Isten megnyitotta a gyógyuláshoz vezető utat
„Gyorsan kisarjadna gyógyulásod” (És 58:8).
Mielőtt még áttanulmányozná a következő három cikket, az olvasó jól tenné, ha előbb megismerkedne magával az anyaggal, amelyre a cikkek felépültek, éspedig Ésaiás jövendölésének 58. és 59. fejezetével
1. Miért van szükség az emberiség általános egészségi állapotának megjavítására?
VAJON az egész emberiségnek szüksége van felépülésre, gyógyulásra? Azok az emberek, akik az információk begyűjtésének minden modern eszközével igyekeznek tájékoztatást szerezni távolról és közelről egyaránt, aligha haboznak azt válaszolni: Igen! Ugyanis ez itt a kérdés: Ki az közülünk, emberek közül, aki képes meghozni a nagyon is szükséges gyógyulást? Emberbaráti érzelmektől fűtött egyének már régóta próbálkoznak ezen, őszinte erőfeszítéseiknek mégsem sikerült megállítani az emberiség társadalmi, erkölcsi, gazdasági és családi helyzetének fokozódó romlását. Az emberiség panaszkiáltása egyre hangosabb lesz!
2, 3. a) Kinek van az emberiségnél is több oka panaszkodni amiatt, hogy milyen messzire távolodott el az emberiség? b) Hogyan írja le a Róma 3:9–18 verse az emberiség bukott állapotát?
2 Ha nekünk, egyszerű teremtményeknek bőven van okunk panaszra, mennyivel több oka van rá a világegyetem emberfeletti Teremtőjének! Ő bizonyosan nem vetett rossz fényt a teremtői képességére azáltal, hogy már a kezdetben olyan kínos helyzetbe hozta volna emberi teremtésművét, amilyenben jelenleg vagyunk. Ő nyíltan megmondja, hogy mindezt a bűn idézte elő. Tizenkilenc évszázaddal ezelőtt rámutatott, milyen messzire távolodott az emberiség az eredeti tökéletes állapotától, midőn arra ihlette a bibliai könyvek íróinak egyikét, hogy ezt a magyarázatot adja:
3 „Mit tehát? Vajon mi jobb helyzetben vagyunk? Egyáltalán nem. Mert fentebb vádat emeltünk, hogy mindenki, zsidók és görögök egyaránt bűn alatt vannak, amint írva van: Nincs igaz [ember], egyetlen egy sincs; egyben sincs belátás, nincs aki Istent keresi. Mind eltértek, mindanynyian értéktelenné váltak; senkiben sincs jóság, nincs ilyen egyetlen egy sem.’ ,Torkuk megnyitott sír, nyelvükkel megcsalnak’. Áspisméreg van ajkaik mögött.’ És szájuk tele van átokkal és keserű kijelentésekkel.’ Lábaik gyorsak a vérontásra.’ Romlás és nyomorúság van útjukon és nem ismerték meg a béke útját.’ Szemeik előtt nincs istenfélelem‵ (Róma 3:9–18).
4. a) Miből idézett Pál, amikor azokat a szavakat írta? b) Milyen állapotban találjuk ma, 19 évszázaddal később az emberi ügyeket?
4 Az ókori Róma keresztény gyülekezetéhez intézett levelének fenti részében Pál apostol a Héber Iratokból idézett, amelyeket isteni ihletés alatt írtak meg több mint 450 évvel azelőtt, hogy ő maga megírta levelét az i. sz. 56-os esztendő körül. Pál többek közt az Ésaiás 59:7–20-ból idéz. Ez azt mutatja, hogy a helyzet bizony eléggé rossz volt már akkor is az ő idejében, és nem csupán az emberiségre vonatkozóan nagy általánosságban, de különösképpen azoknak a helyzete, akik azt állították magukról, hogy ők Jehova Isten népe, tudniillik a zsidóké vagy izraelitáké. Nos ma, több mint 19 évszázaddal azután, hogy Pál ilyesmiről irt a császári főváros, Róma keresztény gyülekezetének, mire számíthatunk mi a világ erkölcsi és vallási állapotát illetően, nem hagyva ki belőle a kereszténységnek nevezett részét sem? Az, amit a szókimondó újságok és folyóiratok bőségesen elénk tárnak, bizony elég megdöbbentő, sőt elrémítő!
