Éljünk mint család Jehovának tetszően!

„Ti feleségek, rendeljétek alá magatokat a férjeteknek . . . Ti férjek, továbbra is szeressétek feleségeteket . . . Ti gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek mindenben, mert ez [igen] kedves az Úrnak! (Kol 3:18–20).

1. Milyen alapvető dolognak kell engedelmeskedni, ha egy család Jehova tetszésének elnyerésére törekszik, és milyen akadállyal kell szembenézni?

AMIKOR egy keresztény család a Teremtő tetszésére kíván élni, alapjában véve egy helyesen felállított tekintélyi elvnek engedelmeskedik. Mi az általános nézet a tekintély dolgában? Újságok és folyóiratok olvasói, a televízió híradásainak nézői és a rádióriportok hallgatói elég sok bizonyítékát kapják, hogy világszerte tiszteletlen magatartást tanúsítanak a tekintélyek iránt. Ez a magatartás könnyen befolyásolhatja a mi gondolkodásunkat is. Családi szinten nagy bajokhoz vezethet, ha a körülöttünk zajló mindennapi események alakítják ki nézetünket a tekintélynek való engedelmességről.

2—4. Milyen kérdésekkel találják szembe magukat a családok, amikor a tekintély elismerésére kerül sor?

² Ha férj és apa vagy, hogyan tekinted a családfői tekintély gyakorlását? Úgy véled, hogy a férjnek, mint családfőnek kell a családi dolgokban kimondania a végső szót, és a te jogod az, hogy igazgasd házadnépét? Vagy tetszetősebbnek tartod, ha átengeded a főségi feladattal járó teendőket feleségednek, csakhogy így megőrizd a családi békét?

³ Ha feleség és anya vagy, zsörtölődsz-e és nem bírod elviselni férjed családfői tekintélyének gyakorlását? Nehéznek találod, hogy alávesd magad férjed családfői tekintélyének? Lázadozol-e magadban és szabadulni óhajtasz-e főségi tekintély alól?

⁴ Ha gyermekek vagytok, hogyan tekintitek szüleitek: édesapátok, édesanyátok vagy gyámotok tekintélyét? Készséggel alá tudjátok-e vetni magatokat utasításaiknak? Vagy inkább szembeszálltok tekintélyükkel? Függetlenségre vágytok és ki akarjátok vonni magatokat a szülői függőség alól?

5. Milyen kapcsolatokat érint a tekintélyről vallott nézetünk?

⁵ A tekintélyről és a tekintélynek való engedelmességről vallott nézetünk mélyen és tartósan érinti Teremtőnkkel, Jehova Istennel, valamint mindazokkal való kapcsolatunkat, akikkel mindennapi életünkben találkozunk, pl. családtagjainkkal vagy munkatársainkkal stb. Éppen ezért jó tudni, hogyan viszonyuljanak a tekintély kérdéséhez mindazok, akik ma keresztényeknek vallják magukat, különösen a családi körön belül. Nyilván azt szeretnénk, ha mint család Istennek tetszően tudnánk élni.

A CSALÁDI ELRENDEZÉS

6, 7. Milyen parancsot adott Jehova az első emberpárnak és milyen szerepet szánt Isten a nőnek?

⁶ Teremtőnk, Jehova Isten létesítette a családi egységet. Ez Édenben azzal a paranccsal kezdődött, melyet az első férfinak és nőnek adott: „Legyetek termékenyek, sokasodjatok és töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá” (1Móz 1:28). A családi egységnek még ma is a legfontosabb szerepe van Jehova földre vonatkozó szándékának megvalósításában (Ef 3:14, 15).

⁷ Az első családi elrendezésben, amelyet Isten hozott létre, a nőnek a férfi kiegészítőjének, de semmiképpen sem alárendeltjének kellett lennie. Isten úgy teremtette a nőt, hogy támogatója, kisegítője legyen a férjének (1Móz 2:18). Együtt kellett gyermekeket létrehozniuk és családi egységet alkotniuk.

