Olvasók kérdései
◼ Jézus már csecsemőkorában is tökéletes volt. Miért kellett akkor — ahogy a Lukács 2:22–24 mondja — Máriának magával vinni őt Jeruzsálembe, „amikor beteltek tisztulásuk napjai Mózes törvénye szerint”?
Jézusnak nem volt szüksége arra, hogy megtisztuljon, mivel ő Isten tökéletes Fiaként született (Zsidók 7:26; 1Péter 1:19; 2:22). Ezért ő nem tartozik azok közé, akikről a Lukács 2:22–24-ben azt olvassuk: „És amikor beteltek tisztulásuk napjai Mózes törvénye szerint, felvitték őt (a gyermek Jézust) Jeruzsálembe, hogy bemutassák Jehovának, amint meg van írva Jehova törvényében: ’Minden hímnemű, amely megnyitja a méhet, Jehovának szentelt legyen’, és hogy áldozatot mutassanak be aszerint, amit Jehova törvénye mond: ’egy pár gerlét vagy két galambfiat’.”
József és Mária helyesen akarta teljesíteni azt, amit a törvény a gyermek születésével kapcsolatban előírt. Az első követelmény az volt, hogy az elsőszülött fiút mutassák be Jehovának a templomban és váltsák meg valamilyen fizetséggel; Mária és József elment tehát Jeruzsálembe, hogy eleget tegyenek ennek (4Mózes 18:15, 16.) A következő követelmény, amely azt hangsúlyozta, hogy az emberek bűnösek és a gyermekszülés alkalmával tovább adják a tökéletlenséget — a nő megtisztulását írta elő, miután az gyermeket szült. Ha a gyermek fiú volt, a nő 40 napig volt tisztátalan, leánygyermek esetében pedig 80 napig. A megtisztulási áldozatot a megtisztulási időszak végén kellett bemutatni (3Mózes 12:1–8). Amikor Mária és József felment Jeruzsálembe, ennek a követelménynek kívánt eleget tenni.
A Lukács 2:22 azonban azért vet fel kérdéseket, mert ’tisztulásuk napjairól’ beszél. De hát kikről van itt szó? Egyes kéziratok itt az „ő” görög nőnemű névmás egyes számú alakját használják, mintha a szöveg csak Mária megtisztulásáról beszélne. Ezt a szöveg-változtatást nyilván azok a másolók vezették be, akiket zavart a többes számú névmás alkalmazása. Nos, mégis a többes szám a helyes írásmód, mivel azt támogatják a legjobb régi kéziratok. Kikre utal akkor a többes szám?
Amint láttuk, nem utalhat Jézusra, mert neki nem volt szüksége megtisztulásra. Néhány bibliakutató azonban úgy véli, hogy Jézusra is vonatkozik azon az alapon, hogy őt is „megváltották” a templomba való utazás alkalmával. Ez az állítás azonban igen gyenge lábon áll, mivel a ’megtisztulás’ és a ’megváltás’ a Törvény két különböző követelménye. Sokkal valószínűbb, hogy József tartozik a többes szám alatt értett személyek közé.
Egyrészt a vers azzal folytatódik, hogy „felvitték őt (Jézust) Jeruzsálembe”. Ez azt jelenti, hogy József és Mária vitte fel Jézust. S bár a megtisztulási rítus szorosan véve csak az anyát érintette, József intézte el az utazást, és mint családfő, ő felelt azért, hogy sor kerüljön az előírt áldozat bemutatására. Talán ilyen indokok alapján foglalta bele Lukács a többesszámba Mária férjét (Jézus nevelőapját). A Lukács 2:22 versét tehát így kell értenünk: ’Amikor beteltek a tisztulás napjai, Mária és annak férje — aki köteles volt utána nézni, hogy eleget tegyenek a Törvénynek — felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy ott bemutassák Jehovának.’