5, 6. a) A kereszténység nevének az eredete alapján hogyan kellene viselkedniük a kereszténységet alkotó nemzeteknek? b) Amikor Ésaiásnak Izraelhez intézett próféciáját olvassuk, milyen nagyobb méretű alkalmazásukra kell gondolnunk?
5 Ha nevének eredetét nézzük, a kereszténységnek Krisztus Jézust kellene utánoznia és az ő tanításai szerint kellene élnie. A kereszténységet alkotó nemzeteknek tudniuk kellene, hogyan tehetik meg ezt. Ezek közt az úgynevezett keresztény nemzetek közt százmilliószámra van forgalomban a Biblia és főként az „Újszövetség” a területük minden ismert nyelvén. Lakosaik közül a legtöbben tudják, hogyan kell olvasni ezeket az ihletett Írásokat, hogy megtanuljanak belőlük keresztényi módon élni. Mivel a kereszténység Krisztussal azonosítja magát és azt állítja, hogy az ő gyülekezete, csakis képmutatónak bizonyulhat, ha nem Krisztus példáját követi. Márpedig a társadalmi, erkölcsi, vallási állapota ma éppen olyan, mint Jehova Isten „választott népének” állapota volt Ésaiás próféta napjaiban 800 évvel azelőtt, hogy a keresztényiség a világ színterén megjelent.
6 Valóban, a kereszténység szomorú állapota párhuzamban áll az Ésaiás korabeli Izrael állapotával, mivel azt állítja magáról, hogy — mint Isten választott népe — Izrael helyébe lépett. Amikor tehát elolvasunk néhány fejezetet Ésaiás jövendöléséből, a kereszténységre vonatkozó nagybani beteljesedésükre gondolhatunk. Vajon Ésaiás Istene úgy tekintette a próféta korának Izraelét, mint képmutatót, mint olyan népet, amelynek szellemi gyógyulásra van szüksége? Nos, hadd mondja el Jehova Isten a saját megállapításait!
Isteni megállapítások a vallási képmutatásról
7. Az Ésaiás 58:1 szerint Jehova milyen megállapításait kellett közölnie a prófétának Isten választott népével?
7 Isten parancsa így szólt Ésaiáshoz: „Kiálts tele torokkal, ne tartsd vissza! Kürtként emeld fel hangodat, és közöld népemmel lázadását és Jákob házával bűneit” (És 58:1).
8. Milyen felfogható módon kellett elhangzania Ésaiás bejelentésének Jehova megállapításaival kapcsolatosan és miért kellett ösztönzést éreznie arra, hogy prófétáljon?
8 E parancs szerint Jehova Isten „lázadásban” vagy engedetlenségben találta bűnösnek Izraelt, de egyéb meg nem nevezett „bűnei” is szerepeltek a lajstromán. Ésaiást használta fel szócsöveként, hogy közölje megállapításait, utasítva a prófétát arra, hogy „kürt” vagy trombita hangjának élességével tegye közzé Isten vádjait. Mivel Ésaiást utasították, hogy ,ne tartsa vissza’ a hangját, bizonyára ugyanazt érezte, amit a korábbi próféta, Ámos mondott: „Oroszlán ordított! Ki ne félne? A Szuverén úr, Jehova szólt! Ki ne prófétálna?” (Ámos 3:8).
9. Milyen mértékben kell hirdetni ma Jehova kemény üzenetét, és minek a cselekvéséhez segíti ez hozzá a hallgatókat?
9 A Szuverén Úr, Jehova mai önátadott népének is ezt kell éreznie. Ők is érezzék indíttatva magukat arra, hogy átvegyék az isteni üzenetet és fennhangon hirdessék azt a legtávolabbi területeken is. Mint Jehova tanúi, kürtöljék ki, hogy világméretű lázadás folyik a világegyetem Szuverén Ura ellen, aki azt követeli népétől, hogy lojális legyen és kerülje el a világi bűnöket. Ez a magyarázata annak, hogy miért folyik világszerte ez a hangos hirdetés. A hallgatóknak, akik megszívlelik, segíthet a gyógyulásban.
10, 11. Amikor az izraeliták látványos módon azt mutatták, hogy kedvüket lelik Jehovában, mialatt böjtöltek és gyötörték magukat, vajon ml egyebet tettek ugyanakkor önuralom nélkül?
