Az elkülönülés veszélyes lehet
„FIGYELMEZTETÉS: Az elkülönülés veszélyeztetheti egészségedet.” Hasonló fogalmazású figyelmeztetéseket rendszerint valaki személyes jólétének komoly veszélyei esetén közölnek, valamint a vegyszerek, és gyógyszerek vagy kábítószerek felvetette problémák fenyegető veszélyei esetén. De a közelmúlt tapasztalatai azt jelzik, hogy ez a figyelmeztetés indokoltan kibocsátható azoknak, akik a körülmények vagy választás által elszigetelt életet élnek.
Például, egy házastárs elvesztésének a hatása nagyon ártalmas lehet. A Time magazin jelenti, hogy „a koszorúér okozta halálozási arány a 25 és 34 éves özvegyek között ötször annyi, mint az ugyanolyan korú férjezett nők között. Minden korosztályban kétszer olyan valószínű, hogy az elváltaknál tüdőrák fejlődik ki, vagy szélhűdést kapnak, mint a házasoknál”.
Mindazonáltal, az elkülönülés okozta magányosság olyan felnőttek közül is szedi áldozatait, akik sohasem voltak házasok. Dr. James Lynchnek, a marylandi egyetemen készített tanulmánya kimutatja, hogy a szívbetegség okozta halál ötször gyakoribb egyedülálló személyeknél. Ez a tanulmány kimutatja, 23-szor nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy agglegény az elmegyógyintézetbe jut, mint a házas emberek; az egyedülálló nő pedig 10-szer inkább, mint a férjezett nők. Nagyon nyilvánvaló, hogy ez a doktor nem vizsgált feljegyzéseket olyanokról, akik az ihletett Szent Bibliával közeli összhangban élnek, mint Jehova keresztény tanúi. Az ilyenekről szóló statisztika egész más lenne. A doktor statisztikája szerint az elkülönülés okozta magányosság létrehozhat elmebeli és érzelmi gyötrelmet, amely fenyegetővé teszi az életet.
A nagyvárosok úgynevezett nyomornegyedeinek tapasztalata rávilágít a probléma komolyságára. Figyeljük meg Torontót, a kanadai világvárost több mint kétmillió lakosával. A sok nyomornegyede közül csak egyben mintegy 33 000 telefonhívás érkezett egy éven belül. Azaz minden 16 percben egy hívás. A hívók 75 százaléka olyan volt, aki szenvedett az elszigeteltségtől, „a sebzetten járók”, ahogy egy doktor megnevezte őket. Hat százalékuk öngyilkos lett. A Toronto Star úgy beszél róluk, mint akik „láthatatlan betegség”-től szenvednek, amely járványos arányokat ért el. Dr. Vello Sermat úgy határozta meg, hogy „a legteljesebb elhagyatottság érzése, mintha teljesen el volna különítve a többi egyéntől . . . Az emberi kötelékek hiánya.” Sokan, akik szenvednek az elkülönüléstől, idősek, özvegy emberek és asszonyok.
Sajnálatos módon, az olyan idősek, akik egyedül élnek, gyakran bűncselekmény áldozatai. Ezek a szerencsétlenek sok nagyvárosban kénytelenek rohamosan rosszabbodó környezetben élni, ahol fiatal vagányok könnyű prédának tartják őket. Meglopás, vad megverések, erőszakosságok és kínzás volt a sorsa némely ilyen magányos idősebb embernek. A félelem pedig arra ösztönzi az ilyen személyeket, hogy még jobban elszigetelődjenek. Bereteszelik ajtajukat, bedeszkázzák ablakaikat, az ételt és egyéb szükségleteiket magukhoz szállíttatják.
Fiatal is szenvedhet a magányos élet veszélyeitől. Néhányan azt gondolták, hogy új életstílust tudnak teremteni maguknak, amely nem függ a múlt hagyományos együvétartozásától. Boldogabb életmódban reménykedtek. De vajon valóban kielégítő volt az? A Toronto Star a 20-30 évesek öngyilkossági arányának gyorsan növekvő mértékéről tudósít Ontario tartományban. Vannak aztán olyanok, akik túl későn döbbennek rá, hogy gonosz indítékú személyek áldozatává váltak. Ahogy egy 26 éves megfogalmazta: „Azt mondta nekem, hogy megőrül értem . . . virágokat küldött nekem . . . csemegéket hozott . . . és végül megmondta az igazat. Egy másik nővel él.”
AZ ELKÜLÖNÜLÉS PROBLÉMÁI
Még a ,magányos hintázók’ is kezdenek rájönni, hogy az ember nem könnyen tagadhatja meg azt, ami természetes az életben. Annak ellenére, ami felületesen látszik, növekvő tudatosság van a fiatalok között, hogy a társaság állandósága az, ami igazán kívánatos és szükséges a megelégedett élethez. Egy kanadai heti folyóirat, a Maclean’s az „Egyedül a tömegben — repedések mutatkoznak a magányosok álmán” című cikkében megjegyzi: „Több nő — és néhány férfi — elismeri, hogy belefáradt, csalódott és az alkalmi szexet unja már.” A szex önmagában nem bizonyul megoldásnak. Valami hiányzik: az igazi szeretet és elkötelezettség. Az évek gyors múlásával sokan néznek szembe a megfelelő házastárs kiválasztásának kérdésével. A maguk választotta elszigetelődés összegzése oda vezet, hogy mulatoztak a 60-asakban, duzzogtak a 70-esekben, ma pedig már fájdalmaik vannak.
Valami szemmel láthatóan megváltozik annak a személynek gondolkozási folyamatában, aki önként vagy a körülmények miatt elkülönülni kényszerül. Sokszor az történik, hogy a Biblia tanácsa ellenére túl sokat képzel önmagáról, sőt enged az önsajnálatnak. Kritizálni kezdi mások hiányosságait, felnagyítja hibáikat, melyeket ellene elkövettek s néha rossz indítékokat tételez fel. Elvárja, hogy mások kedvesek legyenek hozzá, érezzék úgy, hogy hibát követtek el ellene, még ha nem is úgy történt. Példa erre egy kétgyermekes családos asszony. Egy időre ez az anya távoltartotta magát jó ismerősei társaságától. Amikor egy barát megemlítette, hogy nem látta őt az utóbbi időben, azt felelte: „Azért tettem, hogy meglássam, észreveszi-e valaki, vagy törődik-e vele.”
Világos bizonyítékai vannak, hogy szilárd emberi kapcsolatok kialakításának elmulasztása az átlagemberek között veszélyeztetheti a személy egészségét. De hát mit tehet az egyén, ha a körülmények látszólag kívül esnek a hatáskörén? Hogyan igazíthat helyre életében nemkívánatos változásokat?