Az igazság kormányzat egyedüli reménysége
„És azoknak a királyoknak idejében az egek Istene egy Királyságot támaszt, amely soha el nem pusztul” (Dániel 2:44).
A történelem rávilágít, hogy az elmúlt korok sok uralkodóját isteneknek tekintették. Még a mi századunkban is így üdvözölték Sztálint és Hirohitót. Az ilyen úgynevezett istenek egyike sem bizonyult megfelelőnek a bibliai istenség követelmények tekintetében, nevezetesen abban, hogy képes legyen előre megmondani a jövőt. Jehova kihívást intéz minden hamis istenhez: „Hozzátok elő és tárjátok elénk azokat, amik meg fognak történni. Tárjátok fel, hogy mik lesznek ezután” (Ésaiás 41:22, 23). Az emberi uralkodók sohasem voltak képesek előre megmondani a jövőt, még saját uralkodásukra vonatkozó jövőt sem. Mindig ragyogó jóslatokat mondtak arra vonatkozóan, hogy mit tesznek majd hivatalukban, de oly gyakran bizonyultak hamis prófétáknak, hogy az emberek most kevés bizodalmat vetnek jóslataikba. Az első világháborút azért vívták meg, hogy ’biztonságossá tegyék a világot a demokrácia számára’. Nem ez történt. A Népszövetséget Isten Királyságának politikai ábrázolásaként tekintették a földön. Nem volt az. Úgy volt, hogy a második világháború megszabadítja a világot a diktátoroktól. Még mindig virágoznak. Úgy volt, hogy az Egyesült Nemzetek békés együttműködésben egyesíti a nemzeteket. Azok keleti és nyugati tömbre szakadtak szét és a harmadik világ nemzetei a hidegháború és a heves őrjöngés eszközei. A világ uralkodói reményt hirdetnek, de leginkább ők okozzák a reménytelenséget. A jobb időkről szóló jóslataik nem teljesültek be. Amint az ősi időkben volt, úgy van napjainkban is. „Népem sebeivel foglalkozva becsmérlően és könnyedén mondogatják: ’Minden rendben, minden rendben’, amikor semmi sincs rendben” (Jeremiás 6:14, Moffatt). Nem csoda, hogy az emberek nem hisznek többé a politikusok ígéreteiben!
Jehova olyan Isten, aki ismeri a jövőt
Jehova Isten azonban ismeri a kormányzatokat és az emberi kormányzatokra vonatkozó jövendölései mindig beteljesednek. Mintegy 150 évvel azelőtt, hogy Nebukadnezár lerombolta Tírusz tengerparti városát, Isten prófétája, Ésaiás jó előre megjövendölte annak pusztulását. Prófétája, Náhum előre bejelentette Ninive bukását és az nem csupán megtörtént, hanem olyan módon történt meg, ahogyan azt Jehova ecsetelte (Ésaiás 23:1–13; Náhum 1:8; 2:6, 8; 3:13). Évekkel azelőtt, hogy Júda elesett Babilon által, Jeremiás előre megjövendölte azt, valamint a zsidók helyreállítását is, mely a hetven évig tartó pusztánhagyatás időszaka után következik majd. Ésaiás azonban ugyanezeket az eseményeket több mint száz évvel Jeremiás előtt megjövendölte és még a nevét is megmondta annak, aki megdönti majd Babilont és szabadon engedi a zsidókat a fogságból (Jeremiás 29:10; 51:30, 37; Ésaiás 13:17–22; 44:26–28; 45:1, 2).
Még meglepőbb Jehovának az emberi kormányzatokkal kapcsolatos jövendölési képessége, amikor látomásban felfedi Dánielnek a világhatalmak felemelkedését és bukását. A Dániel 8. fejezetében a próféta egy domináló kétszarvú kost lát, míg egy kecskebak — a szemei között egy nagy szarvval — nyugatról el nem jön, legyőzi a kost és letöri annak két szarvát. De amikor a kos hatalmassá lett, a nagy szarv nyomban letörik és négy kisebb nő annak helyébe (3–8. vers). Ámde mindezek értelmezése felől nem hagynak minket kétségek között.
„A kos, melyet láttál, s melynek két szarva van”, magyarázza a beszámoló, „Média és Perzsia királyait képviseli. A szőrös kecskebak Görögország királyát; a nagy szarv pedig, amely a szemei között volt, az első királyt szemlélteti. S hogy az az egy letörött, úgyhogy négy másik állt helyébe, azok négy király az ő nemzetségéből, akik felállnak majd, de nem az ő erejével” (20–22. vers).
