Hogyan mutathatod meg, hogy mit választottál?
HOGYAN választhatja valaki azt az életet, amelyet Isten igért meg a paradicsomi földdel kapcsolatban? Talán kézfelemeléssel, talán hangos igenléssel, talán ha azt mondja: ’Uram, szeretnék akkor élni’? Nem. Nagy vonalakban úgy választhatod azt az életet, ahogyan a jelenlegit választod. Mi módon élsz ma? Többféle tevékenység révén, amelyek magukban foglalják többek között a lélegzést, ivást, evést, alvást és a munkavégzést. Ne felejtsd el, hogy ezek olyan tevékenységek, amelyeket nem te diktálsz vagy határozol meg, hanem inkább a tested által diktált tevékenységek. Tested szabja meg a feltételeket és kényszerít arra, hogy eleget tégy a követelményeinek.
Hasonlóképpen van ez, ha Isten új rendjében való életet választod. Nem arról van szó, hogy kijelented: ’Ott szeretnék élni’ hanem választásod inkább tevékenységeden múlik. És itt is ugyancsak az a helyzet, hogy a tevékenységet nem az egyén határozza meg. Jehova Isten ad életet azon a paradicsomi földön, ő szabja meg az oda bejutás feltételeit, nekünk pedig eleget kell tennünk a követelményeinek. Ha az ember ezt nem hajlandó megtenni, ezzel a halált választja a jelenlegi gonosz világgal együtt, ami oly biztos, ahogyan a légzés visszatartása a test parancsával szemben szervezetünk halálát jelentené.
Sokan úgy gondolják, hogy éppen elegendő, ha azt teszik, amit helyesnek tartanak, ha becsületesen bánnak embertársaikkal. A régi időkben egy gazdag ifjú uralkodó szemlátomást sok jót tett, tiszta életet élt, szerette a felebarátait. De amikor megkérdezte Jézust, hogyan nyerhetne örök életet, azt a választ kapta, hogy szabaduljon meg a sok anyagi terhétől és kövesse Jézust. Mindezt tedd meg, mondta Jézus, „ha tökéletes akarsz lenni” (Máté 19:16–22; Luk 18:18–23).
A mi Urunk Jézus Krisztus Istenének és Atyjának a szeretete nem csupán érzelmekre alapul. „Az jelenti az Isten szeretetét, hogy megtartjuk az ő parancsait” (1Ján 5:3). A régi időkben, amikor az ókori Izraelnek élet és halál között kellett választania, közölték a nemzettel, hogy Jehovát szeretni annyi, mint engedelmeskedni neki. „Előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot; válaszd hát az életet, hogy életben maradj, te és az utódaid azáltal, hogy szereted Jehovát, a te Istenedet, hogy hallgatsz a szavára és ragaszkodsz hozzá; mert ő a te életed és napjaidnak hosszúsága” (5Móz 30:19, 20).
ELÉG-E A VALLÁS?
Valaki azt mondhatná: „Én nem a saját elképzeléseim után megyek. Elismert vallásos szervezethez tartozom. Szerintem, ha valaki őszintén követi a számos keresztény vallás egyikét, az megmentésben részesül.” Helyes ez az álláspont? A választ adja meg Isten Fia. Jézus Krisztus ezt mondta: „Nem mindenki megy be a mennyek Királyságába, aki azt mondja nekem: ’Uram! Uram!’, hanem az megy be, aki cselekszi mennyei Atyám akaratát”. Nem elég, ha egy ember vagy egy vallás a szájára veszi Isten nevét, vagy vallásos formaságokat végez, vagy akár jótékony cselekedeteket hajt végre. Ha a vallás nem tanítja és cselekszi az Isten akaratát, akkor a vallás és a követői is célt tévesztenek, függetlenül attól, mennyire tekinthetők őszintéknek (Máté 7:21–23).
Világosan rámutatva, hogy az őszinteség vagy a buzgóság valamely vallásos szervezetben nem elég, a Róma 10:2, 3 ezt mondja bizonyos zsidó vallásosokkal kapcsolatban: „Van bennük buzgóság Isten iránt, ámde nem a pontos ismeret szerint; mert nem ismerték meg Isten igazságosságát, hanem a sajátjukét igyekeztek megerősíteni, s nem rendelték alá magukat Isten igazságosságának.” Mégis számos őszinte zsidó, köztük sok pap és farizeus felhagyott formaságokon alapuló vallásával, kereszténnyé lett, s alárendelte magát Isten igazságosságának (Csel 6:7; 15:5).
Számos írásszöveg megerősíti azt a nézetet, hogy az őszinteség önmagában nem elegendő. „Amit az ember helyes útnak gondol, az a halálhoz vezető úttal végződhet. Aki helytelenül jár el, annak számolnia kell a következményekkel.” „A bolond biztos benne, hogy a saját útja helyes: az értelmes ember hallgat a tanácsra.” „Az ember sok tervet kigondol, de az Örökkévaló szándéka kerekedik felül.” „Az ember útjai mindig helyesek a maga szemében, de az Örökkévaló ítélkezik az élete felett” (Péld 14:12, 14; 12:15; 19:21; 21:2, Moffatt). Az őszinteség értékes dolog, mivel ezzel az ember várományosa lehet Isten irgalmának. A tarzusi Saul (a későbbi Pál apostol) a keresztények üldözője volt, de őszintén gondolta, hogy ezzel Istennek végez szolgálatot. Tudatlanul cselekedett, s ezért irgalmasságot nyert (Ján 16:2; 1Tim 1:13).