10 Az, amit Ésaiás hangosan kellett hogy hirdessen „Jákob házának”, leleplezte annak képmutatását és így szólt:
11 „Napról napra engem kerestek ők és utaim ismerete tetszésükre volt, mint egy igazsághoz ragaszkodó nemzetnek, amely nem hagyja el Istene jogosságát, mivel igazságos ítéletet kért tőlem szüntelen, Istenhez közeledve, aki kedves volt számára [mondván]: Mi okból böjtöltünk és te nem láttad, és gyötörtük lelkünket s nem vettél tudomást róla?’ Bizony böjtölésetek napján is megtaláltátok kedvteléseteket, amikor az összes munkásotokat munkára hajtottátok. Igen, böjtöltetek, hogy veszekedjetek és viaskodjatok, és a gonoszság öklével sújtsatok.”
12. Vajon a Jehova szemében elfogadható böjti nap annak az ideje volt, hogy látványosan fitogtassák a vallásosságukat és az önsanyargatásukat?
12 „Nem úgy böjtöltetek, mintha azon a napon a magasságban hallatnátok hangotokat? Vajon ilyen legyen a böjt, ami nekem tetszik, mint ez, amely napon gyötrődik a földi ember lelke? Hogy lehajtsa fejét, mint a sás, és zsákruhát és hamut terítsen fekhelyül? Ezt nevezed böjtnek és Jehova elfogadható napjának?” (És 58:2-5.)
13. Mit mondott Jézus a Hegyi Beszédben képmutatás nélkül arról, hogy miként böjtöljön az Isten népe?
13 Igaz, hogy Jézus Krisztus — miután felkenetett Jehova szellemével — negyven napig böjtölt, de ezt nem látták az emberek, mert Júdea pusztaságába vonult vissza. És később, a Hegyi Beszédében képmutatás nélkül mondhatta: „Ne legyetek komor ábrázatúak, mint a képmutatók, amikor böjtöltök; mert azok elváltoztatják ábrázatukat, hogy az emberek lássák rajtuk, hogy böjtölnek. Bizony mondom nektek, máris megkapták teljes jutalmukat. Te azonban, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet és mosd meg az arcodat, hogy ne az emberek lássák meg, hogy böjtölsz, hanem a te Atyád, aki titkon van; akkor a te Atyád, aki titkon figyel téged, megfizet neked” (Máté 6:16–18).
14. a) Milyen intézkedést jelent a vallásos böjtölés a kereszténységben és miért van ez így? b) Az ókori Izraelben minek az elfedezésére nem szolgálhatott a látszat-böjtölés és önsanyargatás?
14 Krisztus tanítványai számára semmiféle böjti napokat nem rendeltek el; a böjtölés ugyanis teljesen önkéntes, szabadon választható. A kereszténységben megvannak a kötelező böjtök, ezek azonban csupán emberek által elrendelt intézkedések. Ésaiás próféta napjaiban, ha „Jákob házának” szabadon választott böjtjei valóban helyes gondolatból születtek volna és helyes indíték lett volna mögöttük, egyáltalán nem estek volna kifogás alá. De gondoljunk csak vissza arra, ami „Jákob házában” végbement a böjtöléssel egyidőben, vagy a böjtöt megelőző és az azt követő napokban: a veszekedésre, a viaskodásra, az egymásra üvöltözésre a legmagasabb hangon, a „gonoszság öklével” való sújtásra. A csupán látszat-böjtölés és önsanyargatás sohasem képes elfedezni ezt a sok gonoszságot Jehova Isten mindent átható tekintete előtt. Aligha meglepő hát, hogy Isten nem nagyon látszott észrevenni a böjtölésüket és figyelembe venni azt!
15. a) Izraelben a vallásosság külsőséges fitogtatását és önsanyargatást a munkásokkal való milyen bánásmód ellensúlyozta? b) Kik cselekszenek ma hasonlóképpen és miért nem helyes az?
15 Az ájtatosság külső látszatát keltve, a formákhoz ragaszkodó zsidók lehajtották a fejüket, mint a sás és zsákruhát és hamut terítettek maguk alá, mintha mélységes gyászban lennének. De ezek a demonstrációk nem a szívből fakadó őszinte megbánás jelei voltak, mintha bánkódnának bűneik és lázadásuk felett vagy Isten elleni felkelésük és rendetlenkedésük miatt. Ha a böjtölésük valódi lett volna, valami egyébként jogos dologtól való tartózkodás, akkor vajon miért hajszolták szívtelenül a „munkásaikat”, saját testvéreiket munkára, az elnyomás gyötrelmeivel tetézve azok kínjait? A böjti napokon az étel terén végzett látszat megtartóztatás az olyan munkaadók részéről, akik ugyanakkor rabszolgahajcsár módjára hajtották a nekik dolgozókat, igazán képmutatás volt. Nem nyerhette el Isten jóindulatát vagy elismerését és nem is okozhatott örömet neki. Ugyanez a helyzet a kereszténységgel, amely ma élenjár a böjtök megtartásában, mivel azt állítja, hogy ugyanazt az Istent imádja, aki Ésaiást arra ihlette, hogy nyilvánosan leleplezze Isten választott népének bűneit és lázadását.
