Olvasók kérdései

■ Lehetséges, hogy a bibliai vértilalom csupán az ember által megölt áldozat vérére, nem pedig az elhullott állat kivérezetlen húsára, vagy az élő állattól vagy embertől származó vérre vonatkozik?

Vannak, akik így okoskodnak és néhány bibliaversre hivatkoznak, amely látszólag támogatja ezt a nézetet. Az ilyenek azt vallják, hogy nem helytelen dolog elfogadni a vérátömlesztést egy élő donortól. Ez az érvelés józanul hangzik ugyan, de ha közelebbről vizsgáljuk e felhozott verseket és egyéb idevonatkozó szövegrészeket, azt látjuk: Isten elvárja népétől, hogy ne fogadjanak be vért és ne próbálják meg úgy megtartani az életüket, hogy vért fogadnak be akár élő, akár halott teremtménytől.

Az izraeliták ezt a parancsot kapták: „Nem szabad megennetek semmiféle döglött állatot. A lakóhelyeden levő jövevénynek odaadhatod, ő megeheti, vagy add el idegennek, mert te az ÚRnak [ÚV: Jehovának], a te Istenednek szent népe vagy!” (5Mózes 14:21, Ökumenikus fordítás). Bár nem volt kivéreztetve, az állati tetemet eladhatták a jövevénynek. Ez látszólag ellent mond a 3Mózes 17:10. versének, amely azt mondja: „Ha Izrael házából vagy a köztük tartózkodó jövevények közül valaki bármilyen vért eszik, ellene fordulok annak az embernek, aki vért evett, és kiirtom népe közül.” Miért különbözik ez a két vers egymástól?

Nézetük előadásakor egyesek felhozták, hogy az 5Mózes 14:21 megengedte az idegennek, hogy megegye a kivérezetlen húst, ha az nem ember által megölt állattól származott, mert akkor az embernek nem kellett visszaadnia az állat vérét (ami az életet képviselte) Istennek. A 3Mózes 17:15 látszólag támogatja ezt a nézetet; azt mondja, hogy ha akár az ott született, akár a jövevény „elhullott vagy vadállat által széttépett állatot eszik”, egyszerűen „mosakodjék meg, és legyen tisztátalan estig”. Tehát úgy tűnik, hogy nem származott lényeges vétek abból, ha valaki vért evett, feltéve, ha az állatot nem ember ölte meg. Ezért egyesek úgy érvelnek, hogy nem helytelen vért elfogadni egy élő teremtménytől akár táplálék, akár vérátömlesztés céljából. Ámde az 5Mózes 14:21 és a 2Mózes 17:10, 15 közötti fő különbség vajon abban rejlik, hogy milyen módon múlt ki az állat? A bibliai válasz: Nem!

Az izraeliták tudták, hogy ők semmiképpen nem ehették meg az olyan állat kivérezetlen húsát, amely magától múlt ki, vagy amelyet vadállat tépett szét. Amikor még a Sínai-hegynél voltak, azt a parancsot kapták, hogy adjanak túl az ilyen állati tetemen. (2Mózes 22:31). Ezzel összhangban van az 5Mózes 14:21, amely arra utasítja az Ígéret Földjén levő izraelitákat, hogy adjanak túl az ilyen állati tetemen, de megengedte, hogy eladják azt a jövevényeknek.

Most gondosan vizsgáljuk meg a 3Mózes 17:10. versét. Ez a vers azt mondja, hogy „az Izrael házából való vagy a köztük lakó idegen” nem ehet vért. Azért volt ez, mert az állatot talán ember ölte meg s ezért a vért vissza kellett adni Istennek? Ezt állítani annyi, mint olyasmit magyarázni bele a bibliaversbe, ami nincs benne. Továbbá, ha csak abban az esetben lenne vétek, ha a vér ember keze által megölt teremtménytől származik, az 5Mózes 14:21 és a 2Mózes 22:31 nem tiltotta volna meg az izraelitáknak, hogy olyan kivérezetlen állat húsát megegyék, amelyet nem ember ölt meg. Az izraeliták azonban jól tudták, hogy nem ehetnek ilyen húst. Ezékiel kijelentette: „Én nem tettem magamat tisztátalanná ifjúkoromtól fogva mostanáig sohasem azzal, hogy elhullott vagy széttépett állatot ettem volna” (Ezékiel 4:14; vö. 44:31).

Miért mondja tehát az 5Mózes 14:21, hogy a „jövevénynek” el lehet adni a kivérezetlen húst, míg a 3Mózes 17:10 megtiltja a jövevénynek a vérevést? Mind Isten népe, mind a bibliamagyarázók elismerték, hogy a megkülönböztetés az érdekelt jövevények vallási állásfoglalásából ered. Az Aid to Bible Understanding (Segítség a Biblia megértéséhez, angolban) az 51. oldalon rámutat, hogy a „jövevény” kifejezésen néha olyan személyeket értettek, aki nem volt teljes prozelita. Úgy tűnik, hogy ilyen személyekre gondolt az 5Mózes 14:21. verse is, tehát olyan emberre, aki nem is próbálta megtartani Isten minden parancsolatát és aki felhasználhatta az izraeliták és a prozeliták által tisztátalannak tartott tetemeket. A zsidó hit-tudósok is ezt a magyarázatot adják.a

Tehát Isten egyetlen imádója sem ehetett vért, akár olyan állattól származott a vér (vagy annak a húsában volt), amely magától hullott el, akár olyan állattól, amelyet ember ölt meg. Nos, akkor miért mondja a 3Mózes 17:15. verse, hogy az olyan állat kivérezetlen húsának megevése, amely állat magától hullott el vagy amelyet vadállat ölt meg, csupán tisztátalanságot okozott?