AZ ÉLETHEZ VEZETŐ EGYETLEN ÚT
A pontos ismeret fontos dolog, s ennek hiánya Jehova hivatásos szolgáit is tönkretette. „Mert elvetetted a tudást magadtól, én is elvetlek.” Az ember nem képes irányítani magát, ezért Jehova gondoskodott számunkra a Bibliáról, mint útmutatóról. „A te szavad lábam lámpása, és ösvényem világossága” (Hós 4:6, Katolikus fordítás; Jer 10:23; Zsolt 119:105). Figyeljük meg, hogy Isten világosságáról van szó, nem egy ember vagy egy vallásszervezet világosságáról. Az összes vallás nem egyetlen helyre, a megmentéshez vezető út, ahogyan mondani szokás. Jézus csak két útról beszélt, s ezek más-más helyre vezetnek — a keskeny az életre, míg a széles a pusztulásra (Máté 7:13, 14).
A Biblia az isteni útvonal, sokan mégis a „saját vallásuk” útvonalát választják. A saját Bibliájukat olvashatnád fel nekik: „Annak a léleknek kell meghalnia, aki vétkezik”, mégis ragaszkodnak ahhoz a szektás nézethez, hogy a lélek halhatatlan: Olvasd fel nekik: „Elszáll a lelke, visszatér a földbe; és azonnal semmivé válnak tervei.” „A holtak semmiről sem tudnak.” Ennek ellenére jobban ragaszkodnak saját vallásuk tanításához, miszerint a halottak öntudatuknál vannak. Olvasd fel nekik: „A bűn zsoldja a halál.” Megingathatatlanul tovább menetelnek hitvallásos útjukon, azt gondolva, hogy a bűn „zsoldja” örökkévaló gyötrelem. Olvasd fel nekik: „A föld örökké megmarad.” Még mindig ragaszkodnak lelkészeik tanításához, hogy a föld fel lesz égetve (Ez 18:4; Zsolt 146:4; Préd 9:5 [Károli: 9:7]; 1:4; Róma 6:23, Ökumenikus fordítás).
Hogyan tudnánk tehát meghatározni a követendő útirányt, az utat, amelyen cselekedeteinkkel megmutathatjuk, hogy választásunkkal Jehova paradicsomi földjén szeretnénk élni? Nem azzal, hogy a katolikus papokra, vagy egy zsidó rabbira vagy valamelyik keleti gurura hallgatunk. Semmiképpen sem azzal, hogy emberekre hallgatunk, hacsak nem támasztják alá mondanivalójukat a Biblia. Szóljon Isten az ő Szava, a Biblia által! „Isten igaz, mégha minden ember hazug is.” Persze nem mindenki tartja magát ehhez, aki azt állítja, hogy az Isten Szavát tanítja. Ez igaz volt Jézus napjaiban, mivel ő mondta: „Emberi parancsolatokat tanítanak tantételekként.” Igaz volt ez Jeremiás napjaiban, hiszen ő írta: „Elvetették Jehova szavát, milyen bölcsességük van hát nekik?” Ez ma is igaz (Róma 3:4, Katolikus fordítás; Máté 15:9; Jer 8:9).
AMIVEL AZ ÖRÖK ÉLETET VÁLASZTHATOD
Az első lépés, mellyel megmutathatod, hogy élni szeretnél a földön a dolgok új rendjében Krisztus Királyságának uralma alatt az, ha elkezdesz tanulmányozni. „Az jelent örökkétartó életet, hogy állandóan ismeretet fogadjanak be rólad, az egyedül igaz Istenről és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról.” Add át magadat Isten akarata cselekvésének és szemléltesd önátadásodat vízalámerítéssel, amint Jézus is alámerítkezett, hiszen most ő az utánzásra méltó példaképed (Ján 17:3; Máté 3:13; 1Pét 2:21). Menekülj a test cselekedeteitől, teremjél szellemi gyümölcsöket, amint azt a Galata 5:19–23-ban találjuk:
„A test cselekedetei pedig nyilvánvalók: paráznaság, tisztátalanság, gátlástalan viselkedés, bálványimádás, spiritizmus gyakorlása, ellenségeskedések, viszálykodás, féltékenység, haragkitörések, versengések, nézeteltérések, szekták, irigységek, ivászatok, dőzsölések és ezekhez hasonlók. Ezekre vonatkozólag előre figyelmeztetlek titeket — amint már azelőtt is figyelmeztettelek —, hogy akik ilyeneket gyakorolnak, nem öröklik Isten Királyságát. A szellem gyümölcse viszont: szeretet, öröm, béke, hosszútűrés, kedvesség, jóság, hit, szelídség, önuralom. Ilyenek ellen nincs törvény.”
És dicsőítsd Jehovát életmódoddal és beszédeddel egyaránt. Mondd el másoknak is az emberiség egyedüli reménységét. Tedd ezt azokkal együtt, akik veled egy hiten vannak, hogy ezzel is beteljesítsd Jézus jövendölését: „A Királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek és akkor jön el a vég.” Az a vég egy „nagy nyomorúság” lesz, amely eltávolítja a jelenlegi gonosz rendszert, s utat készít az ’új egeknek és az új földnek, amit várunk az ő [Isten] ígérete szerint, amelyben igazságosság fog lakozni’ (Máté 24:14; 2Pét 3:13).
Ilyen cselekedetekkel teszed nyilvánvalóvá, hogy az életet választod Jehova megigért paradicsomi földjén.