Ragadjátok meg az előttetek levő reménységet!
1, 2. Miért kell komolyan megvizsgálnunk az előttünk levő reménység megragadásának kérdését?
PÁL apostol azt írta, hogy „mi csak akkor leszünk valóban részesek Krisztussal, ha mindvégig szilárdan ragaszkodunk kezdeti bizodalmunkhoz” (Zsidók 3:14). De arról is szólt, hogy szükséges ’megragadnunk az elénk helyezett reménységet’ (Zsidók 6:18).
2 Talán nemrég lettél Jehova Tanúja, és buzgón ragaszkodsz a meggyőződésedhez. Vagy esetleg már évtizedek óta vagy Jehova keresztény tanúja, és szilárdnak érzed magadat az igazság útján. Bármelyik esetben a kettő közül valószínűleg mindegyikünk fel tudna idézni az emlékezetében olyan ismert személyeket, akik már nem járnak az igazság útján, ahogy az első században is előfordult (Filippi 3:18; Cselekedetek 20:30). Vannak, akik fokról fokra elvesztették a hitüket, anyagi javak megszerzésével kezdtek foglalkozni vagy kísértésbe estek és vétkeztek.
3—5. Hogyan lehet segítségünkre a Zsidókhoz írt levél a reménységünk tekintetében?
3 Hogyan tudnánk hát elkerülni, hogy velünk is ez történjen? Gondolkozzunk el a Zsidókhoz írt levél tanácsán. Látni fogjuk, mennyire időszerű ma is ez a tanács, hisz oly sok modernkori tanú hű kitartása áll a szemünk előtt, akik ebből a tanácsból merítettek erőt.
4 A Zsidókhoz írt levél olyan keresztényekhez szólt, akik „mennyei elhívásban részesültek”. Isten a szellemével kente fel őket, így szilárdan remélték, hogy követhetik majd Krisztust a mennybe. Elképzelhetitek, hogy ’ez a reménység lelkük biztos és szilárd horgonya’ volt, Pál mégis arra hívta fel a figyelmet, hogy szükséges ’megragadni az elénk helyezett reménységet’ (Zsidók 3:1; 6:18–20). Ha az akkori keresztényeknek is szükségük volt erre, mennyivel inkább szüksége van rá a mai felkent maradéknak és a „nagy sokaságnak”, akik azt remélik, hogy túlélik a közelgő „nagy nyomorúságot” (Jelenések 7:9, 15).
5 A Zsidókhoz írt levélben Jehova néhány veszélyre figyelmeztet minket, mint például: ’elsodródni’, ’elesni’, ’tétlenné válni’, ’meghátrálni a pusztulásra’ vagy ’elfordulni’ (Zsidók 2:1; 6:6, 12; 10:39; 12:25). A levél nagyszerű tanácsot ad arra is, hogyan mutathatunk „buzgóságot a reménység teljes bizonyossága iránt mindvégig”, és hogyan lehetünk „olyanok, akiknek van hitük a lélek életben tartására” (Zsidók 6:11; 10:39).
„Nem olyanok vagyunk, akik meghátrálnak a pusztulásra”
6. Mivel kellett szembenézniük a zsidó keresztényeknek, és mégis mit kellett tenniük?
6 A zsidó keresztények közül nyilván sokan szenvedtek üldözést. „Szenvedések között nagy küzdelmet álltak ki”, többek közt közszemlére tették ki őket a római színházban, vagy veszélynek tették ki magukat, amikor segíteni akartak a börtönben sínylődőkön (Zsidók 10:32–34). Állandóan azon kellett fáradozniuk, hogy ne legyenek „olyanok, akik meghátrálnak a pusztulásra, hanem olyanok [legyenek], akiknek van hitük a lélek életben tartására” (Zsidók 10:39).
7. a) Milyen kihatással lehet egy keresztényre az a tudat, hogy esetleg üldözést kell szenvednie? b) Mit kell megkérdezned magadtól?