16. A megkönnyebbülést hozó milyen formák hatottak volna sokkal kedvezőbben Istenre az izraeliták esetében, mint a formai böjtölések?
16 Melyik böjt, melyik megtartóztatás elfogadható tehát Ésaiás Istenének szemében, annál az Istennél, akit a kereszténység oly látványos módon imád? Elolvashatjuk erre vonatkozóan Jehova szavait, amelyeket azért jegyeztetett fel Ésaiással, hogy tudomásunkra jussanak. Azok javára, akik érzik a szellemi gyógyulás szükségességét vagy javítani szeretnének a Szent Biblia Istenéhez fűződő kapcsolatukon, Isten ezeket mondja: „Vajon nem ez az a böjt, amit én kedvelek: Megoldani a gonoszság béklyóit, kibontani a járomrudak kötelékeit és szabadon engedni a megtört szívűeket és kettétörni minden jármot? Vajon nem az, hogy kenyeredet megoszd az éhezővel és házadba vidd a lesújtott hontalanokat? Hogy betakard, akit meztelenül látsz, és hogy ne rejtsd el magad a saját tested elől?” (És 58:6, 7).
17. Az Izraelben végbemenő milyen dolgokra mutat rá az Ésaiás 58:6, 7 verse, s ezért miből kellett volna kigyógyulniuk?
17 Jehovának ezek a leíró szavai közvetett módon elárulják, hogy jogtalanul és gonosz módon raktak béklyót az izraelitákra. Másokat járomba fogtak, mintha azok igás állatok lennének. Még másokat szinte agyonnyomtak a rájuk rakott kényszermunka terhével. Hagyták, hogy szerencsétlen izraeliták élelem és fedél nélkül sínylődjenek. Akiknek módjukban lett volna segíteni, úgy tettek, mintha nem is tudnának izraelita társaik szorult helyzetéről. Ó igen, kötelességszerűen teljesítették a nemzeti böjt előírásait, de nem volt bennük kellő testvéri szeretet ahhoz, hogy saját húsúkat és vérüket mentesítsék az igazságtalanságtól és az elnyomástól. A böjt puszta megtartása nem szüntette meg náluk ezeket a szívtelen szokásokat és nem idézte elő, hogy eleget tegyenek Isten parancsolatának: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Én vagyok Jehova” (3Móz 19:18). Ha valakinek, ezeknek az izraelitáknak valóban szükségük volt gyógyulásra abból a szellemi betegségből, amely biztos halált jelentett az Istenhez fűződő kapcsolatuknak!
18. Miért nem túlzás azt állítani, hogy Izrael vallási betegsége — hacsak ellenőrzés alá nem kerül — a Jehova Istennel való viszonyuk halálát jelenti?
18 Ez korántsem volt túlkapás, hiszen az Ésaiás jövendölését követő évszázadban Izrael nemzete elvesztette hazáját és eltűnt a szem elől Babilóniába i. e. 607-től i. e. 537-ig terjedő időre (Ez 37:1–11). Bár Jehova ki nem érdemelt kedvességéből ismét visszatérhetett hazájába, a nemzet mégis elvesztette szövetséges viszonyát Jehova Istennel 569 évvel később, az i. sz. 33-ik évben. Majd pedig i. sz. 70-ben a Titus tábornok által vezetett római seregek elpusztították a lázadó Jeruzsálemet s az egész világra szétszórták a zsidó népet, mint gyalázat tárgyát. Mindez figyelmeztetésül szól a halálosan beteg kereszténység számára.
Akik a gyógyuláshoz vezető utat választották
19. Vajon maga Ésaiás is abban a szellemi betegségben szenvedett, mint izraelita társai, és mire mutatnak rá a Zsidókhoz írt levélben a tőle idézett szavak?
