A tudomány a Biblia pontossága mellett szól

A TUDOMÁNYOS felfedezések ellentmondanak-e a Bibliának? Válaszul legelőször meg kell mondanunk, hogy a Biblia nem tudományos könyv. Mindamellett, amikor tudományokat érint, rácáfol a bizonyítatlan emberi okoskodásokra és elméletekre. Az egyetemes törvények felfedezése újból és újból megerősítik a Szentírások pontosságát és a zsoltáríró igazmondását, aki Istenre vonatkozóan kijelentette: „A te szavad lényege igazság” (Zsolt 119:160). Vizsgáljuk hát meg a csillagászat, orvostudomány, növénytan, anatómia (bonctan) és fiziológia (élettan) területét, hogy meglássuk, vajon ezek a tudományágak valóban megerősítik-e a Biblia hitelességét.

CSILLAGÁSZAT

Jól ismert tény, hogy a Genezis első fejezetei a gúnyolódás és különösen kegyetlen támadások célpontjai voltak. Szöges ellentétben a kereszténység papságának sok tagjával, akiknek állításai szerint a Genezis csupán költemények és legendák gyűjteménye, az ötödik századi katolikus „egyházatya” és tudós Augusztinus azt állapította meg, hogy a Genezis „beszámolója nem egyfajta irodalmi stílus, amelyben a dolgok jelképesen vannak kifejezve, . . . hanem elejétől végig olyan tényeket sorol fel, amelyek valóban megtörténtek, mint a Királyok könyvében vagy más történeti könyvekben írottak” (De Genesi ad litteram VIII. 1, 2). A Genezis első könyvének vizsgálatából ki fog derülni, hogy a Biblia messze fölötte áll a korabeli felfogásoknak.

Már jóval Arisztotelész előtt (i. e. 384—322), aki azt hitte, hogy a csillagok oda vannak szegezve az égbolthoz mint szegek, a Genezis (1:6–8) úgy írja le az égboltozatot, mint egy „kiterjedést” (Új Világ Fordítás) vagy „mennyezetet” (Károli). A Douay fordítás „firmament”-nek fordítja, amely szó a latin firmare igéből ered, ennek jelentése állandóságot adni, erőssé vagy szilárddá tenni. Jeromos ezt a kifejezést használta a latin Vulgatában a racia héber szó fordítására, amely pedig „kiterjedt felületet”, „kiterjedést” jelent. T. Moreux, a francia Bourges Observatorium korábbi vezetője szerint „ezt a kiterjedést, ami nekünk az eget képezi, a héber szöveg olyan szóval jelöli meg, amelyet a [görög] Septuaginta az akkor uralkodó kozmológiai felfogás hatására stereoma, mennyezet, szilárd égbolt értelemben fordított. Mózes nem ilyen gondolatot közvetített. A héber raqia szó csupán a terjedelmet vagy még inkább a kiterjedés gondolatát közvetíti”. A Biblia közölte tehát a legpontosabb leírást a kiterjedésről, azaz a felettünk levő atmoszféráról.

A Genezis beszél világítótestekről, amelyek világítanak a földre, ’hogy elválasszák a világosságot a sötétségtől’ (1Móz 1:14–18). Nos, ezeket a szavakat Mózes az időszámításunk előtti 16. században írta. Figyeljük meg csupán az egyiket e különös felfogások közül, amelyek ebben a témakörben dívtak. Paul Couderc, a párizsi Obszervatórium csillagásza írta: „A mi korunk előtti ötödik évszázadig tévedésben voltak az emberek a nappal és éjjel alapvető kérdését illetően. Számukra a világosság, a fény fénylő pára, míg a sötétség fekete pára volt, amelyik este felszállt a földről.” Milyen ellentétes ez a Bibliában található szűkszavú, de tudományos szempontból helytálló megállapítással a bolygónkon a nappal és éjjel okára vonatkozóan!

Azok, akik a Biblia megírásának idején éltek, különös eszméket vallottak a föld alakjára és létrehozására vonatkozóan. Az ősi egyiptomi kozmológia szerint „a világegyetem derékszögű láda, észak-déli helyzetbe állítva mint Egyiptom. A föld a láda fenekén helyezkedik el, miként egy kissé homorú síkság, Egyiptommal a középpontjában. . . . A négy sarkpontján nagyon magas csúcsok tartják fenn az eget. Az ég egy fém fedő, lapos vagy kifelé hajló lyukakkal átszúrva. Azokról függnek a csillagok mint a vezetéken lógó lámpák”.

