„Háborúkat szüntet meg”

„1942. augusztus 8-a volt. A japán hadsereg az amerikai Aleuti-szigetekből néhány szigetet elfoglalt, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy innen támadja majd az Egyesült Államok nyugati partvidékét. Engem az Egyesült Államok Haditengerészetének légi századába osztottak. Az volt a feladatuk, hogy az Aleuti-szigetek fölött cirkáljunk, és megtorpedózzuk a japán hajókat.

„A légitámadás során találat érte gépünket és radarkészülékünk felmondta a szolgálatot. Vissza kellett térnünk az Aleuták szinte végtelennek tűnő sziget-láncolata mentén a támaszpontunkra, mégpedig sűrű ködben — a leglényegesebb navigációs segédeszközünk: a radarrendszer nélkül. Elvesztettük tájékozódási képességünket. Annyit tudtunk, hogy balra vannak a szigetek és a szigetek hegyei. De hogy mennyire, azt már nem! A láthatóság gyakorlatilag a nullával volt egyenlő. Kapitányunk hirtelen elkiáltotta magát: ’Zuhanunk!’

„Ezután másra már nem emlékszem, mert elvesztettem az eszméletemet. Repülőgépünk egy hegynek ütközött, de nekem valahogy sikerült kikerülnöm a roncsok közül. Azt láttam, hogy repülőgépünk még mindig ég. A farokrész leszakadt. Ha valaki életben maradt, csak ott maradhatott életben.”

E fenti történetet a túlélő Harley Miller mondta el. Mi történt a legénység 8 többi tagjával? Harley elbeszélését a következő cikk tartalmazza. Ennek az elbeszélésnek az elolvasását nem azért javasoljuk, mert háborús történet, hanem azért, mert egy olyan ember történetét mondja el, aki végül is békére talált.

Haditengerész pályafutása alatt Harley sok embert látott meghalni. De ez csak elenyésző szám amellett, ahányan a második világháborúban meghaltak. Ahhoz azonban elegendő volt, hogy belássa, mennyire oktalan és értelmetlen dolog a háború.

Bölcsebb-e azóta az ember?

A második világháború alatt gazdagon aratott a halál; közel 55 millió katonai és polgári személy vesztette életét. Micsoda gyötrelem és nyomorúság zúdult a világra! Özvegyek és árvák milliói maradtak kenyérkereső nélkül. 1945-ben, amikor a háború véget ért, az volt a nyilvánvaló kérdés: „Megszűnnek-e egyszer a háborúk?”

1945 óta a szomorú válasz e kérdésre az, hogy az ember nem lett bölcsebb! A nemzetek továbbra is háborúkra készülnek, viszálykodnak és háborúskodnak. A föld sorsáról folyó egy nem régi konferencián a nyugállományba vonult Gene La Rocque tengernagy utalt arra, hogy a Pentagon szerint a második világháború óta 270 háborút vívtak meg. Hozzáfűzte, hogy csupán az Egyesült Államok és a Szovjetunió birtokában 20 000 nukleáris töltetű atomfegyver van. Így figyelmeztetett: „Ha ezután is a jelenlegi utat követjük, a nukleáris háború elkerülhetetlen.”

Igen, a kormányok, miként a vadállatok, nézeteltéréseiket vérontással próbálják megoldani, de legtöbbször nem a politikai uralkodók vére folyik. És még ha ténylegesen nincs is háború, a nemzetek a kierőszakolt békét a kölcsönös félelemre: a kölcsönösen biztosított pusztulás elvére alapozzák. De miért? Miért látszik a háború elkerülhetetlennek az emberi történelemben? Van-e valamilyen megoldás?

Mi a háborúk oka?

A pszichológusok és antropológusok számos elmélettel próbálják ezt a jelenséget magyarázni. Elgondolásaik természetesen az evolúciós elméletben gyökereznek, vagyis abban a felfogásban, hogy az ember csupán egy magasabb rendű állat. Ebből következőleg azt mondják, hogy az „agressziós hajlam nélkülözhetetlen az emberi faj fennmaradása szempontjából”. A háború indoklására az evolúciós elmélettel hozakodnak elő.

