégszel-e azzal, amid van?
AZ EMBER vele született vágya, hogy boldog legyen, vagy jogos és helyénvaló. Maga a Teremtő ültette el az ember szívébe, mert mint „boldog Isten”, azt akarja, hogy az összes teremtményei szintén boldogok legyenek (1Timótheus 1:11).
A kérdés azonban az: Hogyan érheti el valaki a boldogságot? Ma az anyagi kényelemre helyezett hangsúly miatt sokan egyenlőnek tekintik a boldogságot az anyagi javakkal. Amikor azt kérdezik tőlük: szeretnék-e tudni, hogyan érhetik el a boldogságot az életükben, gyakran így válaszolnak: ‘Ha pénzem volna, boldog lennék.’
Semmi meglepő nincs abban, hagy ez a gondolkodás ma általános. A világ kereskedelmi elemei mindenfajta — néha lármás, néha körmönfont — hírveréssel és propagandával folytonosan arra igyekeznek buzdítani az embereket, hogy egyre többet vásároljanak és költsenek. Ráveszik az embereket arra, hogy úgy érezzék: valóban pénzt takaríthatnak meg, ha új cikket vásárolnak annak ellenére, hogy már van nekik belőle egy régebbi vagy másfajta példányuk. Egy Hong Kong-i hirdetés például így szól: „Ha van már nagy kocsid, legyen a tied ez is!”, egy kisebb típus. Egy másik hirdető felteszi a kérdést: „A szobai légkondicionáló berendezés mohón falja az energiát?” Ezután következik a javaslat: „Váltsa fel egy nagy hatásfokú egységgel!”
Részben a kereskedelmi hirdetések ilyen bombazáporának köszönhető, hogy elégedetlenség uralkodik az emberek között. Sokan igyekeznek új pénzszerzési módokat találni, hogy még többet vásárolhassanak az anyagi javakból abban a hiszemben, hogy ez meghozza számukra a hőn óhajtott boldogságot és biztonságot. De erőfeszítéseik hányszor végződnek kudarccal és csalódással! Néhányan, akiknek nem sikerül törvényes módon hozzájutni a kívánt javakhoz, törvénytelen eszközökhöz folyamodnak — lopnak, fegyveres rablótámadást követnek el, kábítószerrel kereskednek, és így tovább. Ez csak alátámasztja a bibliai példabeszéd igazságát: „Aki gyorsan akar meggazdagodni, nem marad ártatlan” (Példabeszédek 28:20).
Néhányan azonban ezt mondhatják: ‘Hát nem igaz, hogy míg sokaknak nem sikerült gazdaggá lenni, addig egyeseknek sikerült?’ Igen, minden országban vannak néhányan, akik jómódúak lettek kemény munka és szorgalom árán, bár az ilyenek száma aránylag csekély. Mindazonáltal ez fontosabb kérdés: Boldog és megelégedett vagy-e? El kell ismerni, hogy néha még azok sem elégedettek, akiknek sikerült némi vagyont összegyűjteniük, mert mindig nagyobb anyagi jólétre törekszenek. Az ember Teremtője jól ismeri a tökéletlen embereknek ezt a hajlamát. Az ő Szava egyértelműen kijelenti: „Aki egyedül az ezüstöt szereti, nem elégszik meg az ezüsttel, sem aki a vagyont szereti, a jövedelemmel” (Prédikátor 5:10). Milyen igaznak bizonyult ez a megfigyelés!
Hiábavaló a gazdagság
A Teremtő jól tudja, milyen kárt és boldogtalanságot okozhat az anyagias életút. Isten — az emberiség iránti szerető törődésében — sok tanácsot adott Szavában, hogy óva intse az embereket ettől a csapdától. Bármilyen sikeres legyen is valaki az anyagi javak felhalmozása terén, minden tulajdonát el kell veszítenie a halálban. Hiábavaló dolog tehát minden erőt arra összpontosítani, hogy olyan gazdagságot szerezzünk magunknak, amit másokra kell hagynunk. Ezért joggal jellemzik így Salamon szavai a helyzetet: „Amiképpen mezítelenül jött ki az ember anyja méhéből, mezítelenül megy el ismét, éppúgy, ahogy jött; és egyáltalán semmit nem vihet el az ember kemény munkájáért, amit kezében magával vihetne.” Alapos oka volt tehát a bölcs férfiúnak így következtetni: „Ez is súlyos szerencsétlenség: pontosan, ahogyan az ember jött, úgy megy el; mi haszna van tehát annak, aki állandóan keményen dolgozik a szélnek?” (Prédikátor 5:15, 16).
