A keresztények és a millenniumi reménység
„Jöjjön el a te királyságod, legyen meg a te akaratod, miként a mennyben, úgy a földön is.” (Máté 6:10).
1. a) Hogyan beszélnek a kereszténységben a millenniumi reménységről? b) Miért nem zavarja ez Jehova tanúit?
A Római Katolikus egyház a legtöbb nagy, széles körben elfogadott protestáns felekezettel együtt sosem beszélnek híveinek a millenniumi reménységről. Megvetően beszélnek a „millenizmusról” és a millenniumi reménységről, sőt azokról is, akik „millenistáknak” vallják magukat. Jehova tanúi azonban nem szégyellik, hogy ilyenben hisznek, hiszen a cáfolhatatlan bizonyítékok azt mutatják, hogy a millenniumi reménységet az első keresztények is vallották.
AZ ELSŐ KERESZTÉNYEKET „MILLENNISTÁKNAK” NEVEZTÉK
2. Mit ír az idézett két enciklopédia az első keresztények millenniummal kapcsolatos hitéről?
2 Az Encyclopedia Americana ezt mondja azokról a keresztényekről, akik hisznek Krisztus ezeréves uralmában: „E nézet képviselőit millennistáknak vagy kiliánusoknak nevezték, magát a tant pedig kiliazmusnak (a görög chilioi szó alapján, ami annyit jelent: 1000; [Krisztus ezeréves uralkodásába vetett hit]). Elismert tény, hogy ezek a nézetek — ha nem is voltak általánosak — az ősegyházban ismertek voltak.” A francia Encyclopoedia Universalis így tájékoztat bennünket: „A nyugati kereszténységben ismert millennizmus [Krisztus eljövendő ezeréves királyságáról szóló tan] igen erősen hatott az első három században a zsidó-kereszténységben. . . . A millennizmus gyökerei visszanyúlnak a keresztényiség első századaiba.”
3, 4. a) Miből tudhatjuk, hogy a keresztényeknek nem kellett várniuk a Jelenések könyve megjelenésére, hogy a millenniumi reménységet táplálhassák magukban? b) Mit mondanak egyesek a millenniumi reménységgel kapcsolatban?
3 A bizonyítékok azt is igazolják, hogy a Krisztus ezeréves uralmával kapcsolatos reménységet a keresztények már az előtt is ismerték, mielőtt János apostol megkapta volna az első század végén a kinyilatkoztatásokat [jelenéseket]. A zsidó prófétai könyvek olvasásából az derül ki, hogy itt-ott már felcsillant előízelítőként a csodálatos millenniumi reménység sugara, amiről Krisztus a Jelenések könyve 20. és 21. fejezetében ad részleteket. Az Encyclopoedia Britannica (1966-os kiadás) érdekes módon a következőképpen erősíti meg ezt: „Az első keresztények körében a millennizmus gondolata . . . főleg a zsidó eszkatalogikus [az emberiség és a világ sorsának végső kimenetelére vonatkozó] várakozásokból táplálkozott.” Ugyanerről a kérdésről az 1977-es 30 kötetes Encyclopoedia Britannica a következőt mondja: „A Jelenések könyvében a zsidó apokaliptika [azaz, a gonoszok végső megsemmisítésére és a jók végső diadalára vonatkozó várakozás] már teljesen átment a krisztusi hitbe. . . . A krisztusi történelem első századában (i. sz. 33—133 éveiben) a millennizmust vagy a kiliazmust [az 1000 kifejezésére használt görög szó alapján a Krisztus ezeréves uralkodásáról szóló tant] az egyház általánosan elfogadta és tanította.” (Kiemelés tőlünk származik).
4 Egyesek persze így is érvelhetnek: ’Mindez lehetséges, de az első keresztények millenniumi reménysége semmiképpen sem a földre irányult. Ez mennyei reménység volt.’ Erre való tekintettel vizsgáljuk meg, mit mondanak erről a történelmi tények és a Biblia.
A FÖLDI PARADICSOMI REMÉNYSÉG MÁR KORÁBBAN MEGVOLT
5, 6. Milyen nézeteket vallottak az első századi keresztények a különböző szaktekintélyek szerint?
