Okuljunk az ’elénk tárt intő példákból’!
1, 2. Milyen oktatást nyerünk Júdás leveléből?
JEHOVA olyan Isten, aki előre figyelmeztet minket (2Királyok 17:12–15; Ezekiel 3:17–21). Népe jól tudja, hogy Jehova nem szeretné látni senkinek a vesztét csak azért, mert az illető a pusztuláshoz vezető úton jár (Ezekiel 18:23, 32). Jehova tanúi tehát nagyon hálásak, hogy menynyei Atyjuk figyelmezteti, vezeti és megmenti azokat, akik szeretik őt.
2 Júdás ihletett levelében is találunk ilyen figyelmeztetést és útmutatást. Az előző cikkből megtudtuk, miért buzdította Júdás a hívőtársait arra, hogy ’folytassanak kemény harcot a hitért’. Most pedig imádságos szellemben vizsgáljuk meg a múltbeli intő példákat! (Róma 15:4).
Őrizkedjünk a hit hiányától!
3. Mire akarta „emlékeztetni” Júdás a hívőtársait?
3 Júdás a hitre vonatkozó figyelmeztetéssel folytatja:
„Emlékeztetni kívánlak titeket annak ellenére is, ha minden dolgot egyszer s mindenkorra tudtok, hogy Jehova bár egy népet megmentett Egyiptom földjéről, utóbb elpusztította azokat, akik nem tanúsítottak hitet” (Júdás 5).
Ha a keresztények ’nem folytatnak sikeresen kemény harcot a hitért’, elveszíthetik Jehova Isten előtti elismert állapotukat. Ennek elkerülése végett ’kívánta emlékeztetni’ Júdás a veszélyben levő hittársait olyasmire, amit egyszer már megtanultak, és arra, hogy Isten miként járt el azokkal, akik a múltban hűtlenekké lettek.
4. Hogyan és miért ’mentette meg’ Jehova a rabszolgaságban levő izraelitákat?
4 Az ötödik versben Júdás rámutat, hogy Jehova Isten „megmentette” vagy megszabadította a rabszolgaként kezelt izraelitákat Egyiptom rabságából. Isten ezt azután tette, miután a nép engedelmesen megünnepelte az első Pászkát. Jehova azért hajtotta végre az Egyiptomból való csodálatos szabadítást, mert az egykori rabszolga nép hittel cselekedett (2Mózes 12:1–14, 31).
5. a) Mi ma a jelképes Egyiptom, és milyen alapon ment meg abból Jehova embereket? b) Mit kell tenniük Jehova önátadott tanúinak a végleges megmentés érdekében?
5 Ehhez hasonlóan Jehova megszabadít embereket a jelképes Egyiptom, a tőle elidegenedett világ szolgaságából is (Jelenések 11:8). Ezt azért teszi, mivel azok az emberek hittel elismerik őt megmentésük Istenének, Jézus Krisztust pedig az ellenképi pászkabáránynak, akinek a vére megváltja őket ebből a világból (1Korinthus 5:7). Ahhoz azonban, hogy Jehova önátadott tanúja megmentésben részesüljön akár a mennyben, akár a földön, hűségesnek kell maradnia Istenhez, sohasem szabad megtagadnia a hitét és visszatérnie ebbe a gonosz világba s annak bűnös szolgaságába, ahogyan a megszabadított izraeliták sem térhettek vissza Egyiptomba (5Mózes 17:16; Máté 24:13). Igen lényeges az egyre gyarapodó hit, mert jóllehet Jehova „megmentett” egy népet Egyiptomból, „utóbb elpusztította azokat, akik nem tanúsítottak hitet” és vissza kívántak térni Egyiptomba vagy Egyiptom szokásaihoz. (Vö. 1Korinthus 10:1–12; 2Mózes 32:4–6; 4Mózes 25:1–18; 21:4–9; 14:35–38.) Ezért tehát Jehova önátadott tanúinak ma is meg kell őrizniük a hitüket (Zsidók 3:12, 13).
Az erkölcstelenség gyászos következményei
6. a) Mi volt az angyalok „eredeti állapota” és mi a „tulajdon lakhelyük”? b) Milyen bűnt követtek el egyes angyalok? c) Miben hasonlít a lázadó angyalok eljárása a Júdás által említett „istentelen emberek” eljárásához?
