Mire tanít valójában a karácsonyi zene?

Tagadhatatlan, hogy van varázsa a karácsonyi zenének és énekeknek. De az emberi érzelmekre gyakorolt hatásuk még nem feltétlen bizonyítéka annak, hogy Jehova Isten igazságait is tanítják.

Bármennyire megindítónak találjuk is, mert kellemes voltuknál fogva erősen hatnak érzelmeinkre, bizonyára egyetértesz azzal, hogy a Jézusra vonatkozó vallásos kérdésekben a legfőbb dolognak az igazságnak kellene lennie, ha a Biblia Istenének tetszését szeretnénk elnyerni. Valójában az érzelmekre való hatás az esetben visszataszító, ha ez elvon valakit a tényektől. Ha azt szeretnénk megtudni, mire tanítanak a karácsonyi énekek, és milyen ismeretet terjesztenek, akkor tárgyilagosan és elfogulatlan elmével kell a dolgoknak gondosan utána nézni.

A színigazat tanítják-e?

Talán meglep, hogy egyáltalán felvetődik valaki részéről az a kérdés, vajon a tiszta igazságot tükrözik-e a kedvenc karácsonyi énekek? A későbbiekben látni fogjuk, hogy bizony egyes gyakran figyelmen kívül hagyott tényekre nagyon is érdemes őszintén odafigyelni. Milyen „tényekre” gondolunk itt?

Például sok karácsonyi énekben elhangzik, hogy Jézus december 25-én, karácsony első napján született. Nos, igaz-e ez az állítás? Hogy egész őszinték legyünk, a tények alapján erre nemmel kell felelnünk. Miért mondjuk ezt, és miért nem mindegy, hogy mikor született Jézus?

A Biblia, Isten szent Igéje kijelenti, hogy Jézus nem hideg télben, hanem ősszel született. Jegyezzük meg a tényállást! Egyes karácsonyi énekek a Lukács 2:8. versét éneklik meg, ahol az áll, hogy a pásztorok kint legeltették és őrizték éjjel nyájaikat a mezőn. De ezek a dallamok ezt a kijelentést kiragadják az időbeli összefüggéseikből, s a meleg kora őszi időből ezt az eseményt átteszik a téli, decemberi karácsonyestre. De biztosak lehetünk efelől? Ha igen, miért fontos, illetve miért kellene hogy fontos legyen ez a karácsonyi énekek éneklői számára?

Ha alkalmad lenne december végén Betlehem környékére elmenned, azt tapasztalnád, hogy ebben az évszakban itt, ezen a dombvidéken, rendszerint hideg van és esik az eső, és néha még hó is borítja a tájat. Figyelemre méltó félreérthetetlen bizonyítékokat is találunk erre nézve a Bibliában. Ha bármelyik bibliai enciklopédiát lapozzuk is fel, azt találjuk, hogy a mi decemberi hónapunk az ősi zsidó naptár 9. hónap (Chislev) második felének és a 10. hónap (Tebeth) első felének felel meg. Ezt figyelembe véve, vizsgáljuk meg Ezsdrás 10:9-ben közölt beszámolót egy olyan eseményről, amely Betlehemtől néhány mérföldnyire történt:

„Júda és Benjámin összes férfiai három napon belül összegyűltek Jeruzsálemben, a kilencedik hónap huszadik napján, és az egész nép ott ült az igaz Isten háza előtti nyílt téren, dideregve az ügy miatt és a szakadó eső miatt.”

Megfigyelted-e, mit is jelentenek ezek a szavak? Egyetlen épeszű héber pásztor sem tenné ki nyáját ekkora veszélynek jeges időben a nyílt mezőn, ahol alig van zöld növény, amit a juhok lelegelhetnének. A bibliaíró Lukács ezzel szemben azt mondja el, hogy Jézus születésekor pásztorok legeltették nyájaikat a Betlehem környéki mezőkön. Ez semmiképpen sem lehetett a zimankós, december végi időben. Nos, ezeknek a tényeknek a tükrében, vajon nem nyilvánvaló-e, hogy a karácsonyi énekek tévedéseket tartalmaznak és elferdítik az igazságot? Úgy is mondhatnánk, hogy megzenésített hazugságok!