19 Ne képzelje senki azt, hogy Ésaiás próféta is szellemileg beteg volt attól a vallási képmutatástól, amelytől a nemzete szenvedett. Az a férfi, akit Jehova Isten fel kívánt használni az ilyen képmutatás leleplezésére, szükségszerűen egészséges kapcsolatban kellett legyen Istennel. Ésaiás rámutatott a saját és a családja szellemi egészségére, amikor ezt mondta: „Íme, én és a gyermekek, akiket Jehova adott nekem, olyanok vagyunk Izraelben, mint jelek és csodák a Seregek Jehovájától, aki a Sion hegyén lakozik” (És 8:18). Ebből idéz Pál apostol a Zsidókhoz írt levelében és Jézus Krisztusra, valamint az ő szellemtől-nemzett tanítványaira alkalmazza ezeket a szavakat: „Amint mondja: Nevedet hirdetni fogom testvéreimnek; a gyülekezet közepette dícsérlek téged.’ És ismét: Bízom benne.’ Majd újra: Íme, én és a gyermekek, akiket Jehova nekem adott’” (Zsid 2:12, 13).
20. Elsősorban kik voltak azok a „gyermekek”, akiket Jehova adott a Nagyobb Ésaiásnak, Jézus Krisztusnak?
20 Jehova Isten „gyermekei”, akiket i. sz. 33 Pünkösdjén Jézus Krisztusnak adott olyan férfiak és nők voltak, akik a zsidó szervezethez tartoztak, amelynek Jeruzsálem volt a fővárosa. Mielőtt felkenettek volna Isten szellemével Pünkösd ünnepén, a dolgoknak ahhoz a szellemileg beteg rendszeréhez tartoztak, amely magában foglalta mindazokat, akiket Jézus Krisztus „Izrael házának elveszett juhai” néven nevezett (Máté 10:6; 15:24). De Pünkösdtől kezdve nem tartoztak többé ahhoz a vallásszervezethez, amelyhez Ésaiás a kapott parancs értelmében Jehova bíráló szavait intézte. Jézus Krisztus vezetésével a gyógyulásnak arra az útjára léptek, amelyet Jehova jelölt meg az Ésaiás 58:8 versében. Elhagyták a szervezetet, amelynek soraiban ott voltak az álszent farizeusok, akik nagy gőgösen dicsekedtek a templomban, amikor imádkoztak: „Hetenként kétszer böjtölök” (Luk 18:11, 12).
21. Milyen előnyöket ígért prófétailag az Ésaiás 58:8 verse Krisztus tanítványainak arra az esetre, ha szakítanak a hűtlen Izrael modernkori ellenképével?
21 Jehova mai önátadott, alámerített tanúi nagyrészt szintén a kereszténység különböző szektáiból és vallásfelekezeteiből kerültek ki, amely modernkori ellenképe az Ésaiás korabeli és a Krisztus korabeli izraelita nemzetnek. Mintegy jutalomként teljesedett be rajtuk az Ésaiás 58:8 verse, mivel szakítottak a szellemileg beteg, sötétségbe borult kereszténységgel: „Ebben az esetben hajnalpírként felhasadna világosságod és gyorsan kisarjadna gyógyulásod. Igazságosságod bizony előtted járna. Jehova dicsősége követne téged.”
22. Mikor kezdődött el felgyorsulni a megígért „gyógyulás” azokon a tanítványokon, akik végrehajtották a szakítást?
22 Ez a prófécia az 1919-es háború utáni évben csakhamar teljesedni kezdett, mert Jehova keresztény tanúi teljesen elszakadtak a hitvalláshoz kötött, hagyományokhoz ragaszkodó és papok által uralt kereszténységtől. Az ilyen felszabadult egyének számára „hajnalpírként” kezdett felhasadni a bibliai igazság világossága. A jó szellemi egészségre való ,felgyógyulásuk’ a Jehova Istenhez fűződő kapcsolatban Krisztus által nagyon gyors javulásnak indult. Miként Ésaiás a templomban, ők is megtisztultak, hogy Jehova tanúiként szolgálhassanak (És 6:1–10; 43:10-12).
23. Milyen elővéddel és „utóvéddel” rendelkeztek ők még a második világháború alatt is?
23 Az „igazságosság”, nem pedig a kereszténység csalárdsága járt előttük, hogy a Jehova szemében helyesnek minősülő úton vezesse őket. Védelmükre egészen mostanáig mintegy utóvédként’ járt mögöttük. Ezért megmaradtak az ő helyeslésében és megkímélte őket a kipusztítástól, amelyet az ellenségeik szántak nekik a második világháború alatt 1939-től 1945-ig (Máté 24:9–14).