6 További intő példaként Júdás ezt írta:
„Az angyalokat pedig, akik nem őrizték meg eredeti állapotukat, hanem elhagyták tulajdon lakhelyüket, örök bilincsekben, sűrű sötétségben fenntartotta a nagy nap ítéletére” (Júdás 6).
Az angyalokat szellemi teremtményeknek alkotta Isten: kilátásuk lehetett a mennyei örök életre (Zsoltárok 103:20; 104:4; Zsidók 1:7). Ez volt a kezdeti, „eredeti állapotuk”. „Tulajdon lakhelyük” vagy kijelölt tartózkodási helyük a láthatatlan mennyekben volt. Egyes angyalok azonban vakmerő módon elhagyták tulajdon mennyei otthonukat. Péter apostol azt mondja, hogy „vétkeztek”, és közvetlenül ezután megemlíti a Noé idejében történt eseményeket (2Péter 2:4, 5). Ez a vízözön előtti időre irányítja a figyelmünket, amikor is „az igaz Isten fiai” [a Septuaginta fordítás 5. századi kézirata, az Alexandriai Kézirat azt mondja: „angyalok”] engedetlen módon feleségül vettek szép külsejű nőket, nyilván úgy, hogy anyagi testet öltöttek fel (1Mózes 6:1, 2). Mivel az asszonyokkal való együttélés szellemi teremtmények számára természetellenes állapot, ezek az angyalok vétkeztek, amikor engedtek a számukra teljesen helytelen kívánságnak (Jakab 1:13–15). Ugyanígy a Júdás által említett „istentelen emberek” is erkölcstelen kapcsolatot kívántak létesíteni másnembeli személyekkel.
7, 8. a) Mi történt az engedetlen angyalokkal? b) Mit kell tennünk tehát, hogy megmaradjunk a megmentés állapotában?
7 Ami az engedetlen angyalokkal történt, intő példaként szolgált a Júdás napjaiban élő keresztények számára, és figyelmeztetésül szolgál Jehova modernkori tanúinak is. Bár azok az angyalok elkerülték az özönvíz általi halált azzal, hogy elhagyták anyagi testüket, nem térhettek vissza többé „eredeti állapotukba” mint szent szellemi teremtmények, akik Isten tanácsát és helyeslését élvezik. Ehelyett „örök bilincsekben”, Isten korlátozó erejének hatalmában kénytelenek várni a ’nagy nap isteni ítéletét’, a megsemmisítésüket. Közben semmi nem utal arra, hogy anyagi testet ölthetnének, ki vannak rekesztve Jehova szolgálatából, sűrű szellemi sötétségben, az úgynevezett Tartaruszban vannak (2Péter 2:4).
8 Ha tehát az engedetlen angyalok nem mentesek a pusztulásukat okozó eleséstől, Jehova mai tanúinak is tisztában kell lenniük azzal, hogy csakis akkor maradhatnak meg a megmentés állapotában, ha ’kemény harcot folytatnak a hitért’. Valóban ellene kell állnunk minden emberi teremtménynek, aki túl akarja lépni az Isten által kiszabott határokat és be akarja szennyezni a testet.
9, 10. a) Milyen erkölcsi vétségben voltak bűnösök Szodoma és a környező városok lakói? b) Milyen intő példa számunkra Szodoma, Gomora és a többi város?
9 Júdás harmadik intő példaként a következőket mondja:
„Amiképpen Szodoma és Gomora és a körülöttük levő városok is, miután az előzőkhöz hasonló módon mértéktelenül paráználkodtak és a test természetellenes használata után jártak, intő példaként állnak előttünk, elszenvedve az örök tűz bírói büntetését” (Júdás 7).