7 Fennáll tehát annak a veszélye, hogy a keresztényen úrrá lesz az ellenállástól való félelem és „meghátrál” vagy megalkuszik. Vajon mi hogyan állunk ezen a téren? Talán csak korlátozott mértékű ellenállással találkozunk iskolatársak vagy munkatársak részéről. Néhánynak talán testi fenyítéssel kell szembenéznie hitetlen házastárs vagy szülő részéről. Számos országban inkább ritkaságszámba megy, hogy Jehova egyik tanúját súlyosan üldözzék a hite miatt. Nos, talán éppen ezért nem készül fel eléggé a komolyabb üldözésre és hajlamosabb lesz „meghátrálni”, amikor az bekövetkezik. Kérdezzük meg magunktól: ’Miután kényelmesebb életet éltem, vajon nem leszek-e hajlamos arra, hogy meghátráljak, ha komolyan megfenyegetnek, ha az otthonom vagy a munkahelyem elvesztését helyezik kilátásba, ha azzal fenyegetnek, hogy elszakítanak a családomtól, bebörtönöznek vagy megkínoznak?’
8. Milyen tanácsot ad nekünk a Zsidókhoz írt levél az üldözés elviselésével kapcsolatban?
8 Amikor a mostoha körülmények között tanúsított hitről beszél, Pál arra buzdít minket, hogy vegyük figyelembe Jézus kitartását (Zsidók 12:2, 3). Majd arra emlékeztet, hogy ha bekövetkezik az ádáz üldözés, a fegyelmezés hasznos formájának tekintsük azt. Természetesen nem Isten idézi elő az üldözést; ő csupán megengedi. Az üldözés azonban nevelhet minket, segíthet abban, hogy javítsunk a szükséges keresztény tulajdonságainkon, tökéletesítsük a kitartásunkat, a türelmünket, a lojalitásunkat és a Jehovába vetett bizodalmunkat (Zsidók 12:4–11; Jakab 1:2–4).
9. a) Honnan tudjuk, hogy tökéletlen emberek is képesek kiállni üldözéseket? b) Mi történt néhány testvérnővel egy kommunista országban az 1960-as években?
9 Nehogy azt higgyük, hogy csak tökéletes ember képes kitartani, mint Jézus. A Zsidókhoz írt levél aláhúzza, hogy hozzánk hasonló tökéletlen férfiak és nők is kitartottak a hitük segítségével (Zsidók 11:35–40; 12:1). A „tanúk fellege”, akik hit által képesek voltak kitartani, a modern korban is egyre bővül. 1982 augusztusában egy svájci újság cikket közölt. Leírta egy nő tapasztalatát, aki Jehova Tanúival együtt volt bebörtönözve egy női munkatáborban az egyik kommunista országban, mintegy két évtizeddel ezelőtt. Íme, egy rövid kivonat abból, amit elmondott:
Csak a nagyobb egyházak élveznek bizonyos mértékű szabadságot, mivel azt prédikálják, amit az állam engedélyez nekik. Nem így azonban a kisebb hitfelekezetekkel, amelyek tagjai magánotthonokban gyűlnek össze. Leginkább Jehova Tanúit üldözik. Számos tanút, akinek a lakásán megtalálták Az Őrtorony néhány példányát, 10 évi börtönbüntetésre ítéltek. Érthető tehát, hogy a táborparancsnokságot szörnyen felbosszantotta, ha a tanúknak sikerült valamilyen módon nagyobb mennyiségű irodalomhoz jutniuk. Minden rabot meztelenre vetkőztettek és megmotoztak, ruházatukat az utolsó szálig átkutatták. A földeken dolgozó rabokra fegyveres őrök vigyáztak, és szigorúan megmoztozták őket, amikor hazatérőben a kapuhoz értek. Az irodalom mégis megjelent. Mintha éjszakánként angyalok repültek volna el a tábor felett, hogy irodalmat szórjanak le. A tanúk túlnyomórészt fiatalabb nők voltak. Az első ítélet 5–7 év volt. Másodszor már legkevesebb 10 évet kaptak. A tanúk voltak a legrosszabb helyzetben a táborban. Amikor háromnál többen összejöttek, máris szétzavarták őket.
