Légy bölcs — Viselkedj úgy, mint a legkisebb
„Aki úgy viselkedik közöttetek, mint a legkisebb, az a nagy” (Luk 9:48).
1, 2. a) Kik tartoztak azok közé, akik igen nagy kegyben részesültek ezen a földön, és miért? b) Ennek ellenére furcsa módon milyen probléma jelentkezett ismételten közöttük?
KIK voltak azok a nagy kegyben részesült személyek, akik valaha a földön jártak? Kétségtelenül közéjük tartozott Jézus Krisztus 12 tanítványa, akiket apostolokul választott magának. Micsoda kiváltságban volt részük, amint „városról városra és faluról falura jártak, prédikálva és hirdetve Isten királyságának jó hírét”! (Luk 8:1). Mily öröm lehetett nekik hallani Jézus beszédeit, például a Hegyi Beszédet s szemtanúként látni, miként hajtja végre az egyik csodát a másik után! Ezenkívül Jézus állandóan magánjellegű oktatásban részesítette őket.
2 És mégis — különös módon — éppen ezek a nagy kegyben részesített személyek ismételten vitatkoztak egymás közt, hogy ki az első vagy a legnagyobb közöttük. Egyikük sem akart úgy viselkedni, mint a legkisebb. Vajon az ilyen versengés békét, összhangot és boldogságot teremtett? Tetszett ez Jehova Istennek? Bölcs eljárás volt? Aligha, mert mit is mondott nekik Jézus az egyik alkalommal? Miután egy kisgyermeket állított melléjük, ezt mondta nekik: „Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, az azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki úgy viselkedik közöttetek, mint a legkisebb, az a nagy” (Luk 9:48).
3. Mondjunk néhány, a világból vett példát arra, amikor az emberek nem hajlandók a legkisebb módjára viselkedni.
3 Kik azok ma, akik bölcsen megelégednek azzal, hogy a legkisebb módjára viseljék magukat? Igen kevesen vannak ilyenek! Ezért van oly sok zavarodottság, viszály, versengés és háborúság ebben a régi világban. Nemzetek és nemzeti blokkok állandó versengésben vannak egymással; mindegyik a csúcson akar lenni, a legelső, a leghatalmasabb akar lenni. Éppen ezért a nemzetek hatalmas fegyverkezési költségekkel sújtják népeiket. És mit mondhatunk a nők felszabadítási mozgalma körüli nagy hűhóról, azokról a nőkről, akik oly kevéssé hajlandók a legkisebb módjára viselkedni a férfinép előtt? És nem ugyanez sújt csapásszerűen sok mai fiatalt? Dühöngenek a náluknál idősebb személyek által betöltött szerep miatt; nem akarnak a legkisebb módjára viselkedni az idősebbek a szüleik előtt. Vajon boldogságot idézett elő az, hogy vonakodnak a legkisebb módjára viselkedni? Bölcs dolog ez? Távolról sem!
TANULJUNK A BIBLIA PÉLDÁIBÓL
4. Ki volt az első személy, akinek ilyen büszke magatartása volt, és ez miből tűnik ki?
4 Hogy az ilyen kisebbségi szerep betöltése iránti készség hiánya mennyire bolondság, abból a tényből is látható, hogy a világon minden baj azzal kezdődött, amikor egy bizonyos angyal nem akart ilyen módon eljárni. Miért mondhatjuk ezt? Azért, mert az az angyal, aki ősszüleinket a bűn és a halál útján elindította, valódi indítékait akkor mutatta ki, amikor az Isten Fiát harmadszorra is megkísértette a pusztában. E kísértése során sátán felkínálta Jézusnak a világ összes királyságát cserébe Jézus egyetlen, előtte végzett imádati aktusáért. Mi tűnik ki ebből? Az, hogy sátán egyenlő akart lenni Jehova Istennel, s hogy nem akart Istennel kapcsolatban a legkisebb módjára viselkedni. Ez kitűnik Jézus sátánnak adott válaszából: „Menj el sátán! Mert meg van írva: ’Jehovát, a te Istenedet imádd, és csak neki végezz szent szolgálatot.’” Amiért a sátán nem volt hajlandó a legkisebb módjára viselkedni, gyalázattal és szégyennel borította el magát, s idővel meg lesz semmisítve (Máté 4:8–10; Zsid 2:14).