A „Szodoma és Gomora és a körülöttük levő városok” kifejezés minden bizonnyal magába foglalja Admah és Zeboiim városokat, valamint a tartomány egyéb városait is. Lakosaik gonoszsága miatt Jehova kénes tűzesőt bocsátott le az égből és megsemmisítette e városokat Zoár kivételével, ahová az „igazságos Lót” és leányai menekültek (2Péter 2:6–10; 1Mózes 14:2; 19:18–29; 5Mózes 29:22, 23). Az „amiképpen” kifejezés alkalmazásával Júdás kétségkívül kapcsolatba hozta ama városok sorsát az engedetlen angyalokéval, akik természetellenes dolgot cselekedtek, amikor szellemi teremtmény létükre asszonyokat vettek feleségül. Ennél a résznél a Jeruzsálemi Biblia (angolban) ezt mondja: „Szodoma és Gomora, valamint a többi környező város paráználkodása egyaránt természetellenes volt.” E városok lakói nem csupán nőkkel paráználkodtak, hanem férfiak iránti, sőt talán még állatok iránti buja vágyaikat is kielégítették. (Vö. 3Mózes 18:22–25.) Férfiakból és fiúkból álló csőcselék buja gerjedelmében szexuális kapcsolatot akart létesíteni Lót vendégeivel, akiket ez a csőcselék férfiaknak tartott, de kudarcot vallott, amikor a két látogató angyal vaksággal sújtotta őket, majd pedig kiszabadította Lótot a pusztulásra ítélt városból (1Mózes 19:1–17).
10 Szodoma, Gomora s a környező városok intő példaként állnak előttünk, mivel „az örök tűz bírói büntetését”, vagyis az örök pusztulást szenvedték el Jehova Isten kezétől. A kutatók úgy vélik, hogy Szodoma, Gomora, Admah és Zeboiim megperzselt romjai a Sós [vagy Holt] tenger déli részének vizei alatt nyugszanak, vagy legalább is annak környékén. Tehát sem a városok, sem azok lakói nem égnek még mindig. Nyilván inkább maguk a városok, nem pedig azok lakói szenvedtek örök pusztulást, mivel úgy tűnik, hogy egykori lakosaik közül legalább néhányan fel fognak támadni (Máté 10:15; 11:24; Jelenések 20:12, 13). De ami azokkal a romlott városokkal történt, drámai figyelmeztetés az erkölcstelen viselkedés ellen, és Jehova mai tanúinak bizony komolyan kell venniük ezt a figyelmeztetést!
Ne nézzük le az Istentől kirendelt felsőbbséget
11. Hogyan hasonlítanak az Isten népe közé belopakodott „istentelen emberek” Szodoma és a környező városok züllött lakóira?
11 Júdás a következőkben az „istentelen emberekre” utal és azt mondja:
„Hasonló módon ezek az emberek is ábrándokat kergetve beszennyezik a testet, lenézik a felsőbbséget és gyalázkodóan beszélnek a felségesekről” (Júdás 8).
„Hasonló módon”, vagy nyilván ugyanúgy, mint ahogyan Szodoma és a környező városok lakói beszennyezték a testüket gátlástalan és természetellenes szexuális kapcsolatokkal, a gonosz szándékú egyének is, akik belopakodtak Isten népe közé, beszennyezték a hústestet. Nem törődtek az apostoli tanáccsal: „Meneküljetek a paráznaságtól!” (1Korinthus 6:18–20).
12. a) Hogyan ’kergetnek ábrándokat’ az istentelen belopakodók? b) Mit tartogat Isten azok számára, akik megbánás nélkül gyakorolják az erkölcstelenséget?
12 Ezek a befurakodók „ábrándokat kergettek”. Talán azért tették ezt, mivel igyekeztek nézeteiket színlelt prófétai álmokkal támogatni. (Vö. 2Péter 2:1; 5Mózes 13:1–5.) Egyrészt az álmuk talán tisztátalan szexuális képzelődésről is szólt, vagy esetleg ez a kifejezés arra is utalhat, hogy a tanításuk puszta „tévhit”, érzéki csalás volt (Jeruzsálemi Biblia). Bármelyik esetben, ezek az „istentelen emberek” alkalmat kerestek a szexuális erkölcstelenségre, és azt hitték, hogy büntetlenül folytathatják tisztátalan viselkedésüket. Jehova egyetlen tanúja se essen ebbe a csapdába! A Legfőbb Bíró feltétlenül végrehajtja ítéletét azokon, akik megbánás nélkül erkölcstelenséget gyakorolnak (1Mózes 18:25).
13. Milyen magatartást tanúsítanak az erkölcstelen ’álmodozók’ az Isten által elrendelt felsőbbség iránt?
13 Ezek az erkölcstelen ’álmodozók’ egyúttal ’lenézik a felsőbbséget és gyalázkodóan beszélnek a felségesekről’. Fennhéjázó módon megvetik az Isten által kirendelt felsőbbséget (Példabeszédek 21:4; 2Péter 2:10). Miként az engedetlen angyalok, ezek az emberek is a lázadás szellemét terjesztik és rászolgáltak az ítéletre, mert nincsenek tekintettel a Legfőbb Szuverén Úrra és szeretett Fiára.