10. Az üldözéssel kapcsolatos milyen elhatározáshoz segít hozzá a Zsidókhoz írt levél?
10 Az üldözés alatti hit ókori példáival kapcsolatban a Zsidókhoz írt levél azt mondja, hogy „a világ nem volt méltó rájuk”, Jehova azonban gondoskodik arról, hogy „tökéletessé legyenek” a földi Paradicsomban. Ki kívánhatna ennél többet? Szívleljük meg hát mind az ókori, mind a modernkori példákat a hit tekintetében. Ahelyett, hogy ’meghátrálnánk a pusztulásra’, legyen ’hitünk a lélek életben tartására’ (Zsidók 11:38, 40; 10:39).
Ne engedjük magunkat „elsodortatni”
11. Milyen veszélyt jelent az ’elsodródás’ azok számára, akik régóta keresztények?
11 Ahogy a Zsidókhoz írt levél rámutat, nagy veszélyt jelent az is, ha ’elsodródunk’ (Zsidók 2:1). Vizsgáljuk meg, hogyan következhet be ilyesmi. Valaki — lehet bárki közülünk — kereszténnyé lett és tele volt nagyszerű lelkesedéssel. Készségesen végezte a szántóföldi szolgálatot még akkor is, ha csupán korlátozott bibliai ismerettel rendelkezett (Cselekedetek 3:1–9; 8:39; 13:48, 49). Néhány év elteltével a lelkesedésének izzó buzgalommá és mélységes odaadássá kellett volna érnie. De vajon azzá lett-e? Úgy tekinti-e a keresztény szolgálatot, mint eszközt, amellyel kimutathatja Isten és embertársai iránti szeretetét, ahogyan őt magát is segítették ebben annak idején? Vagy ez a szolgálat gépies és fárasztó munkává lett számára? Ha vannak gyermekei, vajon rendszeresen és lelkesedéssel arra serkenti őket, hogy legyenek teljes idejű szolgák? Vagy csupán elvétve és kevés meggyőződéssel tesz említést erről, holott inkább arra buzdítja őket, hogy végezzenek magasabb iskolát, szerezzenek jól fizetett állást vagy szép otthont maguknak? (Jelenések 2:4).
12. a) Mit ajánl nekünk a Zsidókhoz írt levél abból a célból, hogy ’el ne sodródjunk’? b) Milyen kérdéseket vizsgálhatunk meg abban a vonatkozásban, hogy valóban figyelmet fordítunk-e Isten Szavára?
12 Egy lépés abba az irányba, hogy ne ’sodródjunk el’: ’a szokásosnál nagyobb figyelmet szenteljünk azoknak a dolgoknak, amelyeket hallottunk’ (Zsidók 2:1). A zsidó keresztények közül néhányan elmulasztották ezt. Miután megtanulták „a Krisztussal kapcsolatos elemi tanítást”, nem „igyekeztek érettségre jutni”. Amikor ’már régen tanítókká kellett volna lenniük’, még mindig az elemi dolgoknál tartottak (Zsidók 5:12—6:2). És mi a helyzet velünk? Vajon még mindig csak „tengünk-lengünk” az igazságban, vagy komoly előmenetelt értünk el, a személyes tanulmányozásra összpontosítva figyelmünket? Megpróbálunk-e mindennap elolvasni egy részt a Bibliából? Őszinte érdeklődéssel tanulmányozzuk-e a Társulat kiadványait, és beszélgetünk-e másokkal is a tanult új dolgokról? Segítünk-e mi magunk a gyermekeinknek, hogy az ’ige tejénél’ többet is tanuljanak és előmenetelt érjenek el? Vajon meg tudják-e magyarázni a Bibliából a lélekkel, a feltámadással, a háromsággal, a paradicsomi földdel, stb. kapcsolatos igazságot? Ezt teszik-e a szántóföldi szolgálatban, nem maradva meg az előző évi szinten? (1Péter 3:15).
