A titok, melyet a filippiek is megtanulhattak
KI NE örülne annak, hogy megtudhat egy titkot? Biztosan kellemes izgalmat érzel, ha bizalmába fogad valaki és megosztja veled a titkát, talán valamilyen kedvező fejleményekről, amelybe beavat, még mielőtt nyilvánosságra hozná.
Másfajta titok az olyan ismeret vagy bölcsesség, amely másokból hiányzik. Ez a fajta titok nagyon fontos volt egy első századi keresztény gyülekezet számára, a macedóniai Filippi városában. Ahhoz, hogy megértsük, mi volt ez a különleges titok, valamint hogy meglássuk, hogyan fordíthatjuk javunkra, vizsgáljuk meg röviden egy a filippiekhez írott levél hátterét. Ez a levél ma a Biblia része.
Pál — A filippiekhez
Pál, a misszionárius börtönben volt Rómában, i. sz. 59–61 évei körül. Ezen idő alatt visszagondolhatott sok örvendetes tapasztalatára, melyeket utazásai során szerzett. Megemlékezhetett sok hűséges testvérről, akikkel találkozott, és gyülekezetekről, amelyeket kiváltsága volt az igazság útján elindítani és növekedésüket megfigyelni. Nem tudott nem gondolni a filippiekre. A Filippi-i gyülekezet különleges helyet foglalt el szívében, a velük kapcsolatos rendkívüli tapasztalatok következtében.
I. sz. 50-ik éve körül lehetett, Pál második missziós útja alatt, mikor Isten szelleme nem engedte, hogy Pál (és Silás) Ázsia területén, Mysiában és Bithyniában prédikáljon. Így hát Pál Troászba ment, ahol egyik éjjel látomást látott. „Egy macedon férfi állt előtte és esdeklőn kérte őt, és mondta: ‘Gyere át Macedóniába és segíts nekünk’” (Cselekedetek 16:9). Pál és munkatársai nyomban hajóra szálltak Samothrakéba, majd tovább Neapolisz tengeri kikötőig. Onnan szárazföldön Filippibe.
Talán meglepte őket, hogy kevés zsidót találtak a városban, zsinagógát pedig egyet sem. Szombaton Pál és Silás, ahelyett, hogy szokásuk szerint a zsinagógába mentek volna, kimentek a városkapun kívülre egy folyópartra, és ott beszélni kezdtek az összegyűlt asszonyoknak (Cselekedetek 16:13). Erről az eseménydús filippii látogatásról többet tudhatsz meg a Cselekedetek 16:11–40 verseiből. Pál tanúskodása nyomán egy gyülekezet alakult Európában; Pál később újból meglátogatta ezt a gyülekezetet Filippiben, talán kétszer is (Cselekedetek 20:1, 2, 6; Filippi 2:24).
Pál, midőn be volt börtönözve Rómában, visszagondolhatott a helyes keresztényekre, akikkel együtt volt Filippiben. Lídiára, aki rendkívüli vendégszeretetet nyilvánított ki. Evodiára és Szintikére, akik vállvetve munkálkodtak Pállal a „jó hír” terjesztésében. Nem tudta elfelejteni a börtönőrt és annak családját, és azokat a csodálatos tapasztalatokat sem, amelyek kapcsán elfogadták a keresztényiséget.
Amikor elgondolkodott a filippiek szeretetén, kedvességén és gondoskodásán, bőséges oka volt, hogy levelet írjon nekik (Filippi 1:3, 12). Ebben megnyilvánul az a szeretet, amellyel viseltetett irántuk, és az „igazságos gyümölcs” iránt, amelyet felmutattak (Filippi 1:11).
Mi az a titok?
Pál ebben a levelében egy titokról beszél, amelyet személyesen ismert, és azokról a bizonyítékokról is szól, amelyek azt mutatják, hogy a filippiek is megtudták tőle azt a titkot. Olyan titokról van szó, amely átsegítette Pált különböző megpróbáltatásokon az évek folyamán. Ezt írta: „Mindenben és minden körülmények között megismertem mind a jóllakás, mind az éhezés titkát, hogyan lehet bőségben lenni vagy elszenvedni a szűkölködést. Mindenre van erőm az által, aki erőt ad nekem” (Filippi 4:12, 13). A keresztényi élet titka volt tehát, hogy bármilyen körülmények közé kerül az ember, mindig bízhat Jehovában.
A filippiek megismerték ezt a titkot és ez sok tekintetben hatott rájuk. Egyrészt nagyon buzgók voltak a prédikálásban. Pál ezt írta: „Fényletek mint világítótestek a világban” (Filippi 2:15). Nagy örömmel fogadták a jó hírt és aztán előrehaladtak azzal a jó hírrel. Pál úgy írhatott róluk, mint akik „velem együtt részesek vagytok ... a jó hír védelmében és törvényes megerősítésében” (Filippi 1:7).