Azonkívül, akiket a meggazdagodás vágya emészt, gyakran megbetegszenek az aggodalom, a félelem és az irigység romboló érzelmi hatása következtében. Salamon, az ókori élet éles szemű megfigyelője pontosan rámutatott: „Magában a sötétségben eszik minden napján, igen sok aggodalom, betegség közepette a maga részéről”, nyilván az emésztési zavarokat is beleértve (Prédikátor 5:17). A modern orvosi kutatás alaposan kimutatta igen káros hatását annak, amit a negatív érzelmek gyakorolnak az ember fizikai egészségére. Vajon a rossz egészségi állapot nem túl nagy ár az anyagi jólétért?
A még több anyagi kényelem és tulajdon megszerzésére irányuló féktelen vágy az ember boldogságát is tönkreteheti. Például sok ember túlórázik vagy másodállást vállal, hogy fényűzési cikkeket vásároljon s egyszer csak azt veszi észre, hogy amikor megszerezte, túl fáradt, vagy túl elfoglalt ahhoz, hogy élvezni is tudja őket. Mások hitelre vásárolnak luxuscikkeket, vagy költséges utazásokat tesznek, mellyel adósságot és súlyos pénzügyi terheket vállalnak magukra. Hányan voltak kénytelenek csődöt mondani, mivel képtelenek voltak eleget tenni pénzügyi kötelezettségeiknek, sok szenvedést és szégyent okozva ezzel önmaguknak és családjuknak! Ha ezek az emberek megelégedtek volna azzal, ami kifejezetten az életszükségletük, bizonyára nem okoztak volna ilyen szívfájdalmat önmaguknak és szeretteiknek.
Igazi boldogság és elégedettség
Az ember Teremtője — felsőbbrendű bölcsességében — jól tudja, melyik út vezet az igazi elégedettséghez és boldogsághoz. A keresztény Pál apostol által, szeretettel ezt tanácsolja: „Bizony, nagy nyereséget jelent ez az isteni önátadás megelégedéssel ... Ha tehát van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele” (1Timótheus 6:6–8). Ha valaki beéri a legszükségesebb dolgokkal, azt nem hajtja a kapzsiság vagy a becsvágy, hogy gyarapítsa javait. Sok aggodalomtól és boldogtalanságtól kíméli meg magát, amit az elégedetlenség okoz. Mivel megelégszik azzal, amije van, idejét és energiáját olyan dolgokra fordíthatja, melyek fontosabbak és hasznosabbak az anyagi javaknál.
Ahhoz, hogy igazán boldogok lehessünk, jó viszonyban kell lennünk Istennel. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha pontos ismerettel rendelkezünk a Teremtőről és teljes szívvel szolgáljuk őt. Egyesek talán azt kérdezik: ‘Miért kell az embernek Istenhez ragaszkodnia ahhoz, hogy boldog lehessen? Nincsenek a világban elég sokan olyanok, akikben nem lakozik semmiféle vallásos hajlam, és mégis boldogan élvezik anyagi javaikat és az élet szebbik oldalát?’ Ez igaz, de ne feledjük, hogy az igazi boldogság mélyebben fekvő dolog, mint a puszta élvezet vagy valaminek az ideig-óráig tartó öröme! Együtt, jár vele a jólétnek és a belső békének valamilyen mélyebb átélése is. Az ember élvezetet találhat az anyagi javaiban. De tekintettel a létbizonytalanságra, vajon biztos lehet abban, hogy holnap is ugyanúgy örülhet azoknak? S még ha boldognak érzi is magát, vajon igazi boldogságnak lehet tekinteni azt, ami ilyen átmeneti alapon nyugszik?