A FÉRJ ÉS FELESÉG SZEREPE

8. a) Hogyan kellett a hatalmat gyakorolni? b) Hogyan tekintette Ádám feleségét?

⁸ A családban rendnek és irányításnak kell lennie. Csak így lehet a Teremtő kedvében járni. Az első emberpár azt a parancsot kapta Istentől, hogy „uralkodjanak a tenger halain, az egek repdeső teremtményein és minden élő teremtményen, amely mozog a földön” (1Móz 1:28). Ádám, a férj, Isten első emberi teremtménye volt. Jehovának mindenhatói és teremtői minőségében joga volt megmondani, milyen uralmat gyakoroljon a földön. Isten úgy döntött, hogy ez az uralom (tekintély) a férfitől induljon ki a feleség felé, majd a feleségtől a gyermekek felé (1Kor 11:3). A bibliai beszámolóból kitűnik, hogy a férfinak ezt a tekintélyt nem diktatórikusan vagy önkényesen kellett gyakorolnia. Figyeljük meg, mi volt Ádám első szava, amikor meglátta Évát, akit Isten kiegészítőül teremtett számára. „Ez végre csontomból való csont, és húsomból való hús” (1Móz 2:23). E gyönyörű kifejezésből nem az tükröződik, mintha Ádám diktátornak érezte volna magát egy alattvalója felett. Az eléje kerülő nőről azt mondta, hogy „csontjából való csont és húsából való hús”, vagyis olyasvalami, amit gyengéden becézni és ápolni kell, mintha csak saját teste volna. Több évszázaddal később Pál apostol a keresztényeknek a következő útmutatást adta arra, hogyan kell a férjeknek szeretniük feleségüket és hogyan kell velük bánni: „Úgy kell a férjeknek szeretni feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, önmagát szereti, mert senki soha nem gyűlölte a maga testét, hanem táplálja és dédelgeti azt” (Ef 5:28, 29).

9. a) Milyen legyen a magatartásuk a feleségeknek férjükkel szemben? b) Hogyan kell mindkét szülőnek közreműködni a gyermekek felnevelésében a családban?

⁹ Jehova Isten szándéka szerint a férj lett a nő feje (Ef 5:23, 24). A nővel, mint kisegítő társsal a férjnek méltósággal (illő tisztelettel) és szeretettel kellett bánnia. Így a feleség is „mély tiszteletet” tudott érezni férje iránt és örömmel tudott „engedelmeskedni” neki (Ef 5:33; 1Pét 3:1). Csak közösen: ketten hozhattak létre utódot, miközben szóban és tettben olyan példát kellett átadni gyermekeiknek, ami Jehova tetszésével találkozott. Ez esetben számíthattak Jehova áldására. Amint Isten a későbbiekben kimutatta, az apai és anyai tekintély gyakorlása közben a szülőknek nem szabad gyermekeiket ingerelniük. Inkább arra kell törekedniük, hogy „Jehova fegyelmezése” és szellemi irányítása szerint neveljék őket. Időnként a gyermekek keresztényi fenyítésre és oktatásra szorulnak (Ef 6:4; v. ö. Példabeszédek 1:8, 9.). A Biblia felszólítja a szülőket, hogy szükség esetén használják a fenyítés vesszejét (Péld 13:24; 29:15). Jóllehet itt csak röviden érintettük a férji és feleségi kötelezettségeket, nyilvánvaló, hogy Jehova elrendezése az, hogy a családon belül a szülők szeretettel és méltányossággal gyakorolják e tekintélyüket.

A GYERMEKEK FELELŐSSÉGE

10. A függetlenségre való törekvés vágyától vezettetve, hogyan viselkedik sok fiatal és mi a kapott információk igazi célja?

