Közös összefogás a világszerte folyó építkezéseken
SVÉDORSZÁGTÓL Koreáig, Ausztráliától az Elefántcsontpartig, Jehova tanúi mindenütt építkeznek. Több tucat országban részben épület-átalakítást és felújítást terveznek, részben pedig nagyobb új nyomdai és hivatali épületeket. Mi indokolja ezt az építési tevékenységet?
Jehova tanúi komolyan veszik Jézusnak azt a parancsát, hogy „képezzetek tanítványokat minden nemzetből való emberek közül” (Máté 28:19). Elgondolkoztál-e azon, mennyiféle munkát jelent ez a megbízatás? Csupán 1980-ban a buzgó tanúk világszerte több mint 22 millió bekötött könyvet és Bibliát, valamint 218 millió folyóiratot terjesztettek el, melyek mind az Isten Királyságáról szóló életmentő üzenetet tartalmazta. De honnan jöttek ezek a könyvek, folyóiratok és Bibliák? Olyan nyomdákból, amelyeket Jehova tanúi építettek és tartanak üzemben. Az itt dolgozó testvérek egyetlen nagy családként élnek a Béthel-otthonokban (Béthel jelentése: „Isten háza”).
Ennek az irodalomnak a terjesztésében közreműködő tanúk 43 181 gyülekezetben jönnek össze rendszeresen világszerte. Ma már gyakorlatilag az egész világon vannak ilyen gyülekezetek. E gyülekezetek ellátásáról a helyi fiókhivatalok gondoskodnak. A gyülekezetek szaporodásával arányosan (múlt évben 581 új gyülekezet jött létre) a fiókhivatali létesítmények kezdenek szűknek bizonyulni, nagyobbításra vagy kiegészítésre szorulnak. Kik végzik az építési munkát? Ahol csak lehetséges, a helyi tanúk. Az építkezés színhelyén folyó munkát is ugyanaz a buzgóság jellemzi, mint a Királyságról szóló prédikáló tevékenységüket és az irodalom elhelyezésüket.
Egység a munkahelyen
„Miért van az, hogy köztetek nincs veszekedés?” — kérdezte Abidjanban egy elefántcsontparti ács, aki nem Jehova tanúja. „Más munkahelyeken roppant nehéz dolgozni.” Ilyen nyilatkozatok sokszor elhangzottak már olyanok részéről, akik az Őrtorony Társulat elefántcsontparti szerény méretű új Béthel-otthonának és fiókhivatalának felépítésében közreműködtek, de nem voltak Jehova tanúi. Elefántcsontparton tíz év alatt a gyülekezetek száma megnégyszereződött.
Jehova keresztény tanúi között megnyilvánuló egységen nem kell meglepődnünk, hiszen Jézus imája éppen ilyen egységre buzdítja követőit (Ján 17:23; v.ö. a 133. zsoltárral!). Ahogy az egyik abidjani tanú megfogalmazta: „Itt most egy Jehovának végzett építkezés folyik.”
Egy másik földrészen, Dél-Amerikában, most fejeződött be egy nagy Béthel-otthon és nyomdai komplexum építése. Ez a hatalmas új brazíliai nyomdaüzem majdnem hatszor akkora, mint a régi volt. Jehova tanúi Brazíliában a második helyen állnak a világon, ami az országos létszámot illeti. Növekedésük gyorsütemű; a múlt évben is 6 százalékos volt. A helyi újság a Cesario Langéban folyó építkezési színhelyet „városon belüli városnak” nevezte és hozzáfűzte: „Itt nem tapasztalunk fejetlenséget vagy rossz együttműködést, ami különben jellemzi az egyéb nagyobb építkezéseknél dolgozó munkásokat. . . . Ez a keresztényi légkör teljesen különbözik attól a légkörtől, amelyet annyira megszoktunk egyéb brazíliai polgári építkezéseknél.” És micsoda építkezési vállalkozás volt ez! 10 000 teherautónyi cement-, kő- és homokszállítmány és körülbelül annyi betoncölöpépítmény, amelyből két Mount Everest magassága is kitelne!