5 Sok bizonyíték szól amellett, hogy az első keresztények sohasem képzelték azt, hogy a Héber Iratokban a paradicsom földi helyreállítására vonatkozó próféciák és ígéretek a Messiás vagy Krisztus eljövetelével érvényüket vesztik. A Katolikus teológiai szótár (Dictionnaire de Théologie Catholique) maga elismeri: „A millennizmus gyökerei egészen a krisztusi korszak előtti időkbe nyúlnak vissza. A Messiás földi uralkodásába vetett hit már az Izraelnek adott reménységben létezett.”
6 A keresztényiség eredete (A History of Christianity) című könyvében Kenneth Scott Latourette történész ezt mondja a Krisztus második eljövetelében reménykedő keresztényekről: „Sokan azt a nézetet vallották, hogy mielőtt a történelem végleg lezárulna és Isten elhatározása akaratának tökéletes megvalósulásában sikerre jutna — ez a reménység különben az összes keresztények előtt közismert volt —, Krisztus visszatér, felállítja a királyságot a földön és ezer évig uralkodik. . . . Az ezer évig tartó kor vagy korok fogalma nem korlátozódik csak a keresztényekre. Ez már megtalálható volt a júdaizmusban is.”
7. Miből tűnik ki, hogy az első keresztények nem tévesztették össze a paradicsomot a mennyel?
7 A sok-sok bizonyíték alapján kijelenthetjük, hogy az első keresztények „millennisták” voltak, a szónak abban az értelmében, hogy várták a Messiás ezeréves uralmát és reménykedtek benne. Jézus kinyilatkoztatta, hogy ő a mennyből fog kormányozni, de ugyanakkor nem törölte el az eredeti, zsidóknak adott messiási reménységet, hogy ezeréves uralom alatt helyreállítja a földön a paradicsomot. Érdekes módon a katolikus forrásból származó Melléklet a bibliai szótárhoz (Supplément au Dictionnaire de la Bible) elismeri, hogy a zsidó írásokban, de az első keresztények irodalmában is, a paradicsom szó nem azonos a mennyel.” (Kiemelés tőlünk származik).
KRISZTUS NEM TÖRÖLTE EL A MILLENNIUMI REMÉNYSÉGET
8. a) Mire volt biztosíték Jézus eljövetele? b) Mi bizonyítja a Szentírásban azt, hagy a paradicsom helyre lesz állítva a földön?
8 Jézus híres Hegyi Beszédében kijelentette: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem azért jöttem, hogy megszüntessem őket, hanem, hogy beteljesítsem.” (Máté 5:17) A Mai angol fordítás (Today’s English Version) így adja vissza ezt az utolsó mondatot: „Nem azért jöttem, hogy eltöröljem őket, hanem hogy tanításaikat valóra váltsam.” Mivel Jézus azért jött, hogy a próféták tanításait valóra váltsa, eljövetele biztosíték volt arra, hogy a paradicsom földi helyreállítására vonatkozó jövendölések valóra fognak válni. Idézzünk néhány ilyen jövendölést: Zsoltár 37:11, 29; 72:1–8, 16–19; 115:16; Ésaiás 9:6, 7; 11:1–10; 45:18; Dániel 2:34, 35, 44, 45; 7:13, 14.
9. Hogyan kapcsolja össze a mintaima a királyságot a millenniumi reménységgel?
9 A Hegyi Beszédben Jézus azt is világosan kimutatta, hogy a földnek fontos szerepe van Isten szándékának vagy akaratának a megvalósulásában. Követőit így tanította imádkozni: „Mennyei Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a királyságod, legyen meg a te akaratod, miként a mennyben, úgy a földön is” (Máté 6:9, 10). Jézus Isten akaratának itt a földön való megvalósulását összekapcsolta Isten királysága, azaz a messiási királyság eljövetelével. Az Űr imája, amelyet egyébként a katolikusok és protestánsok milliói betű szerint sokszor elimádkoztak már, olyan ima, ami az ezeréves milleniumi reménységgel összekapcsolódó messiási ígéretek teljesülését kéri.