13. Milyen példát mutattak bebörtönözött testvérnőink a tanulás terén, és mit javasolnak nekünk?
13 A bebörtönözött tanúkról szóló cikk elmondta:
Kevés szabad idejükben igyekeztek emlékezetből felmondani bibliai részleteket. Idegen nyelvek elsajátításán fáradoztak; főleg angolul, franciául és németül tanultak. A megszerzett irodalom ugyanis néha ezeken a nyelveken volt nyomtatva, és akik megtanulták ezeket a nyelveket, le tudták fordítani az anyagot a többi testvérnő számára.
Bár kevesen vannak köztünk olyanok, akiket arra kényszerítenének, hogy hosszú órákon át dolgozzunk keményen csökkentett táplálkozás mellett, vajon szorgalmasan kihasználjuk-e szabad időnket, hogy „a szokásosnál nagyobb figyelmet szenteljünk azoknak a dolgoknak, amelyeket hallottunk”?
Ne ’essünk el’
14. Mi történhet meg azokkal is, akik már régóta keresztények?
14 Miután további előmenetelre buzdított minket, a Zsidókhoz írt levél arra figyelmeztet, hogy „akik egyszer s mindenkorra elnyerték a felvilágosítást”, ’eleshetnek’, sőt odáig juthatnak, hogy nem tanúsítanak többé megbánást (Zsidók 6:4–8). Igen, olyan keresztények, akik hosszú időn át szolgálták Istent, sőt felkentek is, akik „részesévé lettek a szent szellemnek”, vonzást érezhetnek a dolgok jelen rendszerének valamilyen kísértése iránt.
15. Hogyan estek el egyesek a szex és az üzleti tevékenység miatt?
15 Sokan estek áldozatul a testi vágyaknak vagy az anyagi gazdagság iránti vágynak (1János 2:16). A szexuális vágyak természetesen akkor kezdenek erőteljesen jelentkezni, amikor a fiatalok a házasság előtti korba jutnak. De van ennek egyéb vonatkozása is. Házasságban élő személyek is megunhatják házastársukat és összekerülhetnek olyan valakivel, aki vonzóbbnak tűnik, érdekesebben tud csevegni, vagy nagyobb sikereket ért el a világban. Sajnos, az ilyesmi sokszor váláshoz és erkölcstelen újraházasodáshoz vezetett. Mások anyagi törekvések következtében „estek el”; olyan üzleti vállalkozásokba kezdtek, amelyek eleve tisztességtelenek, vagy amelyek semmibe veszik a kormányzat engedélyezési- vagy adóelőírásait (Máté 22:21). Vannak, akik hatalmas pénzügyi vállalkozásokat támogatnak, gyors meggazdagodási módszerek rabjává lesznek, amelyek arra csábítanak egyeseket, hogy kapzsi előnyökre tegyenek szert a testvéreik kihasználásával. (Vö. Cselekedetek 20:33; 2Thessalonika 3:10, 11.) Az effajta törekvések — azon túlmenően, hogy háttérbe szorították a Királyság-érdekeket — néha neheztelések, viták, csalással való gyanúsítgatások forrásává lettek. Igaznak bizonyult az, amit a Biblia mond: „Azok pedig, akik elhatározták, hogy meggazdagodnak, kísértésbe és csapdába . . . esnek” (1Timótheus 6:9).