A Biblia leírást ad olyan emberekről, akik boldognak tekintik magukat az anyagi jólétük miatt. Ezek — a leírás szerint — ezt mondják: „Magtáraink tele, mindenféle terménnyel ellátnak; nyájaink ezrekre szaporodnak, tízezerre utcáinkon; jószágunk megrakva, anélkül, hogy megszakadna és elvetélne, és nincs jajkiáltás köztereinken. Boldog az a nép, amelynek éppen így van [dolga]!” Azután pedig a Biblia rámutat egy felsőbbrendű boldogságra: „Boldog az a nép, amelynek Istene Jehova” (Zsoltárok 144:13–15).
Az Istenhez ragaszkodó egyént, aki közeli kapcsolatot tart fenn a Teremtőjével, a biztonság és a béke mély érzése tölti el, ami nélkülözhetetlen az igazi boldogsághoz. Az ilyen ember tudja, hogy bármilyen balszerencse éri is, mindig számíthat Isten szerető gondoskodására (Zsidók 13:5, 6). Mivel Isten szolgája ő, életcélja és nagyszerű reménysége van a jövőt illetően. Tudja, hogy a Legfelségesebb nemsokára eltávolít minden gyűlöletet és gonoszságot, ami oly sok fájdalmat és bánatot okozott e földön. A jelenlegi rendszert igazságos uralom váltja fel, amely alatt az emberek „nem fáradoznak hiába, sem nem szülnek a rendzavarásnak”, hanem mindörökké élvezik majd munkájuk gyümölcsét (Ésaiás 65:17–25).
Emberek ezrei élnek ma világszerte, akik korábban nem találták meg a boldogságot az anyagias törekvésekben, később azonban mégis igazi boldogságot és megelégedést találtak. Ez akkor következett be náluk, amikor megtanulták Isten Szavának igazságát, és kezdtek annak megfelelően élni.
Egy délkelet-ázsiai országban egy jómódú családból való fiatal férfi úgy próbálta megtalálni a boldogságot, hogy politikai reformok elérésére törekedett. Ez azonban csak bajba sodorta őt a kormányhatóságokkal. Majd az üzleti életben próbált szerencsét, és rövid idő alatt jelentős összeget halmozott fel magának. De a boldogság most is elkerülte őt. A kábítószer sem hozta meg számára a megelégedést. Kétségbeesésében végül Jehova tanúinál keresett segítséget, és igen hamar rájött, hogy megtalálta az igazságot. Egy ideig tartó alapos tanulmányozás után átadta magát a Legfelségesebbnek, hogy az ő akaratát cselekedje. Ez gyökeres változást idézett elő a fiatal férfi életszemléletében. Megértette, hogy csak akkor érhetjük el az igazi boldogságot, ha teljes szívvel szolgáljuk Istent. Ezért Isten Királysága jó hírének teljes idejű hirdetője lett. Azóta sok-sok áldásnak örvend új hivatásában, és olyan lelki megelégedettséget és boldogságot érez, amit soha nem tapasztalt akkor, amikor még az anyagi javak után törekedett.
Igen, csak akkor érhetjük el az igazi megelégedést és boldogságot, ha helyes nézőpontból tekintjük az anyagi javakat. Bár szerető Teremtőnk a mi élvezetünkre gondoskodott ezekről a javakról, semmiképpen nem ezek alkotják a boldogság fő forrását. Valójában a boldogság elvesztéséhez vezethet, ha úgy akarnánk megszerezni őket, hogy közben figyelmen kívül hagyjuk Isten akaratát. Az igazi boldogság és megelégedés abból ered, hogy a Nagy Teremtőt szolgáljuk és az ő akaratát cselekedjük. Ez lehetővé teszi, hogy a lehető legtöbb örömünk legyen Isten anyagi teremtésművéből, és a legnagyobb boldogságot találjuk meg a szellemi dolgokban.