Amikor a házastárs hűtlenné lesz

PUSZTÍTÓ erejű megrázkódtatás érte. A házaspárnak ugyanis kisbabája volt, és a fiatal feleség éppen a másodikat várta. És most megtudta, hogy a férje megcsalta. Házasságtörést követett el! A fiatalasszony keserűen megbántva érezte magát s most nem tudta mitévő legyen.

Sajnos, nem ritka az ilyen eset. Különböző országokból érkező jelentések azt mutatják, hogy sok nős férfi vagy férjes nő lesz hűtlen a házastársához és súlyos válságba sodorja a házasságát. Hogyan reagáljon a keresztény, ha azt tapasztalja, hogy a házastársa hűtlenné lett?

Ilyen helyzetben figyelembe kell venni Jézus e témával kapcsolatos szavait: „Bárki, aki elbocsátja válás útján a feleségét, paráznaság okán kívül, és mást vesz feleségül, házasságtörést követ el” (Máté 19:9). Mit jelent ez? Azt, hogy a paráznaság (amely bibliai értelemben magában foglalja a házasságtörést és a durva szexuális erkölcstelenséget, mint amilyen például a homoszexualitás) kettészakíthatja a házasságot. Az ártatlan fél bibliailag jogot nyer arra, hogy elváljon a bűnös házastársától és mással lépjen házasságra anélkül, hogy bűnt követne ezzel el Isten előtt.

De köteles-e az ártatlan házastárs ezt az eljárást követni?

Isten saját példája

Segít válaszolni a kérdésre, ha megvizsgáljuk azt, ami az ókori Izrael napjaiban történt. Isten prófétája, Hóseás egy Gomer nevű nőt vett feleségül, akinek fia született. Gomer később hűtlenné lett, és két másik gyermeke született egy idegen férfitől. Ezután elhagyta férjét, Hóseást, a szeretői kedvéért. Hóseás azonban nagy sajnálatot érzett iránta. Később visszafogadta Gomert, jóllehet kénytelen volt pénzt fizetni érte. (A feleséget nyilván elhagyták a szeretői, koldussá lett és rabszolgasorsra jutott.) Tehát ahelyett, hogy a legszigorúbb igazságot gyakorolta volna feleségével szemben, Hóseás könyörületet tanúsított iránta.

Hóseás könyörületességét a Biblia egy sokkal nagyobb szabású könyörületesség szemléltetésére használta fel egy tévelygő feleség esetében. Jehova Isten az Izraelhez fűződő saját kapcsolatát egy férj és feleség bensőséges kapcsolatához hasonlította. Egy alkalommal ezt mondta: „Férji tulajdonosuk voltam” (Jeremiás 31:32). De miként Hóseás felesége, az izraeliták is hűtlenné lettek. Gyakran imádtak hamis isteneket, s ezzel szellemi házasságtörést követtek el (Hóseás 6:10; 7:4). Saját törvénye értelmében Jehova „elbocsáthatta” volna őket, eltaszíthatta volna őket magától. Ezzel szemben mit tett?

Miként Hóseás ő is hajlandó volt visszafogadni tévelygő „feleségét”, ha az kész volt megszüntetni erkölcstelenségét. Isten előretekintett arra az időre, amikor „Izrael fiai megtérnek és keresik Jehovát, az Istenüket, és Dávidot, a Királyukat; és remegve folyamodnak Jehovához és az ő jóságához a napoknak végén” (Hóseás 3:5).

Nos, tanúsíthat-e valaha is a keresztény ilyen szerető megbocsátást egy tévelygő házastárs iránt?

Miért legyünk irgalmasak?

Igen, tanúsíthat, és sokan meg is teszik. Azok a házasságban élő egyének, akik házasságtörést követnek el, az ártatlan házastársuk kezébe teszik le jövendő sorsukat. Ezek az áldozatok pedig megbocsátónak mutatkoznak sok esetben. Vajon miért teszik ezt?

Egyrészt arra gondolnak, hogy a házasság Isten adománya, és nem szabad könnyelműen felbontani. Azután elgondolkoznak Isten nagy irgalmán, amit irántunk, emberek iránt tanúsított, és eszükbe jut, mennyire tetszik Jehovának, ha irgalmat gyakorolunk egymás iránt. Jézus azt mondta: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek” (Máté 5:7, Károli).

Az irgalmasság különösen akkor helyénvaló, ha a vétkes mélységes bűntudatot érez és őszintén megbánta annak elkövetését. Ilyen esetben az ártatlan házastárs érdemesnek tarthatja, hogy leküzdje keserűségét és a sértést, és szeretettel segítsen a vétkesnek abban, hogy megváltozzon. A szerető házastárs részéről megnyilvánuló megbocsátás segíthet a megbánó bűnösnek abban, hogy megértse — sokkal jobban, mint azelőtt —, hogy mekkora kincs a házassága, és arra az elhatározásra jusson, hogy soha többé nem teszi kockára ezt a házasságot.

