Olvasók kérdései

■ Amikor a Zsidók 8:13 arról beszél, hogy a Törvényszövetség „kiöregszik és ... közel jár az enyészethez”, vajon a zsidó rendszer 70-ben bekövetkező közelgő végére utal?

Nem. Egyesek így magyarázták a Zsidók 8:13 versét. A szövegösszefüggésből kitűnik, hogy itt a Törvényszövetség helyzetére történik utalás, mégpedig attól az időtől kezdődően, amikor Jeremiás megjövendölte az újszövetséget.

A Zsidókhoz írott levél 8. fejezetében Pál apostol szembeállítja a két szövetséget. Az „első szövetség” a Törvényszövetség volt, Mózessel mint közbenjáróval. A „második” vagy Újszövetség egy „jobb szövetség”, amelynek Közbenjárója Jézus Krisztus, és amely „jobb ígéretek alapján köttetett törvényesen” (Zsidók 8:6, 7).

Pál a Jeremiás 31:31–34 verseiből idézett, ahol Jehova megígérte, hogy „Újszövetséget köt Izrael és Júda házával”. Akkor az apostol ezt írta. „Amikor az Újszövetségről szól, az előzőt elévültté tette. Ami pedig elévült és megöregszik, közel van az enyészethez” (Zsidók 8:13).

A Zsidókhoz írott levél a „dolgok (zsidó) rendszere befejezésének” idején íródott, valószínűleg kilenc évvel azelőtt, hogy a rómaiak elpusztították Jeruzsálemet i. sz. 70-ben (Zsidók 9:26). Ennélfogva egyesek ilyen magyarázatot fűztek ehhez a vershez: Isten helyeslése a Törvénnyel kapcsolatban véget ért Jézus halálával, de a templomi istentisztelet még folytatódott 70-ig. Amikor Pál a Zsidók 8:13 versét írta, a Törvényszövetség ’kiöregedett és közel állt a teljes enyészethez’, amely i. sz. 70-ben be is következett.

Egy másik magyarázat azonban jobban megfelel a Zsidókhoz írott levél 8. fejezete tartalmának.

Pál Isten kijelentését emeli ki, aki Jeremiáson keresztül azt jövendölte meg, hogy a Törvényszövetség helyébe egy Újszövetség lép, mivel a régi nem volt hibátlan és nem tudott egy igazságos népet létrehozni (Róma 3:20). Jeremiás napjaiban a zsidók bizonyára meglepetéssel hallgatták Jeremiás bejelentését arról, hogy a Törvényszövetség átadja majd a helyét az Újszövetségnek, amely a bűnök tökéletes megbocsátását hozza.

Mindazonáltal, amikor egykor Isten az Újszövetséget konkrétan megjövendölte, a régi szövetség bizonyos értelemben már elévült. Még ha Isten megengedte is fennmaradását a Messiás eljöveteléig, aki az Újszövetség Közbenjárója lett, a Törvényszövetségről el lehetett mondani, hogy napjai Jeremiás írásának idejétől kezdődően már meg voltak számlálva. Ezért kezdődik így a vers: „Amikor az Újszövetségről szól, az előzőt elévültté tette.” Vagy ahogy J. B. Phillips visszaadja: „Az a tény, hogy Isten Újszövetségről beszél, a régit hatályon kívül helyezi.”

A Jeremiás 31:31–34 megírásától kezdve a kilátásba helyezett elévülés akkor lett igazi valósággá, amikor Jézus halála a Törvénynek véget vetett. Pál 28 évvel később a következő versben ezt tudta hozzáfűzni: „Ami a korábbi szövetséget illeti, annak is megvolt a szent szolgálattal kapcsolatos rendtartása és földi szentélye” (Zsidók 9:1).