5. a) Hogyan mutatta meg Éva, hogy nem hajlandó a legkisebb módjára viselkedni? b) Mi mutatja, hogy Kain is hasonlóképpen érzett?
5 Továbbá nem éppen az a vonakodás, hogy a legkisebb módjára viselkedjék, idézte elő, hogy Éva nem tudott ellenállni sátán csábításának és engedetlen lett Jehova Isten iránt? Sátán elhitette Évával azt, hogyha eszik a tiltott gyümölcsből, olyan lesz mint Isten, s el fogja tudni dönteni, hogy mi jó és mi rossz (1Móz 3:5). Éva részéről a legkisebb módjára való viselkedés hiánya a saját halálát idézte elő. És mit mondhatunk elsőszülött fiáról? Vajon Kain nem azért ölte meg fivérét, mert egyszerűen képtelen volt elviselni, hogy Ábel mellett ő volt a „legkisebb”? Ennyire bántó volt Kain számára, hogy Ábel kedvesebbnek bizonyult Isten előtt. A büszke viselkedés miatt Kain mint az első embergyilkos száműzött lett (1Móz 4:1–16).
6. Hogyan nyilvánították ki, hogy nem hajlandók a legkisebb módjára viselkedni: a) József féltestvérei? b) Áron és Miriam? c) Kóré, Dátán és Abirám?
6 Majd ott van József féltestvéreinek esete. Mivel atyjuk Józsefet jobban szerette — ugyanis legkedvesebb feleségétől, Rákheltől született — annyira elteltek keserű ellenségeskedéssel, hogy nem nyugodhattak, amíg meg nem szabadultak tőle (1Móz 37:3–35). Idővel nekik is volt okuk megbánni eljárásukat. Évekkel később Miriam és Áron lázadt fel az ellen, hogy a legkisebb módjára viselkedjenek öccsükkel, Mózessel kapcsolatban. Így panaszkodtak: „Csak egyedül Mózes által szólt Jehova? Nem szólt általunk is?” De amint a beszámoló mutatja, Jehova Isten figyelt és hallgatott. Nagyon elégedetlen volt szellemi hozzáállásuk miatt, mert ezt mondta a két panaszkodónak: „Halljátok szavaimat, kérlek . . . Nem így az én szolgámmal, Mózessel. Őrá bíztam egész házamat. Szemtől szembe beszélek vele . . . Akkor hát miért nem féltek az én szolgám, Mózes ellen szólni?” Jehova Istennek annyira nem tetszett ez a dolog, hogy leprával sújtotta Miriamot. Azután jött Kóré, Dátán és Abiram, akik még komolyabban fellázadtak az ellen, hogy a legkisebbek módjára viselkedjenek, s akik ezért pusztulást szenvedtek (4Móz 12:1–15; 16:1–35; 26:9–11).
7, 8. a) Melyik két ókori királynak kellett szenvednie amiatt, hogy nem akart a legkisebb módjára viselkedni? b) Milyen példák vannak előttünk az apostolok idejéből?