Gondoljunk arra is, hogy néha — de semmiképpen sem mindig — a házasságtörést egy otthoni boldogtalan állapot is előidézheti. Vajon ez mentség lehet a házasságtörésre? Semmiképpen! De az a tény, hogy ilyen helyzet létezik, talán segít az ártatlan házastársnak abban, hogy megértse, mit kell tennie annak érdekében, hogy a tévelygő házastárs ne kalandozzon el többé.

Például a férj hosszú órákat tölt el munkában vagy valamilyen más hasznos foglalkozásban. Ő maga talán teljesen boldognak és megelégedettnek érzi magát, de vajon a felesége is, akit otthon hagyott, és nélkülözi férje társaságát?

Vagy nézzük annak a férjnek a helyzetét, aki általában fáradtan jön haza a munkából, és üres lakás várja, nincs ennivaló, van viszont a földön egy halom mosni való ruhanemű. A feleség talán házon kívül foglalatoskodik valamilyen nemes és fontos dologgal. Az eredmény mégis az lett, hogy a férj feleslegesnek és elhanyagoltnak érezte magát. Ezért a figyelme más nő felé fordult. Nos, amikor a férj elkövette a házasságtörést és a kapcsolata napfényre került, bocsánatért esedezett és megígérte, hogy nem ismétlődik meg a bűn. A feleség azonban úgy tervezte, hogy tovább megy és elválik, amihez kétségtelenül joga volt, mert a férje súlyosan vétkezett. De vajon ez a feleség elmondhatja, hogy ő teljesen ártatlan és nem okolható a rossz házassági állapotokért, amelyek az erkölcstelenséghez vezettek?

Áldások az irgalmasok számára

Először is sokan azok közül, akik megbocsátottak hűtlen, bűnbánó házastársuknak, képesek voltak visszaállítani házasságukat a korábbi jó állapotába. Férj, feleség és gyermekek, mindannyian újra boldog családi életnek örvendhetnek. Ez mindenesetre olyan cél, amiért érdemes áldozatot hozni.

Gyakran előfordul, hogy akinek megbocsátottak, sokkal jobban becsüli ártatlan és könyörületes házastársát. Talán elismeri, milyen értékes tulajdonság az alázatosság és a szeretet, aminek a létezésével addig sohasem foglalkozott mélyebben, s különösen akkor érzi ezt, amikor rádöbben arra, hogy milyen szörnyű élményt szerzett a házastársának.

Nos, éppen ez történt a cikk elején említett házaspárral is. A fiatal feleséget természetesen nagyon lesújtotta a férje hűtlensége. Bibliailag joga lett volna arra, hogy elküldje és véget vessen a házasságuknak. Ez azonban egy apa nélküli családot és egy magányos, elvált feleséget eredményezett volna.

Ehelyett a feleség kicsiny gyermekére és az útban levő kisbabára gondolt. Figyelembe vette férje mélységes megbánását, és eszébe jutott, hogy egykor mennyire szerették egymást. Ezért Jehova Istent követte és megbocsátott bűnbánó férjének. Ez nagy hatással volt a férjére. Felesége szerető segítségével visszanyerte egyensúlyát és családja, valamint barátai tiszteletét. A probléma ma már a múlté. A család boldog egységben együtt munkálkodik és építi a jövőt.

Imateljes döntés

Semmiképpen nem szabad lebecsülni az Isten törvénye ellen elkövetett vétket. Akik hűtlenekké lesznek házastársukhoz, azok bűnösök Jehova Isten előtt, aki az emberi házasság Szerzője. Ha az ilyenek elvesztik a családjukat, el kell ismerniük, hogy ez a saját bűnük közvetlen következménye. Ha pedig vissza akarják állítani Istennel való jó kapcsolatukat és bizalommal akarnak a jövő felé tekinteni, amelynek a reményét Jehova biztosította számunkra, meg kell bánniuk vétkeiket, és teljesen meg kell változtatniuk gondolkodásukat és erkölcstelen életmódjukat, akár megbocsát nekik az ártatlan házastársuk, akár nem.

A szakítást azonban nem szabad automatikusnak tekinteni. Amiként Hóseás is megbocsátott Gomernek, és Jehova ismételten megbocsátott a szellemileg parázna izraelitáknak, az ártatlan házastársaknak is meg kell legalább vizsgálni és fontolni — mégpedig imádságos szellemben — azt a lehetőséget, hogy megőrizzék a házassági köteléket. Ezzel egyrészt tiszteletet tanúsítanak a házasság Szerzője iránt, másrészt talán megnyitják az utat ahhoz, hogy mint házaspár újra boldog házasságnak örvendhessenek.