Egy másik ilyen építkezési színhely: Ausztrália. Itt is nyüzsgő, tettrekész tanúkat találunk. A Campbelltown-i Ingleburn News így számolt be a helyszínről: „Egyesek a Jehova tanúi új ausztrál komplexumán folyó munkát építészi álomnak neveznék.” Miért? „Mert nincs szakmai vitatkozás.” Jehova tanúi a helyszínen 220 főből álló munkaerővel rendelkeznek. Ha elkészül ez a komplexum 1982-ben, jelentősen előmozdítja majd a nagy kiterjedésű Ausztráliában élő 31 686 Jehova tanújának prédikáló tevékenységét.
Isten szellemének a szerepe
Az újságírók és más megfigyelők nyilatkozatai egyszerűen csak azt rögzítik, amit az egész világon meg lehet figyelni a tanúk életében. Jehova tanúi mint munkatársak figyelemre méltó akaratbeli és szándékbeli egységről tesznek tanúságot. Mi ennek a forrása? Isten szent szelleme vagy működő ereje, amely egységet és békét mozdít elő (Gal 5:22, 23; Ef 4:3).
Isten szellemének ez a motiváló ereje tűnik ki azoknak a nyilatkozataiból is, akik önként jelentkeztek ilyen építkezési munkára a világ legkülönbözőbb helyein. Dániában például a jelenlegi fiókhivatali létesítményeket 1957-ben építették, de ma már nagyon zsúfoltaknak bizonyulnak. A most épülő új ötvenszobás Béthel-otthon nagyobb létszámú személyzetnek biztosít helyet, sőt lehetőség nyílik arra is, hogy Az Őrtorony és Ébredjetek! folyóirat 32 teljes oldalon jelenhessen meg dánul a jelenlegi 24 oldal helyett. Az új létesítményhez tartozna a fiókhivatal és egy nagy nyomdaüzem. „Az új fiókhivatali épületekkel javítani tudnánk a testvéreinknek és a területünkön gondjainkra bízott személyeknek végzett szolgálatunkon” számol be a fiókhivatal. E szóban forgó terület magában foglalja Grönland, Izland és Faroe-szigetek távoleső helyeit.
E terv megvalósítása érdekében egy dán tanú, aki különben szakképzett vízszerelő és családos férfi, így döntött: „Amikor az építkezési munka éppen megindult, beadtam a felmondásomat világi munkahelyemen, eladtuk bútorainkat. Bíztunk abban, hogy mire befejeződik az építkezés, újra találunk majd munkát és otthont. Tapasztalatból tudjuk, hogy Jehova tud gondoskodni rólunk, ha próbára tesszük őt és Királyságát keressük először.” Mennyire kifejezik a testvér szavai Jézus tanácsába vetett hitét, amit a Máté 6:25–33 versben találunk feljegyezve!
Hasonló szellem nyilvánult meg Kanadában is. Itt Jehova tanúi a hatalmas ország különböző részeiből önként vállalkoztak a Toronto közelében készülő új fiókhivatal és nyomda felépítésére. Az új nyomdaépület majdnem olyan hosszú, mint egy labdarúgópálya fele és 73 méter széles. Az új lakrész 250 személy számára biztosít szálláshelyet a Béthel-család számára. Kanadában 1980-ban Jehova tanúi több mint 66 000-es hírnökcsúcsszámot értek el.
Egy kanadai tanú bezárta üzletét és 3540 kilométerre költözött, hogy felügyeljen az új komplexumban a nagy tetőszerkezet megépítésére. Még felesége és két fia is elkísérte. A testvér így számol be erről: „Az itt szerzett tapasztalat növelte szellemiségünket. Családunk úttörő-beállítottságú lett. Jelenlegi tervünk, hogy az építkezés befejezése után úttörő szolgálatot (teljesidejű prédikáló tevékenységet) folytatunk. Itt ízleltük meg, milyen az úttörő szellem. Ezt korábban sohasem tapasztaltuk.”
Egy másik ausztrál tanú nyilatkozata is figyelemre méltó. E kétgyermekes családapa lakásépítési vállalkozó irodáját bezárta, eladta lakását és családjával együtt 1500 km-re, az új ausztrál Béthel építkezési színhelyére költözött. „Amíg nem döntöttünk, nem tudtuk felfogni, mennyire mélyen lefoglal a világi üzleti tevékenységünk, és milyen sokáig tartott kiszabadulni e világi kötelékekből”, vallja be őszintén. „Rájöttünk, hogy sokkal elégedettebbek vagyunk azokkal a dolgokkal, amikre igazán szükségünk van, és eltökéltük magunkban, hogy megőrizzük szabadságunkat a ’szent szolgálatban’ való aktívabb részvételre” (Róma 12:1; Zsid 13:5).