¹⁰ Napjainkban a tömegtájékoztatási eszközök a függetlenségre való törekvés gondolatával töltik meg az emberek elméjét. A fiatalok közül elég sokan ágálnak az ellen, hogy szüleik vagy mások beleszóljanak életükbe, vagy irányítsák életüket. Jóllehet igaz, hogy a szülőkön nagy felelősség nyugszik, hogy helyesen gyakorolják szülői tekintélyüket a családban, a gyermekeknek is vannak felelősségeik. Pontosan azért, mert ma szükség van erős, szellemileg egészséges családi egységekre, melyek tetszenek Jehovának. Megvizsgálunk néhány problémát a gyermekekkel, a gyermekeknek a szülői tekintély iránti értékelésével és a szülői tekintélynek helyes tiszteletben tartásával kapcsolatosan.

11. a) Mit jelent a „tiszteld atyádat és anyádat” parancs? (Péld 1:8, 9; 4:1–3) b) Hogyan kell egy gyermeknek cselekednie, ha úgy gondolja, hogy egyéni jogai csorbát szenvednek? (Péld 3:11, 12)

¹¹ „Tisztelt atyádat és anyádat!” Pál apostol ennek az ötödik parancsnak fejtegetése kapcsán azt mondta: „ez az első parancsolat ígérettel”, ugyanis így folytatódik a vers: „hogy boldog és hosszúéletű légy a földön” (2Móz 20:12; Ef 6:2, 3). Az a gyermek, aki kereszténynek vallja magát, köteles engedelmeskedni e parancsnak, hogy tisztelt atyádat és anyádat. Egy gyermek hogyan tisztelheti, becsülheti szüleit és hogyan nyilváníthatja ki irántuk tiszteletét? Nem vitás, hogy az ilyen keresztény gyermeknek szeretnie kell szüleit és értékelnie kell mindazt az erőfeszítést, amit szülei érte: neveltetéséért és taníttatásáért tettek. A gyermekeknek azt is meg kell tanulniuk, hogy tiszteletben tartsák szüleik ítéletét és döntéseit (Péld 22:15). Mégha azt gondolnák is, hogy szüleik döntése sértené egyéni jogaikat, kötelesek szüleiknek „szót fogadniuk az Úrban” (Ef 6:1). Ha ,hosszú ideig szeretnének a földön élni’ és Jehova helyeslését szeretnék elnyerni az eljövendő életre, akkor tisztelniük kell szüleiket.

12. a) Jehova tetszésének elnyerése végett hogyan kell a szülő vagy gyám tekintélyét elismerni a gyermekeknek? b) Hogyan tekintik olykor kortársaik azokat, akik erkölcsösen élnek? (Péld 1:10–16)

¹² A szülői tekintély elismerése. A szülők iránti tisztelettel szinte rokonértelmű fogalom a szülői tekintés elismerése: annak az elismerése, hogy egy szülő jogosan szabhat ki korlátokat és jogosan állapíthatja meg mit tehet és mit nem tehet meg a gyermekük. A gyermekek gyakran nehezen tudnak engedelmeskedni a szülői tekintélynek. Emiatt sokszor vitára kerülhet sor a családban. Már említettük, hogy a tömegtájékoztatási források szinte ontják azokat az információkat, amelyek aláássák a szülői tekintélyt, a fiatalokat pedig felbátorítják arra, hogy a szülői tekintély alól kivonják magukat. Ennek egyik kirívó példája ma a szabadszerelemről vallott felfogás. E téren odáig fajult a helyzet, hogy azokat a fiatal fiúkat és leányokat, akik még nem vesztették el szüzességüket, kortársaik beteges gondolkodásúaknak tartják. A Biblia magas erkölcsi mértékeihez ragaszkodó fiatalokat pajtásaik úgy tekintik, mint akikből valami hiányzik, akik nem vonzók, „nem erre a világra valók”, legalábbis ami az ún. barátságukat illeti (lásd 1Péter 4:14).

