Olvasók kérdései

▪ Mit használjunk fel az Emlékvacsora jelképeiként és hogyan kezeljük azokat?

Az Úr vacsorája évenkénti Emlékünnepe az egyetlen olyan ünnep, amelynek megtartására a keresztények szentírási parancsot kaptak. Ezt az ünnepet Jézus vezette be i. sz. 33. nizán 14-én, a zsidó pászkaünnep megtartása után. Ott voltak előtte az asztalon a pászkavacsoránál szokásos ételek. Lukács elbeszélése így szól:

„[Jézus] vett egy kenyeret, hálát adott, megtörte és nekik adta e szavakkal: ’Ez jelenti a tiértetek odaadott testemet. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!’ Hasonlóképpen a serleget is, miután megvacsoráztak, és azt mondta: ’Ez a serleg jelenti az új szövetséget, amelyet a vérem erősít meg, amelyet tiértetek ontanak ki’” (Lukács 22:19, 20).

Isten arra utasította a zsidókat, hogy „kovásztalan kenyeret” használjanak a pászka idején (2Mózes 12:8). A kenyér, amely Jézusnak rendelkezésére állt, kovásztalan volt. Ezt a kenyeret búzalisztből, só és egyéb ízesítő hozzáadása nélkül készítették, mivel „a nyomorúság kenyerének” jelképe volt (5Mózes 16:3).

Jehova Tanúi ma ugyanilyen kenyeret használnak. Egyes esetekben zsidó maceszt szereznek be és használnak fel, gondosan ügyelve arra, hogy olyan maceszt kapjanak, amelyhez semmiféle idegen anyagot, úgymint hagymát, malátát vagy tojást nem adtak hozzá. Lapos, száraz, minden ízesítő nélküli macesz fogadható el, vagy pedig kovásztalan kenyeret kell sütni. Kevés, tiszta búzalisztet kell egy kevés vízzel összekeverni.a A gyengén nedves tésztát vékonyra kell nyújtani, és gyengén megolajozott sütőlapon szárazra és ropogósra kell sütni.

Ami a másik jelképet illeti? I. sz. első századában a zsidók elfogadták, hogy bor legyen a pászkavacsorán. Jézus a „szőlő terméséről” beszélt, amit az ünnepen felhasználtak (Lukács 22:18). Egyesek azt állították, hogy Jézus nem borról beszélt, hanem a szőlő levéről, amely nem volt megerjedve. A tiszta szőlőlé azonban nem állhatott el erjedés nélkül az őszi szürettől a tavaszi pászkaünnepig, tehát Jézus a borra gondolt. A vörös bor találóan szemléltette Jézus vérét. Mivel Krisztus „drága vére” teljesen elegendő volt önmagában, helytelen lenne az Emlékünnepen dúsított vagy borpárlattal kevert bort, mondjuk sherryt, portóit vagy muskotályt, vagy egyéb „csemege” bort használni (1Péter 1:19). Az sem lenne helyes, ha fűszerezett vagy füvekkel ízesített bort használnánk, mint például vermut vagy dubonnet néven ismert úgynevezett „aperitif” borokat, étvágygerjesztőket. Ehelyett inkább nem édesített borokat helyes használni, amilyen például a chianti, a burgundi, vagy a bordói, vagy pedig házilag készített nem édesített, nem fűszerezett, szesszel nem dúsított vörös bort.

Jehova Tanúi gyülekezeteinek vénei előre intézkedjenek, hogy meglegyen a kovásztalan kenyér és a vörös bor, és győződjenek meg arról, hogy amit beszereztek, az valóban megfelel a követelményeknek. Az Úr vacsorájának megünneplése utáni napokban nem szükséges a megmaradt kenyeret és bort különleges, megszentelt dolognak tekinteni, hanem egyszerű élelmiszernek. Arra sincs semmi okunk, hogy egy bizonyos üveg bort évről évre eltegyünk az Emlékünnepre, hacsak a beszerzési nehézségek miatt ez nem látszik tanácsosnak.

Vannak, akik a jelképek felkínálásakor az Emlékünnepen úgy viselkedtek, mintha ezeknek a jelképeknek különleges hatóerejük lenne. Néhányan például tudatosan fejet hajtottak előttük vagy megszagolták a jelképeket. Az ilyesmi egyáltalán nem való.

Az Úr vacsorájának emlékünnepe alatt a kenyér és a bor Jézus hústestének és drága vérének jelképe (Máté 26:26–28). Amikor tehát ezeket körülhordják és felkínálják, mindenki tanúsítson tiszteletteljes figyelmet az iránt, amit a kenyér és a bor képvisel. A hallgatóság azon tagjai, akik nem veszik magukhoz a jelképeket, egyszerűen csak továbbadják a tálcát és a poharat a következő személynek s gondolatban Jézus áldozatával foglalkoznak, amely áldozat elfedezte bűneinket és lehetővé tette számunkra az örök élet kilátását (1János 2:2; 1Korinthus 11:23–26).

[Lábjegyzet]