A MILLENNIUMI REMÉNYSÉG — TÖKÉLETES KINYILATKOZTATÁSBAN
10. a) Mikor és hogyan tárta fel Jézus teljesen a millenniumi reménységet? b) Milyen részleteket közölt, amik szívünket örömmel töltik el?
10 25 évvel Jeruzsálem i. sz. 70-ben történt megsemmisítése után (ez az esemény egyébként teljesen véget vetett minden olyan zsidó várakozásnak, hogy politikai Messiás szabadítsa meg nemzetüket) Jézus, az igaz Messiás feltárta teljes valóságában az igaz millenniumi reménységet. A Jelenések könyvében, amit János apostol Jézus Krisztus közvetítésével Istentől kapott, ezt olvashatjuk:
„És láttam egy angyalt lejönni a mennyből a mélység kulcsával és egy nagy lánccal a kezében. És megragadta a sárkányt, az őskígyót, aki az ördög és a sátán, és megkötözte ezer esztendőre. . . .”
„És láttam trónokat, és azokat, akik leültek rájuk, és hatalmat kaptak az ítélettételre. . . . Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem Istennek és Krisztusnak lesznek papjai és királyokként uralkodnak vele ezer esztendeig.”
„És láttam új eget és új földet; Azután erős hangot hallottam szólni a trón felől: íme, az Isten sátora az emberiséggel van és ő velük lakozik. . . . És Isten letöröl szemükről minden könnyet és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom. Az előbbi dolgok elmúltak” (Jel 20:1–6; 21:1–4).
A „SZENT TITOK” FELTÁRUL
11. Hogyan volt összhangban a Jézus által feltárt millenniumi reménység a zsidóknak adott eredeti messiási reménységgel?
11 Bizonyára felismersz bizonyos hasonlóságot Krisztus ezeréves uralma és a zsidóknak adott eredeti messiási reménység leírása között. Néhány idézet a Zsidó Enciklopédiából (The Jewish Encyclopedia) „Az ideális messiási jövőbe vetett reménység, . . . aranykor paradicsomi boldogságban, . minden teremtmény között létrejövő béke és összhang világa . . . ’az új ég és az új föld’.”
12, 13. Mi mutatja, hogy Jézus tanítványai ég mindig várták a Messiás földi uralmát?
12 Vitathatatlan, hogy a messiási királysággal kapcsolatban voltak fontos részletek, amiket a zsidók nem értettek, sőt maguk az apostolok és Krisztus első tanítványai sem fogtak fel helyesen. Nem sokkal a Hegyi Beszéd elhangzása után, amelyben Jézus arra tanította követőit imádkozni, hogy kérjék Isten királysága eljövetelét és Isten akarata megvalósulását itt a földön is, ezt mondta tanítványainak: „Ti kaptátok meg az Isten királyságának szent titkait, a kívülállóknak azonban minden csak példázatokban szól” (Márk 4:11).
13 Földi prédikáló szolgálata során Jézus sok mindent közölt tanítványaival a messiási királyságról. Sőt még halála után is, egész a mennybemeneteléig folyton beszélt nekik az „Isten királyságáról”. Ennek ellenére, a hozzá intézett utolsó kérdésükből: „Uram ez időben állítod-e helyre Izrael számára a királyságot?”, mégis az tűnik ki, hogy olyan Messiást vártak, aki majd Izrael földi királyságát állítja helyre (Csel 1:3, 6). Elképzelésük annyiban helyes volt, hogy a messiási királyság uralkodni és kormányozni fog, abban viszont már tévedtek, hogy ennek a Messiásnak a földön kell uralkodnia, kizárólag zsidó kormányzattal.
14. a) Miáltal tudtak Krisztus tanítványai megszabadulni téves reménységüktől? b) A „szent titoknak” milyen fontosabb vonatkozásait értették meg idővel az első keresztények?