Nyilvánvaló, ezek az énekek nem az igazságot mondják el a karácsonyi időszakról. Elnyerhetik-e hát annak az Istennek a tetszését, akiről Pál apostol azt mondta, hogy „nem tud hazudni”? (Titus 1:2). És vajon az éneklésük megfelel-e annak a módnak, ahogyan Istent — Jézus szavai szerint — imádni kell, ugyanis „igazsággal és szellemmel”? (János 4:24). Valójában „Jehovát, az igazság Istenét” és Fiát, Jézus Krisztust, aki „az út, az igazság és az élet”, csak igazsággal lehet tisztelni, nem pedig megzenésített hazugsággal (Zsoltárok 31:6; János 14:6).

Ezenkívül karácsonykor, amikor ezek a karácsonyi énekek felcsendülnek, sok lelkész Lukács szavait idézi a pásztorokkal kapcsolatban bizonyítékul arra, hogy a karácsony helyes megünneplése december 25-én van (Lukács 2:8–14). Sem ez, sem más szentírási idézet nem támogatja a karácsony megünneplését. A Biblia félreérthetetlenül kijelenti, hogy az, aki megpróbálja úgy csűrni-csavarni Isten Szavát, hogy olyat olvasson ki belőle, amit valójában a Biblia nem mond, kedvezőtlen ítéletet von magára. Izraelben a hamis próféták, akik „megváltoztatták Isten szavait”, rendkívüli esetekben az életükkel fizettek ezért (Jeremiás 23:16–22, 28–32, 36; 5Mózes 12:32; 18:20; Példabeszédek 30:5, 6).

Ennélfogva bármilyen szép legyen is a karácsonyi zene, nem hunyhatunk szemet afölött, hogy ezeknek az énekeknek Isten Szavával ellentétes tartalma súlyos dolog. Jehova irtózik a hazugságtól, különösen ha az kifejezetten ellentétben áll kinyilatkoztatott igazságaival (Zsoltárok 5:4–6). Sok ember annyira meghatódik az ilyen énekek nagyszerű harmóniájának és gyönyörű melódiájának hallatán, hogy észre sem veszi az énekekben rejlő valótlan elemeket. Afelől azonban biztosak lehetünk, hogy nem így Jehova Isten és Fia, Jézus Krisztus! Ők nem vágynak olyan dicséretekre, amelyek tetszetős hazugságokkal fűszerezett énekeknek zöld utat engednek.

De meg kell-e egyáltalán ünnepelnünk?

Ez egy másik megfontolandó szempont. Tudomásod szerint, van-e a legcsekélyebb bibliai utalás is arra, hogy Jehova Isten és Jézus Krisztus elvárnák tőlünk, hogy megünnepeljük Jézus születését, történetesen ha az évnek abban az időpontjában akarnánk ezt megünnepelni, amikor a bibliai bizonyítékok szerint Jézus született?

Jehova Isten a jó Atyához hasonlóan mindig pontosan rögzíti, mit vár el imádóitól. Precízen meghatározza, mit kell tenniük, ha kegyét és áldásait szeretnék elnyerni. Gyakran ezeket többször is elmondja, nehogy véletlenül félreértsék azokat.a Nos, miért nem találunk Isten írott Szavában konkrét parancsot vagy kifejezett utalást arra, hogy ünnepeljük meg Fia földi születésnapját? Mivel Jehova a hangsúlyt Jézus halálára és feltámadására helyezi, ezért a keresztényektől a haláláról szóló Emlékünnep évenkénti megtartását kívánja meg csupán (Lukács 21:19, 20; 1Korinthus 5:7, 8; 11:23–26). A karácsonyi énekek, amelyek Krisztus születése megünneplésére szólítanak fel önhittséggel, ellentétben állnak azzal, amit az apostol mond: „Csak ne többet annál, ami írva van” a Bibliában (1Korinthus 4:6). Elképzelhető-e, hogy azok, akik tudatában vannak ennek és mégis ilyen verseket énekelnek, élvezzék Jehova Isten tetszését? Bármilyen őszinte legyen is valaki, az önhittséggel és az engedetlenséggel még senki sem nyerte el Isten tetszését (1Sámuel 15:22, 23).