Néhány évvel azután, hogy Dánielt felhasználták ezeknek a nagyjelentőségű eseményeknek a megjövendölésére, a méd-perzsa kettős nemzet, a kétszarvú kos megdöntötte Babilont, hogy a negyedik világhatalommá legyen. Több mint két évszázaddal azután, hogy Dániel befejezte próféciáját, Nagy Sándor hatalomra jutott és legyőzte Médó-Perzsiát. Sándor halálakor — a kecskebak nagy szarvának letörésekor — az ötödik világhatalom, Görögország négy részre oszlott fel. Minden egyes rész felett Sándor egy-egy tábornoka uralkodott — a négy kis szarv, melyek felváltották a nagy szarvat, de sohasem szerezték meg annak hatalmát.
A Dániel 7. fejezete látomásban egymást követő vadállatokban ábrázolja Babilon, Médó-Perzsia, Görögország és a római birodalom felemelkedését és bukását. A 2. fejezetben Nebukadnezár egyik álma egy ember formájú nagy fémszoborban ábrázolja a világhatalmak felemelkedését és bukását egészen napjainkig, majd bemutatja annak az óriási szobornak a pusztulását:
„Egy kő levált kéz érintése nélkül és leütötte a képet a vas és formált agyag lábszárainál és szétzúzta. Akkor együtt darabokra zúzódott a vas, a formált agyag, a réz, az ezüst és az arany és olyanná lett, mint a nyári szérűn a polyva és felkapta azokat a szél, hogy még a nyomukat sem találták. A kő pedig, amelyik leütötte a képet, nagy heggyé lett és betöltötte az egész földet” (Dániel 2:34, 35).
A kő, mely heggyé válik és betölti a földet, Krisztus Királysága, amely minden emberi kormányzat helyébe lép, amint azt a Dániel 2:44, 45 kinyilvánítja: „És azoknak a királyoknak idejében az egek Istene egy királyságot támaszt, amely soha el nem pusztul, és ez a királyság egyetlen más népre sem száll át, hanem szétzúzza és megsemmisíti mindazokat a királyságokat, maga pedig megáll határtalan ideig, minthogy te láttad, amint a hegyről kő vált le kéz érintése nélkül és ez darabokra zúzta a vasat, rezet, formált agyagot, ezüstöt és aranyat.”
A Dániel hetedik fejezete szintén az emberi uralkodók sorrendjéről beszél és azon kormányzatok sorsát is azzal fejezi be, hogy helyükre Krisztus Királysága lép: „Az egek felhőiben az ember fiához hasonló jött és bebocsátást nyert az Öregkorúhoz (Jehova Istenhez) és elébe vitték egész közel. És kapott uralkodást és méltóságot és királyságot, hogy a népek, nemzeti csoportok és nyelvek mind neki szolgáljanak. Uralma határtalan ideig tartó uralom, amely el nem múlik és királysága el nem pusztul” (Dániel 7:13, 14).
Elég volt a 6000 éves kudarcból!
Jehova Isten évezredeken keresztül türelmesen megengedte az embereknek, hogy sokszor próbálkozzanak a kormányzatok valamennyi elképzelhető formájával. Egyik sem hozott tartós áldást állampolgárainak. Ezek éheztek, elszegényedtek, nyomorogtak, gyötrődtek a vallásos, faji, nemzeti és gazdasági előítéletek miatt, súlyosan megadóztatták őket, hogy a romlott kormányzatokat támogassák. Lebetegedtek, megrokkantak és megölettek az esztelen háborúk évszázadai során, melyekben kapzsi és hatalmi tébolyban szenvedő uralkodók mellett harcoltak. Egyetlen becsületes egyén sem állíthatja, hogy ha több időt kaptak volna az emberek, létrehozhattak volna egy igazságos kormányzatot. Újra meg újra bebizonyosodott, hogy ’nincs a járókelő hatalmában, hogy igazgassa lépteit’ (Jeremiás 10:23). Az a tény is ismételten bebizonyosodott, hogy az emberi uralkodók valójában nem voltak istenek, s nem voltak képesek előre megmondani még azoknak a kormányzatoknak a jövőjét sem, amelyeket ők irányítottak.
Ezzel éles ellentétben Jehova olyan Istennek bizonyult, aki igenis ismeri a jövőt, beleértve az emberi kormányzatokét is. Ismeri a kijelölt Királya alatti igazságos kormányzatot, és beszélt is róla az emberiségnek az ő Szavában, a Bibliában. Míg az emberi uralom rosszat hozott az emberiségnek, Krisztus Királysága áldást hoz majd, egészséget, boldogságot és végtelen életet egy paradicsomi földön (vö. Lukács 23:42, 43; Jelenések 11:15).
Ismerje meg most minden őszinte ember, aki szereti az igazságot Jézus Krisztust úgy, mint az ő Megváltóját és Királyát. Ismerje fel, hogy „nincs senki másban megmentés, mert nincs más név az ég alatt, amelyet az emberek között adtak, amely által megmentésben részesülnénk” (Cselekedetek 4:12; Máté 12:21).