Ennek a kérdésnek a kulcsát a 3Mózes 5:2-ben találjuk meg, ahol azt mondja: „Ha valaki hozzáér bármely tisztátalan dologhoz, akár tisztátalan vadnak teteméhez... még ha nem is vette észre, tisztátalanná lett és vétkessé vált.” Igen, Isten elismerte, hegy az izraelita nem tudatosan is vétkezhetett. Ezért a 3Mózes 17:15 úgy értelmezhető, mint ami ilyen vétekre vonatkozik. Például, ha egy izraelita megette a neki felszolgált húst és csak azután tudta meg, hogy az nem volt kivéreztetve, bűnben volt vétkes az illető. De mivel nem tudatosan tette, lépéseket tehetett, hogy megtisztuljon. Meg kell azonban jegyezni: Ha nem tett ilyen lépéseket, ‘akkor bűnhődnie kellett’ (3Mózes 17:16).b

A ki nem véreztetett hús megevése nem számított közönséges és apró ügynek, még halállal is végződhetett. Egyetlen igaz imádó (izraelita vagy teljes prozelita jövevény) sem ehetett szándékosan ki nem véreztetett húst, függetlenül attól, hogy az állat magától hullott-e el, egy másik állat ölte-e meg, vagy netán ember pusztította el (4Mózes 15:30). Ezt az apostoli értekezlet is megerősítette. A szellemi, „Isten Izraelét” képező keresztények címére írt levélben az apostoli tanács megtiltotta a megfojtott állat megevését, függetlenül attól, hogy a ki nem véreztetett hús véletlen fulladás következtében elhullott állattól, vagy emberkéztől megfojtott állattól származott-e (Galata 6:16; Cselekedetek 21:25).

Az apostoli tanács arra is utasította Isten szolgáit, hogy ‘tartózkodjanak a vértől’. Ha azok a felkent keresztények nem fogyaszthatták egy megfojtott állati teremtmény húsában levő vért, biztosan nem vehették magukhoz élő teremtmény vérét sem. Nem nehéz ebből azt látni, hogy sem az ókori izraeliták, sem az engedelmes keresztények nem követhetik az olyan afrikai törzsek tagjait, akik nyílvesszőt lőnek az élő marhák nyaki erébe, hogy vérhez jussanak, amit azután tejjel keverve megisznak. Hasonlóképpen Isten szolgái nem fogadhatják el azt az orvosi gyakorlatot sem, amely szerint bizonyos mennyiségű embervért szívnak le abból a célból, hogy transzfúzióként adják az élet meghosszabbítása végett bizonyos betegeknek. Az ilyen gyakorlat annak az isteni törvénynek megszegése, amely elítéli azt, aki „bármilyen vért eszik” és azt parancsolja a keresztényeknek, hogy tartózkodjanak a vértől’ (Cselekedetek 15:28, 29; 3Mózes 17:10).

Bár erős nyomást fejtenek ki egyesek annak érdekében, hogy fellazítsák Isten követelményeit, de az igaz keresztények jól tudják, hogy az élet Jehova Isten ajándéka, és az ő utasítása szerint kell felhasználni. Mindenképpen engedelmeskednek Istennek, akár hasznosnak látszik az jelenleg, akár nem. Például a Cselekedetek 15:28, 29 megparancsolja a keresztényeknek, hogy tartózkodjanak a bálványimádástól. Ezért ha egy igaz imádót halállal fenyegetnek, ha megtagadja a bálványimádásban való részvételt, nem érvelhet úgy, hogy ‘a bálvány az semmi’, és hogy nem veszítheti el az életét egy puszta jelkép miatt (1Korinthus 8:4). A három héber ifjú helyes példát mutatott engedelmességből, akárcsak azok az első századi keresztények is, akik inkább meghaltak az arénában, semhogy, tömjénnel áldozzanak az oltáron (Dániel 3:1–18).

Hasonlóképpen, ha probléma vetődik fel a vérrel kapcsolatban, amikor például egy baleset vagy műtét rendkívül nagy vérveszteséget okoz, a keresztény nem alkudhat meg feddhetetlensége kérdésében. Életadójának engedelmeskedik abban a biztos reményben, hogy ha a leggondosabb orvosi (Istentől helyeselt) kezelés mellett is el kell veszítenie a jelenlegi életét, az örök élete viszont nem forog veszélyben. Jézus így szólt követőihez: „Ne azoktól ijedjetek meg, akik megölik a testet, de a lelket nem ölhetik meg, hanem inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet el tudja pusztítani a Gyehennában!” (Máté 10:28).

Természetesen a legújabb orvosi kutatások bebizonyították, hogy a vérátömlesztés általában nem lényeges a beteg megmentéséhez, mert tapasztalt orvosok tanúsítják, hogy a legtöbb esetben általános (Istentől helyeselt) gyógyszerek is megfelelnek. Sőt úgy is érvelhetnénk, hogy az olyan személyek száma, akiket csak vérátömlesztés árán sikerült életben tartani, valószínűleg kisebb, mint azoké, akik a vérátömlesztés következtében szenvedett károsodás miatt haltak meg. Bármi legyen is az eset, a keresztények el vannak szánva arra, hogy engedelmeskedni fognak Istennek és tiszteletben tartják a vérre vonatkozó nézetét.

Következésképpen a mai igaz imádók nem fognak kivérezetlen húst fogyasztani, akár olyan állattól származik, amelyet ember ölt meg, akár olyan teremtménytől, amely más módon múlt ki. Nem próbálják meg úgy megtartani az életüket, hogy más élőtől, állattól vagy embertől fogadjanak be vért. Elismerik, hogy Jehova az Életadójuk, és eltökélt szándékuk, hogy minden tekintetben engedelmeskednek neki.

[Lábjegyzetek]