Engedetlenség a szülőkkel szemben — vajon az utolsó napok jele?

„VAN olyan nemzedék, amely még az apját is átkozza, és nem áldja az anyját!” (Példabeszédek 30:11). Ez a mondás jól jellemzi az 1914 óta élő nemzedéket. De vajon egyedülállók e tekintetben a mai fiatalok? Ha igen, miért?

A mi változó világunk

Régen a család a szeretet és a támasz biztonságos kikötője volt. Senki sem vonta kétségbe a család egyes tagjainak szerepét és felelősségét. A férfiakat tekintették kenyérkeresőnek. A legtöbb nő otthon maradt és a gyermekekről gondoskodott, s elvégezte a ház körüli munkát. A szülők együtt tanították gyermekeiket az igazi értékekre és alapelvekre. A gyermekeket annyira lekötötte a házi munka, hogy nemigen volt alkalmuk súlyosabb csínytevésekre.

Az első világháború 1914-ben történt kitörését követő események bizony elhomályosították ezt az idilli képet. Amint Jézus megjövendölte, a mi századunkat kegyetlen háborúk, törvénytelenség és éhínség jellemzi (Máté 24:4–14). És vajon mi ennek a hatása? Az életforma drasztikus megváltozása. Az utazásnak ebben a századában az egyéni utazásokat tevő családtagok közt óriásira nő a távolság. A technikai fejlődés megszabadította az embert sok nehéz házi munkától, sok nő felcserélte az otthoni munkát valamilyen munkahelyi állással. A tanítók és a napközi otthonok dolgozói szinte „pótszülőkké” lettek. Az elektromos berendezések elvégzik a nehezebb házi munkát s ezért a gyermekek sokszor unatkoznak.

Ezek a modern fejlemények nagyban megnövelték a családban uralkodó feszültségeket. A válási arányszám csillagászati méreteket öltött. Igen sok az olyan otthon, ahol csupán egy szülő van. Egy egyedülálló anya így kesereg amiatt, hogy milyen nehéz egyedül felnevelni egy gyermeket: „Amire hazaérek a munkahelyemről, a gyermekeim már három órája eljöttek az iskolából. Képtelen vagyok nyomon követni, hogy mit csinálnak. Biztos vagyok benne, hogy a 16 éves lányomnak szexuális viszonya van egy fiú osztálytársával, a 13 éves fiam pedig rendszeresen eljár iskola után a helybeli játékterembe.”

Az „Én”–nemzedék áldozatai

Talán egyetlen nemzedék sem volt ennyire megszállottja a személyes „jogok”-nak. S az eredmény: egy neves pszichológus szerint „a szülők kezdték fokozatosan megengedni, hogy a gyermekeik vitába szálljanak velük, elmondják saját érzelmeiket és elképzeléseiket, sőt, hogy egy kissé engedetlenek is legyenek”. Nos, egészséges dolog ez?

Robert Coles Pulitzer-díjas író ezt mondja: „Sok szülő fél a saját gyermekeit a saját meggyőződése és a saját erkölcsi hite szerint nevelni. Elbátortalanítja őket az a sok szakember, aki könyveket ír számukra a gyermeknevelésről és megmondja nekik, hogy mit tegyenek.” Az engedékeny gyermeknevelési módszerek áldozataiként szenvedő szülők ki vannak téve a gyermekeik szeszélyeinek: később azután kénytelenek szembenézni a bibliai igazsággal: „Aki kiskorától kezdve kényezteti szolgáját, a későbbi éveiben hálátlanságát tapasztalja” (Példabeszédek 29:21).

A televízió hatása

Az Országos Elmeegészségügyi Intézet nemrég kiadott egy jelentést, amelynek címe: „A televízió és a viselkedés.” A jelentés rámutat arra, hogy a televízió azon túlmenően, hogy szüntelenül durva erőszakkal és erkölcstelenséggel bombázza az elmét, egyéb káros és zavaró hatással van a családi életre. Például, „az esetek meglepően nagy számában”, a gyermekekre bízzák annak eldöntését, hogy milyen műsort nézzenek meg, s gyakran „a gyermekek döntik el azt is, hogy a család mit nézzen meg; vagyis ők lettek a családi döntéshozók”.

A Generation of Narcissus (Narcissus nemzedéke) című könyv a tv egy további veszélyes oldalára hívja fel a figyelmet. Megállapítja, hogy a televízió segítségével „a gyermekek csupán egyoldalúan tapasztalják az úgynevezett reális (valóságos) életet. Ez a világ nyilvánvalóan tovább terjed a saját testüknél”. Igen, lehetséges, hogy a televízió rabjává lett gyermekben olyan életszemlélet fejlődik ki, amely teljesen énközpontúvá válik.

Mindezek olyan tényezők, amelyek felborították a családi élet természetes egyensúlyát. De vajon a fiatalok valóban azzal reagálnak, hogy fellázadnak a szülői tekintély ellen?

Nyílt és leplezett engedetlenség

A törvénytelenség növekedése’ az ifjúság körében egyik legszembetűnőbb jele annak, hogy a fiatalok valóban lázadoznak a szülői tekintély ellen (Máté 24:12). Például egy tudósítás szerint „az angliai Nagy-Londonban elkövetett súlyos bűntetteknek legalább egynegyed részét iskoláskorú gyermekek követik el”. Az Egyesült Államokban „az erőszakos bűncselekmények miatt letartóztatott fiatalkorúak aránya 1960 és 1975 között 293 százalékkal nőtt, és ez kétszerese a felnőttek arányszámának”. Kínából érkezett jelentés szerint a „fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények között szerepelnek a következők: gyilkosság, csalás, tolvajlás, rablás, kábítószerkereskedelem és garázdaság”.