Más pszichológusok viszont nem fogadják el ezt az elméletet. Szerintük a háború nem az agresszív ösztön következménye. Úgy vélik, hogy a háború szerzett tulajdonság, gyermekkorban átélt kudarcok következménye. Ennek értelmében azt propagálják, hogy a gyermekeknek egyre többet meg kell engedni és a társadalomnak egyre elnézőbbnek kell lennie. De mióta a nyugati világ egyre engedékenyebb társadalom lett, vajon csökkent a háború veszélye?

Robert Leckie; Warfare (Hadviselés) című könyvében ilyen következtetésre jutott: „A háború ... biológiai értelemben nem magyarázható. Inkább társadalmi, politikai és jogi probléma ... Maga a társadalom az előidéző oka a háborúnak, és amíg a nagy társadalmak — független nemzeti államok — nagy és ellenőrzés nélküli hatalmat gyakorolnak, a háború elkerülhetetlen lesz.” (Kiemelés tőlünk.)

Közel 2000 évvel ezelőtt, az első keresztény gyülekezettel kapcsolatban Jézus féltestvére, Jakab ezt kérdezte: „Mi az oka a konfliktusoknak és veszekedéseknek [görögül szó szerint: „háborúknak és verekedéseknek”, Kingdom Interlinear (Királyság Sorközi fordítás)] köztetek? Vajon nem a testi vágyaitok agresszivitásából fakadnak? Akartok valamit, amit nem kaphattok meg ... irigyek vagytok, és nem éritek el becsvágyó célotokat” (Jakab 4:1, 2, The New English Bible).

Tulajdonképpen ezek a szavak a kulcs-magyarázatai a háborúknak, vagyis: az irigység, becsvágy (törtetés), mohóság. Ez a helyzet már 6000 éve fennáll (1Mózes 4:2–10). Hányszor dúltak már háborúk területszerzés céljából, anyagi javak és nyersanyagok megszerzéséért! És hányszor kapott szerepet a katonai erők mozgósításában a büszkeség, a nacionalizmus, a királyhűség, és a xenofóbia, azaz idegengyűlölet! De ennél vannak mélyebb okai is a háborúknak.

Az igazi ok figyelmen kívül hagyása

Mindezekben az elképzelésekben természetesen egy tényezőt majdnem minden szakértő szívesen figyelmen kívül hagy: azt a láthatatlan erőt, amely nagy előszeretettel osztja meg az embereket és ösztönzi őket háborúskodásra. Ez az erő a legkülönbözőbb módon tudatosan megosztja az embereket: vagy vallással, vagy politikával, vagy a gyönyörök keresésével. A Biblia világosan feltárja ennek a hatalomnak a kilétét: „Mi tudjuk, hogy az Istentől származunk, de az egész világ a gonosz hatalmában van” (1János 5:19). Ki ez a szóban forgó „gonosz”? Maga Jézus megnevezte őt, amikor a meggyilkolására törő farizeusoknak ezt válaszolta: „Ti az Ördögtől vagytok, aki az atyátok; és ti az atyátok kívánságát akarjátok cselekedni. Ő embergyilkosként kezdte, és nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, a saját jelleme szerint beszél, mert hazug, és a hazugság atya ő” (János 8:44).

Igen, az emberi háborúskodásra indító befolyás egy gonosz szellemi uralkodótól, Sátántól, az Ördögtől ered. Ő és szadista hajlamú démonkövetői gondoskodnak arról, hogy az emberek mindig el legyenek foglalva háborúkkal és háborúkra való felkészülésekkel. Jóllehet egyfelől azt látjuk, hogy milliók felkelnek és tiltakoznak a nukleáris fegyverek miatt, és követelik az atomfegyverek betiltását, ugyanakkor viszont az igazi megoldást: Isten Királyság-uralmát Krisztussal az élen, nem támogatják. Sátánnak ezért sikerül „félrevezetni az egész lakott földet” (Jelenések 12:9). Olyan emberiség áll a rendelkezésére, amely ábrándként kergeti a békét — keresi ugyan a békét, de ragaszkodik a háborút kirobbantó okokhoz: a szűk látókörű nacionalista érdekekhez.

Mennyire lesz szilárd a béke?