Indíttatás a tanulásra
Természetesen nem mindenki tapasztalt építő, aki segédkezik az új Béthel-otthonok és nyomdák építkezésében. Mint ahogy Jehova szelleme indítja a mesterembereket önkéntes alapon a Béthel-otthonok építésére, ugyanaz a szellem indít fiatal és tapasztalatlan testvéreket is arra, hogy eljöjjenek és ez segíti őket az új szakmák elsajátításában.
Svédországban mintegy 17 000 Jehova tanúja van. Közülük ötezren jelentkeztek önként az új svéd Béthel-otthon felépítésére. Ez azt jelenti, hogy nem egészen minden négy Királyság-hírnökre jut egy önkéntes munkás. Az új létesítménynek csak a nyomdai része 0,4 hektár területet foglal el. Felépítésével igen megjavulhat a svéd területen a prédikálószolgálat. Jóllehet az önkéntesek 85 százaléka nem volt szakmunkás, mégis jó munkát végeztek. Egy testvérnő — foglalkozására nézve fodrásznő — annyira beletanult a földmérői munkába, hogy amikor hazatért, egy építővállalat nyomban állást kínált fel neki.
Brazíliában, amikor semmiképpen sem tudtak jó minőségű aluminium ablakokat beszerezni, húsz tanú minden előzetes tapasztalat nélkül, rövid begyakorlás után több mint 700 métert legyártott belőle. Olaszországban is, ahol az új nyomdát nemrégen adták át, fiatal testvérek kitanulták a darukezelést, lánctalpas traktor vezetését, betonkészítést, vakológép kezelését és téglafalrakást. Olaszországban egyébként igen megérett a helyzet egy új nyomda építésére. Képzeljük csak el, 90 191 olasz Királyság-hírnök annak a kiváltságnak örvendett, hogy az Emlékünnepen 187 165-en voltak jelen.
Egy fiatal tanú Ausztráliában éppen készült visszamenni az egyetemre, amikor egy-két tapasztalatot hallott és ez megérlelte benne az elhatározást, hogy ő is közreműködik az Olaszországban folyó építkezési programban. „Egy év után úgy döntöttem, hogy inkább a teljesidejű prédikálószolgálatba lépek és nem folytatom az egyetemet. Most visszatekintve látom, hogyan adott az építkezés szellemi élményt és ez volt az első lépcsőfok, hogy szakítsak az egyetemi élettel, amit ugyan szerettem, de rossz útra vitt.”
Közös segítség a szántóföldön
Nem minden Jehova tanúja teheti meg, hogy teljes idejével részt vegyen a fiókhivatali építkezésben, de mindenki támogathatja ezt a munkát s ezt meg is teszik! Spanyolországban például, ahol a tanúk száma az elmúlt tíz évben 15 000-ről jócskán 47 000 fölé emelkedett, sürgősen új fiókhivatali létesítményeket kellett építeni. Az ideális hely erre a célra megvolt: egy megfelelő méretű, részben már befejezett épület ott helyben. A probléma csupán az volt, hogy a tulajdonos készpénzt kért érte, méghozzá elég nagy összeget.
A pénz előteremtésére kevés idő állt rendelkezésre. De tudtak-e segíteni e helyzetben magukon a spanyol testvérek? Igen, nyomban és jó szívvel „elhozták arany- és ezüstgyűrűiket, nyakláncaikat és karkötőiket” — számol be a fiókhivatal. „Kis gyermekek is kivetették spórolt pénzüket a takarékból. Különleges úttörők azt kérték, hogy évi ruházkodási és orvosellátási illetményüket fordítsák a Béthel-otthon építésére. Sok testvér feláldozta nyaralási tervét. A huelvai gyülekezet többsége egy testvér ócskavas telepére megy és hulladékvasat válogat; a barcelónai fiatalok csoportja viszont használt göngyöleget válogat egy joghurt vállalat számára.”
Mindkét esetben a befolyó jövedelmet — és ez nem csekély összeg volt! — kéthetenként beküldték a Béthel-építés céljára. Mi ez, ha nem Isten szellemének a működése? Mennyire emlékeztet ez arra az esetre, amikor az izraelitáknak is alkalmuk nyílt ajándékokkal hozzájárulni a templom építéséhez (2Móz 35:4–9, 21, 22; 36:7).