Szokások és hiedelmek

Jehova Isten kifejezetten óv bennünket attól, hogy tiszta imádatába pogány szokásokat és hiedelmeket keverjünk (2Korinthus 6:14–17). Pogány szokásokat? Igen, mert miként majd látni fogjuk, sok pogány szokás tapadt a karácsony megünnepléséhez. Ezek a szokások éppen olyan utálatosak Isten szemében, mint a kanaániták szokásai annak idején, akikről Mózes ezt mondta: „Mindent, ami utálatos Jehova szemében s amit csak gyűlöl, elkövettek” (5Mózes 12:31). Mivel Jehova „nem változik”, véleményed szerint vajon hogyan tekinti a karácsonyi énekeket, amelyek a keresztényiség nevében pogány szokások és a tiszta imádat egyidejű gyakorlására buzdítanak? (Malakiás 3:6; 5Mózes 12:1–3, 29–32).

Például az angolszász nyelvterületen a „Díszítsd fel a szobákat magyalfaágakkal!” című zenei felhívás ősi pogány babonában gyökeredzik. A Discovering Christmas Customs and Folklore (Karácsonyi szokások és néphagyományok felidézése) című füzetben Margaret Baker kimutatta, hogy otthonaink feldíszítése örökzölddel, ősi római és norvég szokás. A továbbiakban megjegyezte:

„A téli napforduló idején örökzöld növények lakásba hozatala szemmel láthatóan abból a célból történt, mert így akarták visszavarázsolni a földre a [kizöldülő] növényi életet. A magyal például sok helyütt a jó szerencse fogalmával társul... Louisianában a jó szerencse fogalmára a bogyókat sajátították ki... A templomi díszekből visszamaradt darabot rendkívül szerencsehozónak tartották... És a ház elé ültetett fának is védelmi jellege volt, védenie kellett a házat a villámcsapástól, a tűztől és az ártó szemektől.” — 29, 32. oldal.

A karácsonyi énekek verssorainak gondos tanulmányozása során arról győződhetünk meg, hogy ezek sok babonás szokást szentesítenek.b Jehova Isten nem helyesli ezeket a szokásokat, mert ezek az embereket a félelem és tudatlanság rabságában tartják, és megakadályozzák őket abban, hogy Istenhez forduljanak. Babonát terjesztő és tanító zene egyszerűen nem illik a keresztényekhez, akik Isten tetszésére vágynak.

A télapóval foglalkozó karácsonyi zene rendkívül érzékeny területet érint: a kisgyermekeket. Az érzelmeket fel lehet fokozni, de helyénvaló megkérdezni: Mit tanítanak ezek a dallamok a kicsiknek? Téves fogalmakat, mint például azt, hogy a fehér szakállú, piros ruhába öltözött misztikus alak gyakorlatilag olyan, mint a mindentudó: tudja, mikor jók és mikor rosszak a gyerekek. És mivel csak a jó kislányoknak és kisfiúknak hoz ajándékot, ezzel ösztönzik a gyermekeket arra, hogy jól viselkedjenek, hiszen csak így kaphatják meg a kívánt ajándékokat.

Ez esetben is az értelmünkre kell támaszkodnunk, és nem szabad hogy csalárd szívünk vezessen (Jeremiás 17:9). A télapó is pogány hagyomány terméke, és a sziporkázó melódiák és gyermekekhez szóló dalbetétek semmit sem változtatnak ezen a tényen. Ez a zene a télapót mindentudói képességgel ruházta fel, amellyel igazában csak egyedül Jehova Isten rendelkezik. Helyes lenne-e, ha istenfélő szülők gyermekeikkel ilyen dolgokat akarnának megtanítani vagy elhitetni vagy elénekeltetni? Áltathatják-e a gyermekeket azzal, hogy a pogány télapónak és a bibliai krisztusi hitnek köze van egymáshoz?