Vajon évszázadok múltán elvetették-e ezeket a gyermekes elképzeléseket? Szó sincs róla. Anaximanderosz görög csillagász és filozófus (i. e. hatodik század)szerint: „A Föld henger alakú, háromszor olyan széles, mint amilyen mély, és csak a felső része lakott. De ez a Föld egyedül áll a térben, az ég pedig egy tökéletes gömb, amelynek közepében helyezkedik el — támasz nélkül — a mi hengerünk, a Föld, mégpedig egyenlő távolságra az ég minden pontjától.” Egy évszázaddal később Anaxagorasz úgy hitte, hogy mind a föld, mind a hold lapos.

A Biblia messze előrehaladottabb volt ezeknél az abban az időben tanított tudományos felfogásoknál. A mi időszámításunk előtti 15-ik században úgy írja le a Teremtőt, mint aki „felfüggesztette a földet a semmiségre” és az i. e. nyolcadik században pedig már „a föld kerekségéről” beszél (Jób 26:7; És 40:22). Nem pontosan így jelent meg előtted a televízió képernyőjén, amikor az űrhajósok lefényképezték a holdról?

ORVOSTUDOMÁNY ÉS NÖVÉNYTAN

A Biblia felsorol növényeket és fákat, amelyek különböző országokban nőnek. Pontosan utal például a balzsam gyógyító hatására, melyet néhány örökzöld fából nyernek. A francia Encyclopedic Dictionary of the Bible számára írt anyagban C. E. Martin ezt így magyarázza: „Kis mennyiségű mézga [gyanta] természetszerűen is kicsöpög a fából, de hogy többet nyerjenek, hosszirányú bevágásokat metszenek a törzsbe, lehetővé téve ezzel, hogy a gyanta szabadon folyjon. . . . Az a híre volt, hogy fájdalmat csillapít és sebeket gyógyít; Gileád balzsama híres volt sebekre; Jeremiásnál jelképes értelemben van megemlítve (8:22; 46:11; 51:8); közmondásszerűen még a modern nyelvek szóhasználatában is idézik.” Sok római és görög történetíró, mint Plíniusz és a szicíliai Diodorusz is megemlíti ezt a balzsamot.

A Biblia beszámolója szerint az i. e. kilencedik században Jónás, a héber próféta Ninivébe utazott, Asszíria ősi fővárosába. Misszionáriusi tevékenységének eredményeként „Ninive férfiai hinni kezdtek Istenben” (Jón 3:5). Később Jónás letáborozott a város keleti részén és enyhülést talált egy lopótök növénye alatt, amely az éjszaka folyamán nőtt, hogy árnyékot nyújtson Jónás fejének (Jón 4:6, 10, 11). Igaz az, hogy a lopótök növény (Cucurbita lagenaria) olyan gyorsan fejlődik? A francia Bibliai Szótár, amelyet F. Vigouroux irányításával adtak ki, a következőket mondja: „Köztudott, hogy a tök növény nagyon gyorsan nő a forró országokban, ahol azt házfalak zölddel való beborítására használják, ahonnan csak úgy lecsüng, mint a Virgínia kúszónövény, védelmet nyújtva a forróság ellen nagy leveleivel. . . . A katakombákban talált jelképes festményeken, melyek Jónás történetén alapultak, mindig ezt a növényt ábrázolták.” Pontosan megegyezik tehát a tényekkel, hogy egy természetszerűen gyorsan növő tök növényt Jehova ereje csodálatosképpen egy éjszaka megnöveszthetett, hogy árnyékot nyújtson Jónásnak a nap forró sugarai ellen.

Az olyan nemzeti csoportok leírásánál, amelyek ellenzik Jehova szuverenitását, a Biblia kijelenti, hogy olyanok lesznek, „mint a forgószél előtt a bogáncskóró [héberül galgal]” (És 17:13). Az Encyclopoedia Judaica ezt mondja: „A bibliai galgal egyéni módon szórja szét magvait. Nyár végén elválik a földtől; szúrós levelei vitorlákhoz hasonlóan repülnek a levegőben és szórják a magvakat.” Nogah Hareuveni, az Ecologie dans la Bible [Környezettan a Bibliában] című könyvecske szerzője, utal a galgal bogáncskóróra, ezt írván: „Az a növény, amely e nevet viseli, márciusban kezdi gyors növekedését. . . . Néhány hét alatt ez a nyilvánvalóan ártatlan galgal szúrós szörnyeteggé válik, mivel leveleit és virágait addigra már hegyes tövisek borítják. Nyáron a növény kezd kiszáradni, de oly erősen begyökerezettnek és oly fenyegetőnek tűnik, hogy lehetetlennek látszik megszabadulni tőle. Amikor a galgal teljesen kifejlődött, valami különös történik a föld alatt a szár és a gyökerek között: sejtelválasztódás indul be a szár és a gyökerek között és már a nyári szél lágy lehelete is elég ahhoz, hogy az egész növényt elsodorja.” Így tehát pontosan úgy, mint ez a bogáncskóró, amely ugyan félelmetesnek látszik, de amit a szél oly könnyen elsöpör, úgy söpörtetnek el azok is, akik Isten szuverenitását ellenzik. A bibliai párhuzam „mint bogáncskóró” pontos.