A cikk elején idézett Robert Leckie kijelenti: „A társadalomtudománnyal foglalkozó tudósok azt mondják, hogy a háború elavult funkció ... és a harci ösztön felett, amelyből táplálkozik, úrrá lehetünk a neveltetés, a törvény, és az etika révén.” (Kiemelés tőlünk.) A tudósoknak ez a véleménye — ha nem is tudatosan — egyezik a Biblia által a háború kiküszöbölésére ajánlott megoldással: mert a Biblia is a „neveltetésre, a törvényre és etikára” épít. Ésaiás próféta közel 2700 évvel ezelőtt erre a békéhez vezető útra utalt ezekkel a szavakkal: „És bizony sok nép megy el és ezt mondja: ’Jertek, menjünk fel Jehova hegyére, Jákob Istenének házához, és ő megtanít az útaira és az ő ösvényein járunk.’ Mert Sionból jön ki a törvény, és Jeruzsálemből Jehova beszéde. És ítélkezik a nemzetek között, és sok nép ügyét elrendezi. És kardjaikat ekevasakká és dárdáikat metszőollókká kovácsolják. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel és hadakozást többé nem tanulnak” (Ésaiás 2:3, 4).

Mit jelent ez a jövendölés? Azt, hogy sok nemzet népei el kell hogy ismerjék Jehova törvényét, uralkodói voltát és szuverenitását. El kell fogadniuk az új, békére nevelő oktatást. Alázatosan ezt kell mondaniuk: „Megtanít majd útaira és mi az ő ösvényein járunk.” Igen, megtanulják az igazi, keresztényi béke útjait vagy „etikáját”, és Jehova „ösvényein járnak”, amelyet oly félreérthetetlenül kijelölt Fia, Jézus Krisztus példája. Tény, hogy Jehova Tanúi mint világmozgalom, évtizedek óta beteljesítik ezt a jövendölést, hiszen a két világháborúban és az emberiséget sújtó egyéb háborúkban nem vettek részt.

Persze szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az összemberiség tartós békéje nem valósulhat meg kizárólag emberi erőfeszítések útján. Ehhez sokkal több szükséges. Nem elegendő csupán egy nemzetközi kormányzat, amelynek ma már oly sok lelkes híve van, hanem egy nemzetek feletti kormányzat kell, amely felette áll minden politikának és nacionalizmusnak. Isten mennyei kormányzata Krisztus irányítása alatt pontosan ilyen kormányzat. Ez a béke egyedüli lehetséges módja (Máté 6:9, 10).

Hogyan fog ez a béke megvalósulni? Mivel a nemzetek nem hajlandók önként lemondani nemzeti szuverenitásukról, így hamarosan kényszerítve lesznek rá. Dániel próféta így jövendöli meg: „És azoknak a királyoknak idejében az egek Istene támaszt egy királyságot, amely soha nem pusztul el, és ez a királyság egyetlen más népre sem száll át, hanem szétzúzza és megsemmisíti mindazokat a királyságokat, maga pedig megáll határtalan ideig” (Dániel 2:44). A Jelenések 20:1–3 vers közlése szerint a háború fő szítója, maga Sátán, az Ördög is „mélységre vettetik” és „ezer évre” tétlenség állapotára lesz kárhoztatva, hogy ’el ne hitesse a nemzeteket’.

Az önző emberi politikai királyságok vagy kormányzatok vége utat nyit majd a Zsoltárok 46:8–10 versében megírt reménykeltő szavak végleges beteljesedésének: „Jöjjetek, lássátok Jehova tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön. Háborúkat szüntet meg a föld széléig; íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci szekereket éget el tűzben. Ismerjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten. Felmagasztaltatom a nemzetek között, felmagasztaltatom a földön.” Igen, Jehova egyeduralma felmagasztaltatik az egész földön. Ez a nap pedig közel van (Máté 24; Márk 13; Lukács 21).

Szeretnél-e te is azok között lenni, akik meglátják az összes háborúk végét? Légy akkor nyugodt afelől, hogy annak a dicső korszaknak küszöbén élünk, amelyről Dávid a Zsoltárok 37:10, 11-ben írt: „Csak kevés idő már, és a gonosz nem lesz többé ... a föld pedig a szelídeké lesz, és maradéktalan örömet találnak a béke bőségében.”