7 Saul király volt Jehova Isten további szolgája, akinek nehézségei voltak ezen a téren. Egyszerűen nem tudta elviselni, amint hallotta Izrael asszonyait énekelni: „Saul leverte ezreit, Dávid meg a tízezreit.” Ez annyira felbőszítette Sault, hogy attól a naptól fogva „folytonosan gyanakvóan nézett Dávidra”, s mint egy kutyát, úgy üldözte, csakhogy félretehesse őt az útból. Mennyire keserű életet kellett Saulnak leélnie, amiért nem volt hajlandó a legkisebb módjára viselkedni Dáviddal kapcsolatban! És micsoda tragikus sorsú vége lett! (1Sám 18:7–9; 31:3–6). Azután ott van Uzziás király esete. Katonai sikerei, melyek valóban nagyok voltak, gőgössé tették a szívét. Ahelyett, hogy csupán mint király, továbbra is bölcsen intézte volna az állam ügyeit és a papsággal kacsolatban a legkisebb módjára viselkedett volna, ő egyenlő akart lenni a papokkal a templomi imádat terén. Vakmerőségéért Jehova Isten leprával sújtotta Uzziást, és mint leprás halt meg (2Krón 26:16–21; Péld 11:2).
8 A Keresztény Görög Iratokra térve már megjegyeztük, milyen problémája volt a 12 apostolnak, míg Jézus velük volt, s egyikük sem volt hajlandó a legkisebb módjára viselni magát. Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy nincs többé említés ilyesmiről velük kapcsolatban, miután megkapták Isten szent szellemét pünkösdkor. De több első századi keresztény esetében fennállt ez a probléma. Úgy tűnik, hogy a korinthusi keresztények — legalábbis közülük néhányan — nem voltak megelégedve azzal, hogy a legkisebb módjára viseljék magukat Pál apostollal kapcsolatban. János apostol pedig szükségesnek látta rosszallását kifejezni Diotrefesszel kapcsolatban, mégpedig súlyos szavakkal, mivel első helyre akart kerülni és nem fogadta tisztelettel, amit János apostol az ottani keresztényeknek mondott (2Kor 10:1–11; 12:5–9; 3Ján 9, 10).
MIÉRT VAN EZ A PROBLÉMA?
9. Mi a probléma gyökere, amiért az ember nem hajlandó a legkisebb módjára viselkedni?
9 Miért volt ez a probléma annyira uralkodó jellegű az emberiség történelme folyamán, és nemcsak a világiakat, a nemzeteket és az egyéneket érintette, hanem még Jehova Isten szolgáit is? Ez az öröklött önzés miatt van így. Amint az 1Mózes 8:21-ben olvassuk: „Az ember szívének hajlama ifjúságától kezdve rossz.” Ennek eredményeként „árulóbb a szív, mint bármi más és mindenre elszánt. Ki ismerheti azt”? (Jer 17:9).
10—12. Milyen példák mutatják, hogy voltaképpen hol és miért merül fel ez a probléma?
10 Jehova tanúinál általában nem jelent nagy nehézséget a legkisebb módjára viselkedni azokkal kapcsolatban, akik nyilvánvalóan felsőbb állást foglalnak el. A probléma inkább ott jelentkezik, amikor társaikkal szemben kell a legkisebb módjára viselkedniük, azokkal kapcsolatban, akik többé-kevésbé velük egyenlőek. Például a 12 apostol közül egynek sem volt nehézsége legkisebb módjára viselkedni Mesterével, Jézus Krisztussal szemben. De amikor arra került sor, hogy a többi 11 közül bármelyikkel hasonlítsa össze magát, ott kezdett a dolog problémát jelenteni. Egyikük sem akart a többiek között a legkisebb módjára viselkedni!
11 Hasonlóképpen ma is, a keresztény gyülekezetben támadhat némi versengés, egy kis női irigység ütheti fel a fejét, különösen azok között, akik elég hasonló képességekkel rendelkeznek vagy hasonló körülmények között élnek. Úgy látszik, éppen ez volt a helyzet két filippibeli keresztény asszony esetében, ami Pált a következők megírására késztette: „Evodiát intem és Szintikét is intem, hogy egyenlő érzülettel legyenek az Úrban. Igen, kérlek téged is, igaz társam a közös nyájban, továbbra is segítsd ezeket az asszonyokat, akik oldalamon küzdöttek a jó hírért . . . a többi társammal együtt” (Fil 4:2, 3). Nagyon valószínű, hogy mindkét testvérnő különös módon képes és buzgó prédikálója volt a „jó hírnek”, ezért a versengés szelleme költözött a szívükbe, ami súrlódást idézett elő.