ANATÓMIA ÉS FIZIOLÓGIA

Ha a Biblia az ember Teremtőjétől származik, akkor lapjain bizonyítékot kell találnunk arra vonatkozóan, hogy az nem emberi bölcsesség terméke. Mint már láttuk, az ősidők embereinek valami nagyon fantasztikus elképzelései voltak az ember származásáról. Az ősi Egyiptom orvosi szövegei hasonlóan nagy tudatlanságot árultak el a gyógyítás területén. Jóllehet Mózest „Egyiptom minden bölcsességére kioktatták”, mégsem azt írta, hogy az embert Ra könnyeiből teremtették, hanem „a föld porából” (1Móz 2:7; Csel 7:22). Hát nem megerősítette-e a modern orvostudomány azt a tényt, hogy az ember a föld talajának ásványi elemeiből van alkotva?

Andrée Goundot és Didier Bertrand a Francia Mezőgazdasági Akadémia tagjai, közös művükben, a Les oligóéléments-ben (Nyomelemek) arról világosítanak fel bennünket, hogy: „Minden tanulmányozott élő organizmusban (szervezetben) a szén, oxigén, hidrogén, nitrogén, foszfor, mész, kén, klór, magnézium, kálium és nátrium mellett a következő elemek jelenléte is bizonyított ténynek tekintendő: hat nem fémes elem: fluor, bróm, jód, bór, arzén és szilícium; egy átmeneti elem: a vanádium; és tizenhárom fém: vas, cink, mangán, réz, nikkel, kobalt, lítium, rubídium, cézium, alumínium, titán, króm, molibdén és valószínűleg ón (cin), ólom, ezüst, gallium, stroncium és bárium.” Mindezek az elemek megtalálhatók a föld kérgében, bizonyságául annak, hogy az ember valóban a földből van formálva, ahogyan azt a Biblia megállapítja.

Sok évszázaddal ezelőtt a Biblia azt állapította meg, hogy a teremtmény életét a lelke vagy vére képviseli. „Mindenféle testnek lelke az ő vére” (3Móz 17:14). Igaz-e ez a megállapítás orvosi szempontból? Tudományos tény, hogy a vér közvetlenül belekapcsolódik az életfolyamatba. Ezen felül, nem nagyon régen fedezte fel a tudomány, hogy minden személynek a vére egyedi, egyéni. Léone Bourdel, a francia Antropobiológiai Főiskola professzora a következőket írta: „A genetikai kombinációk a nemzésben olyanok, mint a vérünk, egyediek, sohasem azonosak egyik szülőnkével sem, de akár a gyermekünkével sem. És mi ugyanezt a vért termeljük magunkban egész életünkben. Valójában, bármennyi transzfúziót kapnánk is, soha nem tesszük magunkévá a donor vérét, melyet kaptunk; mindig a saját vérünk győzedelmeskedik és az újul meg folytonosan és azonosan.”

A BIBLIÁBAN VALÓ HIT OKAI

Kissé átfogalmazva Aldous Huxley korábban idézett mondását, jó okokat találni arra, amit az ember más jó okok miatt hisz’, ez volt a célja a „Higgyél-e a Bibliában?” címszó alatt megtárgyalt kérdésnek.

Először láttunk, hogy maga a Biblia nem kíván tőlünk vak hitet. Arra szólít fel, hogy használjuk „értelmi képességünket” és ’bizonyosodjunk meg mindenről’ (Róma 12:1,2; 1Thess 5:21). Láttuk, hogy a régészet támogatja a Biblia történelmi pontosságát. Ezenfelül néhány példával megmutattuk, hogy a szentírási feljegyzések, még a legkisebb részleteikben is tudományosan helytállók.

Ezek „jó okok” arra, hogy higgyünk a Bibliában. De vannak még „más jó okok” is, sőt valójában jobb okok, mert teljesen világos, hogy az Istenben való hit és Szavában való bizodalom nem függhet csupán archeológiai felfedezésektől és tudományos kutatásoktól. Az igazi benső értéke mellett, amit mint erkölcsi vezető ad, a Biblia az egyetlen könyv, amely közli velünk Istennek az emberiségre vonatkozó akaratát és elhatározását. Igen, ez az Istentől ihletett Könyvek Könyve igazi reményt ad a földünk jövőjére és a rajta élő emberiségre nézve, amint ennek a cikksorozatnak a befejező részéből ki fog tűnni.

[Kép a 4. oldalon]

Egyiptomi elképzelés a világegyetemről

[Kép az 5. oldalon]

„Galgal” bogáncs