16. Milyen jó példát mutattak a bebörtönözött testvérnők a kísértésnek való ellenállásban?
16 Ha alázatosan belátjuk, hogy nem vagyunk annyira erősek, hogy ne tudnánk elesni, akkor szánjuk el magunkat arra, hogy már a kezdet kezdetén ellenállunk a kísértésnek és a bűnnek (Róma 12:3; 1Korinthus 10:12). A munkatáborban sínylődő fogoly testvérnők szép példát mutatnak ebben:
Néhányat közülük egyenként bevittek egy nagy városba, ahol áruházak, filmszínházak és más szórakozóhelyek voltak. Két titkosrendőr például bevitt egy testvérnőt egy üzletbe, ahol rengeteg élelmiszer volt a polcokon. Azt mondták neki: ’Válassza ki, ami tetszik.’ A testvérnő azt felelte, hogy semmire sincs szüksége. Rettenetes lehetett látni a friss kenyértől és süteményektől roskadozó polcokat olyan elcsigázott személynek, aki évek óta alig kapott enni. Hasonló kísértés következett a nagy áruházaknál és a színházaknál. Jóllehet több hétig ott tartották és szabadonbocsátást ígértek neki, ha megtagadja a hitét, semmire se mentek vele. Csak egyetlen testvérnőt sikerült megtörniük. Hónapokkal később visszajött a táborba, jó húsban és divatosan kiöltözve. Kétórás előadást tartott volt testvérnőinek, akik még csak nem is köszöntek neki. A titkosrendőrség nyilván azt hitte, hogy nagyon okos módszert talált ki, és a testvérnők majd egymás után fogják megtagadni a hitüket. Ám éppen az ellenkezőjét érték el.
17. Mit kell éreznünk a ránk törő kísértésekkel szemben?
17 Úgy érzed, hogy képes lettél volna szilárdan megállni ilyen kísértések közepette? De vajon mi a helyzet az olyan kísértésekkel, amelyekkel neked kell szembenézned? Pál azt írta: „Vigyázzatok, testvérek, nehogy valamelyikőtökben hit nélküli, gonosz szív fejlődjön ki valaha és elszakítson az élő Istentől; hanem továbbra is naponként intsétek egymást, míg tart a ’ma’, nehogy megáltalkodottá váljon valaki közületek a bűn félrevezető ereje által” (Zsidók 3:12, 13). Ha nem akarunk elszakadni vagy elesni, a „má”-ra kell összpontosítanunk minden figyelmünket.
Tanúsítsunk hitet „Ma”
18. Miért nem mehettek be az izraeliták Isten nyugalmába?
18 Pál a „má”-ra vonatkozó magyarázatát a Zsoltárok 95:7–11-ből merítette (Zsidók 3:7–11). Amint ez a szövegrész megemlíti, az izraeliták megkeményítették a szívüket Mózes idejében. Az izraeliták, miután meghallgatták Józsué és Káleb jelentését az Ígéret Földjéről, a hit hiányáról tettek bizonyságot (4Mózes 13:17—14:38). Jóllehet nagy békének és Isten áldásainak örvendhettek volna Isten folyamatban levő nyugalmi napján, az izraeliták megkeményítették szívüket és hitetlen módon megtagadták, hogy bemenjenek arra a földre és ott éljenek. Ezért Isten arra ítélte őket, hogy 40 évig bolyongjanak a pusztaságban (Zsidók 3:17–19).
19. Mikor és hogyan mehetünk be mi Jehova nyugalmába?
19 Isten nagy Szombatnapja vagy pihenőnapja még mindig tart (1Mózes 1:31—2:3). Pál azt írta, hogy „megvan az ő nyugalmába való bemenetel ígérete” (Zsidók 4:1, 9). Tehát mi, keresztények, most bemehetünk ebbe a „nyugalomba” vagy megmaradhatunk benne. De vajon hogyan? Úgy, ha hiszünk — nem az ókori Józsuéban, hanem — a nagyobb Józsuéban, a vezetőnkben, Jézus Krisztusban. Ugyanakkor fel kell hagynunk a hitetlenség cselekedeteivel, amit azok az emberek gyakorolnak, akik nem hisznek igazán abban, hogy valaha is eljön valamiféle Új Rend. Az ilyen emberek élete a szórakozások és az élvezetek köré összpontosul. Szeretnének „valakik” lenni, poziciót vagy rangot elérni. Vagy esetleg azt a filozófiát vallják, hogy „jó” embereknek tartsák őket.
20, 21. a) Milyen cselekedeteket kell kerülnünk? b) Milyen jó munkában kell részt vennünk, amire kitűnő példát mutattak a bebörtönözött testvérnők?