14. Kik voltak a „felségesek”?
14 Az ilyen istentelenek gyalázkodóan beszélnek a „felségesekről” (betű szerint: „dicsőségek”-ről), nyilván azokról, akikre Jehova Isten és Jézus Krisztus bizonyos dicsőséget ruházott át (János 17:22; 1Péter 4:12–14). Természetes, hogy mivel az ilyen dicsőség vagy megtiszteltetés Istentől jön, annak érdeme közvetlenül nem tulajdonítható az abban részesülő, kedvezményezett földi személynek. Jehova tanúi közül mégis mindenkinek tiszteletben kell tartania ezt a „dicsőséget” és ennek megfelelően kell beszélni róla, különös tekintettel Jehova Istenre (1Sámuel 2:30).
15. a) Hogyan beszéltek a testet beszennyező ’álmodozók’ a „felségesekről”? b) Mit tegyünk, ha csak a legkisebb hajlamot érezzük is magunkban arra, hogy lenézzük az Istentől elrendelt felsőbbséget?
15 Természetesen Krisztus felkent követői közül azok, akik keresztény felvigyázókként hűséggel szolgálnak, dicsőséget vagy megtiszteltetést kaptak. Tanútársaik kötelesek együttműködni az ilyenekkel és támogatni őket Isten szolgálatában. Ne legyünk olyanok, mint a Júdás idejében élő ’álmodozók’, akik lenézték Jehova felsőbbségét, nem tisztelték a tőle jövő dicsőséges állásokat, és gyalázkodóan beszéltek azokról, akiket Isten ilyen állásokba helyezett. (Vö. 3János 9, 10.) Ha a legcsekélyebb hajlamot érezzük magunkban arra, hogy lenézzük az Istentől jövő tekintélyt, imádságos szellemben kérjük Jehova segítségét, hogy helyesbíthessük ezt a nézetünket.
Mihály nagyszerű példája
16. Milyen különbség volt Mihály arkangyal és a tiszteletlenül viselkedő ’álmodozók’ között?
16 Júdás nagyszerű példát említ a javunkra, és azt mondja:
„Amikor azonban Mihály arkangyalnak nézeteltérése volt az Ördöggel és vitatkozott Mózes testével kapcsolatban, nem merte gyalázkodó szavakkal megítélni őt, hanem azt mondta: ’Dorgáljon meg téged Jehova!’” (Júdás 9).
Mekkora ellentét a tiszteletet nem ismerő ’álmodozók’ és Mihály arkangyal között, aki a mi Urunk Jézus Krisztussá lett! (Vö. Példabeszédek 8:22–31; János 6:62; Filippi 2:5–11; 1Thessalonika 4:15, 16.) Amikor gyalázkodóan beszélnek Isten szolgáiról, az istentelen ’álmodozók’ azt is megengedik maguknak, amit még Jehova Fia sem engedett meg magának, amikor a héber próféta, Mózes teste felett vitatkozott Sátánnal. Nincs erről a vitáról korábbi bibliai leírásunk. De valamilyen fel nem tárt módon Júdás értesülést kaphatott róla, és feljegyezte a mi javunkra.
17. a) A Mózes teste feletti vitában mit nem tett Mihály és miért nem tette azt? b) Hogyan mutatott Mihály jó példát Jehova népének abban, hogy tiszteletben tartotta az isteni tekintélyt?
17 Lehetséges, hogy az Ördög azért akarta Mózes holttestét, hogy valamilyen valláskultuszt indítson el vele és így rontsa meg Jehova népét. Mihály mégsem ment odáig, hogy gyalázkodó szavakkal mondjon ítéletet az Ördög felett. Mihály „nem merte” megtenni ezt, mert helyes félelmet érzett Jehova iránt. Nem kívánta megelőzni azt az időt, amikor Jehova foglalkozni kezd Sátánnal (Jelenések 12:7–9; 20:1–3, 7–10). Isten szeretett Fia ehelyett tiszteletben tartotta a Legfőbb Bírót, valamint azt a jogát, hogy megdorgálja az Ördögöt. Ezért Mihály így szólt Sátánhoz: „Dorgáljon meg téged Jehova!” Jóllehet Mihály nem használt durva kifejezést, mégis megmutatta, hogy ellenőrzést gyakorolhat Mózes teste felett, Jehova pedig jeltelen sírba temette el a prófétát (5Mózes 34:1–6). Ezzel Isten Fia nagyszerű példát mutatott Jehova népének az isteni tekintély iránti tiszteletből. Bárcsak ezt a példát követnénk!