Bölcs szülők gyermekeik jóságát nem ajándékkal akarják megvásárolni. Ezzel ellentétben, a karácsonyi zene azt akarja a gyermekekkel elhitetni, hogy ha rendesen viselkednek, akkor a képzeletbeli télapó játékokat hoz nekik. A lekenyerezés itt ravasz formát ölt, de félreérthetetlen. Bárki megértheti, hogy ezek a gondolatok károsak a még alakuló éveikben járó gyermekek erkölcsi tartására. Jehova kijelenti, hogy „bolondság köttetett a fiú szívéhez, a fegyelmezés vesszeje [és nem a karácsonyi ajándékokkal való megvásárlás] messze kiűzi azt belőle” (Példabeszédek 22:15). A végkövetkeztetés egyértelmű: a télapóról szóló karácsonyi énekek durva csalásnak számítanak. Csak aláássák az igaz bibliai alapelvek iránti tiszteletet.

A rajongó, csillogó szemű gyermekeknek arra van szükségük, hogy Isten igazságának „kenyerével” tápláljuk őket. Fürkésző elméjüket nem tudják kielégíteni a hazugság „kövei” (Máté 7:9).

Ki áll mindezek hátterében?

Mindannyiunknak szükséges tudomásul vennünk azt a tényt, hogy a karácsony és a karácsonyi zene nem Jehovától, az igazság Istenétől származik. De akkor kitől származik? A józan ész azt sugallja, hogy attól, akinek elsődleges célja, hogy minél több embert félrevezessen. A Biblia világosan tanítja, hogy Sátánnak, az Ördögnek ez a célja. Könnyű felismerni, miért olyan bevált eszköz Sátán kezében a karácsony és minden kelepcéje. Az érzelmeket végtelenségig felkorbácsolja, ugyanakkor az elmét megvakítja a bibliai igazságokkal szemben (2Korinthus 4:4). Sátán tisztában van azzal, milyen nagy hatással van a zene az emberekre. A földön a különböző egyházakban és templomokban Istent gyalázó tanításait szirupos melódiákkal és bájos dalszövegekkel álcázza ravaszul. Miért lenne ez másképpen éppen a karácsonyi zenénél?

Nagyon idevágóak és találóak Tertulliánusnak a pogány szórakozásról írt megjegyzései. Ezt írta a második századi, magát kereszténynek valló szerző:

„Tegyük fel, hogy ezek önmagukban véve kellemes, tetszetős és ártalmatlan dolgok; lehet, hogy egyesek még jók is. De senki sem szokott mérget hígítani epével [olyan itallal, ami önmagában is rossz ízű vagy mérgező]. A fertelmes [átkos] dolog is olyan fűszerekbe van téve, amik ízletesek, kellemesen édes ízűek. Az Ördög is a halálos, általa készített italba olyan isteni dolgokat kever, amik igen kellemesek és tetszetősek. Minden, amit beveszünk, lehet, hogy egyrészt jó, nemes, szépen hangzó, dallamos, vagy jóízű, de lenyelve egy csöpp mézzel bevont, mérgezett sütemény.” — De Spectaculis (Látványosságokról), 27. oldal.

Igen, Sátán, az Ördög leleményesen a karácsonyi zenét úgy tünteti fel, mint Istentől eredő zenét, éneklését pedig olyan keresztényi kötelességnek, ami Isten és Fia tiszteletére szolgál. Valóságban azonban ennek éppen az ellenkezője igaz (2Korinthus 11:14).

Azok, akik Jehova Isten kegyének és egyben az örök életnek elnyerésére törekszenek, nem fogják megengedni, hogy a karácsonyi ének megtévesztő varázsa és szépsége becsapja őket. Kerülni fogják, mintha az „egy csöpp mézzel bevont mérgezett sütemény” lenne.

[Lábjegyzetek]