Az élvezeteket szerető világ a végéhez ér!

A TÖRTÉNELEM tele van hatalmas királyságok és birodalmak példáival, amelyek az erkölcsi hanyatlásnak, a féktelen életmódnak és az élvezetek mértéktelen szeretetének köszönhetik bukásukat. Még egyazon nemzeten belül is megbuktak azok a dinasztiák vagy politikai rendszerek, amelyeknek erkölcsiségét szétmarta az élvezetek szeretete.

Outlines of Roman History (A római történelem áttekintése) című könyvében William Morey ezt írta: „Ha megkérdeznék, milyen tünetei voltak (Róma) erkölcsi hanyatlásának, azt felelhetnénk: az osztályok önzése; az anyagi javak felhalmozása, ...az arany szeretete és a fényűzés iránti szenvedély. ... Ezek voltak azok az erkölcsi betegségek, amelyeket aligha képes meggyógyítani bármilyen kormányzat.”

Hát ma nem azt látjuk, hogy az embereket a világias, élvhajhászó életmód ejti rabul? Nem az élvezeteket kedvelő világ közepette élünk? De igen. És bár még sokan szeretnének valamilyen vallási részt is meghagyni az életükben, a társadalmi és szórakozási tevékenység foglalja el az első helyet. Az emberek olyanokká lettek, mint Noé idejében: „evéssel, ivással” és ehhez hasonlókkal vannak elfoglalva. Túlságosan belemerülnek vágyaik kielégítésébe, a szellemi szükségleteik pedig háttérbe szorulnak. A vallás iránti érdeklődésük és a vallás támogatása bizony igen alacsony szintre süllyedt! (Máté 24:37–39).

Az élvezeteknek ez a szeretete és a vele együttjáró vallási hanyatlás különös jelentőséget kap, ha megvizsgáljuk egy ókori birodalom, Babilónia bukását. Annak a bukásnak szokatlan részleteit, egyéb történelmi beszámolókkal együtt, megörökítette a Biblia, éspedig nem akármilyen okból: „Figyelmeztetésül írattak meg nekünk, akikhez a dolgok rendszerének vége elérkezett” (1Korinthus 10:11).

Az ókori tanulság

Az Eufrátesz folyónak fontos szerepe volt a hatalmas város, Babilon létfenntartása szempontjából. History of Cyrus the Great (Nagy Cyrus története) című könyvében (1878) Jacob Abbott ezeket írta: „[Babilon] hatalmas és termékeny terület fővárosa volt. Ez a terület az Eufrátesz folyó mindkét partján a Perzsa-öbölig terjedt. ... Az Eufrátesz folyó volt az általa öntözött vidék termékenységének fő forrása.” Igen, Babilon jóléte, gazdagsága az Eufrátesz folyótól eredt. Igen nagy jelentősége van tehát annak, hogy a város eleste is szorosan összefügg ezzel a folyóval.

Abbott az alábbi érdekes leírást közli Babilon meghódításáról és a hódító Cyrus királyról:

„Cyrus a város felé nyomult előre. Csapatai jelentős részével annál a fő nyílásnál táborozott a falak tövében, ahol a folyó befolyt a városba, csapatai másik része pedig ott gyülekezett, ahol a folyó elhagyta a város falait. Ezek a különítmények azt a parancsot kapták, hogy amint észreveszik a víz apadását, a folyómederben nyomuljanak előre a városba. Munkások hatalmas tömegével új csatornákat nyittatott meg, és kiszélesítette és mélyebbre ásatta a már meglevőket, hogy a folyó természetes medréből elvezesse az Eufrátesz vizét. Amikor így előkészítette az utat, egy előre megszabott időpontban egy éjszakán át a terelőcsatornába hagyta folyni a vizet, aminek következtében a víz folyása nemsokára megszűnt a városon belül. A katonai különítmények azonnal megkezdték előrenyomulásukat a folyó medrében.”

Attól kezdve, hogy az Eufrátesz folyó vize elapadt, Babilon halálra volt ítélve! S jegyezzük meg, hogy a város élvezetektől dús lakomák egyetlen éjszakáján jutott az ellenség kezére! (Vö. Dániel 5. fejezet.)

A történelem megismétlődik

Ami az ókori Babilonnal történt Nagy Cyrus idejében, nem csupán történelmi szempontból érdekes számunka. A bibliai Jelenések könyve előképes értelemben foglalkozik az eseménnyel, és egy parázna nőről szólva, megemlíti „Nagy Babilont”, amely „sok vízen” ül. A könyv prófétai jövendölésben bejelenti, hogy Isten parancsára egy angyal „kiöntötte csészéjét a nagy folyóra, az Eufráteszre, és annak vize kiszáradt, hogy elő legyen készítve az út a napkeleti királyok számára” (Jelenések 17:1, 5; 16:12).

Ki, vagy mi hát ez a „Nagy Babilon”? És mit jelképez a „nagy folyó, az Eufrátesz sok vize”? Mit jelent továbbá az, hogy a folyó vize ’kiszáradt’?

Bár az ókori Babilon mint politikai hatalom nem létezik többé, vallási befolyása az évszázadok folyamán eljutott a föld minden részére. „Nagy Babilon” tehát a hamis vallás világbirodalma, beleértve a kereszténység minden egyházát. A Jelenések 17:15 kijelenti, hogy a „sok víz”, ahol a vallási parázna nő ül, „népeket, tömegeket, nemzeteket és nyelveket” jelent. Ezektől függ a jóléte, miként az ókori Babilon gazdagsága, virágzása az Eufrátesz folyótól függött. A víz kiszáradása tehát azt jelenti, hogy csökken az emberek érdeklődése a vallás iránt és kevésbé támogatják azt.a

Közel van a „vég”!

Ebben a szövegösszefüggésben megértjük, hogy ez egész világon tapasztalható elvilágiasodásnak és a vallás iránti érdeklődés hanyatlásának kétféle módon is prófétai jelentése van. Először, ezek a fejlemények igazolják azt, amit Pál apostol megjövendölt: tudniillik, hogy az „utolsó napokban” az emberek inkább ’az élvezeteknek szeretői lesznek ahelyett, hogy Istent szeretnék’. Ez is része annak a bizonyítéknak, amely meggyőz minket arról, hogy az „utolsó napokban” vagy „a dolgok rendszerének végén” élünk (Máté 24:3). Másodszor, amiként az ókori Babilon egyetlen éjszakán esett el, amikor is az Eufrátesz vize elapadt, úgy a világias gondolkozás előretörése és a vallás támogatásának csökkenése világos jele annak, hogy küszöbön áll „Nagy Babilon” pusztulása.

Ezek a teljesedőben levő próféciák világosan jelzik, hogy a „vég idején” élünk (Dániel 12:4). Igen, közeledünk az „utolsó napok” befejező szakaszához, amelynek tetőpontja Sátán egész gonosz rendszerének pusztulása lesz. Valóban elérkezett e gyönyört hajszoló világ végideje. De mi ennek csak örülhetünk, mivel ez megnyitja az utat Isten megígért új rendjébe (2Péter 3:13). Te is részese lehetsz a nagyszerű áldásoknak, ha nem az élvezeteket teszed Isten helyére, hanem inkább őt teszed az első helyre az életedben most, ezekben az utolsó napokban!

[Lábjegyzet]