12 Ugyanígy időnként problémák merülhetnek fel testvérek között, akiknek hasonló megbízásuk van. A keresztény szervezetben a kisegítő szolgáknak általában nincsenek nehézségeik azon a téren, hogy a vének társaságában a legkisebb módjára viseljék magukat; a véneknek a körzetfelvigyázóval szemben; a körzetfelvigyázók a kerületfelvigyázókkal szemben, és így tovább. A próba viszont a velünk egyenrangúak esetében lép fel, akár arról van szó, hogy kisegítő szolgák készek-e a legkisebb módjára viselkedni más kisegítő szolgákkal szemben, vagy pedig a vének a gyülekezet többi véneivel szemben, és így tovább.
FÖLDI, ÁLLATIAS, DÉMONI BÖLCSESSÉG
13—15. Miért lehet a viszálykodást és a féltékenységet a) földi bölcsességnek? b) állatias bölcsességnek nevezni?
13 Mivel sokan az emberi tökéletlenség következtében nem hajlandók a legkisebbek módjára viselkedni, Jakab tanítvány szükségesnek látta megírni a következőket: „Ha azonban keserű féltékenység és viszálykodás van szívetekben, ne kérkedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen. Ez nem felülről jövő bölcsesség, ellenben földi, állatias, démoni. Mert ahol féltékenység és viszálykodás van, ott rendetlenség és mindenféle rosszaság van” (Jak 3:14–16).
14 Jakab tanítványnak igaza van, amikor a féltékenységet és a viszálykodást földinek, állatiasnak és démoninak nevezi! Mindkettő ugyanis valóban földi, anyagias. Az önző, tökéletlen emberek ismertetőjele és ellentétben áll azzal, ami felülről jön, a mennyeivel. Ugyanez a szellem állatias is, mivel állatokra jellemző vonása van. Az etológusok, akik az állatokat természetes környezetükben tanulmányozzák, különféle állatok, például a tehenek és a csirkék között felfedeztek olyasmit, amit „táplálkozási sorrendnek” lehetne nevezni, ahol ugyanis egyes állatok mindig megelőzik a többieket, azok elé kerülnek.
15 Például néhány évvel ezelőtt a sajtó tudósítást közölt egy cirkusz 12 tigrisének New York-i műsorából. A mutatvány után a tigrisek a ketrecükhöz vezető kijárat felé tartottak, amikor a vezértigris, Rajah, hirtelen az egyik nőstény tigris, Ila torkának esett. Mire a cirkuszban dolgozó segédek elválasztották a két állatot egymástól, a nőstény tigris halálos sebet kapott. De mi volt itt a probléma? Ahelyett, hogy megmaradt volna a maga helyén Rajah mögött, a nőstény tigris vakmerően eléje lépett és ezzel annyira felbőszítette Rajahot, hogy az rátámadt. Ez a tigris sem akart a legkisebb módjára viselkedni, ezért életével kellett fizetnie.
MÓZES, JÉZUS ÉS PÁL SZÉP PÉLDÁI
16. Milyen szép példát állított Mózes azon a téren, hogy kész volt a legkisebb módjára viselkedni?
16 Jehova kiváló ókori szolgája, aki a legkisebb módjára viselkedett, Mózes volt. Mily nagymértékben felhasználta őt Jehova Isten: a fáraó előtti tanúskodásban; a 10 csapás bejelentésében; a Vörös-tenger kettéválasztásában és a nép természetfeletti módon való vízellátásában! És mégis mindezen kiváltságok és az azokkal járó nagyság ellenére azt olvassuk, hogy „Mózes a legszelídebb volt a földön élő emberek között”. Amiért hajlandó volt a legkisebb módjára viselkedni, Jehova Isten naggyá tette a világ, valamint a saját népe előtt (4Móz 12:3).