És ez így van az egész világon. Hollandiában is, ahol 845 új Királyság-hírnök merítkezett alá 1980-ban, új Béthel és nyomda készül. Azon a nyolcvan személyen kívül, akik hétvégeken segítenek, a helyi testvérek más módokon fejezik ki segítségüket. Például nagyon sok szerszámot és munkaruhát ajándékoztak erre a célra egyesek egészen megható módon. „Egy testvérnő” — írja a fiókhivatal — „nagyon beteg és annak tudatában, hogy már nem sokáig élhet, vállalta, hogy a téli hónapokban az ott dolgozó testvérek részére gyapjú zoknikat köt.”
Dél-Afrikában, ahol Az Őrtorony folyóiratot 13 nyelven nyomtatják ki, külön terem vált szükségessé a fordítók és a nyomdagépek számára. Egy új komplexum építése kezdődött el. „A testvérek támogatása valóban megörvendezteti szívünket” — mondták a fiókhivatalból. „Az egyik gyülekezet narancsszedésre vállalkozott egy farmernál, aki a jövedelem kétharmad részét felajánlotta az építkezési alapra. Sok testvérnő eladta használt ruháját . . . Egy idős házaspár ezüst teáskészletét kínálta fel eladásra.”
Fiatalok is ugyanezt a szellemet nyilvánítják ki Nyugat-Németországban, ahol a legtöbb európai ország részére készülnek könyvek. Az eredeti wiesbadeni fiókhivatal ötszörösére bővült és ezzel még nem értek véget a terjeszkedési lehetőségek. Seltersben, innen mintegy 40 km-re, egy teljesen új komplexum van készülőben, amelynek az európai szántóföld igényeit kellene kielégítenie, hogy 14 nyelven megjelenhessen az irodalom. Az óriási új nyomdaépület négy labdarúgópályánál is nagyobb teret foglal majd el. A „szervesen összehangolt” építészet megkapó példája ez, amely a tervezés szerint úgy működik majd, hogy kielégíti mindazok szükségleteit, akik használják majd a komplexumot. Lesz ugyanis 450 férőhelyes szálláshely és kellő munkaterem az itt dolgozó önkéntes testvérek számára. Matyika, egy hatéves kisfiú „levágta” malacperselyét, csakhogy ő is hozzájárulhasson az építési munkához. Ez is több mint 25 dollár volt.
Amikor 1959-ben átadták a Nagy-Britannia-i fiókhivatalt, akkor nagyon pompásan megfelelt rendeltetésének, ma már viszont más a helyzet. A Királyság-hírnökök száma azóta több mint duplájára emelkedett, így a Béthel-otthont meg kellett nagyobbítani, hogy a nagyobb létszámú személyzet elférhessen benne. Vásároltak innen néhány mérföldnyire egy új nyomdát is, ahol helyet kapott az új négyszínnyomású ofszetnyomda. Amikor megtudták a testvérek, mire van szükség, Jehova szelleme azonnali cselekvésre indította őket. Az egyik testvért azzal bízták meg, hogy kérjen árajánlatot az építőmunkások számára beszerzendő védősisakokra. Két nappal később ezt jelentette: „Irányárat nem kaptam, de van helyette védősisak.”
Önkéntes „hétvégi munkások”
Sok országban a „hétvégi munkások” besegítése bizonyult igen jelentősnek a fiókhivatali építkezéseknél. Elefántcsontparton a 16 abidjani gyülekezetből négy gyülekezet minden vasárnap meghívásos alapon vesz részt a fiókhivatali építkezésben és testvéreinknek itt töltött munkaideje már jóval meghaladta a 10 000 órát. Olaszországban 30–50 között mozog azoknak a száma, akik heti alapon segédkeznek és kiegészítik az állandó munkabrigádokat. Egész Olaszországból, még Szicília és Szardínia szigetéről is jönnek segíteni. Ahogy a fiókhivatalban mondták: „Ily módon az összes olasz testvérek részt vesznek a nagy építési munkában.”