13. Időnként hogyan bátorítanak bizonyos állami törvények a bűnre?

¹³ Vannak persze olyan állami törvények is, amelyek felbátorítják a fiatalokat arra, hogy feslett erkölcsi életet éljenek. Például lehetőséget adnak arra, hogy művi vetéléseket szülői beleegyezés nélkül is elvégeztessenek. Egy 15 éves leány beszélte el azt, hogy az orvos nem akarta fülcimpáját szülei beleegyezése nélkül kifúrni, mire az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága úgy rendelkezett, hogy még művi vetélésre is joga van a kiskorú leánynak szülői beleegyezés nélkül. Nemrégen az egyik orvos az Amerikai Orvosegyesület Napilapjában (Journal of the American Medical Association) a fogamzásgátlás széleskörű propagálásáról írva kijelentette: „Elképesztő számomra, hogy orvostársaim oly könnyedén elfogadják a szabadszerelmet, sőt még propagálják is. Úgy vélem, bizonyos erőforrásainkat arra kellene fordítanunk, hogy a fiatalokat megtanítsuk arra, hogy milyen az egészséges és felelősséggel párosult nemi élet — ideértve az önmegtartóztatást és a hűséget is.”

14. Hogyan kell a Jehova tetszésére vágyó fiúknak és leányoknak szüleiket tekinteniük, amikor megpróbálják őket óvni az erkölcstelenségtől?

¹⁴ Isten Igéje félreérthetetlenül tanácsolja az Efezus 6:1-ben: „Gyermekek! Fogadjatok szót szüleiteknek, egységben az Úrral, mert az igazságos.” Az engedelmesség a szülői tekintély elismerését jelenti. A szülők egyik felelőssége, hogy gyermekeiket Istennek tetszően, az ő Szava szellemében neveljék. Isten Szava tiltja a szabadszerelmet, a züllött nemi életet (2Móz 20:14; 1Kor 6:9, 10). Ha a gyermekeket olyan szülők nevelik, akik óvni akarják őket az erkölcstelen világtól, azok a szülők minden bizonnyal rászolgálnak gyermekeik lojális támogatására. Az okos, istenfélő gyermekek nem fognak tiltakozni a szülői függőség ellen, hanem követik a Biblia tanácsát: ,szót fogadnak szüleiknek’ annak tudatában, hogy ez Isten helyeslésével találkozik. Ez javukat szolgálja és biztos jövőt helyez számukra kilátásba (Péld 3:1, 2).

15. Miért oly komoly dolog kivonni a gyermeknek magát a szülői tekintély alól?

¹⁵ Aki szüleinek nem hajlandó szót fogadni, tulajdonképpen Jehova Istennek sem engedelmeskedik. Jehova, ahogy szabályokat és rendelkezéseket hozott az emberi család irányítására, a szülőknek is jogot adott arra, hogy egészséges szabályokat — mondhatnánk úgy is: házi szabályokat — állítsanak fel az egész család viselkedésére vonatkozóan, beleértve a gyermekeket is. Ha ezek a szabályok és rendelkezések nem ellenkeznek Isten Szavával, a gyermekek kötelesek magukat alávetni a szülői tekintélynek.

A CSALÁDI SZERETET

16, 17. a) Miért fontos a szeretet a Jehova tetszésére vágyó család számára? b) Milyen félreérthetetlen tanácsot tartalmaz a Kolossé 3:12–14? c) Mit ajánl Pál a kolosszébelieknek, hogy tanácsa hasznos is legyen?

¹⁶ A családi szeretet. A család úgy tudja Jehova tetszését elnyerni, ha a gyermekek szeretetet tanúsítanak szüleik iránt. A férjek azt a tanácsot kapták, hogy úgy szeressék feleségüket, mint önmagukat, a feleségek pedig tanúsítsanak mély tiszteletet férjük iránt. Mind a szülőknek, mind a gyermekeknek meg kell tartaniuk a szeretet királyi törvényét (Jak 2:8). Pál apostol félreérthetetlen tanácsot adott e tekintetben, amikor ezt írta: „Öltsétek magatokra az együttérzés gyengéd hajlamait, a kedvességet, az alázatosságot, a szelídséget és a hosszútűrést. Továbbra is szenvedjétek el egymást és bocsássatok meg egymásnak készségesen, ha valakinek oka lenne panaszra a másik ellen. Miként Jehova is készségesen megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert a szeretet az egység tökéletes köteléke” (Kol 3:12–14).