17—19. Mi mutatja, hogy Jézus a legkisebb módjára viselkedett a) mielőtt a földre jött? b) földönlétekor? c) feltámadása és a mennybe visszamenetele óta?
17 És micsoda szép példát mutatott Jézus Krisztus, az Isten Fia a legkisebb módjára való viselkedés terén! Ellentétben az angyallal, aki sátán, az ördög lett, a Szó vagy Logos, „aki noha Isten formájában létezett, nem gondolt arra, hogy Istennel egyenlő legyen”. Boldogan szolgált, mint „mestermunkás”; szoros kapcsolatban volt az Atyjával a teremtés különböző műveinél (Péld 8:30; Ján 1:1–3, 14; 1Kor 11:3; Fil 2:6–8).
18 Földönlétekor Jézus Atyjával kapcsolatban mindig a legkisebb módjára viselkedett, közölve, hogy „az Atya nagyobb nálam”, s hogy senki sem jó, csak egyedül az Isten (Luk 18:19; Ján 14:28). Sőt amikor a földön járt, Jézus a legkisebb módjára viselkedett embertársaival kapcsolatban is, s elvállalta a szolga szerepét. Ahogyan ő fogalmazta: „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét váltságul sokakért.” Még a legalantasabb feladatot is elvégezte, amikor megmosta az apostolainak lábait. És mily felmagasztalásban részesült alázatos gondolkodásmódjáért! (Máté 20:28, Katolikus fordítás; Ján 13:2–16; Fil 2:9–11).
19 Feltámadása és mennybemenetele óta Krisztus továbbra is a legkisebb módjára viselkedik Jehovával, az Atyjával szemben, s kész türelmesen várni, amíg Jehova zsámolyként veti ellenségeit a lábai alá. Azután, Jézus millenniumi uralmát követően, amikor Jehova már minden ellenségét az ő lába alá vetett, „a Fiú is aláveti magát Annak, aki neki mindent alávetett, hogy Isten legyen minden mindenkinek” (Zsolt 110:1; 1Kor 15:25–28).
20, 21. a) Hogyan mutatta meg Pál apostol, hogy ebben a vonatkozásban helyesen utánozza Jézus Krisztust? b) Mire fog rávilágítani a következő főcikk a mi javunkra?
20 Krisztus követői között e téren különösen Pál apostol utánozta helyes módon Jézus Krisztust. A „jó hír” kedvéért mindenkinek a szolgájává lett. Ő minden bizonnyal a legkisebb módjára viselkedett (1Kor 9:19). A legkisebb módjára viselkedett a Jeruzsálemben levő vezető testülettel szemben, mégpedig a szolgálati tevékenységét illetően, hogy hol prédikáljon, valamint a tanítást érintő kérdésekben (Csel 15:2; Gal 2:7–10). Az egyik alkalommal kötelességének érezte megkérdezni a Korinthusban levő keresztény gyülekezettől: „Talán bűnt követtem el, amikor megaláztam magam, hogy titeket felmagasztaljanak?” Nem véletlen, hogy Jehova Isten oly gazdagon megáldotta Pál szolgálatát! (2Kor 11:7).
21 Mivel — amint láttuk — balgaság vonakodni attól, hogy a legkisebbek módjára viselkedjünk, ugyanakkor pedig az erre való készség a bölcsesség bizonyítéka, szeretnénk mi is ezt a bölcs eljárást választani. Ennek megtételéhez segítségre van szükségünk, öröklött tökéletlenségeink miatt. A következő főcikk rámutat majd néhány segítségre, amelyek felhasználásával el tudjuk sajátítani ezt a helyes nézőpontot.
[Kép a 8. oldalon]
„Akkor Áron Miriam felé fordult és íme! [Miriam] leprás volt”