14 Csak a szent szellem pünkösdkor történt kitöltése után tudtak Krisztus tanítványai megszabadulni a nacionalista messiási királyság gondolatától, és csak akkor értették meg főbb vonásaiban az „Isten királysága szent titkait”. E „szent titok” egyik jellegzetessége az volt, hogy a Messiás mennyei király lesz és kormányzata is a mennyekben lesz (Ján 18:36; Csel 2:32–36; 1Tim 3:16). A „szent titok” további vonásai olyan igazságok, amelyek újak és forradalmiak voltak azok számára a hűséges zsidók számára, akiknek gondolkodását a Szentírás és nem a görög filozófia formálta — többek között az az elképzelés, hogy az emberek közül csak kevesen választatnak ki „szentekül”, hogy a Messiással társkirályokként uralkodjanak a királyságában, mégpedig a mennyben, s hogy ez a kiválasztás nemcsak a zsidókra korlátozódik majd, hanem kiterjed a nemzsidókra, vagyis a pogányokra is (Dán 7:13, 14, 27; Luk 12:32; 22:28–30; Ján 14:1–3; Ef 3:3–6; Kol 1:26, 27).
FORRADALMI ÚJ REMÉNYSÉG
15. Miért volt forradalmian új gondolat a hű zsidó maradék számára a mennybemenetel gondolata?
15 Minden egészen újszerű volt. A zsidók eredeti messiási reménysége földi reménység volt és csak a hamis vallási hagyományok és filozófia hatására módosult később úgy, hogy hinni kezdtek a lélek veleszületett halhatatlanságában. Az ihletett Szentíráshoz ragaszkodó és Jézust igaz Messiásként elfogadó hű zsidó maradék sohasem hitt a lélek halhatatlansága tanában. Így számukra az a gondolat, hogy a Messiás a mennyből fog uralkodni a föld felett, mégpedig mennyei társuralkodóival egyetemben, egészen újszerű, forradalmi volt.
16. Mit írt Péter erről a forradalmi új reménységről?
16 Péter apostol az első keresztényekhez írott levelében a következőket írta azokról, akik akkor különleges elhívásban részesültek, hogy a mennyei Messiással együtt papokként és királyokként tevékenykedjenek: „Áldott legyen a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy könyörületességében híven új születést adott nekünk azáltal, hogy Jézus Krisztust feltámasztotta a halottak közül romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre. Ez a mennyekben van fenntartva számotokra. . . Ti azonban választott nemzetség, királyi papság vagytok” (1Pét 1:3, 4; 2:9).
17. Hogyan mutatta ki Pál, hogy a mennyei életre való elhívás egészen új gondolat volt?
17 Pál apostol is írt erről a mennyei életre való különleges elhívásról: „Ő mentett meg minket és hívott el szent elhívással. . . . Most azonban tisztán láthatóvá lett a mi Megmentőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megsemmisítette a halált és fényt vetett az életre és a romolhatatlanságra” (2Tim 1:9, 10). Ha már eredetileg a mennyei élet a hű zsidó maradék reménye lett volna, miért kellett volna Krisztusnak fényt vetnie e romolhatatlanságra való „szent elhívásra”? Nyilvánvaló, hogy a mennyei életre való elhívás egészen új gondolat volt a zsidókból és pogányokból kiválasztott keresztények számára.
MENNYEI REMÉNYSÉG, DE CSAK KORLÁTOZOTT SZÁMÚ „VÁLASZTOTT” SZÁMÁRA
18, 19. Fejtsd ki Pál Timótheushoz irt második levele és Péter első levele alapján, hogy miért nem lesznek mind papok és királyok a mennyben Krisztussal, akik örök életben reménykednek? (Jel 5:9, 10)
18 Vajon mindazok részesülnek a mennyei, romolhatatlan életre való ‘szent elhívásban’, akik elfogadják Krisztust és örök életben reménykednek? Pál arra utalva, hogy ez a különleges elhívás csak kevés „választottnak” vagy ‘kiszemeltnek’ szól, hozzáfűzi: „Ezért tehát mindent elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való megmentést örök dicsőséggel. ’Igaz beszéd ez: Ha vele együtt halunk meg, vele együtt fogunk élni is’, ha kitartunk, vele együtt fogunk királyokként uralkodni is.” (2Tim 2:10–12).