1971-ben Japánban 10 711 Jehova tanúja volt, most pedig 1981-ben több mint 62 381-en vannak. Ez 482 százalékos növekedésnek felel meg. Nem csoda, ha az 1970 elején épült Béthel-otthon és nyomdaüzem túl kicsinek bizonyult! Az Ebinában épülő új komplexum az egyik legnagyobb építkezési vállalkozás, amibe Jehova tanúi eddig belefogtak az egész világon. A főépület kb. 3,6 hektár területen fekszik, és két négyszínnyomású ofszet-nyomdagépnek ad helyet. Az új Béthel-otthon és a nyomda építési munkája 1978-ban kezdődött el, túlnyomórészt önkéntes vállalkozás alapján. A hónap minden első és harmadik vasárnapját önkéntes szolgálati napnak jelölték ki e fiókhivatali építkezésre és a testvérek közeli és távoli gyülekezetekből kocsin, vonaton vagy bérelt buszokon érkeznek a munka végzésére. Az egyik vasárnap több mint ezren jelentek meg, ebédjüket is magukkal hozták, hogy egész nap ott lehessenek. Ilyen önkéntes munkánál még a szöghúzás is örömteli munka.
Ausztráliában, ahol az új Béthel-otthon 135 személy elszállásolására nyújt lehetőséget, az időszakos munkásoknak igen nagy hasznát vették. 1980 augusztusában egy kéthetes különprogramot szerveztek azok számára az építkezésben részt vállaló munkások számára, akik hosszabb időre nem tudták otthagyni családjaikat. „Az első hat hónapban mintegy 500 testvér érkezett hozzánk és maradt velünk”, jelenti az építési program felvigyázója. „Legtöbben legalább 2000 km-nyi utat tettek meg, míg mások oda-vissza 8000 km-t.”
Ezek az „Isten szellemétől izzó” önkéntes munkások boldogan vállalták még az utazási költségeket is, sőt a kéthetes jövedelemkiesést is (Róma 12:11). „Az egyik testvércsoport összesen kilencen — valahányszor nagyobb betonozásra kerül sor, megváltja repülőjegyét és máris jön repülőgépen Aranypartról Sydneybe, közel 1000 km-re”, mondja a fiókhivatal, majd hozzáfűzi: „És minden alkalommal örömtől sugárzó arccal vesznek részt a munkában. Viszonzásul mindössze annyit kérnek, hogy máskor is hívják őket.”
De mások is hozzájárulnak az építkezéshez Ausztráliában. Ők keresztényi vendégszeretetüket ajánlják fel. „Amikor rendszerint csoportos utazást szervezünk a külföldi csoportok részére, az útba eső gyülekezetek vállalják a testvérek élelmezését és az összeköttetés megteremtését a pihenő állomásokon”, magyarázza az építési program felvigyázója. „Csodálatos látni, milyen készségesek e tekintetben a gyülekezetek! Egy kis 30 hírnökből álló csoport felkészült, hogy kifizeti az étteremben fogyasztott reggeli árát a buszon érkezők számára, mert abban az időben a busznak éppen át kellett haladnia a városon, hogy egy másik területen levő körzetgyűlésre időben odaérjenek.” Ezek az ausztrál tanúk „odaadó munkát” végeznek s testvéreiket „Istennek tetsző módon bocsátják útjukra” (3Ján 5, 6).
„A dicséret áldozata”
Igen, Jehova tanúi szívesen áldozzák fel idejüket, energiájukat és pénzüket ilyen építkezésekre a világon. Nyomdagépeket szerelnek és szereltek be új épületekben Kanadában, Ausztráliában, Dániában, Hollandiában, Olaszországban, Spanyolországban, Svédországban, Nyugat-Németországban, Angliában, Ghánában, Zambiában, Dél-Afrikában, Nigériában, Brazíliában és Japánban. A listán szereplők neve pedig csak szaporodik.
Az igazi áldozat, amit minden országban meghoznak, „a dicséret áldozata, vagyis a Jehova nevéről nyilvánosan vallást tevő ajkak gyümölcse” (Zsid 13:15). Tulajdonképpen Jehova nevének buzgó hirdetése miatt válik szükségessé, hogy a hű tanúk hivatalokat és nyomdákat építsenek, felügyeljenek a prédikálómunkára és folyóiratokat nyomtassanak és könyveket kössenek be. Nem kell tehát meglepődnünk, ha Isten egységesítő szelleme népét a szeretetben és egységben való együttműködésre serkenti, miközben az építési tervek kivitelezésén fáradoznak. Mindez összhangban van Istennek azzal az akaratával, hogy a „jó hírt” az egész világon hirdessék ez „utolsó napok”-ban (Máté 24:14; Csel 2:17–21).