Amikor Pál a levelet írta, tudta, hogy érdekelni fogja őket börtöni tapasztalatai. Leírta hát, hogy az ő dolgai „sokkal inkább a jó hír elősegítésére voltak, mint bármi más, olyannyira, hogy — mint mondta — a Krisztussal kapcsolatos bilincseim a pretórium egész testőrsége előtt és mindenki más előtt nyilvánosan ismertté váltak” (Filippi 1:12, 13). Arra is utalt, hogy több római keresztény nagyobb bátorsággal, félelem nélkül beszéli az Isten szavát az ő fogsága és bilincsei következtében. Feltétlenül bátorítóan hatott a filippiekre az a tudat, hogy Pál, noha börtönben van, tovább is buzgólkodik a Királyság prédikálásában, mint ahogy ők is (Filippi 1:14).
Egy másik dolog, ami kapcsolatban lehet a Filippi 4:12, 13-ban említett titokkal, az ő helyes szellemi magatartásuk. Hajlamosak voltak arra, hogy ne csak a maguk kedvét keressék, hanem segítsenek másoknak. Valóban nagyon segítőkészek voltak Pál iránt. Amikor Thessalonikában volt, kétszer küldtek neki anyagi támogatást, s ezt egyedül ez a gyülekezet tette meg (Filippi 4:15, 16). Később, amikor a jeruzsálemi gyülekezet az üldözés következtében nehéz időket élt át és segítségre szorult, a filippiek, noha maguk is szegények voltak, önként adakoztak. Pál azt írta, hogy ez az adakozás „képességükön felüli” volt (2Korinthus 8:3). Még később, amikor Pál börtönben volt Rómában, Epafroditussal anyagi javakat küldtek neki.
Igen, a filippiek szerető érdeklődést tanúsítottak a keresztény társaik iránt. Úgy jártak el, ahogyan Pál buzdította őket: „Ne csak saját személyes érdekeiteket tartsátok szem előtt, hanem mások személyes érdekeit is”. Milyen felüdítő szellemet mutattak fel! Ez arra engedett következtetni, hogy a filippiek szellemi magatartása alázatos volt, mint a Jézusé, és nem kritizálták egymást (Filippi 2:1–5, 14).
Mi is megismerhetjük és alkalmazhatjuk titkukat
Amilyen távoli időben élünk, nem ápolhatunk közvetlen barátságot Pál apostollal. Éppen ezért nagyon hálásak lehetünk, hogy Jehova Isten megőrizte az ő Szavában a filippiekhez írt ihletett levelét! Így azon fáradozhatunk, hogy megismerjük és alkalmazzuk a benne levő csodálatos tanácsot, beleértve azt a titkot, amelyet Pál megismert és nyilvánvalóan megosztott velük.
Mert a filippiek számára ez a titok az ismeretet, a magatartást és az életmódot is érintette. Pál bátorította őket, hogy „a Krisztus Jézusról szóló jó hírhez méltóan viseljétek magatokat” (Filippi 1:27). Amennyiben Pál figyelmeztetését követik, „feddhetetlenek és ártatlanok, Isten szeplőtelen gyermekei” lesznek „egy elhajlott és elvetemült nemzedék közepette” (Filippi 2:15). Természetesen az ilyen tiszta magaviselet megőrzése óvatosságot követelt, még a gondolkozás tekintetében is. Ez ma is tanulságot jelent a mi számunkra is. Azt szeretnénk tenni, amit sokan megtettek, akik megpróbálták alkalmazni ezt a „titkot” — tanuljuk meg könyv nélkül és valóban gondolkozzunk el azon, amit Pál írt a Filippi 4:8-ban a gondolkozásunkról. El tudod-e ismételni emlékezetből ezt a szakaszt?
Az Istenben való bizalom és az ő boldog szolgálatának titka akár sok, akár kevés anyagi javad van, nagyon megelégedett életet tud eredményezni. Pál esetében, gondold el, milyen megelégedetten emlékezhetett munkájának a Filippi-i gyülekezetben megnyilvánult gyümölcseire. Látta növekedni a gyülekezetet a krisztusi igazságok iránti szeretetben és a jó hír terjesztése iránti buzgóságban. Látta a szeretetüket működni keresztény testvéreik iránt. Nagyfokú megelégedést érezhetett annak láttán is, ahogyan megismerték a titkot, hogyan kell teljesen Istenben bízniuk mindenben, amit tesznek, és hogyan kell szolgálni őt mindennel, amijük van.
Minden mai kereszténynek helyénvaló megkérdezni önmagától, hogy vajon ő, személy szerint megismerte-e azt a fontos titkot, amelyet Pál megemlített a Filippi 4:12, 13-ban. Ennek az a bizonyítéka, ha rajtunk van Jehova áldása, és „igazságos gyümölccsel teljesek” vagyunk (Filippi 1:9–11; 4:17). Emellett, ha megismertük és kinyilvánítjuk ezt az életfontosságú titkot, a környezetünkben levők segítséget kapnak ugyanarra. Akkor jó példát mutatunk másoknak, mint ahogy Pál, aki tanácsolhatta a filippieknek: „Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy járnak, ahogyan mi példát adtunk nektek” (Filippi 3:17, Ökumenikus fordítás; vö. 13, 14 vers). Ez a titok tehát mind nekünk, mind másoknak nagyon értékes; hozzájárul az örökké tartó élet elnyeréséhez.