¹⁷ Ezek nem csupán olvasásra vagy szajkószerű ismétlésre szánt szavak. A szent szellem ihletésére íródtak. Ezért komolyan kell venni őket. Ajánlatos, hogy e cikk olvasói minden egyes keresztényi követelményt gondosan átvizsgáljanak, elmélkedjenek róluk. Végig kell gondolni ezeket családunk vonatkozásában is. Hogyan érintik Pál szavai férjünkkel, feleségünkkel, apánkkal, anyánkkal és más családtagjainkkal való viszonyunkat? Találkozik-e Jehova helyeslésével magatartásunk az apostol által említett dolgokban? Úgy senki sem tudja életét e tanácsadó szavakhoz igazítani, ha ugyanakkor ki akarja vonni magát a szülői függelem alól és azt hangoztatja, hogy ő egyenrangú velük. A szülők sem bánhatnak így gyermekeikkel. A boldog, Jehova áldását élvező család mélyen, komolyan megszívleli az Isten Szavában található intelmet: utánozza az „ima Meghallgatóját”, aki a szent szellem ihletése alatt e szavakat leíratta (Zsolt 65:2; Ef 4:31, 32; Kol 3:15–17).

18. Milyen kijózanító tényekkel kell szembenéznünk, és ezek milyen kérdésekhez vezetnek?

¹⁸ Akár mindkét szülő él a családban, akár csak az egyik, az intés és a felelősség azonos. Szomorú, de való tény, hogy Sátán fokozott és olykor sikeres erőfeszítést tesz a családi élet felbomlasztására az „oszd meg és uralkodj” elv alapján. Mindenkinek, aki e cikket olvassa, elméjébe kell vésnie, hogy az Ördög „mint ordító oroszlán jár körül, keresve, hogy elnyeljen [valakit]” (1Pét 5:8). Vajon megengedjük-e neki, hogy felőrölje Istennek tetsző családi egységünket? Vagy: engedjük-e magunkban elhatalmasodni a függetlenség szellemét, amely ezt mondja: „Nem kell szüleimre hallgatnom, azt teszem, ami nekem tetszik.” Az ilyen út követése boldogságunkba kerülhet és Isten előtti kegyvesztettséghez vezethet.

19. Hogyan nyerheti el egy keresztény család Jehova áldását?

¹⁹ Ha Jehova elismerésének elnyerésére törekszünk — és még mindig Tőle függ életünk vagy halálunk! —, támogatnunk kell a tekintélyi elvet, ahogy azt a családi elrendeződésben kifejezésre juttatta. Javunkat szolgálja, ha alávetjük magunkat. Csak akkor találhatunk igazi boldogságot és megelégedést. A családi egység és összhang előmozdítása érdekében helyes, ha megpróbáljuk önmagunkra alkalmazni az egykor élt Dávid király boldogságról írt szavait: „Ki juthat fel Jehova hegyére és ki állhat fel szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem hajszolja lelkét hiábavalóság után és nem esküszik hamisan. Az ilyen áldást nyer Jehovától, igazságosságot a megmentés Istenétől” (Zsolt 24:3–5).

MIT JEGYEZTÉL MEG MAGADNAK EBBŐL A CIKKBŐL?

◻ Miért függ össze a tekintélyről alkotott nézeted a családi boldogsággal?

◻ Mely bibliaversek hangsúlyozzák a férj szerepét és a feleség szerepét a keresztény családban?

◻ Milyen jó hatással van az, amikor a gyermekek tisztelik szüleiket és elismerik azok tekintélyét?

◻ Hogyan segít a családi szeretet növelésében kifejtett igyekezet ellensúlyozni a család megosztására irányuló törekvéseket?

◻ A most megbeszélt anyagban mi az, amin dolgozni szeretnél, hogy a te családod is elnyerje Jehova tetszését?

[Kép a 23. oldalon]

Ti fiatalok, őszintén érdekel benneteket a családban betöltött szerepetek? Ti szülők, úgy foglalkoztok gyermekeitekkel, ahogyan Isten előírta?