Olvasók kérdései

■ Mit jelentenek Pál szavai az 1Korinthus 14:36 versében: „Vajon tőletek származott az Isten szava, vagy csupán hozzátok jutott el?”

Alapjában véve Pál apostol megpróbált segíteni a korinthusiaknak, hogy észrevegyék: nem vezethetnek be újfajta cselekvési módot a gyülekezetbe. Ez igen helyénvaló tanács volt, amit Pál korábbi írásainál is megfigyelhetünk.

A keresztényiség kezdeti szakaszában Isten a szellem csodálatos adományaival támogatta a gyülekezetet. Ilyen volt például a prófétálás és a nyelveken szólás. (1Korinthus 12:4–11). Némelyeknek Korinthusban megvolt ez az adományuk, de nem úgy használták, ahogy kellett volna, s így zavart keltettek. Például akkor beszéltek nyelveken, amikor nem volt jelen olyan személy, aki rendelkezett volna a tolmácsolás csodálatos adományával. Pál ezért így érvelt: „Hogyan fog az átlagember helyén ülő Áment mondani ..., ha nem tudja, mit beszélsz?” A jelenlevő hitetlenek még azt is gondolhatták, hogy akik nyelveken szóltak, bolondok (1Korinthus 14:13–16, 22, 23).

Az is zavarólag hatott, ha egyszerre többen beszéltek. Pál azt tanácsolta: „Ha valaki nyelveken szól is, ketten, vagy legfeljebb hárman szóljanak, mégpedig egymás után.” Akiket a szellem prófétálásra indított, hasonló módon, korlátozott mértékben és „egyenként” kellett hogy beszéljenek. Ez összhangban volt azzal, hogy Isten a békességnek, nem pedig a zűrzavarnak Istene (1Korinthus 14:27–33).

Úgy látszik, azzal is baj volt, ha nők szóltak a gyülekezetben. Nyilván nemcsak arról volt szó, hogy feleltek egy feltett kérdésre vagy elmondtak egy tapasztalatot. Egyes nők megpróbáltak tanítóként fellépni és vitába szálltak a testvérekkel az összejöveteleken. Ez pedig nem volt összhangban a főség alapelvével (1Korinthus 14:34, 35).

Ezért Pál azt írta: „Micsoda! Vajon tőletek származott az Isten szava, vagy csupán hozzátok jutott el?” (1Korinthus 14:36). Igen, arra figyelmeztette a korinthusiakat, hogy emlékezzenek vissza: vajon az övék volt-e az első gyülekezet és vajon csak nekik prédikálták-e az „Isten szavát”? Tehát helytelenség volt részükről merőben másként viselkedni, mint az összes többi gyülekezet. Nem volt joguk arra, hogy a keresztény gyülekezetektől idegen, valamint a békesség és a főség alapelveivel ellentétes új módszereket vezessenek be.