19 De ha minden megmentett „örök dicsőségre” kap elhívást, hogy Krisztus jézussal együtt királyként uralkodjék, kik lesznek az alattvalók, akik felett uralkodnak? És ha mindannyian ’királyi papságot’ alkotnak, kiknek az érdekében fognak királyi-papi minőségben szolgálni?
20. Hogyan tűnik ki Pálnak a galatabeliekhez és a rómabeliekhez írt leveléből, hogy a szellemi izraeliták száma korlátozott?
20 Pál a galatabeliekhez írott levelében azt mondja azokról a zsidók és nemzsidók közül kiválasztott keresztényekről, akik „Krisztusba merítkeztek alá”, hogy ők „Ábrahám magva, és ígéret szerint örökösök” és „Isten Izraelé”-nek hívja őket (Gal 3:26–29; 6:16). A rómabeliekhez írott levelében pedig Pál szintén az isteni elhívás „szent titkáról” beszél. E szerint sok zsidó „hitetlensége” folytán most az elhívás a nemzsidókra is kiterjedt, és itt következik a kulcsidézet: „míg a pogányok teljes számban be nem jutnak” (Békés-Dalos: „meg nem térnek”). Pál további fejtegetése szerint „így”, vagyis a kívánt szám kiegészítése céljából a pogányok közül való elhívással „az egész Izrael megmentésben részesül”. Nyilvánvaló, hogy ez a vers a szellemi Izraelre, az Isten igaz vagy valódi Izraelét’ alkotó zsidókból és nemzsidókból elhívott „választottakra” vonatkozik (Róma 11:7, 17–26; 9:6; 2:28, 29).
21. a) Mennyi a szellemi izraeliták száma? b) Milyen szentírási versek bizonyítják, hogy őket nem az angyalok közül választották ki?
21 Mivel nemzsidók is részesülnek ilyen „szent elhívásban”, mégpedig azért, hogy az „Isten Izraelének” teljes száma kiegészüljön, ebből logikusan következik, hogy a szellemi izraeliták száma korlátozott, rögzített. Mi ez a szám? Válasz végett üssük fel a Jelenések könyve 7:1–8 verseit. Itt megtudhatjuk, hányan ‘pecsételtettek el’, hogy a szellemi Izraelt alkossák. A Jelenések könyve 14:1–4 verse azt is bizonyítja, hogy e korlátozott számú „választottak” nem a mennyből választatnak ki. Azt olvashatjuk ezekben a versekben, hogy ezeket „a földről vásárolták meg”, „mint zsengéket vásárolták meg az emberiség közül Istennek és a Báránynak”.
22. Mi tehát a bibliai reménység a 144 000 számára?
22 A 144 000 szellemtől nemzett, felkent keresztény bibliai reménysége a mennyre irányul. Miután „az első feltámadásban” részesülnek, „Istennek és Krisztusnak lesznek a papjai és királyokként uralkodnak vele ezer esztendeig” (Jel 20:6).
23. Milyen kérdések vetődnek fel az „első zsengék” és a „királyok” szó miatt?
23 De ha e „választottak” „első zsengék”, értelemszerűen más gyümölcsöknek is kell őket követni. És ha „királyokként uralkodnak” majd, logikus, hogy lesznek alattvalóik. Nos, mi ezeknek az alattvalóknak a reménysége? E téma további fejtegetése során erre a kérdésre is választ kapunk.
[Kiemelt rész a 23. oldalon]
A hierapoliszi Papiasz, a lyoni Irenaeusz és a római Jusztin — a római katolikus egyház elismert „szentjei” és „egyházatyái” — mindannyian millennisták voltak. (Katolikus Enciklopédia).
[Kiemelt rész a 24. oldalon]
A millenniumi reménység elleni harcában a római vén, Caius és „szent” Dionysius odáig ment, hogy tagadta a Jánosnak adott Látomások [Jelenések] hitelességét. (Katolikus teológiai szótár).
[Kép a 25. oldalon]
A millennium alatt Jézus a mennyből kormányozza majd a paradicsomi állapotba helyreállított földet