18. Miért mondhatjuk, hogy a test beszennyezésére törekvőkből hiányzik a szellemiség?
18 A szembeállítás módszerét követve, Júdás így folytatja:
„De ezek gyalázkodóan beszélnek mindenről, amit tulajdonképpen nem ismernek, de mindabban megromlanak, amit természettől fogva, miként az oktalan állatok, felfognak” (Júdás 10).
Bár ezek a test beszennyezésére áhítozó egyének rangban nagyon de nagyon messze álltak Mihálytól, aki nem akart gyalázkodó kifejezést használni Sátánnal szemben, ők mégsem átallottak becsmérlő szavakkal illetni a „felségeseket” s ugyanakkor mindazt [a szellemi dolgot], „amit tulajdonképpen nem ismernek”, vagy nem értenek meg. Mivel „nincs bennük szellemiség” (Júdás 19), nem képesek megérteni a szellemi dolgokat (1Korinthus 2:6–16). Jehova gondolatai, módszerei, bánásmódja, tevékenysége — mindez idegen az „istentelen emberek” számára.
19. Miben hasonlítottak az „istentelen emberek” az „oktalan állatokhoz”?
19 Jehova Isten iránti tiszteletből sem Mihály arkangyal, sem a többi igazságos angyal nem beszélt gyalázkodóan azokról, akiknek Isten bizonyos dicsőséget adott. Az „istentelen emberek” azonban megtették azt, mivel teljesen átadták magukat állatias szenvedélyeiknek. Nem értették meg a szellemi dolgokat, csakis azt, ami testi szenvedélyeiknek tetszett. Ezért, akárcsak az állatok, amelyek csak a testtel törődnek, a bukott test kielégítésére törekedtek. Azok az aljas érzéki vágyaik kielégítését kereső emberek testi bűnökben ’romlottak meg’. Ezzel egyáltalán nem bizonyultak különbnek az „oktalan állatoknál”, „amelyek természet szerint csak azért jöttek a világra, hogy levágják és elpusztítsák őket” a feltámadás minden reménye nélkül (2Péter 2:9–13).
20. Júdás eddig megvizsgált szavainak fényénél milyen életmódot folytassanak Jehova lojális tanúi?
20 Milyen fontos tehát, hogy Jehova tanúi ma teljesen ellenálljanak a hamis tanítóknak, a test beszennyezésére törekvőknek, azoknak, akik lenézik a jogos tekintélyt, az Istentől kinevezett felsőbbséget! Ha azonban Júdás levelének eddig megvizsgált részéből az derülne ki, hogy bármilyen csekély mértékben is hiba van az egyéni magatartásunkban vagy eljárásmódunkban, sürgősen változtassunk rajta, imádságos szellemben keressük mennyei Atyánk segítségét. És mindenkor fordítsuk hasznunkra szellemi téren azt, hogy igenis ’okulunk az elénk tárt intő példákból’!
(Az Őrtorony következő számában folytatjuk és befejezzük Júdás levelének megvizsgálását.)
Vissza tudsz emlékezni a következőkre?
◻ Hogyan bizonyítja az ókori izraeliták példája, hogy soha meg nem szűnő hitre van szükségünk a megmentéshez?
◻ Milyen intő példát jelentenek számunkra az engedetlen angyalok?
◻ Milyen figyelmeztetésül szolgálnak a keresztények számára Szodoma, Gomora és a környező városok?
◻ Miért nem szabad megvetnünk az Istentől elrendelt felsőbbséget?
◻ Milyen példát mutatott Mihály a felsőbbség iránti tiszteletből, ezért hogyan kell viselkednünk?
[Kép a 25. oldalon]
Ami Szodomával és a környező városokkal történt, figyelmeztetés az erkölcstelen viselkedés ellen