20 Ha valóban hiszünk Jézusban és abban, ami Isten népére vár, megmutathatjuk ezt a tevékenységünkkel. Pál írta: „Aki belépett az Isten nyugalmába, az megpihent a saját munkájától is” (Zsidók 4:10). Ezért a hitetlenség cselekedetei vagy az önigazolásra törekvés helyett, a hitünket visszatükröző cselekedetekre kell törekednünk.
21 Az elsődleges keresztény tettekhez tartozik: beszélni Jehova Istenről és az ő Fiáról. Ezzel kapcsolatban Pál a következőkre buzdít: „Ragaszkodjunk vallástételünkhöz” (Zsidók 4:14). Természetesen a keresztény összejöveteleken is megtehetjük ezt és meg is kell tennünk, amikor nyilvánosan megvalljuk reménységünket (Zsidók 10:23–25). De a „nyilvános megvalláshoz” az is hozzátartozik, amikor kívülállók előtt valljuk meg a hitünket és a reménységünket. Valójában szinte kényszerítve kell éreznünk magunkat arra, hogy bemutassuk a „dicséret áldozatát, vagyis az [Isten] nevéről nyilvános vallást tevő ajkak gyümölcsét” (Zsidók 13:15; 1Korinthus 9:16). A korábban már idézett cikk szerzője elmondja, milyen beszélgetést folytatott egy testvérnővel:
Azt mondtam, hogy a hatóság nem a hitetek miatt zár börtönbe titeket, hanem azért, mert másoknak prédikáltok. Ha egyedül ülnétek otthon és csendben imádkoznátok, arról senki sem tudna. A testvérnő azt felelte: ’Ez igaz, de nekünk az a kötelességünk, hogy beszéljünk másoknak is, és új testvéreket és testvérnőket nyerjünk meg. Nem lehetünk önzők és nem törődhetünk kizárólag a saját földi életünk előkészítésével a millennium számára. Mindenkinek tudni kell arról, hogy milyen élet lesz akkor a földön!’
22. A Zsidókhoz írt levélre alapozott milyen meggyőződésed lehet most?
22 Ebből is láthatod, hogy a Zsidókhoz írt levél kulcstémája: „tegyünk meg tehát mindent, hogy bemenjünk abba a nyugalomba, nehogy valaki . . . engedetlenségbe essen” (Zsidók 4:11). Mily megelégedés tölthet el minket, hogy már most is abban a nyugalomban lehetünk és abban a biztos reménységben élhetünk, hogy ezután is megmaradhatunk benne, amikor a földön élő minden ember Istent fogja imádni. Semmi kétség afelől, hogy Jehova kész megáldani és megtartani azokat, akik hit és engedelmesség által már most bemennek az ő nyugalmába. Ő „megjutalmazója . . . azoknak, akik őt komolyan keresik” (Zsidók 11:6). Ha valami felől egyáltalán kétségünk lehet, az a mi saját személyünk. De efelől sem szükséges hogy kétségünk legyen. Hitünk és kitartásunk által, és Isten segítségével, képesek leszünk „megragadni az elénk helyezett reménységet” (Zsidók 6:18).
Hasznodra fordítottad-e?
◻ Milyen különleges tanácsot vagy tanulságot vontál le a Zsidókhoz írt levélből?
◻ Hogyan tudnád hasznodra fordítani a néhány bebörtönözött testvérnő példáját?
◻ Mire buzdít a Zsidók 2:1, hogy elkerülhesd az elsodródást?
◻ Hogyan mehetsz be Isten nyugalmába?
[Oldalidézet a 24. oldalon]
Számos tanút, akinek a lakásán megtalálták „Az Őrtorony” néhány példányát, 10 évi börtönre ítéltek
[Oldalidézet a 25. oldalon]
A tanúk voltak a legrosszabb helyzetben a táborban. Amikor háromnál többen összejöttek, máris szétzavarták őket
[Kép a 27. oldalon]
Az izraeliták hallották Józsué és Káleb jelentését, de nem volt hitük. Ezért nem mehettek be Isten nyugalmába az Ígéret Földjén