Bepillantás a hírekbe

A pápa vérátömlesztései

● Amikor az év elején egy terrorista lövéseket adott le II. János Pál pápára, és súlyosan megsebesítette, a New York „Times” közölte, hogy „a pápa mintegy 10 pint [azaz 5,68 liter] vért kapott, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag a teljes vérállományát kicserélték”. S vajon mi lett az eredmény? A pápa hosszantartó vírusos fertőzést kapott. Ez hosszú időre elhalasztotta a felgyógyulását. A Waschington D.C.-ban akkreditált Pápai Delegáció szóvivője közölte: „Megértjük, hogy a fertőzés nyilvánvaló oka a többszöri vérátömlesztés.”

Lehetséges, hogy János Pál pápa meghalt volna. De ebben az esetben nem az a helyes, ha a keresztény engedelmeskedik az isteni törvénynek, amit a katolikus Biblia is a hívők számára „lényegesnek” tekint? Ez ugyanis így szól: „TARTÓZKODJANAK a bálványoktól . . . továbbá az erkölcstelenkedéstől, a megfojtott állattól és a VÉRTŐL” [Új Katolikus fordítás, 1979]. Az angol nyelvű „Jeruzsálemi Biblia” még hozzáfűzi: „Kerüljétek ezeket, s akkor azt teszitek, ami helyes.” Ugyanez a Biblia a lábjegyzetben megmagyarázza: „A vér az életet szimbolizálja, és az egyedül Isten tulajdona.” Mivel a vér-terápia sokféle modern változata létezik ma, annak a teljesítése, ami bibliailag „helyes”, gyakran hozzájárulhat azoknak a jó egészségéhez, akik vérrel kapcsolatos problémák előtt állnak és mindenképpen jó lelkiismeretet biztosít számukra Isten előtt (Csel 15:20 [lábjegyzet], 28, 29. „Jeruzsálemi Biblia”, Imprimatur: John Cardinal Heenan).

’Mindannyian eretnekek vagyunk?’

● „Tehát mindannyian eretnekek vagyunk?” — teszi fel a kérdést egy levél a londoni „Daily Telegraph” című lapban. A cikk szerzője felhívja a figyelmet egy „teológiai rejtélyre”, amelyet a korai egyházatya, Justin Martyr szavai vetnek fel: „Ha egyetértetek olyanokkal, akiket keresztényeknek neveznek . . . s akik azt mondják, hogy a lelkük a haláluk alkalmával a mennybe megy, NE KÉPZELJÉTEK, HOGY AZOK KERESZTÉNYEK.” A „rejtély” megfejtéseként az újság közölte John Dunnettnek, a Newbold Kolláglum vezető tanárának alábbi levelét:

„Az első egyházatyák a Szentírásra alapozták hitnézeteiket és tanításukat . . . s nem voltak illúzióik azzal kapcsolatban, hogy mi történik az emberrel, mégha keresztény is az illető a halála alkalmával. Ők úgy értelmezték, hogy a halál öntudatlan állapot — ’alvás’ —, amelyből idővel lesz feltámadás. Az Ószövetségi királyokról gyakran szólt az a kijelentés, hogy elaludtak atyáikkal. A zsoltáros így írta le a halált: ’Utolsót lélegzik, visszatér a porba; és ugyanabban az órában megszűnik minden gondolata’” (Zsolt 146:4, New English Bible).

Miután más példákat is idéz, a teológus megjegyzi: „Tehát nemcsak Justin Martyr és Irenaeus, de Ignatius, Polycarp, Lactantius és más korai egyházatyák sem hitték azt, hogy a keresztények lelke a haláluk alkalmával a mennybe megy.” Hogyan került hát az egyház tanításába ez a Biblia-ellenes tantétel? Dunnett professzor így válaszol: „A plátói filozófia hatására történt az . . ., hogy a lélek halhatatlanságának tana nagymértékben átitatta a keresztény egyházat és elfogadtatta azt az elképzelést, hogy a lelkek a halál alkalmával a mennybe mennek; ez azonban továbbra is Biblia-ellenes hiedelem.” Ezért elmondhatjuk, hogy a legtöbb úgynevezett keresztény ma szentírási „eretnek” (Ez 18:4, 20).

Egyházak: ’Ne prédikálj’

● Két évig tartó munka eredményeként az Egyházak Brit Tanácsa (BCC) egy sor irányelvet tett közzé, amely a londoni „The Guardian” című lap szerint óva int attól, hogy „túlzottan evangelizáló szellemben közelítsék meg az embereket, amikor más hiten levőkkel beszélnek”. Az irányelvek kimondják: A sajátosan ’evangelizáló’ vagy ’szentírási jellegű beszéd vagy írás gyakran megerősít téves felfogásokat, ezért kerülendő.

Természetesen a Biblia azt tanácsolja, hogy ’szelídséggel intsük az ellenszegülőket’, de nem tagadja meg a parancsot, amit Krisztus adott a követőinek, hogy: „tegyetek tanítványokká minden nemzetből való embereket . . . megtanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek” (2Tim 2:25; Máté 28:19, 20).