Ez az izzó gyűlölet és erőszak gyakran a szülők ellen irányul. Richard J. Gelles szociológus elmondja, hogy [az Egyesült Államokban] „több mint 2 és fél millió serdülőkorú ütötte meg legalább egyszer a szüleit. Közel 900 000 olyan szülő van, akit a serdülőkorú gyermeke ököllel sújtott, megharapott, megrúgott, kemény tárggyal megütött, összevert, késsel vagy fegyverrel megfenyegetett, sőt akivel szemben ilyen fegyvert használt is”. Az effajta tragikus cselekmények aláhúzzák a Biblia jövendölését arról, hogy az utolsó napokban az emberekből kihal a „természetes vonzalom” (2Timótheus 3:3). Szinte dermesztőleg hatott ezért az a végkövetkeztetés, hogy „minden valószínűség szerint nagyon is alacsonyra becsültük az olyan serdülőkorúak arányszámát, akik erőszakos cselekményeket követtek el a szüleikkel szemben”. (Kiemelés tőlünk.) (The Urban & Social Change Review, 15. kötet 1. szám, 1982.)

A másik mód, ahogyan a fiatalok a szülők kívánsága ellen tesznek, a szexuális viselkedés terén tapasztalható. Az amerikai fiatalok között végzett felmérés azt mutatja, hogy 160 000 amerikai fiatal közül 31 százalék 13 és 15 éves kora között beismerten szexuális kapcsolatot létesített. Ez a százalékarány 16 és 18 éves kor között már 58 százalék! Japánból hasonlóképpen azt jelentik, hogy „a tizenéves lányok között előforduló szexuális érintkezések arányszáma az utóbbi hét évben jelentősen emelkedett”.

Némely tizenéves titokban alkoholt fogyaszt vagy kábítószert használ. 43 százalékuk bevallotta, hogy már szívott marihuanát. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a marihuana-szívás „általános időtöltés sok tizenévesnél”. A fele bevallotta, hogy ha a szülők megkérdeznék őket a marihuana szívással kapcsolatban, egyszerűen hazudnának és letagadnák.

Más fiatalok, akik csalódtak a szüleikben, mivel azok sokat követeltek tőlük, de vajmi kevés segítséget nyújtottak, nyugodtan fellázadtak, és azzal álltak bosszút, hogy szándékosan megbuktak az iskolában. Mások úgy lettek engedetlenné,a hogy nem engedték meggyőzni magukat és követni a szülők erkölcsi és vallási irányadó mértékeit. A megkérdezett fiataloknak csupán az 53 százaléka vallotta, hogy hajlandó követni a szülők vallását. A többiek azt mondták, hogy nem hajlandók, vagy azt, hogy nem biztosak abban, vajon követnék-e. Mekkora csalódás ez a szülőknek! Csupán 17 százalék ismerte el, hogy hajlandó követni a szülei tanácsát a szex tekintetében; még kevesebben lennének hajlandók kikérni a szüleik tanácsát kábítószer dolgában. A nézeteknek ez az összeütközése valóságos csatatérré változtatja a családi otthonokat.

Vajon mit tehetsz te?

Bizalommal elmondhatjuk, hogy a mi nemzedékünk egyedülálló a maga nemében, amely példa nélkül álló körülmények között nőtt fel. Az engedetlenség iránti világméretű hajlam, az egyéb bizonyítékok mellett, ahhoz a megállapításhoz vezet el bennünket, hogy valóban az utolsó napokban élünk.

Jehova Tanúi azonban úgy látják, hogy a Biblia tanulmányozása — nem pedig az egymásnak ellentmondó nevelési elméletek — képessé teszi az embert e mai probléma megoldására. Igen reálisnak, ésszerűnek tartják az Efezus 6:1–4-ben olvasható parancsot: „Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek, egységben az Úrral, mert ez igazságos. . . . És ti atyák, ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek őket Jehova fegyelmezése és szellemi szabályozása szerint.” A Tanúk tehát örömmel segítenek neked is, hogy elkezdhesd a Biblia rendszeres tanulmányozását.

Ha nem vagy is szülő, a Biblia tanulmányozása akkor is nagy hasznodra válik. Ha mélyebben betekintesz a Bibliába, megismered Istent és az ő szándékát. Ez bölcs eljárás, mert a Biblia arra buzdít: „Törekedjetek az igazságra, törekedjetek az alázatra, talán oltalmat találtok az ÚR [ÚV: Jehova] haragjának napján!” (Sofóniás 2:3, Ökumenikus fordítás).

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet az 5. oldalon]

’Közel 900 000 olyan szülő van, akit a serdülőkorú gyermeke ököllel sújtott, megharapott, megrúgott, kemény tárggyal megütött, összevert, késsel vagy fegyverrel megfenyegetett vagy akivel szemben ilyen fegyvert használt is.’

[Oldalidézet a 7. oldalon]

Egy egyedülálló anya elmondta: „Mire hazajövök a munkahelyemről, a gyermekeim már három órája kijöttek az iskolából, és képtelen vagyok nyomon követni őket, hogy vajon mit csinálnak”

[Kép a 6. oldalon]

Az olyan szülők, akik az engedékeny gyermeknevelési elméletet követték, később gyakran valóságos zsarnokot találtak a gyermekükben